Magyar Vasmunkások Lapja, 1940 (1. évfolyam, 1-11. szám)

1940-02-15 / 1. szám

1910 MAGYAR VASMUNKÁSOK LAPJA béremelést. Ha ezt semmi más nem indokolná, a jelenlegi alacsony bérek azt már régen indokolttá tették." Indítványozta, hogy a közgyűlés hatal­mazza fel a polgármestert, hogy a m. kir. mi­nisztérium 1930 december 21-én kelt 12.000. M. E. számú rendeletét, amely a közszolgálatban álló tisztviselők és egyéb alkalmazottak illetmé­nyeit szabályozza, úgy hajtsa végre, hogy az a főváros összes üzemeinél és intézményeinél alkalmazott munkásokra is vonatkozzék és a munkásokat, úgy mint a tisztviselőket, 1910 január 1-től legalább 5%-os béremelésben ré­szesítse. Ezután a többségi pártok felé fordulva Pásztor szaktárs a­ következőket mondotta: „A többségi pár­tok ne csináljanak ebből az indítványból politikát, h­anem­ vegyék figyelembe a közüzemi munkások ne­héz gazdasági helyzetét és szavazzák meg­ az indít­ványt. Ha ebben csalódnék, úgy a többségi­ pártok a jövőre vonatkozólag elvesztették minden jogukat arra, hogy a közüzemek munkásai nevében beszél­jenek.“ A polgármestert pedig arra kérte, hogy ne iparkodjon megkerülni ezt az indítványt, hanem fo­gadja azt el. Hiábavaló volt minden érv, mert amikor szavazásra került az indítvány, azt a többségi pártok a polgármesterhez utalták. Tévednek azonban, ha azt hiszik, hogy ezzel a kérdés el van intézve. A BESZÁKRT-nál, az Autóbusz-üzemnél és a HÉV-vasutaknál a táblázatba sorozott mun­kásoknál végrehajtották az 5%-os béremelést, de az ideiglenes órabéreseknek azt nem adták meg. Éppen ezért az igazgatóság január hó 31-én tartott ülésén Pásztor szaktárs indítvá­nyozta, hogy terjesszék ki a béremelést az ideiglenes alkalmazottakra is. A vezérigazgató az indítványra válaszolva ígéretet tett, hogy megérd­eklődi a polgármesternél, hogy van-e rá lehetőség és ha van, akkor végrehajtja. De beszélnünk kell még arról is, hogy az üzemek túlnyomó részét elöntötte a politika és a protekcionizmus és ennek következtében a munkások értékelését és megbecsülését nem a szorgalom, nem a szaktudás vagy a szolgá­lati idő döntik el, hanem az, hogy melyik párt­hoz vagy alakulathoz tartozik. Tagja-e a Nem­zeti Munkaközpontnak, vagy más ezidőszerint még divatos szervezetnek vagy különítmény­nek. Ha nem tagja, akkor hiába minden igye­kezet, hiába a legjobb szaktudás és szorgalom, mert csak azok és a szervezett munkás árulói és a renegátok jutnak előléptetéshez és fizetés­­javításhoz. Akik erre nem hajlandók, azok nem mehetnek előre. Kérdés azonban, hogy ez meddig mehet így? Ma rendkívüli időket élünk — szokták mon­dani — és ezeket a rendkívüli időket egyes üzemek vezetői nem arra használják fel, hogy az egyenlő elbánás alapján és a szociális igaz­ságok figyelembevétel­ével az ellentéteket­­ a munkások és fellebbvalóik között csökkentsék, hanem azokat a fentiek szerint még szándéko­san növelik. Nem gondolnak ezek az üzem­vezető urak arra, hogy ezzel a kicsinyes és alantas szolgalelkűségükkel nem szolgálják sem a város, sem a termelés, de legkevésbé az ország érdekeit. Pedig ezt illene tudniok. A szervezett közüzemi munkások már megtanul­ták és tudják, hogy semmi sem örök és semmi sem változhatatlan. Tudják azt is, hogy nincs olyan hosszú lakodalom, amelynek vége ne lenne. A közüzemek szervezett munkásai azt is tudják, hogy ezek a rendkívüli időik