Vas- és Fémmunkások Lapja, 1929 (35. évfolyam, 1-24. szám)
1929-01-11 / 1. szám, melléklete
sok elől elvonni a megélhetés lehetőségét, mert hiszen éppen azoknak kellene elsősorbanjól élni, akik dolgoznak. A dolgozó emberek közé nemcsak azok számítódnak, akik két kezük munkájával keresik kenyerüket, hanem a szellemi munkások is, és velük együtt mindazok, akik társadalmilag hasznos munkát végeznek. Az adott körülmények között azonban, a mai kizsákmányoló kapitalista termelőmód folytán éppen ezek a rétegek élnek a legrosszabbul. Milliók dolgoznak azért, hogy ezrek pazar bőségben éljenek. A milliók munkájának minden eredményét azok élvezik, akik csak nagyon keveset, vagy úgyszólván semmit sem dolgoznak. A társadalmi felszínen élő parányi töredék érdeke, hogy azok a tömegek, amelyeket így kihasználnak, ne akarjanak és ne tudjanak gondolkodni, hanem tunya közönyösséggel törődjenek bele sorsukba, hogy változatlanul higyjék az adott állapot helyes voltát. Ezért hangoztatják minden adott alkalommal, hogy a jelenlegi nyomorúságos állapot isteni rendeltetés, amelyen nem lehet, változtani. Majd ha azután leéltük ezt a nyomorúságos életünket, a mennyországban bő kárpótlásban lesz részünk. Hogy azután azon se panaszkodhassunk, hogy irigylik tőlünk a mennyei örömöket, az alacsony fizetéssel, a túl hosszú munkaidővel, a munkanélküliség nyomorúságaival gondoskodnak arról, hogy minél előbb a túlvilágra kerüljünk. A kapitalista termelőmód igen szövevényes mesteri alkotás. Nagyon ügyesen, sőt szinte furfangosan el tudják rejteni a való tényeket és egész fráziserdővel takarják el a legegyszerűbb igazságokat. A termelésnek és a termelt javak elosztásának mai módját ferdítésekkel és hangos szólamokkal igyekeznek elfogadhatóvá tenni. Valamennyien ismerjük azokat a meséket, amelyeket tudatosan terjesztenek és amelyek szerint: „Aki dolgozni akar, az boldogul“, „Csak a tékozló emberek kerülnek nyomorúságba“, „Mindenki a saját szerencséjének kovácsa“, „Mindenki önálló lehet és boldogulhat, ha takarékoskodik“. Igen sokan vannak, akik lépremennek és elhiszik, hogy ezekben a jelszavas megállapításokban van igazság. Bár néha előfordul, hogy tízezrek közül egynek a véletlen szerencse kedvez és vagyonhoz segíti, de a nagy tömegeknek annyiuk sincsen, hogy a mindennapi falat kenyeret, megszerezhessék, munkanélküliség esetén pedig még a legszükségesebb berendezési tárgyaikat is el kell adnok. Mindezek ellenére mégis sokmillió szenvedő munkásember híve és szolgálója annak a rendszernek, amely megnyomorítja és így igazán nem csoda, hogy miért éli a munkás a mai lehetetlen állapotot. Hogy ez így van, annak nagyrészt a dolgozók nemtörődömsége és tudatlansága az oka. A gondolkodó munkás hittel és lelkesedéssel csatlakozik a szervezett munkások táborához, mert tudja, hogy csak a szervezettségben rejlő erő segítheti őt jogaihoz és igazához, és hogy csupán az képes gátat vetni a munkásság mérhetetlen kizsákmányolásának. Aki tehát, nem akar a nyomor és nélkülözés súlya alatt elpusztulni, annak meg kell ragadni a lehetőséget, amely részére adódik. Ez a lehetőség pedig a szervezkedés. Valamint a munkáltatóknak, úgy a munkásoknak is szervezkedni kell, mert a tőkével szemben eredményes harcot csakis szervezetten lehet megvívni. Erre kötelez mindenkit emberi volta, továbbá a maga és családja boldogulása. A dolgozó ifjúság nagy tömegei nem ismerik a gyermek- és ifjúkor örömeit. Az örökös bérmunkássors előrevetett árnyékában pereg le szomorú életük filmje. A szülői ház nyomorúsága és a reggeltől estig tartó kínos és verejtékes robot letörli arcukról a pajzánság és vidámság mosolyát és a gondok barázdáit, rajzolja a fiatal arcokra. Az ifjúmunkások életét megőrli a gyár, a műhely és