Magyar Vasmunkások Lapja, 1940 (1. évfolyam, 1-11. szám)
1940-02-15 / 1. szám
2. oldal MAGYAR VASMUNKÁSOK LAPJA a k Újabb minimális bérmegállapítás a bádogos-, gáz-, vízvezeték-, központi fűtés és villanyszerelő iparban A vasipari minimális munkaibért megállapító főbizottság az elmúlt évben több ízben foglalkozott a bádogos-, gáz- és vízvezeték-, központi fűtés- és villanyszerelőipar minimális munkabéreivel. Legutóbb múlt év november 9-én és 23-án, továbbá december 4-én és 7-én tartott ülésein vette vizsgálat alá a minimális munkabéreket. A bizottság ülésein sikerült az eddig érvényben volt minimális béreket megváltoztatni és javaslatunkra az eddiginél magasabb minimális béreket megállapíttatni. A határozat alapján a szakmunkások bértételei az 1. területi csoportban 2—2 fillérrel, a tanulatlan segédmunkások minimális bére 5 fillérrel és a segítők bére 4 fillérrel emelkedett. Minthogy ez alkalommal az eddigi iparkamarai beosztással szemben a minimális bérek megállapítása országos jellegű, az országos területi beosztás három csoportban történt. A már fent említett bérek az I. területi csoportra, vagyis Budapest és meghatározott környékére, a II. területi csoport a törvényhatósági jogú városokra és meghatározott községekre, míg a III. területi csoport az ország egyéb területére vonatkozik. A II. területi csoportban a minimális bér szakmunkásoknál 4 fillértől 8 fillérig, a segédmunkásoknál 10 fillértől 14 fillérig emelkedett, míg a III. területi csoportban szakmunkásoknál az emelkedés már csak 2 fillért tesz ki. Segédmunkásoknál az emelkedés 6—10 fillérig terjedt. A nőmunkások bére az I. területi csoportban 2 fillérrel, a II. területi csoportban 4 fillérrel emelkedett, míg a III. területi csoportban változatlan maradt. A villanyszerelőiparban az eddig érvényben voltbérek csak a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara területére vonatkoztak. A megállapított új bérek azonban szintén országos jellegűek és három területi csoportra oszlanak. Az I. területi csoportban a szakmunkásoknál a minimális béremelkedés 6—12 fillér. A segédmunkások bére hasonlóan növekedett, mint a bádogos stb. iparban. A II. területi csoportban a szakmunkások bére 1—8 fillérrel, a segédmunkásoké 2—6 fillérrel emelkedett. Lényeges változást jelent a szakmai csoportosítás, mert az új megállapítás az eddigivel szemben könnyebb ülést jelent. A csoportvezetőnek ugyanis nem kell feltétlenülhatodmagával dolgozni és az önálló munkásnál sincs meg az a feltétel, hogy rajz szerint kell dolgoznia, ami eddig sok zavarra és visszaélésre adott lehetőséget. Általában az új minimális bérmegállapításban egyszerűbben, világosabban és félreérthetetlenbbül vannak feltüntetve a szakmai csoportosítások. Az általános határozatok keretében pedig biztosíték van arra, hogy a telephely változtatásával a munkás ne kerüljön hátrányosabb helyzetbe. Egyébként a minimális bérhatározatot egész terjedelmében alant közöljük: minimális munkabérek a bádogos-, gáz- és vízvezetékszerelős, központi fűtésszerelő- és villanyszerelőiparban az ország egész területére kiterjedő érvényessséggel. Az ország területe három csoportra oszlik: I. Budapest székesfőváros, Budafok, Kispest, Pestszenterzsébet, Pestszentlőrinc, Rákospalota és Újpest megyei városok, valamint Albertfalva, Békásmegyer, Budatétény, Budakalász, Csepel, Cinkota, Mátyásföld, Nagytétény, Rákoscsaba, Rákoshegy, Rákosliget, Rákosszentmihály, Rákoskeresztúr, Pestújhely, Sashalom és Soroksár községek. II. Az I. területi csoportban meg nem említett törvényhatósági jogú és megyei városok, valamint Alag, Alsógalla, Barcs, Bonyhád, Balatonalmádi, Balaton