Újítók Lapja, 1951 (3. évfolyam, 1-21. szám)
1951-01-01 / 1. szám
vott széleskörű nyílt értekezletek, „az újító mozgalom társadalmi bírálata“ címén, így az első, a Találmányi Hivatal által összehívott „társadalmi bírálat“-ban a könnyűiparnak több mint 400 újítója jelent meg, akik a minisztérium felelős munkatársai előtt mondhatták el javaslataikat, vagy panaszaikat. Ezekkel kapcsolatban azután a Találmányi Hivatal és a Minisztérium részéről meg is történtek a szükséges intézkedések. Fejlődött ez évben a mozgalom propagandája is, nemcsak az „Újítók Lapjá“-nnak kéthetenként való megjelentetése révén, de napilapjainkban, szaksajtónkban és a rádió útján is. DOLGOZÓINK EGYRE FOKOZÓDÓ SZOCIALISTA ÖNTUDATA és kezdeményező tevékenysége mellett az előbbiekben felsorolt körülményeknek tulajdoníthatjuk újítómozgalmunk számszerűleg is kifejezhető és hónapról-hónapra rohamosan emelkedő hatalmas népgazdasági eredményét. Ez év első 10 hónapja alatt dolgozóink 148.927 újítási javaslatot tettek, amelyek közül 61.507 elfogadott javaslat 604,147.638 Ft évi megtakarítást jelent népgazdaságunknak. Ez messze felülmúlja az 1949-ben elért eredményeinket, amely pedig szintén igen jelentős volt és 31.657 elfogadott újítási javaslat után 341 millió Ft gazdasági eredményt adott. E mellett a szocialista versenyben kialakult különböző sztahanovista mozgalmak, mint például a gyorsvágás, az anyagmegtakarítási mozgalom, a munkamódszer átadás, a vasutasok 500 km-es és 2.000 tonnás mozgalmának jelentős eredményei nem is kerülnek az újítási statisztikába, annál inkább érezhetők azonban népgazdaságunk egészének a mérlegében. Újítómozgalmunk nemcsak tömegesebbé lett és mennyiségileg emelkedett, de minőségileg is. Ennek egyik legszemléltetőbb fokmérője az országos jelentőségű találmányok számának az emelkedése. Értelmiségi dolgozóink, tudományos kutatóink, de nem kis számban munkás-feltalálóink is, népi demokráciánk hatalmas támogatását élvezik a legmerészebb újítói gondolatok megvalósításához is. Míg 1949-ben az Országos Találmányi Hivatalhoz benyújtott javaslatok közül mindössze körülbelül 60 bizonyult országos jelentőségű találmánynak, addig ezek száma ez idén csaknem 200-ra emelkedett. Ezek nagymértékben segítik elő ötéves tervünk öötő jelentőségű feladatainak megvalósítását és gyorsítják a műszaki fejlődést termelésünk különböző területein. A JELENTŐS EREDMÉNYEK MELLETT NAGY HIÁNYOSSÁGOKRA IS rá kell mutatnom, amelyek főleg abból származnak, hogy az újítási ügyeket intéző szerveink nem tudtak kellően lépést tartani a mozgalom lendületével, a dolgozók egyre tömegesebbé váló kezdeményező erejével. Ezek a hiányosságok elsősorban az újítási javaslatok rendkívül lassú kidolgozásában és még lassúbb általános bevezetésében mutatkoznak. Százakra megy az olyan hasznos újításoknak a száma, amelyek ugyan egy-egy példányban elkészültek, vagy egy munkahelyen alkalmazásba is kerültek, de a tömeges legyártásukra és általános bevezetésükre nem került sor. Ezért egyik halaszthatatlan feladatunk az iparági és nagyüzemi kísérleti műhelyek kellő számban való létesítése és az újítások szériagyártásának biztosítása. Szükséges az újítási ügyeket intéző szervek megerősítése, különösen a minisztériumokban és az üzemekben. Komoly újítási irodákat kell, létesítenünk nagyobb üzemeinkben, amelyek biztosítani tudják a javaslatok műszaki kidolgozását is. Igen sokat jelentene a társadalmi segítség jobb megszervezése is az újítók számára, amiben elsősorban üzemi bizottságainak és a mellettük működő műszaki bizottságoknak kell elöljárniuk. A minisztériumokban meg kell teremteni a főosztályok tényleges felelősségét a hozzájuk tartozó újítások megvalósításáért, aminek alapján végre lehetne hajtani az újítási javaslatok eddigi központi intézésének nagyfokú decentralizálását is. Jelenleg ugyanis a Találmányi Hivatalba az újítási javaslatok olyan tömege érkezik be közvetlenül, hogy azok hátráltatják az országos jelentőségű találmányok előbbrevitelét, és emellett sokkal gyorsabban is lennének elintézhetők az illetékes minisztériumon belül. '' MINDEZEK A KÖVETELMÉNYEK KÖZVETLENÜL KÖVETKEZNEK a fennálló újítási rendeletekből is, de ezek végrehajtásában elmaradtunk a mozgalom lendületétől. Szakszervezeteink munkája a dolgozók újító tevékenysége szervezésében. Pártunk szakszervezetekről szóló határozata óta erősebben érezhető, de az elmaradás a mozgalom követelményeitől még mindig igen nagy. Szakszervezeteinknek nemcsak ezt az elmaradást kell behozniuk, de mint a szocialista verseny és a Sztahanov-mozgalom hivatott szervezőinek, az üzemi bizottságokon keresztül legalább is olyan közvetlen támogatást kell nyújtaniok újítóinknak, mint amikőt gazdasági vezető szerveinktől és vállalatvezetőinktől megkövetelünk. Csak így biztosíthatjuk az újítások terén még mindig sok esetben fennálló bürokratikus, vagy éppen ellenséges akadályok leküzdését, és adhatunk szabad érvényesülést a dolgozó tömegekben rejlő mérhetetlen alkotó erőnek. Kétségtelen, hogy e hiányosságok felszámolása és Pártunk útmutatásainak következetes végrehajtása mellett újító mozgalmunk az ötéves terv második évében még nagyobb segítséget fog jelenteni tervünk teljesítésében és túlteljesítésében. 4