Újítók Lapja, 1957 (9. évfolyam, 1-22. szám)

1957-02-05 / 1. szám

» j| 'W i 3. __L_____ 4 ' .t? Ул ■ ■ . л ^ V •' - ■ , 4 * 3 p«. 1583 Oro&Lóliák a f-diadalák is lífiták i$q&s sérelmeit .» maradt újévi köszöntő helyett, régi harcostársként, tapasztalatokban gazdagodva, sokat okulva, mérlegelve jót és rosszat, új reményekkel, erős bizakodással üdvö­zöljük olvasóinkat, munkásokat és műszakiakat, mind­azokat, akik alkotni, teremteni akarnak és tudnak. Hibák és bűnök szülték október 23-át, amelynek lel­kesedve éljeneztek a tisztességre és tisztulásra vágyás­­közök, de nem vették észre, hogy a bölcső körül felsora­koztak falánk vigyorgással a népi demokrácia, a mun­kásfiatalok minden fajtája és minden rangú ellenségei: az ezek által kirobbantott harci események és provoká­ciós sztrájkok mérhetetlen anyagi és erkölcsi károkat okoztak az országnak. Az élet győzött, a pusztítás rom­jai eltűnnek. A haladás elé lehet ugyan akadályokat gördíteni, de feltartóztatni, a történelmet: becsapni nem. A munkáskezek gyorsabban ragadták meg a szerszár­mákat, mint ahogy arra a reakció hívei számítottak. Politikai és gazdasági életünk talpra áll. A sebek saj­nos lassabban gyógyulnak. Rend kell a termelő munká­hoz, béke kell a szíveknek. Mindkettőt csak az alkotó tevékenység adja meg. Soha olyan szükség nem volt még, mint éppen most, munkásaink és műszaki értel­­miségünk teremtő kezdeményezéseire, az újat kereső, a jobbat, a tökéletesebbet megvalósító értelemre. Min­denki tudja, hogy korunkban az emberek életének meg­javítását, társadalmi tökéletesítését, a gazdagodást és a boldogabb jövőt elsősorban a tudósok, feltalálók és az újítóik, az új technika harcosai teremthetik meg. Ők az igazi forradalmárok. Minden új tudományos ered­mény, minden új felfedezés, minden újítás egy-egy for­radalmi tett. Ezért kell még jobban mint a múltban, az ország vezetőinek a feltalálók és újítók munkáját segí­teni és az újítói mozgalmat szélesíteni. Sokszor írtuk és mondtuk, becsüljék meg jobban a feltalálókat és újítókat. Kíméljék meg őket a bürokra­ták packázásaitól, ne vegyék el alkotó kedvüket külön­böző intézmények funkcionáriusai, akiknek nyakán fej helyett paragrafusok ülnek. 1955-ben ezt írtuk: „Na­gyobb segítséget, még nagyobb megbecsülést az újítók­nak. Hárítsuk el az újítások megvalósításának aka­dályait, a kishitűséget, a bürokráciát, a nemtörődöm­séget, a válla­lati sovinizmust, mert a technikáért, a magasabb munkakultúráért az újítások frontján dől el a harc”. Nem rajtunk múlott, hogy feltalálóink és újítóink erkölcsi és anyagi elismerésben messze elmaradtak a sportarénák hősei mögött. Nem raj­tunk múlott, hogy amíg a világhírű találmányok s a nagyjelentőségű újítások megvalósításának útja göröngyös és néha szinte járhatatlan volt, addig féltehetségek részére aszfaltozott sétány vezetett az Olymposzra, alkotó szabadságok és busás előlegek hűsítő árnyékában, majd villalakások puha kényelmé­ben pihenték ki fáradalmaikat. Meggyőződésünk, hogy­­ a forradalmi munkás-paraszt kormány programja megvalósításánál támaszkodni akar feltalálóinkra és újítóinkra. Iparunk korszerűsítése nélkül, a technika fejlesztése nélkül nincs és nem is lehet gazdasági föl­lendülés. Iparunknak rendelkeznie kell a legtökélete­sebb technikával, csak így biztosíthatja a fogyasztási és közszükségleti cikkek