Magyar Vasmunkások Lapja, 1943 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1943-01-15 / 1. szám
MAGYAR VASMŰNK! A MAGYARORSZÁGI VAS- ÉS FÉMMUNKÁSOK KÖZPONTI SZC.Focufe HIVATALOS KÖZLÖNYE Kéziratot nem adunk vissza. A Szövetség tagjai lapot díjtalanul kaptak Megjelenik minden hónap 15-én. Negyedik évfolyam, 1. szám. Budapest, 1943 január Szerkesztőség és kiadóhivatalt Budapest Vili, Magdolna u. 5. Tel: 138-053 Visszapillantás Ismét elmúlt egy év. A nagy világtörténeti események egymást követő felvonulásában alig jut idő arra, hogy néhány órára megállva, áttekintsünk az elmúlt év mozgalmi tevékenysége fölött. Pedig meg kell állnunk, hogy megállapíthassuk, mit cselekedtünk jól vagy rosszul, mi az, ami helyes és amit a munkásság érdekében folytatni kell. Az elmúlt év nagy megpróbáltatásai ellenére meg kell állapítanunk, hogy a végzett munkánk nem volt meddő. Igaz, hogy e munka utáni eredménynek nagyobbnak, szebbnek kellene lenni. De ugyanekkor megnyugvással tölthet el bennünket az a tudat, hogy az eredmény csak számszerűen kicsi, viszont az értéke nagy. A kicsinek látszó eredményt nagyértékűvé teszi az a körülmény, hogy Szövetségünk a nagy világégés közepette is megingathatatlanul áll, szaktársaink pedig töretlen erővel és lelkesedéssel szolgálják továbbra is a szocialista szakszervezeti mozgalmat. Pedig az a reakciós tábor, amelynek a szakszervezeti élet mindig szálka volt a szemében, az elmúlt évben is összefogott az „új világnézetinek mondott hebehurgyaságok képviselőivel, hogy különösen bennünket, vas- és fémmunkásokat letaszítsanak arról a magaslatról, amelyen Szövetségünk mint a magyar, szakszervezeti mozgalom leghatalmasabbja áll. Azt az erőt, amelyet Szövetségünk a mozgalmi, valamint a gazdasági életben képvisel, akarták megsemmisíteni, azokat a harci sorokat akarták megbontani, amelyekhez a munkásérdekekért való áldozatkészség adja az átütőerőt; azt akarták, hogy Szövetségünk megsemmisítésével a többi szakszervezeteknek is megássák a sírját. Ez az emberileg legaljasabb szándék megtört azon a szocialista meggyőződésen és azon a mindent átfogó lelkesedésen, amely szaktársainkat a testvéri szeretet és megbecsülés erős kötelékével egymáshoz fűzi. Ismerve ellenfeleinket, tudjuk, hogy az elmúlt év meddő kísérletei nem vették el végleg kedvüket attól, hogy az idén is próbálkozzanak ezirányú kísérletekkel. Valószínű, hogy ismét megjelennek majd a denunciálás és a hazugság aljas fegyverével, hogy fölöttünk győzelmet arassanak. Előre megmondhatjuk, hogy kár a próbálkozásért. Az erők mérkőzése eddig is megmutatta, hogy a mi szakszervezeti mozgalmunk az erősebb és merjük állítani, hogy továbbra is az marad. De ugyanakkor mellettünk van az igazság is, amely pallosával végleg elpusztítja majd a hazugság százfejű hidráját. Mozgalmi életünk az elmúlt évben nélkülözte azt a lendületet, amely mozgalmunkat mindenkor jellemezte. Ez azonban a körülményeken és a viszonyokon múlott. A gyárak legtöbbje katonai felügyelet alatt, áll, ami egyben azt is jelenti, hogy minden olyan mozgalomba, amely a gazdasági élet terén megnyilvánul, más fórumok részéről is van beleszólás. Ennek ellenére, igazságos ügyünk a legtöbb esetben méltánylásra talált, ha nem is oly mértékben, mint amilyenben az kívánatos lett volna. A szervezkedés terén is változott a helyzet. Az értekezletek tartását a fennálló rendeletek tiltják, miért is nem adódott eléggé mód arra, hogy szaktársaink a véleményeiket kicseréljék és ügyeiket érdemlegesen megvitassák. Csupán szaklapunk útján adtunk számot és hangot általános érdekű dolgainkról és a szaktársainkat érdeklő eseményekről.