Vas- és Fémmunkások Lapja, 1933 (39. évfolyam, 1-13. szám)

1933-02-10 / 2. szám

?. OLDAL je VAS- ÉS FÉMMUNKÁSOK LAPJA .* 2. szám mit, vagyis ez/,el akarja az államháztartás egyensúlyát helyreállítani. Ha ez a pénz a­ munka, vagyis a termelés megindítását jelen­­tené, úgy valahogyan még érthető volna a dolog. De ez a pénz az eddigi hiányok pótlá­sára szolgál, ami nem jelent új munkaalkal­mat. Ilyennek csak az a 15 millió pengő szá­mít, amely a pénzügyminiszter szerint köz­munkákra lesz fordítva. í­gy látjuk, hogy ennél szerencsétlenebb el­határozásra eddig még nem jutott kormány. Minthogy a 150 millió pengő nem a termelés megindítására lesz fölhasználva, ez azt jelenti, hogy ennyi összeget von ki a kormány a gaz­dasági körforgásból. Ugyanis a munkás, amennyivel több kereseti, rokkant­ stb. adót­ fizet, annyival kevesebbet fogyaszt. Ugyanez vonatkozik azokra a tisztviselőkre is, akiknek a keresetét a rendelet csökkenti. Ezek is a csökkenéshez arányosan kevesebbet fognak fogyasztani. S­zt fogja megérezni a kereske­delem, az ipar, de maga az állam is. De bajt jelent ilyen nagy összegnek a gaz­dasági körforgásból való kivonása még más vonatkozásban is. A polgári közgazdászok sze­rint minden olyan összeg, amely vásárlás út­ján kerül a gazdasági körforgásba, ötször teszi meg ezt az utat egy év alatt, vagyis öt­ször jelent a munkásnak keresetet, a kereske­dőnek forgalmat, a gyárosnak termelést, az ál­lamnak pedig adójövedelmet. Ebből a közgaz­dasági tételből kiindulva, ez a 150 millió pengő a valóságban azt jelenti, hogy a kormány­­intézkedés 750 millió pengőt von ki a gazda­sági körforgásból akkor, amidőn a mai gaz­dasági krízisnek éppen az az oka, hogy kevés a fogyasztás, a termelés, a forgalom, de ke­vés az állam jövedelme is. Ismételten az tör­tént tehát, aminek megtörténni nem lett volna szabad, vagyis a bajok orvoslása helyett a ba­jok súlyosodására van kilátás. És mindez miért? Azért, mert a mindenkori kormányok, és így a mostani is, a mai kapi­talista rendből veszik cselekedeteikhez az alap­fogalmakat, amelyek sok mindenre lehetnek jók, csak éppen arra nem, hogy az egészséges gazdasági körforgás végre megindulhasson. Az ország sorsának intézői tehát, ahelyett hogy az országot kiemelnék a mai rettenetes hely­zetből, még jobban kimélyítik azt a szakadé­kot, amely az állam csődjét és a nyomor növe­lését jelenti. A baj mindenekelőtt a munkásságot érinti a legsúlyosabban, mert ezen intézkedés követ­keztében ismét a munkások, ezrei kerülnek ki munka nélkül az utcára. A kapitalizmus csak valahogyan átsegíti magát ezen a nehézségen, de mit csináljon a munkás? A kapitalizmus úgy fogja behozni, az öt... évi veszteséget, hogy ismét a munkásság munkabéreit fogja csök­kenteni, vagyis ezen intézkedés terhe ismét a munkásság vállaira fog nehezedni. Mindezzel szemben a munkásságnak erélye­sen állást,kell foglalnia. Nem szabad tétlenül nézni, hogy a munkás kenyere mint lesz nap­nap után kisebb. Fel kell tehát venni a mun­kásságnak a harcot minden olyan törekvéssel szemben, amely a nyomorgók számlájára akarja a kapitalizmust konzerválni, illetve megerősíteni. Ehhez azonban az szükséges, hogy minden munkás és így minden vasmun­kás is szervezve legyen, mert küzdelmünk csak akkor lehet eredményes, ha annak katonái egytől egyig a szervezett munkások táborához tartoznak. A vas- és ércöntök szervezőbizottsága föl­szólítja a munkanélküli tagjait, hogy a szakma, titkáránál a nyilvántartás rendezése végett