Textil-Ipar, 1941 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1941-01-10 / 1. szám

Textilipar 1941 január io Senkise tekintse munkakörét egy életre szóló páholynak Ne gondolja senki, hogy az Íróasztallal, amit kapott, számára már minden befe­jeztetett . • • Egyálta­lán nem. Sőt! Mivel erőt és biztonságot csak a tudás ad, biztonságban csak az érezze magát, aki tud! A tudásért pedig szenvedni, dolgozni és kemény kitartás­sal harcolni kell. Módos József vezérigazgató — az irá­nyítása alatt álló hatalmas vállalat tiszt­viselőinek és alkalmazottainak a tudásért vívott harcában és érvényesülési vágyá­ban segítségére sietve — ezekkel a be­vezető szavakkal bocsátotta útjára »A Magyar Pamutipar Részvénytársaság Sze­mináriuma. 1939—1940« című­ 180 ol­dalas, díszes könyvet. Az élet dinamikája valóban nem ismer megállást. Az erősebb győz, h­ a gyen­gébbnek pusztulnia kell. És az az erős, aki tud. Tanuljon tehát mindenki, hogy felvértezettebben vívhassa meg az élet harcait. Az 55.000 pamutfonó orsóval és 1000 szövőszékkel dolgozó vállalat vezérigaz­gatójának legegyénibb óhaja volt, hogy megteremtse a továbbképzés lehetősé­geit és munkavállalói tudásban minél jobban gyarapodjanak. Elgondolása sze­rint vállalati és egyetemes kultúrszem­­pontból egyaránt kívánatos volt, hogy szemináriumi előadásokkal gazdagítsák a tisztviselők és alkalmazottak textilipari ismereteit. A Magyar Pamutipar Rt. történetéről (dr. Podhorszky György igazgató számolt be érde­kes epizódokban bővelkedő előadásában. Az anyag­­beszerzés zavartalan utánpótlásának fontos mun­kaköréről Kirchknopf Ervin mérnök, a fonó­nyersanyagokról — főleg a pamutról — temes­­s­ylatinai Brinzey György m. kir. okszt. szds. értekezett. A pamutfonást Weszel Károly, a szövést Kemenes János, a szövődé termelésének irányítását Pólay László cégvezető, a fehérí­tés, festés és a nyomás munkameneteit pedig X­éber Zoltán főmérnök ismertette. A nyomás történetét Klimpt Pál cégvezető adta elő. Illés György osztályvezető a nyersáru, a készáru és a piacteremtés teendőit vázolta. Maros Ede osz­tályvezető a fonaleladás módozatait sorolta fel. Mangol Miklós főkönyvelő-osztályvezető áttekint­hető képet ad a vállalat könyvelési módszereiről. Dr. Sárközy János cégvezető a »Személyzeti ügyek« kulisszatitkairól emlékezett meg, mél­tatva a szociális és kulturális célok kielégítése érdekében létesült Családpénztár intézményét, a sportklubot és üdülőtelepet, melyeket — költ­séget nem kímérve — alkalmazottainak érde­kében létesített a vállalat. Éppen elég dolga lehet a személyzeti osztálynak. Hiszen a Ma­gyar Pamutipar Rt. értelmiségi alkalmazottai­nak száma közel 500. Ezeknek egyharmada nő és kétharmada férfi. A tisztviselők átlagos illet­ménye­­ az igazgatók illetményeinek számí­­tásbavétele nélkül kb. 4000 pengő, ami te­kintettel arra, hogy a vállalatnál sok a fiatal munkaerő, kedvezőnek mondható s a jogsza­bályokban előírt illetményeknek pedig kb. a kétszerese. A könyvet lapozgatva, minden tárgyilagos ol­vasó megállapíthatja, hogy Módos József ve­zérigazgató helyes nyomon járt, amidőn a vál­lalat életével egybefonódó eseményeket és ösz­­szefüggéseket nem tekintette a részvényesek ma­gánügyének, hanem mint a tudás kincsesbá­nyáját őszintén feltárta alkalmazottai előtt. Hogyan lett az idénymunkából biztos keresetet