Vas- és Fémmunkások Lapja, 1929 (35. évfolyam, 1-24. szám)

1929-01-11 / 1. szám, melléklete

sok­ elől elvonni a meg­élh­etés lehetőségét, mert hiszen éppen azoknak kellene elsősorban­­­jól élni, akik dolgoznak. A dolgozó emberek közé nemcsak azok számítódnak, akik két kezük munkájával keresik kenyerüket, hanem a szellemi munkások is, és velük együtt mind­azok, akik társadalmilag hasznos munkát végeznek. Az adott körülmények között azon­ban, a mai kizsákmányoló kapitalista ter­melőmód folytán éppen ezek a rétegek élnek a legrosszabbul. Milliók dolgoznak azért­, hogy ezrek pazar bőségben éljenek. A milliók mun­kájának minden eredményét azok élvezik, akik csak nagyon keveset, vagy úgyszólván semmit sem dolgoznak. A társadalmi felszínen élő parányi töredék érdeke, hogy azok a tömegek, amelyeket így kihasználnak, ne akarjanak és ne tudjanak gondolkodni, hanem tunya közönyösséggel törődjenek bele sorsukba, hogy változatlanul higyjék az adott állapot helyes voltát. Ezért hangoztatják minden adott alkalommal, hogy a jelenlegi nyomorúságos állapot isteni ren­deltetés, amelyen nem lehet, változtani. Majd ha azután leéltük ezt­ a nyomorúságos életün­ket, a mennyországban bő kárpótlásban lesz részünk. Hogy azután azon se panaszkodhas­sunk, hogy irigylik tőlünk a mennyei örömö­ket, az alacsony fizetéssel, a túl hosszú munka­idővel, a munkanélküliség nyomorúságaival gondoskodnak arról, hogy minél előbb a túl­világra kerüljünk. A kapitalista termelőmód igen szövevényes mesteri alkotás. Nagyon ügyesen, sőt szinte furfangosan el tudják rejteni a való tényeket és egész fráziserdővel takarják el a legegy­szerűbb igazságokat. A termelésnek és a ter­melt javak elosztásának mai módját ferdíté­sekkel és hangos szólamokkal igyekeznek el­fogadhatóvá tenni. Valamennyien ismerjük azokat a meséket, amelyeket tudatosan terjesz­tenek és amelyek szerint: „Aki dolgozni akar, az boldogul“, „Csak a tékozló emberek kerül­nek nyomorúságba“, „Mindenki a saját szeren­cséjének kovácsa“, „Mindenki önálló lehet és boldogulhat, ha takarékoskodik“. Igen sokan vannak, akik lépremennek és el­hiszik, hogy ezekben a jelszavas megállapítá­sokban van igazság. Bár néha előfordul, hogy tízezrek­ közül egynek a véletlen szerencse kedvez és vagyonhoz segíti, de a nagy töme­geknek annyiuk sincsen, hogy a mindennapi falat kenyeret, megszerezhessék, munkanélküli­ség esetén pedig még a legszükségesebb be­rendezési tárgyaikat is el kell adn­­ok. Mindezek ellenére mégis sokmillió szenvedő munkásember híve és szolgálója annak a rend­szernek, amely megnyomorítja és így igazán nem csoda, hogy miért éli a munkás a mai lehetetlen állapotot. Hogy ez így van, annak nagyrészt a dolgozók nemtörődömsége és tudat­lansága az oka. A gondolkodó munkás hittel és lelkesedéssel csatlakozik a szervezett mun­kások táborához, mert tudja, hogy csak a szer­vezettségben rejlő erő segítheti őt jogaihoz és igazához, és hogy csupán az képes gátat vetni a munkásság mérhetetlen kizsákmányolásá­nak. Aki tehát, nem akar a nyomor és nélkülö­zés súlya alatt elpusztulni, annak meg kell ragadni a lehetőséget, amely részére adódik. Ez a lehetőség pedig a szervezkedés. Valamint a munkáltatóknak, úgy a munkásoknak is szervezkedni kell, mert­ a tőkével szemben eredményes harcot csakis szervezetten lehet megvívni. Erre kötelez mindenkit emberi volta, továbbá a maga és családja boldogulása. A dolgozó ifjúság nagy tömegei nem ismerik a gyermek- és ifjúkor örömeit. Az örökös bérmunkássors előrevetett árnyé­kában pereg le szomorú életük filmje. A szülői ház nyomorúsága és a reggeltől estig tartó kínos és ve­rejtékes robot letörli arcukról a pajzánság és vidám­ság mosolyát­ és a gondok barázdáit, rajzolja a fiatal arcokra. Az ifjúmunkások életét megőrli a gyár, a műhely és