jelentkezzenek. A vas- és rézesztergályosok, gépmunkások, hengerészek és martinműmunkások február hó 26-án, vasárnap délelőtt 9 órai kezdettel évi tisztújító taggyűlést tartanak a Szövetség házában, Magdolna utca 5. I. em. 11. szám alatt. A szervezőbizottság kéri az összes szak­társak pontos megjelenését. Tagsági könyv el­hozandó. A Váci út és környékén lakó összes vas- és fémmunkások és m­unkásnők március hó 5-én, vasárnap délelőtt 9 órai kezdettel a Munkás­­otthonban (Váci út 97) rendes évi tisztújító taggyűlést tartanak. A vezetőség kéri minden szaktárs és­ szaktársnő pontos megjelenését. A kőbányai vas- és fémmunkások és min­­kásnők március hó 8-án, szerdán este 7 órai kezdettel a kőbányai Munkásotthonban otthonban (Váci út 97) rendes év­i tisztújító taggyűlést tartanak. A vezetőség kéri az összes szaktársak és szaktársnők pontos megjelenését. Gépkocsivezetők és szerelők figyelmébe! A gépkocsivezetők és szerelők 1933. évi február hó 12-én, vásárnál­ délelőtt 9 órakor a szokott helyen közgyűlést tartanak, amely alkalom­mal a szervezőbizottság beszámol évi működé­sével, amely hivatva lesz ezekben a súlyos és nehéz időkben a szakma ügyeit vezetni. Föl­kérjük a szaktársakat, hogy a közgyűlésen feltétlenül­ és pontosan jelenjenek meg. Tag­sági könyv elhozandó! Megrovás! A Bari-üzem műszaki munkásai­nak január hó 18-án tartott értekezletén jelen volt szaktársak szigorúan megróják mindazo­kat, akik az értekezletről indokolatlanul tá­volmaradtak. Az értekezlet egyben azt is el­határozta, hogy az értekezletkerülőket a jövő­ben a helyen névleg fogja megróni. MOZGALOM A műszerészek, villanyszerelők és rokon­szakmák munkásai folyó évi március 5-én, vasárnap délelőtt 9 órakor küldöttközgyűlést tartanak. A küldetési arány mindent­ 5 szerve­zett szaktárs után 1 küldött. Felhívjuk a szak­mához tartozó szaktársakat, hogy a­ küldötte­ket a legrövidebb időn belül válasszák meg és azok neveit és lakcímeit a szakma irodájában (Magdolna ucca 5. I. em.) legkésőbb február hó 26-ig jelentsék be, hogy a küldöttek igazol­ványai idejekorán kikézbesíthetők legyenek. Épületlakatosok és rokonszakmai munkások fgyelmébe! A szervezőbizottság értesíti az épületlakatos, szegező, könnyűvasszerkezeti, vas- és rézbútoros, redőnyös és sodrony szövő szak­társa­kat, hogy a rendes évi tisztújító köz­gyűlését március 30-án, csütörtökön este órakor tartja a Szövetség székházában (VIII. Magdolna ucca 5. I. em. 11. sz. teremben). Te­kintettel arra, hogy a szervezőbizottsági tagok mandátuma lejárt és új szervezőbizottságot kell választani, fölszólítjuk az összes szaktár­­sa­kat, hogy ezen a közgyűlésen föltétlenül és pontos időben megjelenni szíveskedjenek. A gyáripari kovácsok, kazánkovácsok, hajó- és hídépítőmunkások február hó 26-án, vasár­nap délelőtt 9 órakor a Szövetség házában tag­gyűlést tartanak. A napirenden lévő ügyek fontosságára való tekintettel fölkérjük a szak­társakat, hogy a föntjelzett napon és helyen tartandó taggyűlésen valamennyien meg­jelenni szíveskedjenek. GYŰLÉSEK,ÉRTEKEZLETEK Min­den szaktárs tartja kötelességének a gyű­lé­­seken és értekezleteken való pontos megjelenést A budapesti vas- és rézesztergályosok, gépmunká­­sok, hengerészek és martinműmunkások összes bi­zalmi férfiai 1933 .janu­ár hó 12-én tartották bizalmi­­servülésüket. Napirenden a szervezőbizottság álta­lános és mozgalmi jelentése szerepelt. Wagner Péter szaktárs elnöki megnyitója után a napirendet Karácsony Sándor szaktárs ismertette. A