jelentő állandó foglalkozás Az egyik fejezet rá­mutat arra, hogy ré­gebben a szövőmin­­­kások nagy része a szövést csak mint idénymunkát, főként télen végezte. Nyá­ron visszament falu­jába, mezei munkára,­­ aratni, csépelni. Ma a szövés rendes, tisztességes megélhe­tést nyújt. A szövő a munkahelyét nem hagyja el. Azáltal pedig, hogy állandóan sző és más, sokszor nehezebb testi munkát nem végez, finomabb kézügyességre és gyakorlatra tesz szert. Ez pedig a szövésnél igen fontos, mert minél nagyobb kézügyessége és gyakorlata van a szövőnek, annál kevesebb hibát ejt. A Magyar Pamutipar állandó munkásait egyes fajták szövésére specializálta. Mert nem mind­egy az, hogy a szövőmunkás ma ilyen, holnap meg olyan cikket gyárt. Hiszen, ha mindig egy és ugyanazon cikket gyárthatja, akkor nemcsak a szövőszék, de a szövedék sajátosságait is ki­ismeri és a hibalehetőségeket már előre észre­veszi és mielőtt azok bekövetkeznek, kijavítja. Fontos az is, hogy az a szövőnő, aki selyem-, műselyemcikkeket gyárt, mindig ezeket a cik­keket szője, mert ezáltal a keze kifinomul. Ugyanis a selyemnek finom elemi szálai a durva kéz bőrfelületébe beleakadva, elszakadnak és ez­által a szövés nehezebbé válik s a szövedék is nem kívánatosan bolyhozódik. A szövőbért a vetülékszál sűrűsége, az áru szélessége, a vetülékfonal karaktere, finomsági száma, anyaga és a géptípus szabályozza. A kalkuláció fontossága A kalkulációnál figyelembe veszik a felhasz­nált anyagokat, az előkészítést és a szövési bér­költségeket. Az árut terhelő rezsiköltségeket is felszámítják. A rezsiben foglaltatik mindaz a költség, ami az anyagelhasználáson, a munka­béren kívül az árut terheli (a mesterbér, tiszt­viselők fizetése, energiafogyasztás, segédanyagok, karbantartás stb. stb.). A rezsit két részre osztják: állandó és változó rezsire. Az állandó rezsi mindentől független kiadás, illetve költség. Ez úgy értel­mezendő, hogy ebben a rovatban szereplő ki­adások még abban az esetben is fennállanak, ha a szövődében egy méter árut sem gyártaná­nak. Ilyenek az adminisztrációs költségek, a tisztviselők fizetése, gyárkarbantartás, adók egy része, házbér stb. stb. A változó rezsi csak a szövedék gyártásával kapcsolatosan keletkezik. Ilyen az energia, villany fogyasztása, a nem fixfizetéses órabéresek munkadíja stb. Azt, hogy egy méter árura hány fillér, illetve hány százalék rezsi esik, gyakorlati úton, az előző évek tapasztalatai alapján állapítják meg. A rezsi megállapításánál igen nagy gonddal és körültekintéssel járnak el. Kis számítási hiba, tekintve, hogy sok millió méterről van szó, végeredményben igen nagy veszteségnek lehet alapja. Az itt felsorolt rezsitételek kizárólag a gyártással függnek össze. További költségeket jelentenek még az e­l­­adással kapcsolatos tevékenységek. Az eladási rezsiben bent kell hogy foglaltassák az admi­nisztrációs költség egy része. Az üzlet és a többi kereskedelmi tevékenységgel kapcsolatos osz­tályok költsége. A jutalékok, továbbá a mező­­gazdasági illeték, az exporttérítés, a térítendő skontók, rabattok és fuvartérítések. Ily módon kalkulálják ki a normál m­é­­t­e­r­t , azonban nem minden szövedék kalkulá­ciója ilyen egyszerű. Különböző anyagok, cér­nák, különböző festésű és minőségű fonalakból készült szöveteknél természetesen figyelembe kell venni a cérnázási, festési