* Az 1943-as év ennek ellenére mégis fénysugárként világít a jövő felé. Szövetségünk 40 éves jubileumát hozza ez az év. Ez a jubileum világítson fáklyaként mindnyájunk lelkébe és legyen világító szövetneke a magyar vas- és fémmunkásoknak. Ez a fáklya jelentse a szeretetnek azt a melegét, amely minden vas- és fémmunkást a közös, nagy család körébe vonz; ez a fáklya legyen a világosságnak az a sugara, amely a még sötétségben élőknek és a téves úton haladóknak a helyes utat megmutatja. Az így életrekelt erős akarat és öntudat adjon erőt minden vas- és fémmunkásnak a szervezete iránt való ragaszkodáshoz, ami egyben méltó keretet is ad Szövetségünk négyévtizedes jubileumának. Ünnepélyünk December hó 20-án zajlott le szövetségi székházunkban a már tradícióvá vált jubileumi és segédavató ünnepélyünk. Székházunk díszterme ez alkalommal — az ünnepelteken kívül — olyan látogatott volt, hogy még állóhely is alig akadt. Ez bizonyítja legjobban, hogy ezek az ünnepélyek a vas- és fémmunkások mozgalmának jelentőségteljes állomásai, amelyek egyben biztatást jelentenek a jövő nehéz küzdelmeihez. A lapunk legutóbbi számában ismertetett műsor programszerűen folyt le. Az ünnepélyt a Vasas Dalkar éneke nyitotta meg. Utána Baló Elemér elszavalta Kruppa Rezső szaktársunk ez alkalomra írt „Üdvözlöm bennetek a harcost“ című versét...................... Az ünnepély legkiemelkedőbb fontját Kábák Lajos szaktársunk ünnepi beszéde képezte, melyet kivonatosan az alábbiakban hozzak. . . „Ünnepélyes összejövetelünk alkalmától Szövetségünk központi vezetősége nevében barátsággal és meleg szeretettel üdvözlöm a megjelent harcostársakat, akik most töltik be 25 esztendős tagságukat. Bensőséges, őszinte baráti érzésekkel telített mai ünnepélyünk hitvallás az egymáshoz való tartozandóságunkról, egyben kifejezésre juttatja együttérzésünket is, de tanúságtétel egyben arról, hogy a nagy szervezett vasas család teljesértékű egységben forr össze. Jubiláns szaktársaink, amikor a Szövetségünkbe beléptek, vagyis csatlakoztak a szervezett vasipari munkássághoz, hasonlóan mint most, fegyverek zajától volt hangos a világ. Ebben az időben, hasonlóan mint most, szervezetünk nem tudta teljes tevékenységét kifejteni. A jubiláló szaktársak mégis csatlakoztak hozzánk, mert meggyőződtek arról, hogy gazdasági célkitűzéseink helyesek és hogy felismerték a szocializmusban rejlő igazságokat. A lepergett 25 év sok olyan küzdelemnek a tanúja, amelyekből jubiláló szaktársaink is kivették részüket. A tőkésekkel szemben folytatott küzdelemben, a 8 órai munkaidő és a megélhetést biztosító bér játszotta a főszerepet. Mindezért sokat kellett harcolni, mert a tőkések ridegen szembehelyezkedtek a követelésekkel. A munka alkotmányáért és a szociális követelések kielégítéséért is harcolni kellett, de más vonatkozásban is elhatalmasodott vasipari tőkések nagyon sokszor hosszú és nagyarányú küzdelemekre kényszerítettek bennünket. Az elmúlt 25 év alatti szervezeti életünkben nagy harcokban, üldöztetésben és támadásokban volt részünk. A gazdasági konjunktúra és válság egymást váltogatták ebben az időben eddig sohasem látott mértékben. E tevékenység után elérkeztünk az üldöztetések korszakába. Gonoszul eszeltek ki ellenünk mindent, amit csak alkalmasnak véltek elpusztításunkra. Ennek ellenére mégis itt vagyunk, eszménkbe vetett hitünk rendíthetetlenségével és a legvészesebb időkben is teljesítjük kötelességünk, ünnepelve jubiláns szaktársainkat, akiknek tevékenységét oly nagyra értékeljük. Jubiláns szaktársainknak köszönetünket nyilvánítjuk áldozatkészségükért és hűséges állhatatosságukért, amely kell hogy például szolgáljon az utódoknak. Ez alkalommal hálás köszönetünket nyilvánítjuk jubiláló szaktársaink feleségeiknek, hozzátartozóinak, az áldozatkész proletár asszonyoknak, akik megértő magatartásukkal módot nyújtottak arra, hogy hitestársuk, vagy legközvetlenebb hozzátartozójuk a munkásmozgalom nagy ügyét szolgálhassák, sokszor a családi együttlét mellőzésével. Tisztában vagyunk azzal, hogy a hitestárs, a közvetlen családtag mily nagy szerepet játszik a mozgalomban résztvevőkre. Tudjuk jól, hogy a proletárasszony hősies önfeláldozása, lemondása