munkanélküliség tárgyában kimutatta, hogy a miniszterelnök fölhívása, amelyet a­ munkáltatókhoz intézett, hogy új munkásokat alkalmazzanak, azt eredményezte, hogy a Fegyver- és Gépgyárból,­ az Egyesült Izzó Lántpagyárból, a Telefongyárból stb. tömegesen bocsátották el a­­ szaktársakat és ezzel komolytalan frázissá zsugorodott össze az a kijelen­tés, hogy munka lesz. A munkanélküliek létszámá­nak megduzzadása­­a segélyezéssel kapcsolatban ko­moly feladat, elé állította a szervezőbizottságot. Ennek dacára a még dolgozó szaktárcák áldozat­­készsége lehetővé tette, hogy a munkanélküli szak­­társakat, a szervezőbizottság karácsonyi segélyben részesítse. Több belső szervezeti ügy ismertetése mellett jelentette Karácsony szaktárs, hogy az évi tisztújító taggyűlést február hó 26-án, vasárnap délelőtt 9 órára hívja egybe a szervezőbizottság, egyben kérte­­a bizalmasérvakat, hogy a taggyűlés sikere érdekében a legmesszebbmenő agitációt fejt­sék ki. A mozgalmi téren részletes­­ tájékoztatást­­nyújtott, azokról a törekvésekről, amelyeknek célja egyes üzemekben a munkabérek leszorítása, öröm­mel állapította meg, hogy a bércsökkentési törekvé­sekkel szemben a szaktársak sikeresen szálltak szembe. Kérte egyben a bizalmi férfiakat, hogy a legkisebb jelenségről is sürgősen tegyenek jelentést a szervezőbizottságnak, nehogy hanyagság miatt a munka­adók törekvése sikerrel járjon. Az általános gazdasági helyzet részletes ismertetése során ki­mutatta, hogy a közes jövő nem nyújt biztató ké­pet, a gazdasági helyzet javulását illetően, éppen ezért a szolidaritás erejének fokozására a szerve­zet­ további megerősítésére hívta föl a megjelent bizalmi férfiak figyelmét. A jelentés fölött, élénk vita indult­ még. A vitában elhangzottakra, Karácsony szaktárs adta meg a­ vá­laszt, mely után a bi­zalmi férfi testület a" jelentést egyhangúlag tudomásul vette. A SZOCIALISTA TUDÁS KÖNYVTÁRA és szeffárdsankrácia ez a címe Kari Kautsky elvtársunk roppant érdekes füzetének. — Tar­talma: I. Lehetséges-e egységfront? II. A marxizmus lényege. III. Dik­tatúra a pártban. IV. Diktatúra az államban. V. Diktatúra az Interna­­zionáléban. — Mindenki számára nélkülözhetetlen tájékoztatás. Ára 10 fillér. Kapható minden szerve­zetben, a Népszava-könyvkereske­désben és a kiadóhivatalban. Az OTI-szolgáltatások csökkentése Nincsen ország­, ahol olyan könnyelműen kezelnék a munkásság ügyeit, mint nálunk­. Ha­­baj van­ a termelésnél, úgy a munkásság az, amellyel ezt orvosolni akarják. Ha maga­sak a termelési költségek, úgy nem a­ nagy­­fizetésű igazgatók járandóságait csökkentik, hanem a munkásokét. Ha valamely gyár rosz­­szul spekulált és ez okból a vállalatot nagyobb veszteségek érik, úgy ismét a munkások az ál­dozatok, vagyis az ő munkabéreiken igye­keznek a veszteséget behozni. Még megérteniük a dolgot, ha mindeme bajoknak a munkásság volna az oka. Azonban itt a­ baj másutt ke­resendő, tehát a bajok megszüntetése is csak akkor volna eredményes, ha az orvoslás ott, vagyis azoknál venné kezdetét, akik e bajt előidézték. Semmi sem bizonyítja, hogy egy a dolgához nem értő igazgató okosabb lesz, ha a munkások keresetét csökkentik, ugyanúgy semmivel sem lesz jobb valamely vállalat üz­letmenete, ha a munkások hibáján kívül azt más tényezők idézték elő. Ugyanezt van módunkban tapasztalni a munkásokat érdeklő szociálpolitikai kérdések­ben is. Ha valami nem úgy megy, mint aho­gyan annak mennie kellene, úgy rendszerint azok a munkások kerülnek legelsősorban