Újítók Lapja, 1960 (12. évfolyam, 1-24. szám)

1960-01-10 / 1. szám

(1ЦшЬ kp izSi­t) ÍRTA: CZOTTNER SÁNDOR NEHÉZIPARI MINISZTER E­lmúlt ismét egy eredményekben gazdag év. 1960- ban járunk, a hároméves terv utolsó évében. Ha­zánkban a szocializmus építésében már eddig is jelen­tős eredményeket értünk el a Magyar Szocialista Mun­káspárt és kormányunk vezetésével. Jelentős támoga­tást nyújtott ebben a Szovjetunió és a többi baráti ál­lam. Ez évben is nagy feladatok hárulnak a tárcánkhoz tartozó három fontos iparágra. A szénbányászat a há­roméves terv első két évében a kisebb széntermelési igények tervszerű kielégítése mellett nagy gondot fordí­tott a műszaki fejlesztésre, hogy a nehéz fizikai munkát minél nagyobb mértékben megkönnyítsük és biztonsá­gosabbá tegyük, a föld alatti és külszíni munkálatoknál növeljük a produktív teljesítményt, továbbá jobb minő­ségű szenet termeljünk, az eddiginél gazdaságosabban. A vágat korszerű biztosítását elsősorban a TH-gyűrűs biztosítás széleskörű elterjesztésével és állékony bizto­­sítóanyagok felhasználásával kívánjuk elérni. A fejté­sek korszerű acélbiztosításában főleg 1959. évben szin­tén nagy eredményeket értünk el. Például 1958-ban az acéltámmal biztosított frontok hossza csak 1,8 km (13,8 százalék) volt, 1969. december végére az arány 30 szá­zalékra növekedett, vagyis mintegy 4 km redukált front­­fejtési homlokhosszon dolgozunk korszerű acélbiztosí­tással. 1960. december végéig további 1,5 km frontfej­tésű homlokhosszat kívánunk acéltámmal biztosítani, vagyis összes frontfejtéseink 40 százalékát. A nehéz fizikai munka megkönnyítésére a jelenlegi alacsony, mintegy 0,8 százalékos gépi jövesztésű ter­melési arányt az 1960-as évben 3 százalékra kívánjuk növelni, a gépi rakodás ez évi 8 százalékos arányát pe­dig 14,6 százalékra növeljük egy év alatt. A­z ipari termelés növekedése, a mezőgazdaság és nem utolsósorban a lakosság egyre növekvő vil­lamosenergia igénye, fokozatosan nagyobb feladatok elé állítja a villamosenergia ipart is. Az 1960. évi terv sze­rint a nagyipar villamosenergia igénye az 1959. évhez képest 8 százalékkal, míg a csúcsidei teljesítmény­ igé­nye 9,1 százalékkal növekszik. A fogyasztók másik nagy csoportjának — melybe a lakosság, kisipar, mezőgaz­daság, közvilágítás stb. tartozik — villamosenergia igé­nye az 1959. évihez képest 12,1 százalékkal, míg az év végén várható csúcsterhelés értéke 13,2 százalékkal fog emelkedni. A növekvő igények kielégítésére villamosenergia-ipa­­runk a távlati fejlesztési tervek alapján — az erőművi kapacitás növelésével, valamint a nagy- és kisfeszült­ségű hálózat fejlesztésével — folyamatosan készül fel. A túlterhelt hálózatok felújítását is fokozott ütemben folytatjuk. A vegyipar világszerte egyre nagyobb jelentőségre tesz szert és II. ötéves tervünknek is döntő láncszeme. 1960-ra az előző év termeléséhez viszonyítva 7,1 száza­­lékkal magasabb termelési feladatot ír elő a terv. Ezen belül a gyógyszeripar 14,8 százalékkal, a gumiipar 12 százalékkal, a festékipar 12,3 százalékkal növeli terme­lési volumenét. Kormányzatunk ezért az 1960. évi be­ruházási tervben is jelentős összegeket juttat a vegy­ipar fejlesztésére. 