Újítók Lapja, 1957 (9. évfolyam, 1-22. szám)
1957-02-05 / 1. szám
» j| 'W i 3. __L_____ 4 ' .t? Ул ■ ■ . л ^ V •' - ■ , 4 * 3 p«. 1583 Oro&Lóliák a f-diadalák is lífiták i$q&s sérelmeit .» maradt újévi köszöntő helyett, régi harcostársként, tapasztalatokban gazdagodva, sokat okulva, mérlegelve jót és rosszat, új reményekkel, erős bizakodással üdvözöljük olvasóinkat, munkásokat és műszakiakat, mindazokat, akik alkotni, teremteni akarnak és tudnak. Hibák és bűnök szülték október 23-át, amelynek lelkesedve éljeneztek a tisztességre és tisztulásra vágyásközök, de nem vették észre, hogy a bölcső körül felsorakoztak falánk vigyorgással a népi demokrácia, a munkásfiatalok minden fajtája és minden rangú ellenségei: az ezek által kirobbantott harci események és provokációs sztrájkok mérhetetlen anyagi és erkölcsi károkat okoztak az országnak. Az élet győzött, a pusztítás romjai eltűnnek. A haladás elé lehet ugyan akadályokat gördíteni, de feltartóztatni, a történelmet: becsapni nem. A munkáskezek gyorsabban ragadták meg a szerszármákat, mint ahogy arra a reakció hívei számítottak. Politikai és gazdasági életünk talpra áll. A sebek sajnos lassabban gyógyulnak. Rend kell a termelő munkához, béke kell a szíveknek. Mindkettőt csak az alkotó tevékenység adja meg. Soha olyan szükség nem volt még, mint éppen most, munkásaink és műszaki értelmiségünk teremtő kezdeményezéseire, az újat kereső, a jobbat, a tökéletesebbet megvalósító értelemre. Mindenki tudja, hogy korunkban az emberek életének megjavítását, társadalmi tökéletesítését, a gazdagodást és a boldogabb jövőt elsősorban a tudósok, feltalálók és az újítóik, az új technika harcosai teremthetik meg. Ők az igazi forradalmárok. Minden új tudományos eredmény, minden új felfedezés, minden újítás egy-egy forradalmi tett. Ezért kell még jobban mint a múltban, az ország vezetőinek a feltalálók és újítók munkáját segíteni és az újítói mozgalmat szélesíteni. Sokszor írtuk és mondtuk, becsüljék meg jobban a feltalálókat és újítókat. Kíméljék meg őket a bürokraták packázásaitól, ne vegyék el alkotó kedvüket különböző intézmények funkcionáriusai, akiknek nyakán fej helyett paragrafusok ülnek. 1955-ben ezt írtuk: „Nagyobb segítséget, még nagyobb megbecsülést az újítóknak. Hárítsuk el az újítások megvalósításának akadályait, a kishitűséget, a bürokráciát, a nemtörődömséget, a vállalati sovinizmust, mert a technikáért, a magasabb munkakultúráért az újítások frontján dől el a harc”. Nem rajtunk múlott, hogy feltalálóink és újítóink erkölcsi és anyagi elismerésben messze elmaradtak a sportarénák hősei mögött. Nem rajtunk múlott, hogy amíg a világhírű találmányok s a nagyjelentőségű újítások megvalósításának útja göröngyös és néha szinte járhatatlan volt, addig féltehetségek részére aszfaltozott sétány vezetett az Olymposzra, alkotó szabadságok és busás előlegek hűsítő árnyékában, majd villalakások puha kényelmében pihenték ki fáradalmaikat. Meggyőződésünk, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány programja megvalósításánál támaszkodni akar feltalálóinkra és újítóinkra. Iparunk korszerűsítése nélkül, a technika fejlesztése nélkül nincs és nem is lehet gazdasági föllendülés. Iparunknak rendelkeznie kell a legtökéletesebb technikával, csak így biztosíthatja a fogyasztási és közszükségleti