Magyar Vasmunkások Lapja, 1940 (1. évfolyam, 1-11. szám)
1940-02-15 / 1. szám
1910 MAGYAR VASMUNKÁSOK LAPJA béremelést. Ha ezt semmi más nem indokolná, a jelenlegi alacsony bérek azt már régen indokolttá tették." Indítványozta, hogy a közgyűlés hatalmazza fel a polgármestert, hogy a m. kir. minisztérium 1930 december 21-én kelt 12.000. M. E. számú rendeletét, amely a közszolgálatban álló tisztviselők és egyéb alkalmazottak illetményeit szabályozza, úgy hajtsa végre, hogy az a főváros összes üzemeinél és intézményeinél alkalmazott munkásokra is vonatkozzék és a munkásokat, úgy mint a tisztviselőket, 1910 január 1-től legalább 5%-os béremelésben részesítse. Ezután a többségi pártok felé fordulva Pásztor szaktárs a következőket mondotta: „A többségi pártok ne csináljanak ebből az indítványból politikát, hanem vegyék figyelembe a közüzemi munkások nehéz gazdasági helyzetét és szavazzák meg az indítványt. Ha ebben csalódnék, úgy a többségi pártok a jövőre vonatkozólag elvesztették minden jogukat arra, hogy a közüzemek munkásai nevében beszéljenek.“ A polgármestert pedig arra kérte, hogy ne iparkodjon megkerülni ezt az indítványt, hanem fogadja azt el. Hiábavaló volt minden érv, mert amikor szavazásra került az indítvány, azt a többségi pártok a polgármesterhez utalták. Tévednek azonban, ha azt hiszik, hogy ezzel a kérdés el van intézve. A BESZÁKRT-nál, az Autóbusz-üzemnél és a HÉV-vasutaknál a táblázatba sorozott munkásoknál végrehajtották az 5%-os béremelést, de az ideiglenes órabéreseknek azt nem adták meg. Éppen ezért az igazgatóság január hó 31-én tartott ülésén Pásztor szaktárs indítványozta, hogy terjesszék ki a béremelést az ideiglenes alkalmazottakra is. A vezérigazgató az indítványra válaszolva ígéretet tett, hogy megérdeklődi a polgármesternél, hogy van-e rá lehetőség és ha van, akkor végrehajtja. De beszélnünk kell még arról is, hogy az üzemek túlnyomó részét elöntötte a politika és a protekcionizmus és ennek következtében a munkások értékelését és megbecsülését nem a szorgalom, nem a szaktudás vagy a szolgálati idő döntik el, hanem az, hogy melyik párthoz vagy alakulathoz tartozik. Tagja-e a Nemzeti Munkaközpontnak, vagy más ezidőszerint még divatos szervezetnek vagy különítménynek. Ha nem tagja, akkor hiába minden igyekezet, hiába a legjobb szaktudás és szorgalom, mert csak azok és a szervezett munkás árulói és a renegátok jutnak előléptetéshez és fizetésjavításhoz. Akik erre nem hajlandók, azok nem mehetnek előre. Kérdés azonban, hogy ez meddig mehet így? Ma rendkívüli időket élünk — szokták mondani — és ezeket a rendkívüli időket egyes üzemek vezetői nem arra használják fel, hogy az egyenlő elbánás alapján és a szociális igazságok figyelembevételével az ellentéteket a munkások és fellebbvalóik között csökkentsék, hanem azokat a fentiek szerint még szándékosan növelik. Nem gondolnak ezek az üzemvezető urak arra, hogy ezzel a kicsinyes és alantas szolgalelkűségükkel nem szolgálják sem a város, sem a termelés, de legkevésbé az ország érdekeit. Pedig ezt illene tudniok. A szervezett közüzemi munkások már megtanulták és tudják, hogy semmi sem örök és semmi sem változhatatlan. Tudják azt is, hogy nincs olyan hosszú lakodalom, amelynek vége ne lenne. A közüzemek szervezett munkásai azt is tudják, hogy ezek a rendkívüli időik