Újítók Lapja, 1961 (13. évfolyam, 1-23. szám)

1961-01-10 / 1. szám

4 N­ /Яг életszínvonal és az újzómozgalont Warnemündében már tál van. A hal­­szagú, jeges északi szél dühödten cibálja a fák kopár ágait. A levegőben kecses röptű sirályok suhannak, s távolból a hajók ködkürtjei panaszos bőgéssel felel­­getnek egymásnak. A halászhajók fázó­san lapulnak a parthoz, ahol minden úgy be van szőve halászhálókkal, mint­ha ezeket egy mesebeli óriáspók szövö­gette volna. A hőmérséklet a nulla fok alatt van. Warnemünde az ég felé nyúj­tózkodó világítótornyával, az apró, szí­nes „játék” házaival valószínűtlenül szép. A tengerből alig látni valamit, a szürke vatta-szerű köd eltakar mindent. Warnemünde tulajdonképpen Rostock „előszobája”. És még valami. Ez a vá­roska észak legszebb üdülőhelye. Sok­mindenről nevezetes, itt van a sokat emlegetett kikötő is, ahol egész vonatok „szállnak” hajóra. A szállodám szobájá­nak ablaka a tengerre néz. Nincs időm az elmélyült szemlélődésre. Alig húszpercnyi utazás és Rostockban vagyunk. Warnowwerf­­tét, a nagy hajógyárat látogattuk meg. Ebben a gyárban tízezer ton­nás hajókat készítenek. Az emelet­magas hajókon — a távolból úgy lát­szik — mintha apró hangyák nyü­zsögnének. A hajóépítő munkások fáradhatatlanul, serényen dolgoznak. A gyárban már az első pillanatra megragadja az embert az eleven kép, az a vitalitás, amit minden gyárban az NDK-ban tapasztaltam. Az ABC betűivel jelölt barakk­skatulya sorban a C épületben ta­láljuk meg, amit keresünk: az Új Technika-irodát. Wili Rissmann fő­mérnök — az iroda vezetője — ba­rátságosan fogad. Széles mosollyal közli, hogy a magyarok kettő-nullra verték az osztrákokat, televízión lát­ta a mérkőzést. Ismerkedem az iroda vezetőjével és a munkájukkal. Megtudom, hogy Rissmann a gyár egyetlen szabadalmi mérnöke. Ez a képesítés annyit jelent, hogy a sza­badalmi mérnök a találmányok, a gazdaságosság, az ipari jog, a mű­szaki kérdések szempontjából vizs­gálja a kérdéseket. Végső soron azonban nemcsak iparjogi, műszaki, gazdasági, hanem mozgalmi kérdé­sekkel is foglalkozik. Az Új Techni­kai Iroda tulajdonképpen a gyár műszaki fejlesztési harcának vezér­kari központja. Az iroda hét mun­kacsoportot — csoportonként hét­nyolc embert — foglal magában. Ez­­az iroda foglalkozik az újításokkal, találmányokkal, a gépészeti és más tervek kialakításával, a dokumen­táció felhasználásával stb. Rissmann azt is elmondta, hogy most vezet egy tanfolyamot, amelyen csaknem huszonöt mérnök ismerkedik meg a szabadalmi mérnök teendőivel. (Erre a kérdésre lapunk egy későbbi szá­mában még visszatérünk.) Vándorlunk a gyárban. A lemeztá­ron különös berendezés ragadja meg a figyelmünket. A főmérnök nem késik a magyarázattal. Ez tulajdon­képpen egy revétlenítő automata. Soká szemlélem a furcsa készülé­ket. A revétlenítés a mi gyáraink­ban is — s szerte a világon — igen nagy probléma. Ez a készülék rend­kívül egyszerűen és szellemesen oldja meg a fevétlenítést. Az élükre állított lemezek sín­pályán, kis gör­dülő négykerekű kocsik segítségével „utaznak”. A lemezek először egy gázláng során