egy más, egy szebb és igazságosabb és olyan rend­szernek a kialakulását hordják méhükben, amelyben a fent jelzett, kicsinyességek többé nem érvényesülhetnek. ÜDVÖZLET SZAKLAPUNKNAK. Szeretet­tel üdvözlünk, hogy ismét megjelentél, régi harcostársunk. Megakadályoztak munkádban, nem végezhetted feladatod. De hogy ismét itt vagy, annál nagyobb az örömünk. Ismerünk, nem­ bízod el magad, ha dicsérünk. Közhasznú tevékenységed mindenki ismeri. Az elmúlt évben különösen nagy szükség lett volna reád. A munkásság­ küzdelme országos érdekű. A rendezett munkaidő, munkabér, szociális biz­tosítások, munkanélküli­, baleseti, betegségi ügyek, a gyári munkáshigiéne ellenőrzése a feladatod — végezd tovább. Van néhány szo­ciálpolitikai törvényünk. Harcolj, mint a múlt­ban, azok továbbfejlesztéséért. Váljon való­sággá a rendes munkahét, a rendezett munka­bér. A gyári mosdó- és öltözőhelyiségek ne le­gyenek az ipar szégyene. A profitéhség kapjon megfelelő féket olyan minimális bérek meg­állapításával, amely legalább a létminimumot biztosítja. Van feladatod elég. Ezt a munkát a múltban is végezted, nagyobb lendülettel vár­juk ezután. A vas- és ércöntők. M­tKwszml@ke_ jó gyakorlattal és műhelyrajzismerettel titulozta nptbcDi­k. Jelentkezni VIII. ker., Magdolna ucca 5, I. emelet 5. szám alatt lévő irodában lehet Útra itt vagyunk ! Csodás a betű, a szó varázsa, Lelke a végtelent bejárja. Megölelni minden dolgos népet És szeretni ismeretlen szépet; Elkopott szívért új szívet kapni És új, friss vágyakkal megitatni; Újult erővel új csatát vívni, I­gazságunkban hinni, bízni, Hogy nappal jön az éjszakára És Szabadság a rabszolgaságra. Hirdetni büszkén minden igazunk­: Újra itt vagyunk! Itt vagyunk újra a szó füzével. Meleg szívünkkel és józan ésszel, Hogy irodákban, műhelyben, gyárba’ srobotos egymást mind megtalálja És barátsággal a, kéz a­ kézbe' Együtt, egymásért a célt elérve Beteljesedjék a sóvárgásunk: Szenvedést, nyomort soha ne lássunk! Valóra vádjon a vágy, az álom. Hogy szívünk érte többé ne fájjon! Dolgozni együtt, magunkért magunk. Újra itt vagyunk! Tuba Károly A vas- és rézesztergályosok, gépmunkások és rokonszakmák köréből A több mint öt évtizedes múlttal rendelkező esztergályos-mozgalom, a kezdet rövid idejétől eltekintve, mindig rendelkezett szaklappal, amely a szakma munkásainak érdekeit szol­gálta. Az 1897-ben megjelent „Vas- és Ércesz­tergályosok Szaklapja“ után a „Vas- és Fém­munkások Lapja“ vette át a szakma munkásai­nak érdekképviseletét. Több mint négy­ évti­zede, hogy harcos cikkeivel nemcsak gazdasági, hanem szociálpolitikai és kulturális téren is nélkülözhetetlen szószólójává vált szaktársaink­nak. Most, amikor több mint egy esztendős kényszerű szünetelés után lapunk ismét megje­lenik, esztergályos szaktársaink is bizonyára a legnagyobb örömmel fogadják abban a meg­győződésben, hogy szelleme, úgy mint a múlt­ban, a jövőben is megfelel azoknak a követel­ményeknek, amelyeket valamennyien várunk tőle. Várjuk szaktárcáinknak a nehéz harcaik­ban és gazdasági küzdelmeikben való támoga­tását épúgy, mint a szociálpolitikáért folyta­tott küzdelmeikben. Oktató és felvilágosító cikkeivel minden szaktársat kell hogy meg­győzzön arról, hogy csak a Szövetségünkbe tömörülve képesek általános kulturális és gazdasági érdekeiket megvédeni. Meggyőző­désünk, hogy lapunk bátor, harcos