művelődésük elé hatalmas akadályokat tornyosít a hosszú munkaidő. A dolgozó gyermekek és ifjak halálos komolysággal járják az életük útját és komor egyhangúsággal viselik sorsukat. Ez a ko­molyság az, amely mindenbe beletörődik. Ez a ko­molyság az, amely természetesnek tartja a proletár­élet szenvedéseit. A szervezett munkásság hivatása, hogy a munka fiatalságát megfossza ettől a komolyságtól és rá­nevelje őket arra a másfajta komolyságra, amelynek jegyében föl kell készülniük azoknak a feladatoknak és kötelességeknek a teljesítésére, amelyet a munkás­osztály jövője és céljának valóraváltása támaszt, ve­lük szemben. A munkásifjúságnak nem szabad érez­nie az egyedüllétet és magárahagyatottságot. Bele kell vésniök a tudatukba, hogy ők is tagjai annak a nagy közösségnek, amely a munka, jólét és kultúra diadaláért küzd. De a fiatal munkásoknak is odaadó lelkesedéssel kell figyelniük az apáik küzdelmét, hogy a szervezett munkásokat jellemző tulajdonságok be­idegződésével olyan férfiakká váljanak, akik bátran, elszántan és büszkén vesznek részt majdan a jövendő küzdelmeiben. Ahhoz, hogy a munka fiatalsága képes legyen a jövő feladatainak teljesítésére, tanulni kell! A mo­dern munkásnak, ha a maga és osztálya életszínvo­nalát és társadalmi súlyát emelni akarja, tájékozott­ságra és tudásra kell szert tennie. Az ifjúmunkások­nak már most kell erre gondolniuk és acélos aka­rással arra törekedniük, hogy kevés szabadidejük teljes fölhasználásával kulturmunkásokká fejlődje­nek. Tanulni, tanulni és újra tanulni kell. A tudat­lanság nemcsak szégyen, de bűn is, mert a tudatlan munkás nemcsak a saját életét rontja meg, de kor­látoltságával nagy veszedelmet jelent a saját osz­tályára is. Az iskolai nevelés hiányosságait a rend­szeres önképzés eszközeivel kell pótolni és meg kell ismerni azokat a célokat, törekvéseket és intézmé­nyeket, amelyeket a Szakszervezeti Tanács és a szakszervezetek, így a vasmunkásszövetség is az ifjú­­munkásság érdekében létesített. A dolgozó ifjúság tekintse követésre méltó példá­nak azoknak a munkásférfiaknak az életét, akik folytonos tanulással és áldozatkész tevékenységükkel a munkástársadalom első soraiba fölküzdötték ma­gukat. A felnőttek bűnei és rossz tulajdonságai he­lyett a felnőttek jó tulajdonságait és munkáserényeit kell utánozniuk. Hadat kell üzenniük az utca durva­­tréfáinak, az alkohol csábításainak és a ponyvairo­dalom zü­llesz­tő hatásainak. A sportszenvedély elfaju­lását váltja föl a kultúra szeret­ete. A könyve fölé hajló ifjúmunkás nemcsak az olvasás és tanulás gyö­nyörűségeivel ismerkedik meg, de látókörének szé­lesítésével és gondolkodásának fejlesztésével ki­­egyenlítheti azt a szellemi különbséget, amely közte és a polgári ifjúság között fönnáll. Emellett figyel­meztetni kell az ifjúmunkásokat és maguknak is azon kell lenniök, hogy jól tanulják meg a mesterségüket. Az ifjúmunkásoknak nem szabad elfeledniük, hogy a dolgozni tudás önérzetet és önállóságot jelent. A szervezett munkásság és az ifjúmunkások föl­­világosításával és bátorításával az új élet reménysé­gét és a szebb jövendő hitét hozza a fiatalok elé, de ugyanakkor megköveteli tőlük, hogy teljesítsék a hozzájuk fűzött várakozásokat.— — Világosság­ot Budapest, Műtsz. igszg.: Deutsch D, Felölte szerk: Krapp, Rerső. Kiadó: Péter József. .­ AZ IFJÚMUNKÁS VAS- ÉS FÉMMUNKÁSOK LAPJA BUDAPEST 1929 JANUÁR 11 MELLÉKLETE 33333333333933333333333333333399339333 A TECHNIKA KÖRÉBŐL, XXXV. ÉVFOLYAM L SZÁM A mechanika alapelemei­­. A testek tulajdonságai. A tér mindenünnen elhatárolt részét testnek, az általa elfoglalt teret térfogatnak, a benne fölhalmozott anyagot tömegnek nevezzük. Min­den test a következő fontos fizikai alaptulajdon­ságokkal bír: 1. Térbeli koterjedés (hosszúság, szélesség, magasság); mértékegysége a méter (m). 