egy más, egy szebb és igazságosabb és olyan rendszernek a kialakulását hordják méhükben, amelyben a fent jelzett, kicsinyességek többé nem érvényesülhetnek. ÜDVÖZLET SZAKLAPUNKNAK. Szeretettel üdvözlünk, hogy ismét megjelentél, régi harcostársunk. Megakadályoztak munkádban, nem végezhetted feladatod. De hogy ismét itt vagy, annál nagyobb az örömünk. Ismerünk, nem bízod el magad, ha dicsérünk. Közhasznú tevékenységed mindenki ismeri. Az elmúlt évben különösen nagy szükség lett volna reád. A munkásság küzdelme országos érdekű. A rendezett munkaidő, munkabér, szociális biztosítások, munkanélküli, baleseti, betegségi ügyek, a gyári munkáshigiéne ellenőrzése a feladatod — végezd tovább. Van néhány szociálpolitikai törvényünk. Harcolj, mint a múltban, azok továbbfejlesztéséért. Váljon valósággá a rendes munkahét, a rendezett munkabér. A gyári mosdó- és öltözőhelyiségek ne legyenek az ipar szégyene. A profitéhség kapjon megfelelő féket olyan minimális bérek megállapításával, amely legalább a létminimumot biztosítja. Van feladatod elég. Ezt a munkát a múltban is végezted, nagyobb lendülettel várjuk ezután. A vas- és ércöntők. MtKwszml@ke_ jó gyakorlattal és műhelyrajzismerettel titulozta nptbcDik. Jelentkezni VIII. ker., Magdolna ucca 5, I. emelet 5. szám alatt lévő irodában lehet Útra itt vagyunk ! Csodás a betű, a szó varázsa, Lelke a végtelent bejárja. Megölelni minden dolgos népet És szeretni ismeretlen szépet; Elkopott szívért új szívet kapni És új, friss vágyakkal megitatni; Újult erővel új csatát vívni, Igazságunkban hinni, bízni, Hogy nappal jön az éjszakára És Szabadság a rabszolgaságra. Hirdetni büszkén minden igazunk: Újra itt vagyunk! Itt vagyunk újra a szó füzével. Meleg szívünkkel és józan ésszel, Hogy irodákban, műhelyben, gyárba’ srobotos egymást mind megtalálja És barátsággal a, kéz a kézbe' Együtt, egymásért a célt elérve Beteljesedjék a sóvárgásunk: Szenvedést, nyomort soha ne lássunk! Valóra vádjon a vágy, az álom. Hogy szívünk érte többé ne fájjon! Dolgozni együtt, magunkért magunk. Újra itt vagyunk! Tuba Károly A vas- és rézesztergályosok, gépmunkások és rokonszakmák köréből A több mint öt évtizedes múlttal rendelkező esztergályos-mozgalom, a kezdet rövid idejétől eltekintve, mindig rendelkezett szaklappal, amely a szakma munkásainak érdekeit szolgálta. Az 1897-ben megjelent „Vas- és Ércesztergályosok Szaklapja“ után a „Vas- és Fémmunkások Lapja“ vette át a szakma munkásainak érdekképviseletét. Több mint négy évtizede, hogy harcos cikkeivel nemcsak gazdasági, hanem szociálpolitikai és kulturális téren is nélkülözhetetlen szószólójává vált szaktársainknak. Most, amikor több mint egy esztendős kényszerű szünetelés után lapunk ismét megjelenik, esztergályos szaktársaink is bizonyára a legnagyobb örömmel fogadják abban a meggyőződésben, hogy szelleme, úgy mint a múltban, a jövőben is megfelel azoknak a követelményeknek, amelyeket valamennyien várunk tőle. Várjuk szaktárcáinknak a nehéz harcaikban és gazdasági küzdelmeikben való támogatását épúgy, mint a szociálpolitikáért folytatott küzdelmeikben. Oktató és felvilágosító cikkeivel minden szaktársat kell hogy meggyőzzön arról, hogy csak a Szövetségünkbe tömörülve képesek általános kulturális és gazdasági érdekeiket megvédeni. Meggyőződésünk, hogy lapunk bátor, harcos