szelleme továbbra is öntudatos magatartásra neveli szaktársainkat, hogy így bátrabban szembe tudjanak szállni azzal a hitvány rágalommal és bomlasztó tevékenységgel, amelyet különö­sen lapunk kényszerű szünetelése alatt foly­tattak ellenfeleink a Szövetségünk ellen, hogy ezzel meglazítsák szaktársaink ellentálló ere­jét a kapitalizmussal szembeni küzdelemben. Büszkén állapítjuk meg, hogy bár a lapunk hiánya megnehezítette e téren munkánkat, ennek dacára az esztergályos szakma munkás­sága eddig is egységesen és keményen utasí­tott, vissza minden olyan kísérletet, amelynek célja szakmánk egységének megbontása volt Hisszük, hogy lapunk birtokában a jövőben még keményebb lesz szaktársaink ellenállása. Helyszűke miatt nincs módunkban a lapunk szünetelési ideje alatt lezajlott mozgalmi ese­ményeinket részletesen feltárni. Mégis meg­említjük, hogy az 1939-es évben a szakmai munkások közül 703 új tag iratkozott be a Szö­vetségünkbe. A munkábahelyezés terén is igen élénk tevékenységet fejtettünk ki. Ennek eredményeként 375 szaktársat helyeztünk munkába. Kulturális és oktató tevékenységün­ket nagy szeretettel támogatták szaktárcáink. Külön kell kiemelnünk fiatal szaktárcáink fá­radhatatlan szorgalmát és nagy érdeklődését az oktatással kapcsolatban. A fonyódi üdülő­telepünket egy új üdülőház építésével fejlesz­tettük, úgyhogy az 1939-es évben már 500 sze­mély vette igénybe üdülés céljából telepünket. Az üdülőtelep továbbfejlesztése szaktársaink áldozatkészségéből folyamatban van. A mozgalom terén állandóan folytattuk a harcot. Ennek eredményeként az év elején ki­mutatott 1.03 P óránkénti átlagos keresetet az év végére 1,06 P-re tudtuk feljavítani, annak ellenére, hogy létszámunk az üzemekben meg­duzzadt. Sok régi szaktárgy került vissza hoz­zánk, akik hosszú ideje távol voltak szak­mánktól, miiért is nem tudtak rögtön a ter­melésbe intenzíven bekapcsolódni. Ezúton is a legnagyobb szeretettel köszöntjük visszatérő szaktárcáinkat. Az elért eredmény korántsem elégít ki ben­nünket. További küzdelemre van szükség, hogy a szakma munkásainak gazdasági hely­zetét megjavíthassuk. Szakmánk szociális te­ 3­­oldal vékon­ysége sem szűnték­, mert öreg szaktár­sainkat épúgy, mint a múltban, a dolgozó szaktársak áldozatkészségéből rendszeresen segélyeztük. Abban a reményben, hogy lapunk útján a jövőben sűrűbben szólhatunk a szaktársak­hoz, kérjük minden szaktárs szolidáris támo­gatását Szövetségünk fejlődéséhez.___________ Segédavató és a 25 éves tagok ünneplése December hó 17-én, vasárnap délelőtt ren­dezte meg Szövetségünk vezetősége a 25 éves tagok jubileumi és az 1939. évben szabadult fiatal szaktársak segédavató ünnepélyét. A huszonötéves tagságukat ünneplő szak­­társaink, a hűség és a harcias áldozatkészség példaképei közül hatvanegyen kerültek ez al­kalommal ünneplésre. Az avatandó ifjú szak­társaink száma pedig 210 volt, a­kik nyílt ér­telemmel és lekesedéssel tettek tanúbizonysá­got amellett, hogy folytatni kívánják az elődök küzdelmét a jobb és kielégítőbb életviszonyok megteremtéséért. A szorongásig megtelt díszteremben izzó, lelkes hangulat uralkodott. Az ünnepélyt a Gutenberg Társaság zenekara, valamint a Szövetség dalkara vezette be. Kabók Lajos szaktárs, a szövetség titkára meleghangú, mélytartalmú beszédben köszöntötte az ünne­pelteket. Beszédében először a jubileumi ta­gokról