Textil-Ipar, 1937 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1937-01-15 / 1. szám

Textil-Ipar Újság, 1937 január 15 ŐSZINTE VÁLASZ AZ „ŐSZINTE SZAVAK”-RA Irta: Grotta Vilmos, a Felmayer nyomógyár igazgatója A Textil-Ipar Újság Szilveszter­­újévi számának feltünést keltő szen­zációja volt Ágoston Manónak, a Kispesti Textilgyár Zrt. vezérigaz­gatójának a nyomói­párhoz adresz­­szált újévi szózata, amely a nyomó­­iparban évek óta fennálló és egyre súlyosabb termelési, ár- és érték­esí­­té­si anomáliák mielőbbi megszünte­­tése érdekében röppent világgá. Az elhintett mag, úgy látszik, ter­mékeny talajra talált, mert ugyan­csak lapunkat tisztelte meg nyomó­iparunk egyik tapasztalt szakférfia és vezetőembere, Grotta Vilmos igazgató, hogy azokra az »Őszinte szavak« -ra, amelyeket Ágoston Manó hallatott, megadja a követ­kező őszinte választ: Szakmai szempontból nagyjelentőségű­nek tartom Ágoston vezérigazgató úr új­évi indítványát, hogy végre rendet kel­lene teremteni a nyomóipari dzsungel­ben, mert ami most van, tényleg egy irdatlan őserdő, melynek sűrű bokrai­ból mint félelmetes óriáskígyó tör elő minduntalan az átkos túlprodukció­s tüskés bozótként, vastag folyondárként hálózza be a dzsungelt a piaci árak ösz­­szevisszasága, a termelési és értékesítési káosz. A nyomóipari versengés lázában halmozódtak a hibák, tehát a kivezető utat csakis a helyzet higgadt mérlegelé­sével, az önérdek erős letompításával le­het megtalálni. A Textilgyárosok Egyesületében tartott üléseken a nyomóipari egyezmény léte­sítését egyöntetűen szükséges eszköznek minősítették az érdekeltek. Abban tehát nincs nézeteltérés, hogy csak egyezmény vezethet eredményre. Az életben a legfontosabb kérdések megoldása azzal áll vagy bukik, hogy miként fogunk hozzá a dolgokhoz, ép­pen úgy a nyomógyárak egyezményének a sikere is attól függ, hogy ki és hogyan kezdi meg a tárgyalásokat. M1a az indu­lásnál kellemetlen, hiúságot sértő és vélt üzleti titkokat eláruló, vagy nagy ad­minisztrációs munkát okozó kérdésekkel nehezítjük a munkát, úgy már az első lépés elé akadályt gördít a bizalom hiány­a. Ne legyünk tehát kiváncsiak,hogy ki, mit és mennyit gyártott, mert ezek a számok egyedül nem is képezhetnek tárgyalási alapot. Ha valamelyik nyomó­gyár évek során át sok olcsó molinót gyártott és azon méterenként 5—10 fil­lért elveszített, v úgy ezért még nem szorítható kisebb kontingensre az a vál­lalat, amely történetesen ezen árufajta előállítását a nagy veszteség miatt abba­hagyta, de normális viszonyok mellett azt ismét gyártani óhajtja. A kontingensek megállapításánál meddő dolog az is, ha a másik gyenge­ségére építünk. Nem oszthat és nem szo­rozhat, hogy kinek milyen anyagi erők és eszközök állanak a háttérben a to­vábbi harchoz rendelkezésére, mert ha­zánkban mindegyik nyomógyár elég erős kezekben van ahhoz, hogy időközönként az egész nyomóiparnak ártani tudjon. Alig lehet elképzelni, hogy valamelyik is leállásra kényszerüljön és így legoko­sabb dolog sürgősen egyezkedni. A meg­egyezés az utóbbi években nem sikerült, tehát új formát kell találnunk. Szerény nézetem szerint, az egyedül célravezető lépés a következő lenne: A Magyar Textilgyárosok Orszá­gos Egyesülete intézzen