művelődésük elé hatalmas akadályokat tornyosít a hosszú munkaidő. A dolgozó gyermekek és ifjak halálos komolysággal járják az életük útját és komor egyhangúsággal viselik sorsukat. Ez a komolyság az, amely mindenbe beletörődik. Ez a komolyság az, amely természetesnek tartja a proletárélet szenvedéseit. A szervezett munkásság hivatása, hogy a munka fiatalságát megfossza ettől a komolyságtól és ránevelje őket arra a másfajta komolyságra, amelynek jegyében föl kell készülniük azoknak a feladatoknak és kötelességeknek a teljesítésére, amelyet a munkásosztály jövője és céljának valóraváltása támaszt, velük szemben. A munkásifjúságnak nem szabad éreznie az egyedüllétet és magárahagyatottságot. Bele kell vésniök a tudatukba, hogy ők is tagjai annak a nagy közösségnek, amely a munka, jólét és kultúra diadaláért küzd. De a fiatal munkásoknak is odaadó lelkesedéssel kell figyelniük az apáik küzdelmét, hogy a szervezett munkásokat jellemző tulajdonságok beidegződésével olyan férfiakká váljanak, akik bátran, elszántan és büszkén vesznek részt majdan a jövendő küzdelmeiben. Ahhoz, hogy a munka fiatalsága képes legyen a jövő feladatainak teljesítésére, tanulni kell! A modern munkásnak, ha a maga és osztálya életszínvonalát és társadalmi súlyát emelni akarja, tájékozottságra és tudásra kell szert tennie. Az ifjúmunkásoknak már most kell erre gondolniuk és acélos akarással arra törekedniük, hogy kevés szabadidejük teljes fölhasználásával kulturmunkásokká fejlődjenek. Tanulni, tanulni és újra tanulni kell. A tudatlanság nemcsak szégyen, de bűn is, mert a tudatlan munkás nemcsak a saját életét rontja meg, de korlátoltságával nagy veszedelmet jelent a saját osztályára is. Az iskolai nevelés hiányosságait a rendszeres önképzés eszközeivel kell pótolni és meg kell ismerni azokat a célokat, törekvéseket és intézményeket, amelyeket a Szakszervezeti Tanács és a szakszervezetek, így a vasmunkásszövetség is az ifjúmunkásság érdekében létesített. A dolgozó ifjúság tekintse követésre méltó példának azoknak a munkásférfiaknak az életét, akik folytonos tanulással és áldozatkész tevékenységükkel a munkástársadalom első soraiba fölküzdötték magukat. A felnőttek bűnei és rossz tulajdonságai helyett a felnőttek jó tulajdonságait és munkáserényeit kell utánozniuk. Hadat kell üzenniük az utca durvatréfáinak, az alkohol csábításainak és a ponyvairodalom züllesztő hatásainak. A sportszenvedély elfajulását váltja föl a kultúra szeretete. A könyve fölé hajló ifjúmunkás nemcsak az olvasás és tanulás gyönyörűségeivel ismerkedik meg, de látókörének szélesítésével és gondolkodásának fejlesztésével kiegyenlítheti azt a szellemi különbséget, amely közte és a polgári ifjúság között fönnáll. Emellett figyelmeztetni kell az ifjúmunkásokat és maguknak is azon kell lenniök, hogy jól tanulják meg a mesterségüket. Az ifjúmunkásoknak nem szabad elfeledniük, hogy a dolgozni tudás önérzetet és önállóságot jelent. A szervezett munkásság és az ifjúmunkások fölvilágosításával és bátorításával az új élet reménységét és a szebb jövendő hitét hozza a fiatalok elé, de ugyanakkor megköveteli tőlük, hogy teljesítsék a hozzájuk fűzött várakozásokat.— — Világosságot Budapest, Műtsz. igszg.: Deutsch D, Felölte szerk: Krapp, Rerső. Kiadó: Péter József. . AZ IFJÚMUNKÁS VAS- ÉS FÉMMUNKÁSOK LAPJA BUDAPEST 1929 JANUÁR 11 MELLÉKLETE 33333333333933333333333333333399339333 A TECHNIKA KÖRÉBŐL, XXXV. ÉVFOLYAM L SZÁM A mechanika alapelemei. A testek tulajdonságai. A tér mindenünnen elhatárolt részét testnek, az általa elfoglalt teret térfogatnak, a benne fölhalmozott anyagot tömegnek nevezzük. Minden test a következő fontos fizikai alaptulajdonságokkal bír: 1. Térbeli koterjedés (hosszúság, szélesség, magasság); mértékegysége a méter (m). 