1960. évben 2,3 milliárd forint beru­házást irányzunk elő, ami 28 százalékkal magasabb az 1959. évi keretnél. Jelentősen fokozzuk a műtrágya­­gyártást. A mezőgazdaság gyorsütemű fejlesztése, a dieselesí­­tés és a gépkocsiállomány állandó növekedése szüksé­gessé teszi a kőolajfeldolgozó ipar kapacitásának növe­lését is. A gyógyszeriparban tovább folytatódik a nagy gyógy­szergyárak rekonstrukciója. A beruházások eredménye­ként 14 tő/év kapacitású papaverin üzem, valamint egy második korszerű ,—12 vitamin üzem, továbbá 25 to/év kapacitású klorocid üzem kezdi meg termelését. A gumi­ipar szintén jelentős összegeket kap. A vegyipar fejlődése szükségessé teszi, hogy a vegy­ipari gépek és készülékek területén is fokozottabb mű­szaki fejlesztést irányozzunk elő. Ennek érdekében nem­zetközi koordinációs tárgyalásokon részletes programot állítottunk össze, amelynek megvalósítása főleg hazai gépgyárainkon múlik. IT’s még valamin ... Azon a hatalmas és népszerű­­t­i társadalmi erőn, amelyet csak szocializmust építő ország dolgozói hozhatnak létre, akik érdekelve vannak a termelésben. Ennek a társadalmi erőnek a­­leve: újító mozgalom. Ez a széles körben elterjedt mozgalom az elmúlt esz­tendőben is sokban hozzájárult ahhoz, hogy a nehéz­ipar jóval a határidő előtt befejezze a tervét. Csak a bányászati iparágakban például 10 esztendő alatt több mint félmilliárd forint hasznot hajtottak a népgazda­ságnak azok a derék műszakiak, kétkezi dolgozók és egyszerű bányászok, akik napi nehéz munkájuk után különböző, az eddiginél jobb megoldásokon törték a fejüket. Ez az önkéntes „újítóhadsereg’’ sok tízezer ta­got számlál. Eredményeiket nem a véletlen szülte, ha­nem a dolgozó tömegek alkotókészsége, segíteni aka­rása. Az elmúlt év igen mozgalmas volt az újítómozgalom­ban is. A­ Találmányi Hivatal kezdeményezésére meg­indult az újítók tapasztalatcsere versenye, amelynek célja az elfogadott, bevált és üzemszerűen alkalmazott javaslatok, újítások szélesebb körű elterjesztése. A tár­cák közötti versenyben minden iparágunk részt vett. A IX. Bányásznap, majd a párt VII. kongresszusa nagy lendületet adott trösztjeinknél is az újítómozga­lomnak. A kongresszusi verseny keretében újítási ver­seny indult a bányászati trösztöknél, ahol az újítók segítésére a műszakiak és az újítási bizottságok állandó műszaki tanácsadó szolgálatot tartottak. Dorogon pél­dául 20 tagú tanácsadó bizottság működik. Oroszlány­ban minden hét csütörtökjén tartanak tanácsadást. Gya­kori, hogy az újítóknak külön híradója van egy-egy trösztnél. "Pártunk kongresszusa tiszteletére sok hasznos újí­­tás készült. A tatabányai Pauli István munka­társaival bányafahántoló gépet szerkesztett, amelynek használata közel egyharmadával növeli a bányafák szi­lárdságát és élettartamát, s ezzel több százezer forintot takarítanak meg államunknak. A Nógrádi Szénbányá­szati Trösztnél Farkas László és Smigura Béla megol­dották a villamosmotorok fáziskiesés miatti motorégése megakadályozásának kérdését. A megtakarítás értéke 178 000 forint. S így sorolhatnánk tovább minden ipar­águnkat. Nézzünk azonban az újév feladatai elé! Most készülnek az 1960-as év újítási feladattervei, amelyek a párt VII. kongresszusának határozatait szolgálják. Az újítók, feltalálók helyes kezdeményezéseinek be­vezetésére nagy figyelmet fordítunk 1960-ban is. A mű­szaki fejlesztési terv teljesítésekor sok olyan probléma vetődik majd fel, amelynek megoldását az újítók ötle­tei jelentősen egyszerűsíthetik, s így jelentősen hozzá­járulhatnak az önköltség csökkentéséhez is. Ezért lénye­ges, hogy az 1960. évi újítási feladattervek a vállalatok kipróbált újítógárdájának figyelmét a népgazdaságilag legfontosabb feladatok megoldására irányítsák. Biztos vagyok abban, hogy dolgozóink lelkesedése, szorgalma, kezdeményezőkészsége, szakembereink tu­dása és alkotókészsége egyesül ebben az új évben is az újítómozgalomban, hogy tovább segítse hároméves ter­vünk sikeres befejezését, ötéves tervünk jó előkészítését, s azt a nagy akaratunkat, hogy népünket egyre gyor­sabb léptekkel vigyük ragyogó jövőnk, a szocializmus felé. Ehhez ebben az évben is kívánok jó egészséget, jó munkát, jó szerencsét!­ ­

Next