cikkek gyártásának megfelelő minőségét és mennyiségeit, a mezőgazdaságban a nagyüzemi termelést. Feltalálók és újítók nélkül nincs technikai fejlődés. Október 23. nagy figyelmeztető. Először is arra figyelmeztet, hogy a hibákat ki kell javítani, akár tetszik ez egyeseknek, akár nem. Másodszor, hogy éberebbeknek, határozottabbaknak kell lennünk, akár beleütközik is ez a kispolgári szentimentalizmusba, akár nem. A hibák kijavítása mellett, természetesen még erőteljesebben kell felkarolnunk azt, ami jó volt a múltban, ami eredmény volt, mint például 1954-ben, amikor leszögeztük lapunk hasábjain — akár tetszett ez egyes statisztikusoknak és számzsonglőröknek, akár nem—, hogy az újítók kétszázezer újítási javaslatát fogadták el a gazdasági évben s ezekből 170 ezrest megvalósítottak, az utókalkulált gazdasági eredmény 1,4 milliárd forint volt, a kifizetett újítási díjak összege pedig 75 millió forint. De akadt sok hiba is. Itt nincs helye a részletezésnek, csak néhányat említünk. Az érthetetlen, kicsinyességet, az újítói és feltalálói munka anyagi támogatása terén. A díjazások bürokratikus, utólagos, önkényes megállapítását, a tervezők és a kutatók újító tevékenységének megbénítását, az újítási és feltalálói díjak felső határának merev megállapítását és nem Utolsó sorban az újítómozgalom bevált funkcionáriusainak alacsony bérezését, munkakörük degradálását. Örömmel kell üdvözölni, hogy felelős vezetőink az októberi eseményeik után a munka megindulásának pillanatában sürgősen nekiláttak az újítók és feltalálók jogos sérelmeinek és panaszainak orvoslásához. Már el is készült az új újítási rendelet tervezete, amelynek alapelve a találmányok és újítások ügyintézésének egyszerűsítése. Gondoskodik arról, hogy a feltalálók és újítók a tényleg elért eredmények alapján megkapják jogos díjukat, hogy az újítások és találmányok bevezetésére a vállalatokat nem adminisztratív eszközökkel, hanem anyagi érdekeltségük fokozásával kell megnyerni, ami pedig csak akkor érhető el, ha az újítói tevékenység centralizáltsága, felsőbb irányítása helyett a vállalati önállóság elve érvényesül. Ide tartozik az a gondoskodás is, hogy a feltalálók és újítók hamarabb lássák megérdemelt pénzbeli elismerésüket, mint eddig. Az új rendelet ezen a téren is orvosolja az eddigi sérelmeket. Biztosítva lesz a feltalálók és újítók szerzői jogának hatékony törvényes védelme. Bízunk az új rendeletben és reméljük, nem lesz körülötte olyan huzavona, mint a múltban és alkalmunk lesz vele hamarosan részletesen foglalkozni. De a legjobb rendeletek betartásán túl is küzdeni fogunk azért, hogy csak olyanok foglalkozzanak a feltalálók és újítók ügyeinek intézésével, akik szeretik a feltalálókat és újítókat, és hajlandók harcolni az újért. Olyanok döntsenek a találmányok és újítások elbírálásában, akik le tudják küzdeni az előítéleteket, származzanak azok a megszokotthoz való ragaszkodásból, gyávaságból, felelősség nem vállalásból, bürokratikus konzervatívizmusból, avagy akadémikus nagyképűségből. Azok harcoljanak a feltaláló- és újítómozgalom frontján, akik forradalmi módon vállalják a kritikát minden ellen, ami régi, visszahúzó és akik szilárdan meg vannak győződve, hogy csak a tudomány és a technika fejlesztésével vihetjük diadalra a béke és a szocializmus ügyét. f’lv Hernádi György