Magyar Vasmunkások Lapja, 1942 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1942-01-15 / 1. szám

2 oldal MAGYAR VASMUNKÁSOK LAPJA 1942 'Az ppületlakatosok és rokonszak­mák szervezőbizottsága február hó 7*én, szombaton este 9 órakor rendez a Vasasotthonban (Mag­dolna u. 5) a munkanélküliek, az öregek éa a bevonultak javára li—msiii min im «pnwni a megjelentek teljes mértékben értékelni tud- 'ják azokat az áldozatokat, küzdelmeket, ami­ket jubiláló szaktársaink negyedszázadon ke­resztül folytattak a szakma, az összmunkás- ság érdekében. A felavatott ifjak soraiból Deutsch István szaktárs tolmácsolta a legfiatalabb vasasgene- ráció érzelmeit, öntötte tömör formába annak fogadalmát. — Félsorakozunk ma ezen a fölemelő ün­nepélyen mi fiatalok is, hogy hitet tegyünk a szabad szakszervezeti gondolat; mellett, hogy beálljunk mi is a sorba és előbbre vi­gyük a mozgalom zászlaját. Tisztelettel és kegyelettel gondolunk mindenekelőtt elő­deinkre. A regi harcosok közül ma mér sokan nem éjnek. Előttük csak az emlékezés zászlóját hajthatom meg. De szívünk min­den melegével üdvözlöm a jubiláló szaktár- sakat és kívánom mindnyájunk nevében, hogy még minél hosszabb ideig lehessenek tagjai, harcosai a szakszervezeti mozgalom­nak. — Ígérem, hogy mi, fiatalok, minden erőnk­kel azon leszünk, hogy az ő nyomdokaikon [haladva, méltó utódjaik lehessünk. Tudatá­ban vagyunk a mai idők rendkívüli nehéz­ségeinek, a ránk váró súlyos feladatoknak, de ezektől mi nem rettenünk vissza, egye­nes vonalban haladunk végső céljaink felé. Deutsch szaktárs mély érzelmekkel telített, komoly szavai osztatlan lelkesedést váltottak ki a hallgatóságból. Átérezte mindenki, hogy mily ünnepélyes pillanat az, amidőn a vas- munkásság új nemzedéke a mai időkben egy életre fogadja meg, hogy híven kitart moz­galmunk vihartépte, do makulátlan tiszta zászlója mellett. Majd a műsor művészi része következett, melynek keretében Eaffay Erzsi és Járay József operaénekesek, az Operaház tagjai szó­lóban és duettbau előadott számai, Baló Ele­mér szavalatai, Kerner Antal hegedűjátéka emelték az ünnepély hangulatát. Kiegészítette ezt a vasas mandolinzenekar előadása, vala- mint_ a vasas dalárda éneke, a női és férfi­tornászok nagyszerű és sok tekintetben égé- ' ezen újszerű sportrevűje és élőképei. Meggyőződésében megerősödve, izzó lelkese­déstől áthatva távozott székházunkból az ün­nepély minden résztvevője, büszke örömmel' eltöltve, hogy részese lehet egy olyan moz­galomnak, amely mögött ott magaslannk a mujt nagyszerű hagyományai, míg előtte izzó an parázslik a fiatalság lelkesedése, a jövő ígérete és bizonyossága. \ Munka bérrendezés A megváltozott megélhetési viszonyok kö­vetkeztében hónapokon keresztül előtérbe to­lult a munkabérrendezés kérdése. _ December 21-én megjelent a bérpótlék föleme­lését magában foglaló kormányrendelet, amely végre tisztázta a bizonytalan helyzetet atekin- tetben, hogy az érvényben levő 15% bérpótlék helyébe 30% lép visszamenőleges hatállyal december hó 1-től. A vonatkozó 9080. számú kormányrendelet fontosabb rendelkezéseit a következőkben ismertetjük: A. rendelet 1 §-a megállapítja, hogy kikre vonatkozik a visszamenőleges hatályú bérpót­lék. A 2. § megállapítja, hogy minden munka- vállalónak, aki a rendelet hatálya alá tarto­zik, 