2. Szilárdság, azaz a test alkata olyan, hogy más test minden további nélkül nem hatolhatbelé. 3. Súly. Minden test a föld vonzóereje (nehézségi erő) következtében annak középpontja felé igyekszik esni, következésképen támasztékára nyomást gyakorol, amelyet a test súlyának nevezünk. Egysége a kilogram (kg), azaz egy köbdeciméter 4° Celsius hőmérsékletű víz súlya. 4. Oszthatóság, azaz szétbontható. 5. Likacsosság, mert likacsok, pórusok vannak benne. Ennek folytán 6. Tágítható és összenyomható, ez legfőképen gázokra vonatkozik, legkevésbé pedig a folyékony (cseppfolyós) testeknél tapasztalható. 7. Kohaesio (a test molekuláinak kölcsönös vonzása). Szilárd testeknél ez abban az ellenállásban nyilvánul meg, amit a szétszakítással és szétbontással szemben kifejtenek (szilárdság), folyékony testeknél pedig a cseppképződésre való hajlamosságban. 8. Adhaesio: két különböző test molekuláinak kölcsönös vonzóereje. 9. Rugalmasság (elaszticitás) a testnek az a törekvése, hogy eredeti alakját visszanyerje. Ennek a törekvésnek természetesen határa van (a rugalmasság határa), amelynél a test már nem nyeri vissza eredeti alakját. Ez a határ a test anyagától függ. A testek mozgása. A test mozgása idő- és helyváltoztatással kapcsolatos; a helyet változtató test bizonyos utat tesz meg a ráható erők folytán. Megkülönböztetünk: 1. egyenes- és görbevonalú, 2. egyenletes és változó mozgást. 1. Egyenletes mozgás. Az egyenletes mozgás egyenes- vagy görbevonalú pályán történhetik. Jellemzője az, hogy a test azonos nagyságú időszakok alatt ugyanakkora távolságokat tesz meg. A megtett utak ennélfogva arányosak a megtételükhöz szükségelt idővel. Az időegység alatt megtett utat sebességnek nevezzük. Ha időegységnek a másodpercet (sec/mp) választjuk, a sebesség nem más, mint az egy másodperc alatt megtett út, azaz mp-kénti méterek száma (m/sec). Ha a sebességet c-vel, az időt t-vel és a t idő alatt megtett itat s-sel jelöljük, a mondottak alapján sedt azaz az ut egyenlő a sebesség és ut szorzatával. A fenti kifejezést még következőképen is írhatjuk:s vagyis a sebesség az ut és megtételéhez szükséges idő hányadosával egyenlő. Az idő tehát az út és sebesség hányadosával egyenlő. Például: Mekkora utat tesz meg a vonat 15 perc alatt, ha mp-ként 10 m-t fut be? Megoldás: A perceket először is rap-ekre számítjuk át. 15 X 60 = 900, s mivel c = 10, t = 900, így s = c, t = 10.900 = 9000 m = 9 km. A tengelye körül forgó test (például szíjtárcsa, kerék stb.) minden egyes, tengelyén (középpontján) kívül eső pontja a tengely körül kört kr le. Ha a forgás egyenletes, a forgás sebességét (v) a következő egyenlet szerint határozhatjuk meg: _s _ 2mXn_ dX’Xn V — t - 60 — 60 ahol d a kör átmérője, n pedig a percenkénti fordulatszám. Más szóval a pont mpkénti sebessége az átmérő (d), illetőleg a kétszeres sugár (r), a Ludolf-féle szám ("=344) és a fordulatszám (n) szorzatának 60-ad részével egyenlő. r-t, azaz annak a körnek sugarát, amelyet a test valamely pontja a forgás középpontjához képest leír méterben, az átmérőt (d) ugyancsak méterben, a fordulatszámot (n) percenként számítjuk, v ) a pont másodpercenkénti kerületi sebességével. Példa: Mekkora egy szijtárcsa kerületi sebessége (v), ha átmérője d = 1+2 m, percenkénti fordulatszáma n = 120? dXXn 1-2X3-14X120 , v=“Sr~=-------15-------Példa: Egy belsőégésű motor percenkénti fordulatszáma n = 50, a forgattyútengely sugara r = 0,4 m, mekkora a forgattyúcsapágy mp-kénti kerületi sebessége (v)? Megoldás: __ 21 X » X n _ r X n X n V— 60 ~ 30 ; behelyettesítve: 0-4X344X50 „ „ . , v „ v= —----—-------= (kikerekítve) 21 m/sec. w A v= egyenletből a szijtárcsak 60 kerék stb. sugarát és fordulatszámát is meg-