2. Szilárdság, azaz a test alkata olyan, hogy más test minden további nélkül nem hatolhat­­belé. 3. Súly. Minden test a föld vonzóereje (nehéz­ségi erő) következtében annak középpontja felé igyekszik esni, következésképen támasztékára nyomást gyakorol, amelyet a test súlyának ne­vezünk. Egysége a kilogram (kg), azaz egy köb­­­deciméter 4° Celsius hőmérsékletű víz súlya. 4. Oszthatóság, azaz szétbontható. 5. Likacsosság, mert likacsok, pórusok van­nak benne. Ennek folytán 6. Tágítható és összenyomható, ez legfőképen gázokra vonatkozik, legkevésbé pedig a folyé­kony (cseppfolyós) testeknél tapasztalható. 7. Kohaesio (a test molekuláinak kölcsönös vonzása). Szilárd testeknél ez abban az ellen­állásban nyilvánul meg, amit a szétszakítással és szétbontással szemben kifejtenek (szilárd­ság), folyékony testeknél pedig a cseppképző­­désre való hajlamosságban. 8. Adhaesio: két különböző test molekuláinak kölcsönös vonzóereje. 9. Rugalmasság (elaszticitás) a testnek az a törekvése, hogy eredeti alakját visszanyerje. Ennek a törekvésnek természetesen határa van (a rugalmasság határa), amelynél a test már nem nyeri vissza eredeti alakját. Ez a határ a test anyagától függ. A testek mozgása. A test mozgása idő- és helyváltoztatással kap­csolatos; a helyet változtató test bizonyos utat tesz meg a ráható erők folytán. Megkülönböz­tetünk: 1. egyenes- és görbevonalú, 2. egyenletes és változó mozgást. 1. Egyenletes mozgás. Az egyenletes mozgás egyenes- vagy görbe­­­vonalú pályán történhetik. Jellemzője az, hogy a test­ azonos nagyságú időszakok alatt ugyan­akkora távolságokat tesz meg. A megtett utak ennélfogva arányosak a megtételükhöz szüksé­gelt idővel. Az időegység alatt megtett utat sebességnek nevezzük. Ha időegységnek a má­sodpercet (sec/mp) választjuk, a sebesség nem más, mint az egy másodperc alatt­ megtett út, azaz mp-kénti méterek száma (m/sec). Ha a se­bességet c-vel, az időt t-vel és a t idő alatt megtett i­tat s-sel jelöljük, a mondottak alap­ján s­e­dt azaz az ut egyenlő a sebesség és ut szorzatá­val. A fenti kifejezést még következőképen is írhatjuk:s vagyis a sebesség az ut és megtételéhez szüksé­ges idő hányadosával egyenlő. Az idő teh­át az út és sebesség hányadosával egyenlő. Például: Mekkora utat tesz meg a vonat 15 perc alatt, ha mp-ként 10 m-t fut be? Megoldás: A perceket először is rap-ekre szá­mítjuk át. 15 X 60 = 900, s mivel c = 10, t = 900, így s = c, t = 10.900 = 9000 m = 9 km. A tengelye körül forgó test (például szíj­­tárcsa, kerék stb.) minden egyes, tengelyén (középpontján) kívül eső pont­ja a tengely körül kört kr le. Ha a forgás egyenletes, a forgás sebességét (v) a következő egyenlet szerint ha­tározhatjuk meg: _s _ 2m­Xn_ dX’Xn V — t - 60 — 60 ahol d a kör átmérője, n pedig a percenkénti fordulatszám. Más szóval a pont mp­kénti sebessége az át­mérő (d), illetőleg a kétszeres sugár (r),­­ a Ludolf-féle szám ("=344) és a fordulatszám (n) szorzatának 60-ad részével egyenlő. r-t, azaz annak a körnek sugarát, amelyet a test valamely pontja a forgás középpontjához képest leír méterben, az átmérőt (d) ugyan­csak méterben, a fordulatszámot (n) percen­ként számítjuk, v ) a pont másodpercenkénti kerületi sebességével. Példa: Mekkora egy szijtárcsa kerületi se­bessége (v), ha átmérője d = 1+2 m, percenkénti fordulatszáma n = 120? dX­Xn 1-2X3-14X120 , v=“Sr~=-------15-------­Példa: Egy belsőégésű motor percenkénti fordulatszáma n = 50, a forgattyútengely su­gara r = 0,4 m, mekkora a forgattyúcsapágy mp-kénti kerületi sebessége (v)? Megoldás: __ 21 X » X n _ r X n X n V— 60 ~ 30 ; b­ehelyettesít­ve: 0-4X344X50 „ „ . , v „ v= —----—-------= (kikerekítve) 2­1 m/sec. w A v= egyenletből a szijtárcsak 60 kerék stb. sugarát és fordulatszámát is meg-

Next