írásbeli fel­hívást a hat nyomógyárhoz, hogy 38 millió méter nyomott árut miként osztanának fel egymás között? Ter­mészetesen mindegyik nyomógyár saját magának valamivel többet fog beállítani, mint amennyivel egyez­ni él­­k esetén megelégednék, de a hat jegyzékből mégis látni fogjuk, hogy a többi öt gyár részére ki mennyit tart igazságosnak. Ezekből az adatokból összeállított táblázattal máris a kontingenseknél tartunk és akkor kezdődhetnek az egymást meggyőző komoly tárgyalások. Ta­lán az egyes gyárak által kiállított jegyzékek átlaga közelíti meg majd leginkább az igazságos arányszámot. Ha a termelést a túlzott ambíciók teljes háttérbeszorításával a helyes mederbe tereltük, akkor jöhet az óvatos áruelosztás, a nagykereske­dők bevonásával az árszabályozás és minden egyéb, ami a textilipart és a kereskedelmet egészségessé teszi. Ágoston Manó vezérigazgató úr nagy bölcsen még arra is kitért, hogy a nyo­mott cikkek bizonytalan és túl alacsony árnivója a szakma minden ágában érez­teti romboló hatását, tehát az egész tex­tilszakmával szemben is kötelességünk, hogy mi nyomószakmabeliek, elsősorban a saját portánkon teremtsünk európai rendet és lokalizáljuk a túlprodukció és az árrombolás következtében elharapód­zott veszedelmet. Amerikaias gyorsaság, dzsentimént, korrekt elhatározás szükségeltetik még, hogy a tárgyalások ne húzódjanak el a végtelenségig, mert pár hónapos késede­lem nemcsak a krízis elmélyülését, de súlyos anyagi károsodását is okozhatja a legelitebb magyar, gyáripari szakmá­nak, amely oly sok ragyogót produkált eddig, s oly szépet volna még hivatva termelni okos és bölcs gyárosi politiká­val a jövőben ... Dr. Dischka Győző alelnöke lett az Országos Ipartanácsnak... Dr. Dischka Győzőt, a Magyar Posztó­gyár Rt. igazgatóját, a Magyar Textil­gyárosok Egyesületének alelnökét, magas megtiszteltetés érte: kinevezték az Or­szágos Ipartanács alelnökévé. Örömmel tölt el bennünket ennek a szép kinevezésnek híte, mert dr. Dischka Győző személyén át a legfelsőbb vezető körök elismerése a nagyra hivatott, nagg­­gyá növekedett és országos tekintélyű tex­tilgyáripari szakmának is szól, amikor ennek kebeléből választották ki az Or­szágos Ipartanács nehéz és felelősségtel­jes alelnöki tisztére a megfelelő szak­­tekintélyt. Köztudomású, hogy az Országos Ipar­tanács nem egy szimbolikus állami in­tézmény, hanem a legmodernebb szo­ciális előrehaladás aulája, hová az ipar nagyjelentőségű, igen sokszor dönté f­on­­tosságú kérdéseiben szakszerű vélemé­nyért fordul a kormány és a szakminisz­térium. Dr. Dischka Győzőt elméleti és gya­korlati tudása erősen predesztinálja erre a korszerű, dekoratív állásra, s egész biztos, hogy e helyről is sok szép és eredeti elgondolása fog a gyakorlati életben megvalósulni. T­ársadalmi életünkben, évtizedekre visszatekintve, dr. Dischka Győző az első, akit egészen fiatalon ér a közéleti ki­tüntetések egész sorozata, hiszen mind­ezeken kívül elnöke a Textiltechnológu­sok Egyesületének, vezető tagja a Nem­zetközi Gyapjuszö­vetségnek, tevékeny részt vett a magyar gyapj­uértékesítési rendszer kidolgozásában s egyéb köz­érdekű, statisztika-tudományi munkálko­dásokban. Dolga van épp elég a saját gyárában is, s csodák csodája, hogy