Textil-Ipar, 1937 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1937-01-15 / 1. szám
Textil-Ipar Újság, 1937 január 15 ŐSZINTE VÁLASZ AZ „ŐSZINTE SZAVAK”-RA Irta: Grotta Vilmos, a Felmayer nyomógyár igazgatója A Textil-Ipar Újság Szilveszterújévi számának feltünést keltő szenzációja volt Ágoston Manónak, a Kispesti Textilgyár Zrt. vezérigazgatójának a nyomóipárhoz adreszszált újévi szózata, amely a nyomóiparban évek óta fennálló és egyre súlyosabb termelési, ár- és értékesítési anomáliák mielőbbi megszüntetése érdekében röppent világgá. Az elhintett mag, úgy látszik, termékeny talajra talált, mert ugyancsak lapunkat tisztelte meg nyomóiparunk egyik tapasztalt szakférfia és vezetőembere, Grotta Vilmos igazgató, hogy azokra az »Őszinte szavak« -ra, amelyeket Ágoston Manó hallatott, megadja a következő őszinte választ: Szakmai szempontból nagyjelentőségűnek tartom Ágoston vezérigazgató úr újévi indítványát, hogy végre rendet kellene teremteni a nyomóipari dzsungelben, mert ami most van, tényleg egy irdatlan őserdő, melynek sűrű bokraiból mint félelmetes óriáskígyó tör elő minduntalan az átkos túlprodukciós tüskés bozótként, vastag folyondárként hálózza be a dzsungelt a piaci árak öszszevisszasága, a termelési és értékesítési káosz. A nyomóipari versengés lázában halmozódtak a hibák, tehát a kivezető utat csakis a helyzet higgadt mérlegelésével, az önérdek erős letompításával lehet megtalálni. A Textilgyárosok Egyesületében tartott üléseken a nyomóipari egyezmény létesítését egyöntetűen szükséges eszköznek minősítették az érdekeltek. Abban tehát nincs nézeteltérés, hogy csak egyezmény vezethet eredményre. Az életben a legfontosabb kérdések megoldása azzal áll vagy bukik, hogy miként fogunk hozzá a dolgokhoz, éppen úgy a nyomógyárak egyezményének a sikere is attól függ, hogy ki és hogyan kezdi meg a tárgyalásokat. M1a az indulásnál kellemetlen, hiúságot sértő és vélt üzleti titkokat eláruló, vagy nagy adminisztrációs munkát okozó kérdésekkel nehezítjük a munkát, úgy már az első lépés elé akadályt gördít a bizalom hiánya. Ne legyünk tehát kiváncsiak,hogy ki, mit és mennyit gyártott, mert ezek a számok egyedül nem is képezhetnek tárgyalási alapot. Ha valamelyik nyomógyár évek során át sok olcsó molinót gyártott és azon méterenként 5—10 fillért elveszített, v úgy ezért még nem szorítható kisebb kontingensre az a vállalat, amely történetesen ezen árufajta előállítását a nagy veszteség miatt abbahagyta, de normális viszonyok mellett azt ismét gyártani óhajtja. A kontingensek megállapításánál meddő dolog az is, ha a másik gyengeségére építünk. Nem oszthat és nem szorozhat, hogy kinek milyen anyagi erők és eszközök állanak a háttérben a további harchoz rendelkezésére, mert hazánkban mindegyik nyomógyár elég erős kezekben van ahhoz, hogy időközönként az egész nyomóiparnak ártani tudjon. Alig lehet elképzelni, hogy valamelyik is leállásra kényszerüljön és így legokosabb dolog sürgősen egyezkedni. A megegyezés az utóbbi években nem sikerült, tehát új formát kell találnunk. Szerény nézetem szerint, az egyedül célravezető lépés a következő lenne: A Magyar Textilgyárosok Országos Egyesülete intézzen írásbeli felhívást a hat nyomógyárhoz, hogy 38 millió méter nyomott árut miként osztanának fel egymás között? Természetesen mindegyik nyomógyár saját magának valamivel többet fog beállítani, mint amennyivel egyezni élk esetén megelégednék, de a hat jegyzékből mégis látni fogjuk, hogy a többi öt gyár részére ki mennyit tart igazságosnak. Ezekből az adatokból összeállított táblázattal máris a kontingenseknél tartunk és akkor kezdődhetnek az egymást meggyőző komoly tárgyalások. Talán az egyes gyárak által kiállított jegyzékek átlaga közelíti meg majd leginkább az igazságos arányszámot. Ha a termelést a túlzott ambíciók teljes háttérbeszorításával a helyes mederbe tereltük, akkor jöhet az óvatos áruelosztás, a nagykereskedők bevonásával az árszabályozás és minden egyéb, ami a textilipart és a kereskedelmet egészségessé teszi. Ágoston Manó vezérigazgató úr nagy bölcsen még arra is kitért, hogy a nyomott cikkek bizonytalan és túl alacsony árnivója a szakma minden ágában érezteti romboló hatását, tehát az egész textilszakmával szemben is