költségeket, az ezzel együttjáró nagyobb felvetési és szövési költsége­ket és amennyiben további kikészítésre kerül az áru, annak díját is. A rezsi kiszámítása és annak egy méterre való vetítése igen komplikált feladat. A számítás pon­tosságához óriási érdekek fűződnek és ezért min­den vállalat eminens fontosságú feladatának tartja, — bármennyire is gyakorlati és tapasztalati ala­pon nyugodnak az előkalkuláció adatai, — hogy minden cikkről, miután az áru már elkészült és az összes tényleges gyártási és munkabérkifi­zetési adatok rendelkezésre állanak, u­t­ó­k­al­k­­u­l­á­c­i­ó­t készítsen. Az utókalkuláció kapcsán elsősorban kontrollálják, hogy a tényleges fo­nalelhasználás nem haladta-e túl az előkalku­lációba beállított fonalsúlyt. Kellemetlen meg­lepetés érheti a gyárat, ha a fonalátvevő nem kellő gonddal és körültekintéssel veszi át a fonalat. A kevésbbé jó fonal igen sok hulladékot ad, továbbá, ha a fonál nagyobb nedves­ségtartalommal rendelkezik a megenge­dettnél, a fonalból több használódik fel és így egyrészt a nagyobb hulladékszázalék, más­­­részt a nagyobb nedvességtartalom miatt az elő­kalkulációba beállított súlyadatokkal szemben túl­lépés mutatkozik. Ha rossz a fonal a gyártás is lassúbb. Több a munkadíj, több az »álló« órák száma, tehát az előre kalkulált szövőbér szintén elégte­lennek bizonyulhat. Ha kevesebb métert termel­nek, egy méterre nagyobb rezsit kénytelenek hárítani, mivel a rezsit a termelt métermeny­­nyiségre arányosan osztják el. Igaz, van rá eset, hogy a már elkészített áru árát, az utókalkulációs adatok megvizsgá­lása után sem lehet megváltoztatni, mert az árut már részben, vagy egészben eladták, eset­leg le is szállították. Ez azonban felhívhatja a fgyelmet arra, hogy hasonló cikkek előkal­kulációját tüzetesebb vizsgálat tárgyává tegyék és a hibákat már az előkalkulációban elke­rüljék. Nemesítő műveletek A pamutszövet, úgy ahogy a szövődéből nyers állapotban kikerül, festésre vagy nyomásra nem alkalmas. Még pedig azért, mert nem bír vizet magába szívni, pedig az összes »neme­sítő műveletek«, mint a festés és a nyomás alapfeltétele, hogy a pamutszövet könnyen ned­vesíthető legyen. Maga a teljesen tiszta pamut, kémikus nyel­ven a tiszta cellulóza, tökéletesen vízfelvevő; gondoljunk csak a gyógy vattára: ha hi­deg vízbe tesszük, pillanatok alatt a fenékre merül, a nyers pamut viszont a víz felületén úszik. Ennek az oka nagyon egyszerű: a nyers pamut sohasem tiszta cellulóza, hanem szennye­zéseket tartalmaz; köztük legfontosabb a pa­mutviasz, ami magában is megnehezíti a víz­­felvételt. Ehhez járul még a legtöbb nyers­­szövetnél az ízelés, tehát a fonal impregnálása, leggyakrabban keményítő termékekkel, amivel a szövődé igyekszik munkáját megkönnyíteni. A legelső feladat tehát a nyerspamutot le­hetőleg tiszta cellulózává alakítani. Ezt a célt a nyerspamut kifőzésével és fehérítésével érik el, de még ezeket is megelőzi a perzselés. Az első gép, amelyen a pamutszövet keresztülszalad­ a perzselőgép. Ezzel kezdődik a mechanikai és kémiai eljárások hosszú sorozata. A perzselőgép leperzseli az áru felületéről a kiálló szálacskákat. Utána huzamosabb ideig he­ver az áru malátaoldatban, melynek hatására a nyersáru keményítő k­elése cukorrá alakul, tehát oldhatóvá lesz. Kiöblítés után, nyomás alatt, szóda és lúg keverékével