acélidegei bír­ják ezt a sokfelé elágazó, pihenés nél­küli tevékenykedést. Mi mindenesetre sok erőt, jó egészséget kívánunk a nagy­szerű dr. Dischkának, hogy jókedvvel viselhesse a terheket, miket fiatal vál­­laira meglehetős bőkezűséggel rakosga­tott a kivételes tudásával párosult nép­szerűség­e a feléje irányuló bizalom. „Cik lop“ líra^* botrány « textilsajtóban Mától kezdve furcsa figyelmeztetése­ket olvashatnak előfizetőink és lapunk barátai a Textil-Ipar Újság hasábjain. Hol azt, hogy »Cikkeink utánnyomása tilos!«, hol pedig azt, hogy: »Cikkeink, tudósításaink még a forrás megnevezé­sével sem vehetők át!«. Kénytelenek voltunk ezekkel a tilalmi figyelmeztetésekkel élni, mert az utóbbi időben többször észrevettük, hogy gyanús rókák ólálkodnak ólaink körül, s nem egy értékes és szép jószágunkat elorozzák. Magyarra fordítva ez annyit jelent, hogy legutóbbi számában két ilyen illetlen cselekedetet követett el a Ciclop- Kurir és a tőlünk szóról szóra eltulajdoní­tott egészen eredeti és értékes saját köz­leményeinket szemérmetlen módon úgy tüntette fel, mintha az ő kizárólagos sa­ját eredetije volna. Majdnem szóról szóra elragadta tőlünk dr. Dischka Győzőnek nekünk írott szenzációs újévi cikkét és ugyancsak ezen számból egy óvatlan pil­lanatban elemelte tőlünk Bunder Antal­nak, a Külkereskedelmi Hivatal elnö­kének kizárólag a mi részünkre adott feltűnést keltő interjúját. Ez a kirívó eset, ez az újságíró etiká­ban páratlan és egyedülálló botrányos cselekedet késztetett bennünket arra, hogy a textilszakmai nyilvánosság fi­gyelmét erre a Balkánon sem szokásos esetre felhívjuk. Cikket lopni cseppet sem kisebb bűncselekmény, mint például egy kereskedő pultjáról fizetés nélkül kabát alá csempészni egy pár selyemzoknit. De, míg a kereskedő »Tolvaj! Fogják meg!«-et kiálthat, addig mi kénytelenek vagyunk a »Cikkeink utánnyomása ti­los!« kiáltással megelégedni. S még azt is megjegyezzük, hogy húsz év előtt egy szerkesztő, ha ilyen csúnya ciklop-esetet bizonyítottak volna rá, ki­vándorolt volna az országból, vagy pedig főbelőtte volna magát azzal a revolver­rel, amelyet ma egyes szerkesztő urak egészen más célzattal hordanak zsebük­ben. Az újságíróetika nagyot változott az utóbbi időben __ » Ш Bornemisza Géza iparügyi miniszter aláírta a textilipari 48 órás munkahétre vonatkozó rendeletét. A rendelet életbe­léptetésének időpontját a miniszter kü­lön rendelettel fogja meghatározni, amire azért volt szükség, mivel a textilipari minimális munkabéreknek és a 48 órás munkahétnek gyakorlati megvalósítása üzemtechnikai és termelési okokból csak egyidőben történhetik. A minimális munkabérek megállapításával foglalkozó bizottságok munkatempójától függ ter­mészetesen, hogy minderre mikor kerül­het sor. A tárgyalások vontatottságából azonban arra kell következtetnünk, hogy még hosszú hónapok telnek el, míg a minimális munkabérek lerögzítésével vé­gezhetnek. Az ipari érdekképviseletek a maguk részéről dicséretreméltóan min­dent elkövetnek, hogy siettessék a mun­kát és éppen ezért nem is vállalhatják a tárgyalások elhúzódásának ódiumát, amelynek látszata netán őket is terheli. A baj a bizottságok összeállításában ke­resendő. Eddig legalább nem tapasz­taltuk