1941 november 30. napja után teljesített munkája utáu járó egységbére (órabére, napi­bére, hetibére, havibére, teljesítménybére stb.) nem lehet kevesebb, mint az illető munkáltató üzemében vagy vállalatában az 1940 október hó 5. napján érvényben volt megállapodás vagy szokás alapján járt. A délvidéki területen az 1940 október 5-i határnap helyett 1941 április hó 30-a a határnap. A rendelet 4. $-a szerint a rendelet hatálya alá tartozó munkavállalóknak az 1941 novem- ber 3í)-a után teljesített munkájáért a munkál­taié külön bérbótlékot tartozik fizetni. A bér­pótlék a bérelszámolási időben elért mtínkabér 30%-a, azaz harminc százaléka. Ez a rendelke­zés az összkeresetre — ideértve a túlóradíjat is — vonatkozik. Természetbenjáró szolgáltatás után a bér­pótlék nem jár. * A bérpótlékot a bérelszámolási időszakra járó munkabérrel egyidejűleg kell kifizetni. Az 1941. évi december hónapra, vagy ennek Valamelyik részére már kifizetett munkabérek után a bérpótlékot a rendelet hatálybalépésé­től számított 14 napon belül kell kifizetni. A visszacsatolt keleti és erdélyi országrésze­ken, valamint a visszafoglalt délvidéki terüle­ten a bérpótlék mértéke 23%. A legkisebb munkabéreknél ezt a rendeletet úgy kell alkalmazni, hogy az 1941. évi novem­ber hó 30. napja után teljesített munkák díja­zása tekintetében a legkisebb munkabérekhez 30, azaz harminc % bérpótlékot kell számítani. A rendelet 6. §-a értelmében a munkáltató a bérpótlékot mind a bérjegyzékben, munka^ vállalóknál való elszámolásban a munkáltató köteles kimutatni. A 8. § szerint a rendelettől eltérő, a munka­vállaló hátrányára .vonatkozó rendelkezések kikötései érvénytelenek. A 9. § a rendelet ellen vétők büntető rendel­kezéseit foglalja magában, míg a 10. %, vagyis az utolsó § a rendelet hatályba­lépésére és a korábbi munkabórrendezésre vo­natkozó rendeletek hatálytalanítására vonat­kozik. Lezárult tehát egy hosszú ideig vajúdó bér­mozgalmi akció, amely kormányrendelettel nyert befejezést. Boldog új ével! Kési szokás, hegy minden évforduló alkal­mával boldog új évet kívánnak egymásnak az embereik. Hogy miért, az erre kapott válasz a legtöbb esetben egyenlő a semmivel. Családi körben a jókívánság meg érthető, mert hiszen minden ember önmagát és családját szereti a legjobban. E cselekedet tehát ilyen vonatko­zásban egyben az őszinte óhaj megnyilvánulá­sát is jelenti. Másokkal szemben e kívánság az értelmetlenségek egész sorára enged küve'.kez- tetni. Gépies, mint az élettől hajszolt kényszer- cselekedet, sablonszerű, érzésnélküli, hangsúly­talan, melyből még a melegséget színlelő kéz­szorítás is hiányzik. Azután szinte komikum- számba megy, ha egy szegény és családjával nagy nélkülözések között élő ember olyan egyénnek kíván boldog új évet, akinek vagyoni helyzete e kívánság nélkül is boldog életet biz­tosít nemcsak a kívánt, hanem az ezt követő évekre is. Ennek ellenére mégsem volna helyes, ha az eddigiek fölsorolása után napirendre térnénk a dolog felett. Nem pedig azért, mert bennünket, munkásokat nemcsak a kívánság szóbeli meg­nyilatkozása, hanem annak mélyértelmű kí­sérőjelensége is érdekel, ami útmutatásul szol­gálhat arra, hogy mit kell tenni, hogyan kell cselekedni, hogy a kívánt új év valóban boldog új év legyen. Ugyanis a jókívánság egymagá­ban. cselekedet