teszi lehetővé, hogy nehéz küzdelmeinkhez harcosokat kapjunk. Proletárasszonyok! Proletár családtagok! A jövőben is kérjük ezt a hősies önfeláldozást, ezt a lemondani tudást. Adjanak továbbra is módot, lehetőséget, buzdítást a proletár apa vagy a proletár fiú számára, hogy minden gátlás nélkül szolgálhassák a munkásság felszabadításáért folyó küzdelmet. Tisztában vagyunk azzal, hogy az eddig elért eredmények nem kielégítők és tudjuk, hogy sok harc vár még reánk, mert a jobb jövő megteremtése harcok nélkül lehetetlen. Vállalnunk kell tehát ezeket a harcokat, mert ellenfeleink és ellenségeink példátlan erővel támadnak bennünket és megsemmisítésünkre törekednek. Minden gonosz terv dacára ma már megállapíthatjuk, hogy a legnagyobb veszedelmen túl vagyunk és Szövetségünk mint egy ledönthetetlen szikla, a legnagyobb viharokat is kiállotta. Mindez csak azért következhetett be, mert Szövetségünk a szocializmus igazságából merít erőt. Fiatal szaktársak! Ti ebben az évben fejeztétek be tanoncéveiteket és ebben az esztendőben kerültetek a tanult vasipari szakmunkások soraiba. Megjelenésiekkel tanúbizonyságot szolgáltattatok arról, hogy részt kívántok venni a vasipari munkásság jövő nagy küzdelmeiben. Ezért szívélyes barátsággal és szeretettel üdvözöllek benneteket. Meghajtjuk előttetek az elismerés zászlaját, mert olyan időkben álltok a küzdők soraiba, amikor a legnagyobb megpróbáltatást, a legtöbb kísértést és megfélemlítést kell kiállani. Hozzánk való csatlakozástok akkor történik, amikor ellenfeleink minden erejükkel arra törekednek, hogy eltérítsenek benneteket az öntudatos munkásmozgalom útjáról. Ti mégis itt vagytok közöttünk, mert megtaláltátok az igazsághoz vezető utat. Történelmi nevezetességű időkben élünk, amikor a szocializmus nagy ügye áll előttünk. Ezért nagy fontossággal bír, hogy az ifjúság is a helyén legyen, mert reájuk vár a jövő feladatának megoldása. Fiatal szaktanaink! Gondoljatok elődeitekre, akik folytonos áldozatokat hoztak és fáradoztak a jövőért. Amint elődeink értünk dolgoztak, hasonlóan kell fáradoznunk értetek, de reátok hárul az a feladat, hogy a jövőért fáradságot nem ismerve dolgozzatok. Szívesen fogadunk tehát sorainkba és központi vezetőségünk, illetve szövetségünk tagjává avatunk benneteket. Fogadjátok segítő kezünket, hogy együttsen teljesíthessük történelmi feladatunkat. Készüljünk a jövő küzdelmeire, az igazságos társadalmi berendezkedésért, a munka megbecsüléséért, az emberiség szociális haladásáért és nyugalmáért, a világbéke biztosításáért és az emberiség teljes felszabadításáért.“* A jubiláns szaktárcák nevében Halmann János szaktárs. Szövetségünk tisztviselője, a fiatal segédek nevében pedig Kalkó István szaktárs szólalt fel, illetve köszönte meg a központi vezetőség üdvözletét. Az ünnepélyt a Vasas Dalkar éneke rekesztette be. Tudnivalók a gyermeknevelési pótlékról szóló 1938:XXXVI. tc. egyes rendelkezéseinek módosításáról Lapunk legutóbbi szántában már ismertettük a gyermeknevelési pótlék fölemeléséről szóló rendeletet. A nyers rendeleten azonban a szaktársak nem tudtak eligazodni. Ez okból foglalkozunk ismét a rendelettel, amelynek egyes pontjainak könnyebb megértése végett példákat hozunk. I. A gyermeknevelési pótlék összegének fölemelése. A M. Kir. Minisztérium a 7310/1942. M. E. sz. rendeletével a gyermeknevelési pótlék összegét 1942. évi november hó elsejétől kezdődő hatállyal fölemelte. E rendelet alapján azok a munkavállalók, a) akik egy gyermek után jogosultak gyermeknevelési pótlékra, havonként 7.— pengő, b) akik két gyermek után jogosultak gyer- meknevelési pótlékra, minden egyes gyermek után 8.— pengő, tehát havonként összesen 16.— pengő, c) akik három gyermek után jogosultak gyermeknevelési pótlékra, minden egyes gyermek után 9.— pengő, tehát havonként összesen 27.— pengő, d) akik négy vagy több gyermek után jogosultak gyermeknevelési pótlékra, minden egyes