azt a szakértelmet és hozzáértést, amire ennek a nagyfontosságú és tisztán gyakorlati kérdésnek a megoldásánál fel­tétlenül szükség van. Ma már természe­tesen bajos lenne a bizottságok össze­­válogatásának ügyéhez hozzányúlni. Az ipari termelés zavartalanságának, a nyu­godt és biztos kalkulációnak, elsősorban pedig a munkásság megnyugtatásának letagadhatatlan fontossága mégis gondol­kodóba ejthetné az iparügyi miniszter urat, vajjon milyen eszközök igénybe­vételére lenne szükség, hogy a magyar textilipari munkabérmegállapító bizott­ságok munkájának menete meggyorsít­­tassék és azok az ellentétek, amelyek a munkaadók között, valamint a mun­kások és a munkáltatók között eddig felmerültek és az utóbbi hetekben egyes vonatkozásokban még ki is éleződtek, megnyugtató m­ódon elimináltassanak. Egyes közgazdasági la­pok arról írtak az utóbbi napokban, hogy a kor­mány, elsősorban pedig az iparügyi minisztérium, az ipari nyersanyag beszerzés központosításának gondolatával foglalko­zik. Teljesen megbízható helyről nyert értesülésünk szerint ezek a hírek nem felelnek meg a valóságnak. A múlt év augusztus havában felmerült ugyan az anyagbeszerzés központosításának gondo­lata, de ezt a tervet komoly formában a kormány sohasem tette magáévá és nem is valószínű, hogy megbolygatnák az anyagbeszerzésnek azt a rendszerét, amelyet a Külkereskedelmi Hivatal a Magyar Nemzeti Bankkal együtt oly ki­­ FESTŐKÁDAK HAJTÁSÁRA CSIGAKERÉK ÁTTÉTELLEL ÖSSZE­ÉPÍTETT ALACSONY­­FORDULATÚ ELEKTROMOTOROK U AU Ш ELEKTROMOSGYÁR BUDAPEST. Cikkeink utánnyom 3. oldal tűnően kiépített és amelynek gyakorlati eredményei különösképpen a textilipar­ban mutatkoztak meg. A textilipar, amely az elmúlt évben a szükséges nyersanya­­gokat az előre megállapított kontingen­sek erejéig teljes egészében megkapta, minden befolyását latba fogja vetni, ha a jelenlegi rendszer megváltoztatására irányuló törekvések bármely oldalról is előtérbe kerülnének. A mai idők nem alkalmasak arra, hogy jól bevált és intéz­ményesen biztosított ny­ersany­agutánpót­­lási szisztémákat elméleti, így tehát­­tel­jesen bizonytalan eredményű kísérlete­zésekkel halomra döntsünk. Az 1937. évi gyapjúértékesítési rend­szer ügyében az ipari és mezőgazdasági érdekeltségek már többizben folytattak megbeszéléseket. Úgy, amint a korábbi években is szokásos volt, az eddigi tár­gyalásokon mindkét fél pontosan kiépí­tette hadállását. Az 1936. évi tapasztala­toknak Dischka Győző dr. által a Textil­ipar Újság legutóbbi számában történt ismertetése és azok a statisztikai össze­állítások, amiket az illusztris cikkíró nyilvánosságra hozott, lényegesen hozzá­járultak ahhoz, hogy ez alkalommal már a tárgyalások kezdetén sem mutatkoztak a két érdekeltség között olyan ellentétek, mint a korábbi években. Az ipar és a mezőgazdaság kívánságainak összeegyez­tetése mindenesetre még hetekig tartó tárgyalásokat fog igénybe venni és így március hónap előtt alig várható a vo­natkozó rendelet megjelenése. NE RENDELJEN gyermek kötöttárut NE RENDELJEN férfi és gyermek sportinget VÁRJA BE szenzációs KÁL­DOR Baby kötöttáru és BALI­LLA sporting-kollekciónkat FAZEKAS SÁNDOR KÖTÖTT ÉS SZÖVÖTTÁRUGYÁR Budapest, VII. Kertész­ u. 16. TELEFON: 1-449-57.

Next