kinti, Balatonlelle, Balatonszárszó, Balatonszemes, Balatonzamárdi, Bánhida, Balmazújváros, Berettyóújfalu. Budaörs, Budakeszi, Diósgyőr, Dombóvár. Dunaföldvár, Dunaharaszti, Dunakeszi, Felsőgalla, Fülek, Gyónta, Görömbölytapolca, Hámor, Hatvan, Keszthely, Kisvárda, Lillafüred, Mezőkövesd, Moson, Nagyszőllős, Orosháza, Ózd, Penthidonkút, Püspökladány, Rozsnyó, Sárospatak, Szerencs, Szarvas, Sárvár, Sarkad, Siófok, Tataibánya, Tata-Tóváros, Törökbálint, Törökszentmiklós és Vecsés községek. III Az ország egyéb területe. A) A fizetendő legkisebb munkabérek. (Érvényes 1989 december 18-tól.) Területi csoport Szakmai csoportosítások T, II. III. órabér fillérekben 1. Segédmunkás (szakmát nemtanult)----------------------— — Segítő, valamely vas-, vagy 42 36 30 3. fémipari szakmai képesítés«*] Beosztott szakmunkás két éven 48 42 36 4. aluli szakmai gyakorlattal — Beosztott szakmunkás 2—3 54 48 42 5. éves gyakorlattal-------------Beosztott szakmunkás 5 éven 64 58 46 felüli gyakorlattal--------------74 65 54 6. Önálló szakmunkás, aki a rábízott mindennemű szakmabeli munkát önállóan elvégez 7. Csoportvezető szakmunkás, aki 88 80 64 rábízott csoport munkáját irányítja és szakszerűen vezeti 98 86 71 8. Segédmunkásnők--------------35 30 24 B) Általános határozatok. a) Ha a munkaadó telephelye alacsonyabb bérosztályú területi csoportban van, mint a munka helye, akkor a munkát a munka helyének megfelelő magasabb bérekkel kell díjazni. c) Ha a munkaadó telephelye magasabb bérosztályú területi csoportban van, mint a munka helye, akkor a munkát a telephelyének megfelelő magasabb bérekkel kell díjazni, kivéve ha a felfogadott munkások már egy évnél hosszabb ideje nem dolgoztak szakmájukban magasabb bérosztályú területi csoportban lévő munkahelyen. Az említett, egyévi munkamegszakítás szempontjából a katonai szolgálat nem vehető számításba. A természetbeni juttatás pénzbeli ellenértékéül az Országos Társadalombiztosító Intézet mindenkori megállapításait kell számításba venni. Határozat az épületlakatos szakma minimális béreiről. A minimális bérmegállapító főbizottság a már megemlített szakmák béreinek megállapítása után foglalkozott az épület lakatosipar bérmegállapításaival is. Ebben a kérdésben hoszszabb vita alakult ki és a bizottság albizottságot küldött ki és az ipartestülettel együttesen folytak megbeszélések a minimális munkabérek megállapítására.. Az épületlakatosipari munkáltatók javaslatukban ragaszkodtak az 1988. évi megegyezéshez, amelynek érvényesítésére azonban vita került sor. Minthogy ezidő óta a megélhetésben eltolódások álltak be, javaslatunkban ragaszkodtunk ahhoz, hogy az épületeken együtt dolgozó munkásoknak azonos minimális bérük legyen. Többször tartott ülésezés után a bizottság végre december hó 7-én megállapította a lakatosipari minimális béreket teljesen azonosan a bádogos- stb. ipar fentebb közölt bértételeivel és országos jelleggel. Minthogy ezek a bérek 1938-ban az ipartestület által megállapított, de érvényesítésre nem került, bértételeknél magasabbak, a bérhatározatot az iparügyi minisztériumban megtámadták és azóta nem tudott megszületni a jóváhagyás, mert a munkáltatók mindent elkövetnek a miniszteri jóváhagyás ellen. A Szövetség részéről továbbra is mindent, elkövetünk a már megállapított minimális bérek jóváhagyása érdekében. Ugyanekkor az érdekelt szaktársaknak is tevékenységet kell kifejteni az érvényesítés érdekében. Ezenkívül általá-ban törekedni kell arra, hogy a jóváhagyott minimális munkabérek tényleg kifizetésre kerüljenek és ott, ahol a béreik kijátszására kísérlet történik, a megfelelő megtorlás érdekében eljárás történjék, amihez Szövetségünk részéről készséggel és a legmesszebbmenően nyújtunk segítséget. A közüzemi munkások küzdelme Hosszú idő óta nem volt alkalmunk