szelleme továbbra is öntudatos magatartásra neveli szaktársainkat, hogy így bátrabban szembe tudjanak szállni azzal a hitvány rágalommal és bomlasztó tevékenységgel, amelyet különösen lapunk kényszerű szünetelése alatt folytattak ellenfeleink a Szövetségünk ellen, hogy ezzel meglazítsák szaktársaink ellentálló erejét a kapitalizmussal szembeni küzdelemben. Büszkén állapítjuk meg, hogy bár a lapunk hiánya megnehezítette e téren munkánkat, ennek dacára az esztergályos szakma munkássága eddig is egységesen és keményen utasított, vissza minden olyan kísérletet, amelynek célja szakmánk egységének megbontása volt Hisszük, hogy lapunk birtokában a jövőben még keményebb lesz szaktársaink ellenállása. Helyszűke miatt nincs módunkban a lapunk szünetelési ideje alatt lezajlott mozgalmi eseményeinket részletesen feltárni. Mégis megemlítjük, hogy az 1939-es évben a szakmai munkások közül 703 új tag iratkozott be a Szövetségünkbe. A munkábahelyezés terén is igen élénk tevékenységet fejtettünk ki. Ennek eredményeként 375 szaktársat helyeztünk munkába. Kulturális és oktató tevékenységünket nagy szeretettel támogatták szaktárcáink. Külön kell kiemelnünk fiatal szaktárcáink fáradhatatlan szorgalmát és nagy érdeklődését az oktatással kapcsolatban. A fonyódi üdülőtelepünket egy új üdülőház építésével fejlesztettük, úgyhogy az 1939-es évben már 500 személy vette igénybe üdülés céljából telepünket. Az üdülőtelep továbbfejlesztése szaktársaink áldozatkészségéből folyamatban van. A mozgalom terén állandóan folytattuk a harcot. Ennek eredményeként az év elején kimutatott 1.03 P óránkénti átlagos keresetet az év végére 1,06 P-re tudtuk feljavítani, annak ellenére, hogy létszámunk az üzemekben megduzzadt. Sok régi szaktárgy került vissza hozzánk, akik hosszú ideje távol voltak szakmánktól, miiért is nem tudtak rögtön a termelésbe intenzíven bekapcsolódni. Ezúton is a legnagyobb szeretettel köszöntjük visszatérő szaktárcáinkat. Az elért eredmény korántsem elégít ki bennünket. További küzdelemre van szükség, hogy a szakma munkásainak gazdasági helyzetét megjavíthassuk. Szakmánk szociális te 3oldal vékonysége sem szűnték, mert öreg szaktársainkat épúgy, mint a múltban, a dolgozó szaktársak áldozatkészségéből rendszeresen segélyeztük. Abban a reményben, hogy lapunk útján a jövőben sűrűbben szólhatunk a szaktársakhoz, kérjük minden szaktárs szolidáris támogatását Szövetségünk fejlődéséhez.___________ Segédavató és a 25 éves tagok ünneplése December hó 17-én, vasárnap délelőtt rendezte meg Szövetségünk vezetősége a 25 éves tagok jubileumi és az 1939. évben szabadult fiatal szaktársak segédavató ünnepélyét. A huszonötéves tagságukat ünneplő szaktársaink, a hűség és a harcias áldozatkészség példaképei közül hatvanegyen kerültek ez alkalommal ünneplésre. Az avatandó ifjú szaktársaink száma pedig 210 volt, akik nyílt értelemmel és lekesedéssel tettek tanúbizonyságot amellett, hogy folytatni kívánják az elődök küzdelmét a jobb és kielégítőbb életviszonyok megteremtéséért. A szorongásig megtelt díszteremben izzó, lelkes hangulat uralkodott. Az ünnepélyt a Gutenberg Társaság zenekara, valamint a Szövetség dalkara vezette be. Kabók Lajos szaktárs, a szövetség titkára meleghangú, mélytartalmú beszédben köszöntötte az ünnepelteket. Beszédében először a jubileumi