kötelességünk, hogy mi nyomószakmabeliek, elsősorban a saját portánkon teremtsünk európai rendet és lokalizáljuk a túlprodukció és az árrombolás következtében elharapódzott veszedelmet. Amerikaias gyorsaság, dzsentimént, korrekt elhatározás szükségeltetik még, hogy a tárgyalások ne húzódjanak el a végtelenségig, mert pár hónapos késedelem nemcsak a krízis elmélyülését, de súlyos anyagi károsodását is okozhatja a legelitebb magyar, gyáripari szakmának, amely oly sok ragyogót produkált eddig, s oly szépet volna még hivatva termelni okos és bölcs gyárosi politikával a jövőben ... Dr. Dischka Győző alelnöke lett az Országos Ipartanácsnak... Dr. Dischka Győzőt, a Magyar Posztógyár Rt. igazgatóját, a Magyar Textilgyárosok Egyesületének alelnökét, magas megtiszteltetés érte: kinevezték az Országos Ipartanács alelnökévé. Örömmel tölt el bennünket ennek a szép kinevezésnek híte, mert dr. Dischka Győző személyén át a legfelsőbb vezető körök elismerése a nagyra hivatott, nagggyá növekedett és országos tekintélyű textilgyáripari szakmának is szól, amikor ennek kebeléből választották ki az Országos Ipartanács nehéz és felelősségteljes alelnöki tisztére a megfelelő szaktekintélyt. Köztudomású, hogy az Országos Ipartanács nem egy szimbolikus állami intézmény, hanem a legmodernebb szociális előrehaladás aulája, hová az ipar nagyjelentőségű, igen sokszor dönté fontosságú kérdéseiben szakszerű véleményért fordul a kormány és a szakminisztérium. Dr. Dischka Győzőt elméleti és gyakorlati tudása erősen predesztinálja erre a korszerű, dekoratív állásra, s egész biztos, hogy e helyről is sok szép és eredeti elgondolása fog a gyakorlati életben megvalósulni. Társadalmi életünkben, évtizedekre visszatekintve, dr. Dischka Győző az első, akit egészen fiatalon ér a közéleti kitüntetések egész sorozata, hiszen mindezeken kívül elnöke a Textiltechnológusok Egyesületének, vezető tagja a Nemzetközi Gyapjuszövetségnek, tevékeny részt vett a magyar gyapjuértékesítési rendszer kidolgozásában s egyéb közérdekű, statisztika-tudományi munkálkodásokban. Dolga van épp elég a saját gyárában is, s csodák csodája, hogy acélidegei bírják ezt a sokfelé elágazó, pihenés nélküli tevékenykedést. Mi mindenesetre sok erőt, jó egészséget kívánunk a nagyszerű dr. Dischkának, hogy jókedvvel viselhesse a terheket, miket fiatal vállaira meglehetős bőkezűséggel rakosgatott a kivételes tudásával párosult népszerűsége a feléje irányuló bizalom. „Cik lop“ líra^* botrány « textilsajtóban Mától kezdve furcsa figyelmeztetéseket olvashatnak előfizetőink és lapunk barátai a Textil-Ipar Újság hasábjain. Hol azt, hogy »Cikkeink utánnyomása tilos!«, hol pedig azt, hogy: »Cikkeink, tudósításaink még a forrás megnevezésével sem vehetők át!«. Kénytelenek voltunk ezekkel a tilalmi figyelmeztetésekkel élni, mert az utóbbi időben többször észrevettük, hogy gyanús rókák ólálkodnak ólaink körül, s nem egy értékes és szép jószágunkat elorozzák. Magyarra fordítva ez annyit jelent, hogy legutóbbi számában két ilyen illetlen cselekedetet követett el a Ciclop- Kurir és a tőlünk szóról szóra eltulajdonított egészen eredeti és értékes saját közleményeinket szemérmetlen módon úgy tüntette fel, mintha az ő kizárólagos saját eredetije volna. Majdnem szóról szóra elragadta tőlünk dr. Dischka Győzőnek nekünk írott szenzációs újévi cikkét és ugyancsak ezen számból egy óvatlan pillanatban elemelte tőlünk Bunder Antalnak, a Külkereskedelmi Hivatal elnökének kizárólag a mi részünkre adott feltűnést keltő interjúját. Ez a kirívó eset, ez az újságíró etikában páratlan és egyedülálló botrányos cselekedet késztetett bennünket arra, hogy a textilszakmai nyilvánosság figyelmét erre a Balkánon sem szokásos esetre felhívjuk. Cikket lopni cseppet sem kisebb bűncselekmény, mint például egy kereskedő pultjáról fizetés nélkül kabát alá csempészni egy pár selyemzoknit. De, míg a kereskedő »Tolvaj! Fogják meg!«-et kiálthat, addig mi kénytelenek vagyunk a »Cikkeink utánnyomása tilos!