Újítók Lapja, 1960 (12. évfolyam, 1-24. szám)
1960-01-10 / 1. szám
Budapest—Berlin — Rostock A Német Demokratikus Köztársaságban amerre csak jártam, mindenhol azt a nagyszerű munkalendületet tapasztaltam, amit a berlini Bergmann Borsing-ban, vagy a Feinemess Dresden-ben láttam. Az eisenachi Wartburg Gépkocsigyárban is leginkább a munka üteme, lendülete ragadta meg a figyelmemet. Wilhelm Breiter elvtárs az újítási iroda vezető mérnöke és Albert Wiesler mérnök az osztály helyettes vezetője megismertetett ennek a figyelemreméltó gyárnak az újítási szervezetével, mindazokkal a módszerekkel, amelyekkel igyekeznek a jobb, a gazdaságosabb termelést megvalósítani. Az újítási osztály lényegében három részre tagozódik. Az egyik csoport az újítások elbírálásával, a kísérletek, valamint a bevezetés problémáival foglalkozik. A másik csoport a gyáron belüli és az azon kívüli tapasztalatcserét bonyolítja le, míg az osztály harmadik csoportja a dokumentációs ügyekkel foglalkozik. Ez a részleg figyelemmel kíséri a világ autóiparának műszaki fejlődését, tanulmányozza az új konstrukciókat stb. Mindjárt elöljáróban meg kell mondanom, hogy részemre a legfigyelemreméltóbb az a nagy műszaki kultúra volt, amit az újítási osztályon is tapasztalhattam. Wilhelm Bretter például elmondotta, hogy Etély huszonegy dolgozójából nehegy mérnöki képesítéssel rendelkezik, két technológusuk van, a többiek az adminisztrációs munkát végzik. Elkerülhetetlen az összehasonlítás gondolata. Fülembe cseng az a sok méltatlankodás, amit a mi gyáraink újítási osztályain halottam, ahol sokszor felmerül a kérdés: milyen jó volna, ha az újítási osztályokra az eddiginél nagyobb számban helyeznének mérnököket, technológusokat. A mi újítási irodáink — tisztelet a kevés kivételnek — távolról sincsenek ellátva olyan műszaki erőkkel, amelyekre szükség volna. Az eisenachi Wartburg-gyár újítási osztályának nagy műszaki kultúrája érezteti hatását a gyár termelő életének minden területén. A gyárban 3500 újító van. Ez lényegében annyit jelent, hogy minden második munkás vagy mérnök újító. Az újítók 60 százaléka a munkások, 40 százaléka a mérnökök és más beosztású dolgozók soraiból kerül ki. Érdemes egy kicsit elidőzni ennél az arányszámnál is. Az a tény, hogy az újítók között olyan nagy számban jelentkeznek a fizikai dolgozók, arra utal, hogy jól foglalkoznak az újítómozgalommal. Albert Wiesler például elmondotta, hogy náluk igen nagy figyelmet fordítanak az újítási feladattervek kidolgozására. A feladatterv szerves része a műszaki fejlesztési tervnek és külön jutalmakkal, prémiumokkal serkentik a dolgozókat a feladattervek megoldására. Az újítómozgalomnak ez a magasfokú irányítottsága megnyilvánul abban is, hogy az időközben felmerülő problémákkal gyakorta fordulnak a dolgozókhoz. A kollektív munkának ez a megnyilvánulása lehetővé teszi, hogy a gyár műszaki vezetése megossza a gondjait a dolgozókkal. Járom a gyár üzemeit. A forgácsoló üzemben hosszasan szemlélem az automata gépsorok munkáját. Feltűnik, hogy német elvtársaink milyen következetes gonddal igyekeznek még itt az automata gépsorok birodalmában is a kis mechanikát alkalmazni. Céljuk, hogy a kézi műveleteket lehetőleg mechanizálják. A pneumatikus és hidraulikus kis mechanikának igen nagy szerepet szánnak. Wilhelm Deussing például ésszerűsítésével az esztergagépen alkalmazott revolverfej és ütköző rendszere az egyik alkatrész gyártásánál megtízszerezte munkája termelékenységét. Alfred Kemper a szerelési üzem vezetője pedig a féktárcsák gyártásához szerkesztett egy olyan hidraulikával ellátott elektromos hegesztő-készüléket, amelynek alkalmazása lehetővé tette, hogy az említett munkadarab gyártási idejét egyharmadára mérsékeljék. »w—— Tokár Péter riportja — Kúp-fogaskerék domború részének köszörüléséhez szolgáló újítás ez a befogókészülék és a gyár egyik terméke Egy csarnok a Wartburg Autógyárban