tagokról emlékezett meg. Visszapillantott az elmúlt negyedszázad szüntelen küzdelmeire és megpróbáltatásaira. Megemlítette, hogy ezeket a küzdelmeket, harcokat az elhatalmasodott és a legnagyobb banktőkétől támogatott vasipari munkáltatókkal kellett megvívni, akiktől jogokat, emberséges bánásmódot és megélhetést mindig csak megalapozott szervezettséggel vívott küzdelmek útján lehetett elérni. Rámutatott az újabbkori küzdelmek közül különösen arra, hogy a vasipari munkások indították meg a munkaidő szabályozásáért, a fizetett szabadságidőért és általában a munka jogáért a küzdelmet. Átnyújtotta a jubileumi tagoknak a szövetség hálája jeléül a negyedszázados tagságot megörökítő díszes emléklapot, és a tagsági könyv megőrzésére szolgáló bőrtasakot. Beszédében a vasasok tradicionális kitartását és hűségét hangoztatta, és jellemezte, majd rámutatott arra, hogy a támadások és nehézségek csúcspontján a munkásság már túljutott és ezek után új munka következik. Az ifjakhoz szólva, részletesen vázolta azokat az eszményeket, amelyeken az új világnak fel kell épülnie. Kiemelte ebben a megvilágításban, hogy az új világ tartóoszlopa nem lehet más, mint a béke biztosítása és a válságok kiküszöbölése. Hangoztatta az emberséges társadalmi rend szükségességét, továbbá azt, hogy szűnjék meg a kizsákmányolás ténye és a kiváltságok lehetősége. Az emberséges társadalmi rend megteremtésének szükségessége mellett a faji és nyelvi elkülönítések ellen beszélt, amelyek csak egyenetlenséget és békétlenséget teremtenek. Majd átnyújtotta az avatásra kerülő ifjú szaktársak számára a szövetség ajándékát, egy-egy könyvcsomagot. Ezzel az ajándékkal mintegy jelképezni kívánja a Szövetség azt a tevékenységet, amelyet általában a szervezett munkásság folytat kulturális és gazdasági felemelkedéséért. Végül összefoglalva rámutatott annak szükségességére, hogy az ifjak és idősebbek teljes harmonikus összefogó munkájára van szükség, hogy Szövetségünket naggyá és a munkáltatókkal szemben ellenállóbbá tehessük és hogy elérhessük azokat az eredményeket, amelyek a szebb, boldogabb jövő megteremtéséhez szükségesek. A beszéd rendkívül mély hatást váltott ki, amely után az ünnepély műsora zajlott le, amelynek keretében közreműködtek: Karsai János és Takács Margit operaénekesek, továbbá Baló Elemér színművész szavalt nagy hatással. A vasas tornászok szereplése is igen nagy tetszésre talált és munkájukat lelkes taps kísérte. A rendkívüli jól sikerült jubileumi és segédavató ünnepélyt a vasas mandolin-zenekar indulója rekesztette be. Meghívó. A csepeli Weiss Manfréd-gyárban dolgozó összes esztergályosok, gépmunkások, martinmunkások és hengerészek által 1940 február 24-én, szombaton este 8 órától reggel 6 óráig a csepeli Munkásotthon összes helyiségeiben rendezendő," szépségversennyel egybekötött, nagyszabású, jótékonycélú esztergályos- és rokonszakma-bálra, minden szaktársat, családját és összes ismerőseit tisztelettel meghívja a szakma rendezősége. A zenét — úgy a tánchoz, mint a vendégek szórakoztatására — kiváló zenekarok szolgáltatják. Belépőjegy ára előre megváltva 1 pengő, a helyszínen 1.20 pengő. Jegyek kaphatók az üzemek összes bizalmi férjainál, a rendezőség tagjainál és a Munkásotthon gondnokánál. Estélyi ruha nem kötelező. Olcsó ételekről és italokról gondoskodva van.