ezúton szólni a közüzemi szaktársainkhoz, és amikor az ő nevükben is lelkünk egész melegével köszöntjük a szaklapunkat az újból való megjelenés alkalmából, csak mély sajnálattal tölt el bennünket, hogy nem tudjuk ezt a helyet teljesen az örömünk kifejezésének szentelni. Az utóbbi esztendő ugyanis a bajok és sérelmek özönét hozta számunkra és ez az oka annak, hogy őszinte örömünknek fenti rövid pár szóban való nyilvánítása után a magunk dolgaival vagyunk kénytelenek foglalkozni. Tesszük ezt először azért, hogy azokat magunk is tisztán lássuk, másodszor pedig azért, hogy az illetékesek figyelmét ezúton is felhívjuk a fönnálló bajok sürgős orvoslására. Köztudomású, hogy a főváros üzemeiben 33.000 munkás van alkalmazva. Ezeknek a gazdasági és szociális természetű bajainak az orvoslásáról van szó, akiknél a családtagokat is figyelembe véve 100.000 lélekről beszélhetünk. Ez Budapest lakosságának közel 10%-a. A főváros közgyűlésén már számtalanszor megmondottuk, hogy a főváros vezetősége szempontjából sem lehet közömbös, hogy ez a 100.000 lélek milyen gazdasági viszonyok és szociális gondoskodás mellett él. Erre vonatkozóan a múlt év novemberében a főváros 1940. évi költségvetése tárgyalása alkalmával Pásztor Imre szaktárs, a közüzemi munkások titkára ismételten és részletesen felsorolta a bajokat, és indítványokban követelte azok orvoslását. Többek között a nyugdíjkérdés megoldását, amely ma sincs rendezve. Továbbá az öreg és rokkant munkások kegydíjának rendezését, amely sokkal rosszabb, mint azelőtt volt. A beteg munkások táppénzkiegészítése, a lakbérkérdés, a túlórapótlék egységes rendezése, a hétvégi pihenőnek (weekend) az egyenlő elbánás alapján való rendezése, nyári szabadságidőre kedvezményes vasúti jegy biztosítása a munkások és családjaik részére, üdülőtelep létesítése és még sok minden másról, amiről itt azért nem írunk, mert legutóbb ezeket a követeléseket külön füzet alakjában már ismertettük, de amelyeket a főváros vezetősége és községi pártjai mind elutasítottak, illetve azokat a polgármesterhez utalták. Beszélnünk kell a főváros vezetőségének legutóbbi intézkedéséről, hogy a közüzemek munkásainak nagyobbik részét még abban az 5%-os bérjavításban sem részesítette, amelyre a kormánynak a múlt évben kiadott rendelet módot adott. A rendelet szerint ugyanis a kormány a szanálási rendelkezések egy részének hatálytalanításával január 1-től 5—10%-os fizetésemelésben részesítette a köztisztviselőket és a törvényhatóságoknak is megengedte a rendelet, végrehajtását. A polgármester ez év január 24-én terjesztette a főváros közgyűlése elé a fizetésemelési javaslatát, amelynél Pásztor szaktárs ismét felszólalt és a következőket mondott:„A javaslatot a pártom részéről elfogadom és természetesnek tartom, hogy végre a polgármester úr a kormányrendeletnek megfelelően a fővárosi, alkalmazottaknak a jelenlegi fizetését legalább a rendeletnek megfelelően fölemeli és ezzel az intézkedéssel megkezdi a szanálás alkalmával ejtett sebek orvoslását és gyógyítását. Pártom annak idején a leghatározottabban ellenezte a szanálásnak azt a módját, amely a tisztviselőket és munkásokat fizetésük csökkentésével gazdaságilag megnyomorította. A szanálás óta nem múlott el egyetlen alkalom sem, hogy ne követeltük volna a jóvátételt. Nem rajtunk múlott tehát, hogy bekövetkezett a szanálás, és nem rajtunk múlott, hogy még nem lett jóvátéve és hogy most is csak részben orvosolják a sebeket, de jobb később, mint soha. De ha egyszerre nem tudják visszaadni, amit elvettek, tudomásul vesszük, hogy legalább a törlesztését megkezdik a jóvátételnek. Talán az idők is olyanok, hogy tovább nem lehet halasztani a törlesztés megkezdését. Rendkívüli időket