haladnak keresztül. A lemezeket — folyamatosan — vilá­gos, majdnem cseresznye­pirosra elő­melegítik, ezt követően sörétezik. A sörétezés után a lemezekről el­tűnik a reve és olyan felületet kap­nak, mintha csak marógéppel mun­kálták volna meg. (Ezt az újítást már a Georghiu Dej Hajógyár mű­szaki vezetőinek figyelmébe aján­lottam, akik megígérték, hogy a Warnowwerftből elkérik az újítás dokumentációját. A halászhajók kikötője Warnemündében Az egyik automata gépnél sokat időz­tünk. Érdemes is volt ezt a gépet meg­nézni. Reinke Lischinszki lakatos, az egyik szocialista brigád vezetője — az említett gép kezelője — megismertet az auto­mata működésével. Ez a gép lényegében üvegre kopírozott negatívról, fotoelektro­­mos cella segítségével, elektromos vágó készülék mozgatásával, a hajóépítésnél használt lemezek kiszabását végzi. Az automata kezelője egy úgynevezett ko­­csizó­ széken ül és az apparátussal együtt utazik előre-hátra. A készülék a belé­­helyezett 1:10 vagy 1:100 léptékű rajz alapján pontosan kivágja a lemezeket. A gép csaknem 250 000 MD-Ье kerül. Az árát feltétlenül megéri, mert rendkívül termelékenyen dolgozik. Megszemléltem az automatát és a kezelőjét is. Lischin­szki, a fiatal lakatos tudja, hogy csak­nem egymillió forint értékű gép van a kezére bízva. Ez nagy kötelességérzetet, felelősségérzetet követelő munka. Hogyan él, miként dolgozik ez a fiatal lakatos? Elmondja, hogy havonta csaknem 700 DM-et keres. (Ha jól tudom, egy DM 3,75 Ft. Úgy vélem azonban,, hogy né­gyes szorzóval is számolhatunk.) Tehát ez a fiatalember kb. 2800 Ft-ot keres. Két szoba összkomfortos lakása van, a lakbére 32 DM. Gondolatban gyorsan felidézem Berlinben, Rostockban és más városokba a kirakatokban látott árakat. Egy közepes férfiöltöny 180-250 DM. Egy kiló vaj 10. Egy pár férfi cipő 22, egy férfi ing 26, nylon vagy perion női ha­risnya 9 DM, stb. Tehát a mi fiatal munkásunk nagyon szépen megélhet a keresetéből. A főmérnök — kísérőm — azt mondja, náluk nagy gondot fordíta­nak arra, hogy a dolgozókban tuda­tosítsák az életszínvonal emelkedé­sének és az újítómozgalomnak szo­ros kapcsolatát. — Ez a kapcsolat kettős, mondja a főmérnök. Közvetlen és közvetett. Az újítók a közvetlen kapcsolatot érzik a figyelemreméltó újítási díja­kon, a pénz és tárgyjutalmakon ke­resztül. Az újítóik számára évente adott tárgyjutalom is igen figye­lemre méltó, hiszen gépkocsikat, te­levíziós rádiókészüléket stb. adnak a legeredményesebben dolgozó újítóknak. A pénzjutalom is nagy, mert — az újítási díjon kívül — igen nagy összegeket osztunk ki a legjobb újítóknak. Amíg a jeges szélben tovább ván­dorlunk, a főmérnök elmondja, hogy miként dolgozzák ki az újítási fel­adatterveket, és hogyan állítják azt a gyár közvéleményénél az érdeklő­dés középpontjába. A feladattervben — mondja Rissmann — a műszaki és a fizikai dolgozók egyaránt lel­nek megoldandó problémát. Ezen túlmenően — az idén például — tizennégy olyan feladatot ragadtunk ki a pontok közül, ami gyárunkban a legégetőbb problémát jelentette. Ezekre a pontokra még külön igen nagy díjakat tűztünk ki.

Next