nélkül egyenlő a semmivel. Meddőségének magyarázata az, hogy az embe­rek egymásnak csak kívánják a boldog új évet, de annak létrejötte, a boldogság megvalósítása érdekében semmit sem tesznek. Nézzünk csak körül a magunk portáján. A munkásság a mai társadalmi életben érv nép­réteget, a dolgozók tömegét képezi. Minden munkás, mint egyén, egy és ugyanazon kö­rülmények között éli le életét. És ha itt-ott egy kis derű jelentkezik az élete egén. az öröm csak igen rövid, mert azt gyorsan felváltja a ború. A munka minden munkásemker részére egyformán nehéz, amin segíteni kellene. A megélhetés nehézségei nagy gondot okoznak a munkáiscsalá dóknak, amiu változtatni igen fontos föladatot jelent. A kereseti viszonyok rendezésre szorulnak, a műhelyek egészség- ügyi berendezései igen sok kívánnivalót hagynak maguk után stb. Mindezek olyan dol­gok. melyeknek megoldása, ha nem is teljes, de legalább részeredménye lehet egy boldog új évnek. Csakhogy semmi sem jön magától. Minden elérni kívánt eredményért dolgozni és áldoza­tot kell hozni. És ezek közül a legfontosabb a szervezkedés. Nem a Szövetségünkbe való belé­pés reklámjaként mondjuk ezt. hanem a mai időik kollektív gondolkodása jelöli ki minden munkás vészére ezt az utat. Nincsen társa­dalmi réteg, amely ne a szervezkedés révén, tehát kollektive igyekezne a helyzetén javí­tani, érdekeit istápolni. Ezt láthatjuk közvet­len példaként a vas- és fémipari munkáltatók­nál, akik érdekeik védelmében erősen kiépített szervezetükre támaszkodnak. Mindebből követ­kezik. hogy a létért való nehéz küzdelemben erőt csak a szervezkedésen és a kölcsönössé íren alapuló^ összetartásra támaszkodva lebet kifei- teni. Mindezekből pedig a tanulság abban adó­dik. hogy a boldog új év érdekében a kívánsá­gon kívül dolgozni is kell sokat, been sokat! Ugyanekkor vessünk egy pillantást a jövőbe, annak mikénti kialakulása felé. Habár ezidő- szerint még senki sem tudja, hogy a háború miként nyer befejezést, egy tényt mór most is teljes határozottsággal le lehet szögezni és ez a. háborús termelésről a békés ipari termelésre való áttérés. Hogy ez mit jelent, azt a múlt Jjáború tapasztalataiból eléggé jól tudjuk. Óriási feladatok várnak általa megoldásra az. ipari termelés biztosítása és _a munkás életével kapcsolatos kérdések megoldása terén. Illetékest helyről igen rövid idő alatt többször hangoz­tatták. bogy a mostani háború befejezését kö­vető idő a szociálpolitikai alkotások ideje lesz. Ebben is igen fontos szerep jut majd a mun­kásságnak. Munkájának eredménye pedig an­nál nagyobb mértékű és értékű lesz, tűinél töb­ben lesznek és működnek ennek érdekeiben közre olyanok, akik a boldog új évet nemcsak szóban kívánják, hanem annak megvalósulása érdekében dolgozni is hajlandók. _______ Szoe’álpoliiika és munkásvédetem A munkásügyi törvényhozás fontosságának, a munkásvédő törvények szükségességének és a munkásbiztosítás kiterjesztésének gondolata hatalmas arányokban terjed. A modern szo­ciálpolitikai törekvéseknek hosszú ideig csu­pán a munkásság volt a szószólója és rengeteg sok áldozatba került, amíg a munkások elértek a legelemibb munkásvédő rendszabályokat. A kezdődő kapitalizmus korában az akkor dúló rettenetes kizsákmányolás még korlátlan volt. Az elmúlt századelejei Európa ipartör­ténete