emlékezett meg. Visszapillantott az elmúlt negyedszázad szüntelen küzdelmeire és megpróbáltatásaira. Megemlítette, hogy ezeket a küzdelmeket, harcokat az elhatalma­sodott és a legnagyobb banktőkétől támogatott vasipari munkáltatókkal kellett megvívni, akiktől jogokat, emberséges bánásmódot és megélhetést mindig csak megalapozott szerve­zettséggel vívott küzdelmek útján lehetett el­érni. Rámutatott az újabbkori küzdelmek közül különösen arra, hogy a vasipari mun­kások indították meg a munkaidő szabályozá­sáért, a fizetett szabadságidőért és általában a munka jogáért a küzdelmet. Átnyújtotta a­ jubileumi tagoknak a szövetség hálája jeléül a negyedszázados tagságot megörökítő díszes emléklapot, és a tagsági könyv megőrzésére szolgáló bőrtasakot. Beszédében a vasasok tra­dicionális kitartását és hűségét hangoztatta, és jellemezte, majd rámutatott arra, hogy a támadások és nehézségek csúcspontján a mun­kásság már túljutott és ezek után új munka következik. Az ifjakhoz szólva, részletesen vázolta azo­kat az eszményeket, amelyeken az új világnak fel kell épülnie. Kiemelte ebben a megvilágí­tásban, hogy az új világ tartóoszlopa nem lehet más, mint a béke biztosítása és a válsá­gok kiküszöbölése. Hangoztatta az emberséges társadalmi rend szükségességét, továbbá azt, hogy szűnjék meg a kizsákmányolás ténye és a kiváltságok lehetősége. Az emberséges tár­sadalmi rend megteremtésének szükségessége mellett a faji és nyelvi elkülönítések ellen be­szélt, amelyek csak egyenetlenséget és békét­lenséget teremtenek. Majd átnyújtotta az ava­tásra kerülő ifjú szaktársak számára a szövet­ség ajándékát, egy-egy könyvcsomagot. Ezzel az ajándékkal mintegy jelképezni kívánja a Szövetség azt a tevékenységet, amelyet álta­lában a szervezett munkásság folytat kulturá­lis és gazdasági felemelkedéséért. Végül össze­foglalva rámutatott annak szükségességére, hogy az ifjak és idősebbek teljes harmonikus összefogó munkájára van szükség, hogy Szö­vetségünket naggyá és a munkáltatókkal szemben ellenállóbbá tehessük és hogy elérhes­sük azokat az eredményeket, amelyek a­ szebb, boldogabb jövő megteremtéséhez szükségesek. A beszéd rendkívül mély hatást váltott ki, amely után az ünnepély műsora zajlott le, amelynek keretében közreműködtek: Karsai János és Takács Margit operaénekesek, továbbá Baló Elemér színművész szavalt nagy hatás­sal. A vasas tornászok szereplése is igen nagy tetszésre talált és munkájukat lelkes taps kí­sérte. A rendkívüli jól sikerült jubileumi és segédavató ünnepélyt a vasas mandolin-zene­kar indulója rekesztette be. Meghívó. A csepeli Weiss Manfréd-gyárban dolgozó összes esztergályosok, gépmunkások, martinmunkások és hengerészek által 1940 feb­ruár 24-én, szombaton este 8 órától reggel 6 óráig a csepeli Munkásotthon összes helyisé­geiben rendezendő," szépségversennyel egybe­kötött, nagyszabású, jótékonycélú esztergályos- és rokonszakma-bálra, minden szaktársat, csa­ládját és összes ismerőseit tisztelettel meg­hívja a szakma rendezősége. A zenét — úgy a tánchoz, mint a vendégek szórakoztatására — kiváló zenekarok szolgáltatják. Belépőjegy ára előre megváltva 1 pengő, a helyszínen 1.20 pengő. Jegyek kaphatók az üzemek összes bi­­zalmi férjainál, a rendezőség tagjainál és a Munkásotthon gondnokánál. Estélyi ruha nem kötelező. Olcsó ételekről és italokról gondos­kodva van.

Next