Újítók Lapja, 1955 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1955-01-05 / 1. szám

AZ ÚJ ESZTENDŐ KÜSZÖBÉN Tíz éve, hogy századok bűneinek sírgödréből, a szörnyű elesettségből újjáéledt nemzetünk — győ­zött a magyar nép életereje. Kezdet és folytatás volt ez. Kezdete egy új korszaknak, a magyar dol­gozók szabadsága korszakának és folytatója annak az elpusztíthatatlan népi erőnek, amely Rákóczi, Kossuth, Petőfi, Ady, József Attila példáin hir­dette a világnak: a magyar él, élni akar és élni fog. A második világháború győztesének, a Szovjet­uniónak segítségével eltakarítottuk a romokat, le­számoltunk a hazaárulókkal, a háborús bűnösök­kel, felosztottuk a dolgozó parasztság közt a földet és örökre eltemettük a minden fejlődést gátló nagy­birtokrendszert. Felépültek lerombolt hídjaink, le­raktuk a szocialista iparosítással nemzeti függet­lenségünk alapját, megteremtettük a dolgozó nép államát és a magyar, a világ élenjáró nemzetei so­rában halad a békés, alkotó, szebb jövő felé. 1955 a nagy perspektívák és a nagy emlékezé­sek pillanata. Erősek vagyunk, mert kitűzött cél­jaink és az előttünk álló feladatok nagyszerűsége megacélozza akaratunkat, izmainkat és szárnyakat ad a gondolatoknak. Erősek vagyunk, mert minél fenyegetőbbre nőnek a szörnyű emlékek, annál el­­szántabban szorulnak össze az öklök, annál na­gyobb lánggal ég szívünkben a harag, nem felej­tünk. Az Egyesült Államok fináncoligarchiája hiába támasztja fel a német pestist, a hitlerizmust, a ka­pitalizmus rothadó rendszerének megmentésére, az imperialisták bábkormányai hiába ratifikálnak szerződéseket, hiába rakják a kirakatba az atom- és hidrogénbombákat — nem ijedünk meg. Nincs és nem is találtak fel olyan öldöklő gyilkos szer­számot, amely valaha is megállította volna a su­hanó időt, amely visszafordította volna a történe­lem kerekét és nem is lesz olyan fegyvere az embe­riségnek, mely megállítaná a fejlődést. Az élet győzni fog, az értelem és a munka diadalát nem akadályozhatják meg az élet ellenségei. 1955. A Szovjetunió vezette béketábor népei, de a világ minden népe, a francia éppúgy, mint az amerikai, a német nép éppúgy, mint az angol, olasz, felsorakozik a béke zászlaja mögé. És ha kell, megvívja a harcot az emberért.­­ Évezredek tanul­sága, hogy a világ történetében vér és szenvedések árán végül is mindig az emberiség ügye győzött és minden győzelem után emberibb lett az ember. Nálunk a dolgozók a felszabadulási versenyben a munka és az értelem békés fegyverével harcolnak a nép­jólét emelése tervének megvalósításáért. Min­den hazája sorsát szívén viselő ember érzi, hogy pártunk és kormányunk által kitűzött célok elérése, a megjelölt feladatok elvégzése jelenti nemzeti füg­getlenségünk megerősödését, a béke megszilárdítá­sát. Ugyanekkor Párizsban, Londonban, Washington­ban az imperializmus láncán tartott bábkormányok diplomatái frakkba és cilinderbe öltöztetik a náci hóhérokat, a gyermekgyilkosokat, maguk mellé ül­tetik őket, hogy megtárgyalják velük az emberiség elleni újabb merénylet tervét. Ezek az urak nem okultak sem az első, sem a második világháború következményeiből, mint ahogy a vadállat sem okul és még ketrecében is dühöng és fogait vicsorgatja. 1955. A munkásosztály történelmi hivatása, hogy vezesse az élet ellenségei ellen a harcot, hogy vég­leg felszabadítsa az embert és felépítse azt a társa­dalmat, amelyről az emberiség legnagyobbjai év­századokon át álmodoztak. Le kell győzni a halál­gyárosok, a háborús uszítók, a profithiénák gyű­löletes világát. Győzni fogunk, mert politikailag, erkölcsileg hatalmas a fölényünk. És erősebbek le­szünk gazdaságilag is. Gazdaságilag is győznünk kell, ez most a főfeladat, vagy ahogy Sztálin mon­dotta: „A szocializmus csak a munka magas, a sca­­pitalizmusénál magasabb termelékenységének alap­ján győzhet.“ A termelés frontján, a munka front­ján folyik most a harc. E harc élenjárói az újítók és sztahanovisták. A munkához való új viszony — mint a győzelem egyik feltétele — bennük tudato­sodott először. Felszabadulásunk óta eltelt hősi év­tized szülte őket, az ő példájuk nyomán bon­takozott ki a dolgozók kezdeményező ereje, amely előre viszi a harcot a munka termelékenységének emeléséért, az önköltség csökkentéséért, a minőség javításáért. Minden újítás, találmány forradalmi tett, győzelem a régi és az elavult felett. 1955. Fő feladat, hogy többet, jobban és olcsóbban termeljünk, gazdagodjunk, erősödjünk. Ennek elő­feltétele a technika fejlesztése, iparunk gépparkjá­nak korszerűsítése. Csak a legtökéletesebb techni­kával rendelkező ipar biztosítja a mezőgazdaság gyorsütemű fellendítését, a fogyasztási és közszük­ségleti cikkek gyártásának minőségi és mennyiségi fejlődését. Újítások nélkül azonban nincs technikai fejlődés. Már Kossuth 1841-ben felismerte a mű­szaki újítások fontossságát. Ezt írta: „Amely kézmű­ves műhelyének ószerű kaptáján túlra nem néz, az a változó időknek könnyen martaléka lesz; egyet­len divatváltozás megfoszthatja őt kenyerétől, mert minden tudományát semmivé teszi.“ Lenin és Sztálin tanítása szerint a szocialista termelés szün­telen buzgó forrása a dolgozók kezdeményezéseinek, amelyek a régi munkamódszerek, az egyhelyben topogás, a megszokások és előítéletek ellen fordul­nak, megdöntik a technikára vonatkozó régi néze­teket, ugyanakkor emelik a munka termelékenysé­gét és fokozzák a termelés tartalékainak mozgósí­tását. Előre hát, sztahanovisták, mérnökök, felta­lálók, kutatók, a technika fejlesztéséért! 1955. Nagyobb segítséget, még nagyobb megbe­csülést az újítóknak. Hárítsuk el az újítások meg­valósításának akadályait, a kishitűséget, a bürok­ráciát, a nemtörődömséget, a vállalati sovinizmust, mert a technikáért, a magasabb munkakultúráért az újítások frontján dől el a harc. Ha nem ijeszte­nek meg bennünket az atom- és hidrogénbomba diplomatái, ha nem ijedünk meg a frakkba bújta­tott hóhéroktól, akkor még kevésbé kell félnünk a paragrafusok mögé bújó rosszindulat vagy sza­botázs gáncsaitól sem. Legyen 1955 a technika fej­lesztésének, a munkásosztály elpusztíthatatlan ere­jének, kezdeményező és alkotó készségének diadal­mas esztendeje, a nemzeti függetlenségünkért és a békéért harcolók új hőstetteinek érlelője. Hernádi György V.:iän’,vtari I' szám ’~7~0T i Laltari T­mM -­■ szám 'JGW stivAftüi (pÉPjgLöIEK iA;’

Next