Újítók Lapja, 1957 (9. évfolyam, 1-22. szám)
1957-02-05 / 1. szám
HOGYAN TOVÁBB? — Nyilatkoznak az érdekeltek — A múltban sok hiba volt az újítómozgalomban — ezek ismert dolgok, — ne rágódjunk rajtuk, okukat se kutassuk, úgyis közismert: a bürokratizmus. Közismert az is,hogy napjainkban kevesen foglalkoznak az újítómozgalommal. A minisztériumokban folynak az átszervezések, csökkentik a létszámot, szó, ami szó, van bizonyos káosz az újítások intézésében — s ha ugyan egyáltalán intézik őket. Nem sokkal jobb a helyzet a vállalatoknál sem. De hogyan tovább? Mert valamit tenni kell. A „legérdekeltebbnek”, az Országos Találmányi Hivatalnak terveiről, állásfoglalásáról lapunk más helyén adunk hírt. De a többi érdekeltnek mi a véleménye? Válaszoljon erre sorjában a minisztériumi ügyintéző, a szakszervezeti funkcionárius, a munkástanácstag és maga az újító is. Zachár Vilmos, a Kohó- és Gépipari Minisztérium újítási előadója: — Nem nyilatkozom. A minisztérium új szervezeti felépítésében az újítási ügyek nem szerepelnek. Az osztály már meg is szűnt, illetve a folyó ügyeiket lezárjuk. Tudtommal a Találmányi Hivatal átért ez ügyben a minisztériumhoz. A helyzet azonban az, amit elmondtam. Nem vagyok illetékes nyilatkozni. Gőgitz Antal, a Vasas Szakszervezet osztályvezetője: A Danuvl* Szerszámgépgyárban sorozatban gyártják a 125 kcm a* motorkerékpárokat. A képen a kuplungot szerelik a motorblokkhoz . A Szaktanács X. teljes ülése leszögezte, hogy a szakszervezeteknek nagyon komolyan kell foglalkozniuk a termeléssel. Ebből következően az újításokkal is. Három feladatot látunk az újításokkal kapcsolatban. Először: biztosítani, hogy az újítók megkapják a törvényes újítási díjat. Ne fizessék ki őket esetleg 100—200 forinttal. Másodszor: önállóságot adni az üzemeknek az újítások intézésében is. A munkástanács bírálja el, hogy mennyit ér a vállalatnak az újítás és a munkástanács szabja is meg az újítási díjat. Tehát legyen megfelelő anyagi fedezete az újítások díjazására és bevezetésére. Harmadszor: a szakszervezeti szerveknek fokozott gondot kell fordítaniuk az újítómozgalom ellenőrzésére. Többek között arra is, hogy egyetlen újítást se lehessen elfektetni, elsikkasztani vagy kisajátítani. Mind e feladatok eredményes megoldása érdekében most folynak a tárgyalások. A legfontosabb: meghallgatni a dolgozók véleményét és ennek alapján kialakítani az új helyzetnek megfelelően az újítómozgalmat. Borbély Béla, a Mechanikai Mérőműszerek Gyára munkástanácsának tagja: — Az újítás mindig újítás, akárki is a szerzője. A munkaköri kötelezettség fogalma fölösleges, értelmetlen és káros. Ésszerűsítésnél esetleg még elfogadható a munkaköri kötelezettség, de újításnál már semmiképp. Fontos volna, hogy az újítások kikísérletezésére és kivitelezésére szánt vállalati félszázalékot legalább egy százalékra emeljék, továbbá rendet kellene teremteni az újításból származó új gyártmányok terén. Eddig ugyanis újítási díjra az új gyártmány önköltségének 0,5—1,5 százalékát fordíthatták, az újítás bevezetésétől számított egy éven belül. Hoszszú átfutási idő esetén azonban nem ritkán csak a töredéke készült el egy év alatt az egyébként gyártható mennyiségnek. Az újító így nagyon rosszul járt. Javaslatunk, az, hogy ilyen új gyártmányoknál a díjazást ne az egy éves megtakarításhoz kössék, hanem a legyártandó szériára kalkulált költségekből állapítsák meg. Csökkenteni lehetne az adminisztrációt is. Mondok egy példát. Kisebb jelentőségű újítás esetén az újítónak például 300 forint jár. Ennek nagyobb részét természetesen csak egy év után kaphatja meg. Ez nem is olyan természetes. Hiszen a kisebb összegeket egyszerre, előre is ki lehetne fizetni, s nem volna szükség arra, hogy a különféle kimutatások következtében többe kerüljön a leves, mint a hús. Révész György, a Ganz Villamossági Gyárkutatómérnöke, többszörös újító: — Jobban meg kellene becsülni az eszmei újításokat, amelyek bár rendkívül jelentősek, de jellegüknél fogva gazdasági eredményük nem mérhető. Nálunk a gyárban például évekig többen dolgoztunk egy új gerjesztési rendszeren. Sikeresen meg is oldottuk. Ez a gyártmányt kelendőbbé tette, de nem kimutathatóan. Alig kaptunk érte valamit. Az sem helyes, hogy a díjazás regresszív. Vagyis nagyobb megtakarításnál a díjazás százalékos arányban csökken. Így két kisebb újításon aránylag többet lehet keresni, mint egy sokkal több munkát igénylő találmányon. A Találmányi Hivatal bírálja el gyorsan a találmányokat. Eddig bizony sokszor két-három évig is ült egy-egy ügyön. Meg kellene oldani azt is, hogy a külföldi értékesítésben az újító és a feltaláló is érdekelt legyen. Azt ishelyesnek találnám, ha az eddigi öt év helyett tíz évből lehetne kiválasztani a díjazás alapjául szolgáló legjobb három évet, mert eddig öt év nem volt mindig elég arra, hogy a találmánytkivitelezzék, ezután az idő után pedig a szerző a fennálló rendelkezések értelmében elvesztette érdekeltségét. Van e nyilatkozatok között olyan, amivel egyet lehet érteni, van, amivel nem. De nem feladata e cikknek, hogy állást foglaljon. Viszont ideje, hogy eldöntsék, akiket illet, hogyan tovább? Bruckner József 4 — MUNKÁHOZ LÁTOTT MÁR a Ganz Vagon- és Gépgyár újítási apparátusa is. Bizonytalan körülmények között kezdtek dolgozni. Érvek ellenére az esedékes javaslatokat előkészítették díjazásra, úgyhogy az újítók megkaphatták a pénzüket. A kifizetésnek meg is lett a kellő hatása, mert december óta már 30 darab javaslatot nyújtottak be a Ganz Vagon dolgozói, s napról napra nő az érdeklődés a mozgalom iránt. Gátolja azonban az újítómunka teljes kibontakozását, hogy a főkönyvelő nem ad engedélyt a kivitelezésre szánt 0,5 százalékos keret felhasználására, s emiatt több újítás félig kész állapotban hányódik a műhelyekben, illetve nem kerülhet sor többek megvalósítására. Jól működő újítókör segítette a gyárban a műszaki fejlesztés ügyét október előtt. Nemrégiben ismét összeült a vezetősége, hogy megbeszélje a további teendőket.