főzik az árut. A főzés alatt a pamut szennyezései, olajok, viaszok, kocsonyás részek feloldódnak, a mag­héjak, fás részek megduzzadnak, fellazulnak s így a további műveletek során már könnyen eltávolíthatók. Újabb öblögetés után klóroldattal fehérítik az árut. Ismételten öblögetve, kén­savval kezelik, ezáltal megbontják az esetleges visszamaradt klórvegyü­leteket, amelyek szárítás­kor az árut elroncsolnák. A most már fehér pamutszövetből a kénsavat teljesen kimossák. Hengerek közt kipréselve víztelenítik és meg­szállt­ják. A leszárított árut a fehérraktárban osztályoz­zák, minőség szerint szétválogatják, majd más műhelyekbe továbbítják. Egy része, mint sima fehéráru, az appreturába kerül. A legtöbb áru azonban a különböző festődékbe vagy a nyo­mába jut. Színes mintázás Mivel a gyár a vevők színizlését keresi és akarja kielégíteni, a festés és a nyomás mai fejlettségét úgy érthetjük meg a legjobban, ha megismerjük a múltat és figyelemmel kísérjük annak fejlődését. Már a Kr. előtti évszázadokban foglalkoztak szövet­festéssel, amit a ránkmaradt görögországi többszínű anyagminták bizonyítanak. Táncoló em­beralakokat és stilizált levelekből szalagos sze­gélyt ábrázoló, Kr. előtti 4­-5. évszázadból szár­mazó minták technikai kivitele kezdetleges ugyan, művészi színhatásuk mégis megkapó. Hogy hol volt a szövetfestés és színes min­tázás bölcsője, azt a mai napig sem tudták eldönteni. Találtak régi kínai írásokban is uta­lást a n­asszal való mintás festésre. Az idő­sebbik Plinius viszont az I. században már az egyiptomiak régebbi mintázott festési eljá­rásait ismerteti, így tehát eldöntetlen, hogy az Kínából, Jávából vagy az indiai szigetekről in­dult-e ki és fokozatosan haladt-e Nyugat felé vagy Egyiptomból Keletre. Az ókorban használt első festékek a készen talált ásványi anyagokból kerültek ki. Ezek nem szívódtak be az anyagba, hanem csak a rostok felületéhez tapadtak, így könnyen lemáltak, le­koptak, lemosódtak. Ilyenek voltak a vörös vas­kő, cinóberkő, okkerföld. A bíbor kagyló festék­anyagát is ismerték. Évszázadok múlásával különböző növényi fes­tékanyagokat fedeztek fel: festőbuzérból nyerték a vörös színt. Az isatis tinctoria kék, a vad­rezeda sárga, a vadsáfrány rózsaszínű festéket adott. A festékek királya az Indiában évszázadok óta használt indigó, Európába csak később nyert bebocsátást. A jávai batikolás módszereit a Textil­ipar Újság már többször ismertette. Németországban kétféle festőmesterség alakult ki, a gyapjúfestés, mely szebb szik­eket produkált, ezeket »szép« nagy művészi festők­nek nevezték (Schönfärberei . v­ászonfestéssel fog­lalkoztak a fekete-, később kékfestők. Jgye- HAVALDA cyula G­ÉPSZIJÜZEM euD*l›f*T,¥t.HAJÓs-UCCAJ'›’ei.m-›M2 GYÁRTMÁNYAIM: la géphajtószijak mindenfajta üzemhez, varró­­kötőszijak. verőszijak, gömbzsinórok és egyéb műszaki bőráruk. Szijápolószerek.__________ I renes ÜL,cm -mechanikai SZövő­gyáA ZJjpest C^CiAaJij­­u. 74 76 ■ Selyem és muselyem keLnek c ©TUMiaiA ТЕ Ж TI ILI РА­К M.-T. GYÁRT tisztaselyem és muselyem cottonharisnyát, standard női, férfi és gyermekharisnyát és kötött kesztyűt a legfinomabb kivitelben. TOLNAI TEXTILMŰVEK R. T. BUDAPEST, V. SZENT ISTVÁN-TÉR 12 e divatszövet és selyemújdonságai íz­lésben, jóságban és árban minden igénynek megfelelnek. Gyapjúkendői mégis a legjobbak.

Next