szomorú fejezetekben tanúskodik a kapitalizmus szabad garázdálkodásáról, ame­lyet a munkásság ereje nem tudott megzabo- lázni. Apró gyermekek tízezrével dolgoztak a szövőgépek mellett 16—18 órai munkaidővel. A munkásoknak még annyi idejük ssern ma­radt. hogy rendszeresen étkezzenek. A profit- vágy arra kényszerítette őket, hogy a mozgó gépek mellett költsék el ebédjüket. A munkás- osztály tragédiájának legszomorúbb_ képei ját­szódtak le akkor és öntudatlanságukban a gépben látták ellenségüket a munkások. Az óriási pusztulás, a munkásság testi és szellemi saínyülása végre ráindította az álla­mokat arra, hogy beleavatkozzanak a tőke és munka viszonyaiba. A tízórás munkanapról és a gyermekmunka szabályozásáról ekkor hozott törvények nagy zaiongást keltettek a kapita­listák táborában. Ámde később maguk js be­látták. hogy az ipari fejlődésnek csak előnyére válhat, ha a munkások testi épsége, egészsége kellőképpen védve van. munka- és lakásviszo­nyaik pedig rendezettek. A munkásvédelem követelménye a. munkás súgnak, de követelménye a fölviiágosodott ka­pitalizmusnak is. Számszerű, pontos kimuta­tások bizonyítják ma már, hogy az elcsigázott, idegeit és izmait elnyűtt munkás teljesít­ménye, bármilyen hosszú is a munkaideje, sokkal rosszabb és kevesebb, mint azé a mun­kásé, aki emberséges feltételek mellett dolgo­zik. A modern kapitalizmus ma már nem ferajcároskodik a munkások hátrányára, ha­nem a termelés növelését és a nagyobb üzleti eredményt inkább a gépek fokozottabb kihasz­nálásában éa az üzem célszerűbb vezetésében keresi Persze elmaradott, a szociális belátást és ér­zéket nem ismerő munkáltatók még ma is ele­gen vannak, akiknek minden szociálpolitikai bölcsességük az, bogy „a legrosszabb munka­helyen is jobb, mint munka nélkül“. Ahol a munkáltatók felfogása ilyen, ott az államnak, kell gondoskodnia arról, hogy a munkásság helyzete és jogviszonyai rendezettek legyenek. A murikásügyi törvényhozás főfeladata, hogy mindazokat a társadalmi rétegeket, amelyek védelemre szorulnak, védje és óvja. A helyes szociálpolitikának föl kell ölelnie a munkás életét, egészségét, táplálkozását, lakását és a munkaviszonyait jobbá tevő valamennyi té­nyezőt. Célja tehát, nem csupán statisztikák készítése és a tények megállapítása, hanem a dolgokon és a viszonyokon való gyökeres'mó­dosítás. A munkásvédelemnek a törvény ere­jével • gátat kell szabnia a túlságosan kihasz­nált női és gyermekmunkának, meg kell álla­pítania a normálisi munkaidőt, szabályoznia kell a munkabéreket, felügyelnie a munka­helyek tisztaságaira, csökkentenie a haszon­lesésből származó balesetek számát és; helyet adnia a munkásoknak az iparfelügyelők sorai­ban. A irmukásvédelein ellen hadakozó munkál­tatók általában sokáig azzal érveltek, hogy az ipar nem bírja el azokat a nagy bérnhá"/ásó­kat, amelyek a munkásvédelmi intézkedések­kel járnak. Mondanunk sem kell. hogy ez az érv nemcsak nem állja meg a helyét, de élénk fényt vet azok gondolkodására, akik az ipar­fejlődést csak a szociálpolitika nélkül hajlan­dók elképzelni. Az ioar és kereskedelem fejlő­dését a fogyasztás föllendülése sietteti. A fo­gyasztás föllendüléséhez pedig vevőkénes töme­gek kellenek, amelyek anyagi és kulturális igényeik kielégítésébe törekszenek. Igénytelen,

Next

/
Thumbnails
Contents