te­rítékre, akiktől még egy pillanatra sem sza­badna­ megvonni az amúgy is csak igen kis mértékben kijáró szociális gondoskodást. Sok volt a­ kiadás a tü­dővész-betegek gyógyító ki­rendeltségénél, tehát beszüntettek közülük né­hányat. Sok a csecsemővédelmi költség, csök­kentették a fölvehető, illetve gondozás alá ve­hető csecsemők számát. A nagy nyomor kö­vetkeztében egyre több a betegek száma, amit új­ra igyekeznek elintézni, hogy megszorítják a kórházba fölvehető betegek számát. De így van ez sok más vonatkozásban is. Az Országos Társadalombiztosító Intézetnél is ugyanez a helyzet. A bajt az okozza, hogy az Intézet túldimenzionált adminisztrációval dolgozik, a deficit nagy részét tehát ez okozza. A bajt azonban nem az adminisztráció leépí­tésével, hanem a beteg munkásoknak járó szol­gáltatások csökkentésével akarják megszün­tetni. Ez a munka már évek óta folyik. Elő­ször leszállították a beteg munkások táppén­zét 75%-ról 60%-ra, a szülőnők segélyét­ pedig 100%-ról 50%-ra. Ugyanekkor meghosszabbí­tották a szülőnők várakozási idejét 6­­hónapról 10 hónapra. Megvonták a­ betegektől a költsé­gesebb gyógyászati eszközöket. Megszüntették a műfogak kiszolgáltatását. A kórházi ápolás idejét egy évről 28 napra csökkentették. De még ez sem vezetett eredményre, így jutott sor ismét arra, hogy a táppénzt még jobban leszállítsák, a beteglapért 20 fillért, az orvosi recept után pedig 30 fillért követeljenek. Ezzel akarják a közel nyolc milliót kitevő deficitet eltüntetni. A munkásság ezt az állapotot még egy pil­­lanatig sem tűrheti. Az országban nem azért van társadalombiztosító, hogy baj esetén a beteg munkásokon hozzák be a rossz gazdál­kodás eredményeként mutatkozó deficitet. Van­nak más lehetőségek is, amelyek által a­ bajok könnyen megszüntethetők. Mégsem itt keresik a megoldást. Nem pedig azért, mert itt azok­nak kellene áldozatot hozniuk, akik eddig sem­mit sem áldoztak. Érthető tehát az a­ felhábo­­rodás, amely a munkásság részéről e kérdés­ben megnyilvánul. Szaktársaink a gyűlések egész tömegén adták tudtul azoknak, akiket illet, hogy nem tűrik tová­bb ezt a gazdálko­dást. Megcsúfolása a szociálpolitikának, hogy éppen azokat sújtja minden intézkedés, akik­nek orvosra, gyógyszerre v van­a szükségük, hogy egészségük helyreálljon. Egyenesen ki­csúfolása a­ csecsemő­védelemnek, hogy éppen a szülőanyáktól vonják meg a legelemibb tá­mogatást. Ugyanekkor szégyene a mai egész­ségügyi berendezkedésnek, hogy a beteg mun­kás, ha nem gyógyul meg a kórházban egy hónap alatt, vagy ha őt a kórházvezetőség nem tartja ott tovább, egyszerűen kikerül az utcára. A munkásság állásfoglalása, a­ beteg mun­kások jogainak további biztosítása érdekében mindenképpen jogos és igazságos. Mások azon­ban ezt nem így bírálják el. Ezért szükséges, hogy a­ munkásság a tiltakozó gyűlések után lelkesedéssel végezze a fölvilágosító munkát is, hogy egymást megértve, kard, karba fűzve kezdhessen a beteg munkás­­jogainak vissza­állításáért. Ugyanekkor megindult a­ harc magában a Társadalombiztosítóban is azon elvtársak ré­széről, akiket a munkásság küldött ki az Inté­zet, választmányába és igazgatóságába. A vá­lasztmány legutóbbi ülése napirend előtt fe­jezte ki egyhangú tiltakozását a szolgáltatá­sok csökkentése, továbbá a 20 és 30 fillérek be­szedése ellen. Az Intézet igazgatósága is fog­­ i Minden dolgot* szamár* fizesse pontosan járulékért, Szövetségünk megfelelttessen a segélyre szórni* tagokkal szembeni kötelességének

Next