élünk, mondják, hirdetik, harsogják mindenütt az egész világon és nálunk is. Mondják, hogy a komolytalan fecsegések ideje lejárt, közelebb kell jönni az élethez, amely életért ma egy egész világ küzdelme előtt állunk. Ma a legteljesebb megértésre és összefogásra van szükségünk, hogy ebben a bizonytalanságban bármi jöjjön, együtt találja az ország lakosságának minden rétegét. Szerény nézetem szerint azonban ezt a célt nem szolgálja a polgármester úr javaslata, amelyből a közüzemi munkásoknak nagyobb részét, 18.735 munkást kihagytak. Ha nem ismerném az előzményeket, azt mondanám, hogy a polgármester úr megfeledkezett ezekről a munkásokról, de az utóbbi napokban több ízben volt alkalmunk a polgármester úrnak a figyelmét erre a nagy fontosságú kérdésre felhívni. Nem feledékenység tehát, hanem szándékosság az, hogy a közüzemi munkásokat még 5%-os béremelésben sem akarják részesíteni. Pedig a közüzemi munkásokat a szanálás alkalmával épúgy, sőt jobban megnyomorították, mint a többi alkalmazottakat. Megvonták vagy leredukálták a természetbeni járandóságokat és csak nagyon kis részben pótolták. A fizetésekből is elvontak 5%-ot, pedig az már akkor sem volt elegendő a megélhetésre, és ez kényszerítette a főváros vezetőségét, hogy az elvont 5%-ot 1938 január.1-vel visszaadta. Azóta, de különösen az utóbbi hónapokban a megélhetés állandóan drágult. A hivatalos index, ha nem is mutat lényeges emelkedést, a munkásháztartásokban a fontosabb közszükségleti cikkek (zsír, burgonya, tej, hús, tojás és a ruházati cikkek) árai állandóan emelkednek. De ha a drágaság nem is indokolja, a jelenlegi órabérek feltétlenül indokolttá teszik a béremelést, mert a főváros üzemeiben és intézményeiben ma is 1588 munkás 21—30 fillér órabér mellett dolgozik, 2389 munkás 31—40 fillér, 3424 munkás 41—50 fillér, 2691 munkás 51—60 fillér, 3460 munkás 61—70 fillér, 1821 munkás 71—80 fillér, 1298 munkás 81—90 fillér, 705 munkás 91—100 fillér, 574 munkás 1 pengőn felüli órabér mellett dolgozik. A fenti adatok azt mutatják, hogy 8187 munkás dolgozik 50 fillér és azon aluli órabér mellett, míg 9975 munkás 50 filléren felül és 1 pengő órabér mellett dolgozik. De ezek között is csupán 705 olyan munkás van, aki 91—100 fillérig terjedő órabér mellett és csak 574 olyan munkás van, akinek az órabérkeresete meghaladja az 1 pengőt. A 18.736 munkás közül 15.328 családfenntartó, akiknél a 17 éven aluli gyermekek száma 8623, és csupán 3408 a nőtlenek vagy hajadonok száma. A 18.736 munkás háztartásában. 2261 önállóan kereső családtag van, akiknek a keresetét is figyelembe véve, 9193 olyan munkásháztartás van, ahol egy családtagra, beleértve a nőtlen munkásokat is, 50 pengőnél kevesebb jut havonta. 5125 olyan munkásháztartás van, ahol egy családtagra 50 pengőnél kevesebb, és csak 4293 olyan család van, ahol 80 pengőnél több jut az összkeresetből egy hónapra egy családtagra. Ezek tehát azok a bérek, amelyek feleslegessé teszik a polgármester úr és más illetékesek szerint a béremelést! Azt mondják az urak, hogy a munkások béremelése drágaságot vagy inflációt okoz. Kérdezem, miért nem akadályozzák meg az árak elsősorban a drágaságot? Azért, mert nem tudják. De kérdezem továbbá, hogy az állami tisztviselőknek a fizetésemelése, amely 27 millió pengőt tesz ki, a főváros tisztviselőinek a fizetésemelése, amely több mint 5 millió pengőt tesz ki, összesen tehát 32 millió pengő nem okoz drágaságot és inflációt? Csak ha 18.736 közüzemi munkásnak megadják az 5%-os béremelést, ami mindössze 3,5 millió pengőt tesz ki, ez drágaságot és inflációt okoz. Ne játsszanak a kijelentéseikkel, hanem lássák be, hogy érveik a munkások béremelése ellen nem helytállók, és adják meg legalább az 5%-os 1940