« kiáltással megelégedni. S még azt is megjegyezzük, hogy húsz év előtt egy szerkesztő, ha ilyen csúnya ciklop-esetet bizonyítottak volna rá, kivándorolt volna az országból, vagy pedig főbelőtte volna magát azzal a revolverrel, amelyet ma egyes szerkesztő urak egészen más célzattal hordanak zsebükben. Az újságíróetika nagyot változott az utóbbi időben __ » Ш Bornemisza Géza iparügyi miniszter aláírta a textilipari 48 órás munkahétre vonatkozó rendeletét. A rendelet életbeléptetésének időpontját a miniszter külön rendelettel fogja meghatározni, amire azért volt szükség, mivel a textilipari minimális munkabéreknek és a 48 órás munkahétnek gyakorlati megvalósítása üzemtechnikai és termelési okokból csak egyidőben történhetik. A minimális munkabérek megállapításával foglalkozó bizottságok munkatempójától függ természetesen, hogy minderre mikor kerülhet sor. A tárgyalások vontatottságából azonban arra kell következtetnünk, hogy még hosszú hónapok telnek el, míg a minimális munkabérek lerögzítésével végezhetnek. Az ipari érdekképviseletek a maguk részéről dicséretreméltóan mindent elkövetnek, hogy siettessék a munkát és éppen ezért nem is vállalhatják a tárgyalások elhúzódásának ódiumát, amelynek látszata netán őket is terheli. A baj a bizottságok összeállításában keresendő. Eddig legalább nem tapasztaltuk azt a szakértelmet és hozzáértést, amire ennek a nagyfontosságú és tisztán gyakorlati kérdésnek a megoldásánál feltétlenül szükség van. Ma már természetesen bajos lenne a bizottságok összeválogatásának ügyéhez hozzányúlni. Az ipari termelés zavartalanságának, a nyugodt és biztos kalkulációnak, elsősorban pedig a munkásság megnyugtatásának letagadhatatlan fontossága mégis gondolkodóba ejthetné az iparügyi miniszter urat, vajjon milyen eszközök igénybevételére lenne szükség, hogy a magyar textilipari munkabérmegállapító bizottságok munkájának menete meggyorsíttassék és azok az ellentétek, amelyek a munkaadók között, valamint a munkások és a munkáltatók között eddig felmerültek és az utóbbi hetekben egyes vonatkozásokban még ki is éleződtek, megnyugtató módon elimináltassanak. Egyes közgazdasági lapok arról írtak az utóbbi napokban, hogy a kormány, elsősorban pedig az iparügyi minisztérium, az ipari nyersanyag beszerzés központosításának gondolatával foglalkozik. Teljesen megbízható helyről nyert értesülésünk szerint ezek a hírek nem felelnek meg a valóságnak. A múlt év augusztus havában felmerült ugyan az anyagbeszerzés központosításának gondolata, de ezt a tervet komoly formában a kormány sohasem tette magáévá és nem is valószínű, hogy megbolygatnák az anyagbeszerzésnek azt a rendszerét, amelyet a Külkereskedelmi Hivatal a Magyar Nemzeti Bankkal együtt oly ki FESTŐKÁDAK HAJTÁSÁRA CSIGAKERÉK ÁTTÉTELLEL ÖSSZEÉPÍTETT ALACSONYFORDULATÚ ELEKTROMOTOROK U AU Ш ELEKTROMOSGYÁR BUDAPEST. Cikkeink utánnyom 3. oldal tűnően kiépített és amelynek gyakorlati eredményei különösképpen a textiliparban mutatkoztak meg. A textilipar, amely az elmúlt évben a szükséges nyersanyagokat az előre megállapított kontingensek erejéig teljes egészében megkapta, minden befolyását latba fogja vetni, ha a jelenlegi rendszer megváltoztatására irányuló törekvések bármely oldalról is előtérbe kerülnének. A mai idők nem alkalmasak arra, hogy jól bevált és intézményesen biztosított nyersanyagutánpótlási szisztémákat elméleti, így tehátteljesen bizonytalan eredményű kísérletezésekkel halomra döntsünk. Az 1937. évi gyapjúértékesítési rendszer ügyében az ipari és mezőgazdasági érdekeltségek már többizben folytattak megbeszéléseket. Úgy, amint a korábbi években is szokásos volt, az eddigi tárgyalásokon mindkét fél pontosan kiépítette hadállását. Az 1936. évi tapasztalatoknak Dischka Győző dr. által a Textilipar Újság legutóbbi számában történt ismertetése és azok a statisztikai összeállítások, amiket az illusztris cikkíró nyilvánosságra hozott, lényegesen hozzájárultak ahhoz, hogy ez alkalommal már a tárgyalások kezdetén sem mutatkoztak a két érdekeltség között olyan ellentétek, mint a korábbi években. Az ipar és a mezőgazdaság kívánságainak összeegyeztetése mindenesetre még hetekig tartó tárgyalásokat fog igénybe venni és így március hónap előtt alig várható a vonatkozó rendelet megjelenése. NE RENDELJEN gyermek kötöttárut NE RENDELJEN férfi és gyermek sportinget VÁRJA BE szenzációs KÁLDOR Baby kötöttáru és BALILLA sporting-kollekciónkat FAZEKAS SÁNDOR KÖTÖTT ÉS SZÖVÖTTÁRUGYÁR Budapest, VII. Kertész u. 16. TELEFON: 1-449-57.