gyártásának megfelelő minőségét és mennyiségeit, a mezőgazdaságban a nagyüzemi ter­melést. Feltalálók és újítók nélkül nincs technikai fej­lődés. Október 23. nagy figyelmeztető. Először is arra fi­gyelmeztet, hogy a hibákat ki kell javítani, akár tetszik ez egyeseknek, akár nem. Másodszor, hogy éberebbek­nek, határozottabbaknak kell lennünk, akár beleütközik is ez a kispolgári szentimentalizmusba, akár nem. A hi­bák kijavítása mellett, természetesen még erőteljeseb­ben kell felkarolnunk azt, ami jó volt a múltban, ami eredmény volt, mint például 1954-ben, amikor leszögez­tük lapunk hasábjain — akár tetszett ez egyes statisz­tikusoknak és számzsonglőröknek, akár nem—, hogy az újítók kétszázezer újítási javaslatát fogadták el a gaz­dasági évben s ezekből 170 ezrest megvalósítottak, az utókalkulált gazdasági eredmény 1,4 milliárd forint volt, a kifizetett újítási díjak összege pedig 75 millió forint. De akadt sok hiba is. Itt nincs helye a részlete­zésnek, csak néhányat említünk. Az érthetetlen, kicsi­nyességet, az újítói és feltalálói munka anyagi támoga­tása terén. A díjazások bürokratikus, utólagos, önké­nyes megállapítását, a tervezők és a kutatók újító tevé­kenységének megbénítását, az újítási és feltalálói díjak felső határának merev megállapítását és nem Utolsó sorban az újítómozgalom bevált funkcionáriusainak ala­csony bérezését, munkakörük degradálását. Örömmel kell üdvözölni, hogy felelős vezetőink az októberi eseményeik után a munka megindulásának pil­lanatában sürgősen nekiláttak az újítók és feltalálók jo­gos sérelmeinek és panaszainak orvoslásához. Már el is készült az új újítási rendelet tervezete, amelynek alap­elve a találmányok és újítások ügyintézésének egysze­rűsítése. Gondoskodik arról, hogy a feltalálók és újítók a tényleg elért eredmények alapján megkapják jogos díjukat, hogy az újítások és találmányok bevezetésére a vállalatokat nem adminisztratív eszközökkel, hanem anyagi érdekeltségük fokozásával kell megnyerni, ami pedig csak ak­kor érhető el, ha az újítói tevékenység centralizáltsága, felsőbb irányítása helyett a vállalati önállóság elve érvényesül. Ide tartozik az a gondosko­dás is, hogy a feltalálók és újítók hamarabb lássák megérdemelt pénzbeli elismerésüket, mint eddig. Az új rendelet ezen a téren is orvosolja az eddigi sérelmeket. Biztosítva lesz a feltalálók és újítók szerzői jogának hatékony törvényes védelme. Bízunk az új rendeletben és reméljük, nem lesz körü­lötte olyan huza­vona, mint a múltban és alkalmunk lesz vele hamarosan részletesen foglalkozni. De a legjobb rendeletek betartásán túl is küzdeni fogunk azért, hogy csak olyanok foglalkozzanak a feltalálók és újítók ügyeinek intézésével, akik sze­retik a feltalálókat és újítókat, és hajlandók har­colni az újért. Olyanok döntsenek a találmányok és újítások elbírálásában, akik le tudják küzdeni az előítéleteket, származzanak azok a megszokotthoz való ragaszkodásból, gyávaságból, felelősség nem vállalásból, bürokratikus konzervatívizmusból, avagy akadémikus nagyképűségből. Azok harcoljanak a feltaláló- és újítómozgalom frontján, akik for­radalmi módon vállalják a kritikát minden ellen, ami régi, visszahúzó és akik szilárdan meg vannak győ­ződve, hogy csak a tudomány és a technika fejlesztésé­vel vihetjük diadalra a béke és a szocializmus ügyét. f’lv Hernádi György

Next