Magyar Vasmunkások Lapja, 1943 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1943-01-15 / 1. szám

MAGYAR VASMŰNK! A MAGYARORSZÁGI VAS- ÉS FÉMMUNKÁSOK KÖZPONTI SZC.» ocufc HIVATALOS KÖZLÖNYE Kéziratot nern adunk vissza. A Szövetség tagjai t lapot díjtalanul kapjak Megjelenik minden hónap 15-ón. Negyedik évfolyam, 1. szám. Budapest, 1943 január i Szerkesztőség és kiadóhivatalt Budapest Vili, Magdolna u. 5. Tel: 138-053 Visszapillantás Ismét elmúlt egy óv. A nagy világtört é- ueti események egymást követő felvonulá­sában alig jut idő arra, liogy néhány órára megállva, áttekintsünk az elmúlt év moz­galmi tevékenysége fölött. Pedig meg kell állnunk, hogy megállapíthassuk, mit csele­kedtünk jól vagy rosszul, mi az, ami helyes és amit a munkásság érdekében folytatni kell. Az elmúlt óv nagy megpróbáltatásai elle­nére meg kell állapítanunk, hogy a végzett munkánk nem volt meddő. Igaz, hogy e munka utáni eredménynek nagyobbnak, szebbnek kellene lenni. De ugyanekkor meg­nyugvással tölthet el bennünket az a tudat, bogy az eredmény csak számszerűen kicsi, viszont az értéke nagy. A kicsinek látszó eredményt nagyértékűvé teszi az a körül­mény, hogy Szövetségünk a nagy világégés közepette is megingathatatlanul áll, szak­társaink pedig töretlen erővel és lelkesedés­sel szolgálják továbbra is a szocialista szak- szervezeti mozgalmat. Pedig az a reakciós tábor, amelynek a szakszervezeti élet mindig szálka volt a szemében, az elmúlt évben is összefogott az „új világnézetinek mondott hebehurgyaságok képviselőivel, hogy külö­nösen bennünket, vas- és fémmunkásokat letaszítsanak arról a magaslatról, amelyen Szövetségünk mint a magyar, szakszervezeti mozgalom leghatalmasabbja áll. Azt az erőt, amelyet Szövetségünk a mozgalmi, valamint a gazdasági életben képvisel, akarták meg­semmisíteni, azokat a harci sorokat akarták megbontani, amelyekhez a műnkásórdekekért való áldozatkészség adja az átütőerőt; azt akarták, hogy Szövetségünk megsemmisíté­sével a többi szakszervezeteknek is megássák a sírját. Ez az emberileg legaljasabb szán­dék megtört azon a szocialista meggyőződé­sén és azon a mindent átfogó lelkesedésen, amely szaktársainkat a testvéri szeretet és megbecsülés erős kötelékével egymáshoz fűzi. Ismerve ellenfeleinket, tudjuk, hogy az elmúlt év meddő kísérletei nem vették el végleg kedvüket attól, hogy az idén is pró­bálkozzanak ezirányú kísérletekkel. Való­színű, hogy ismét megjelennek majd a de- nunciálás és a hazugság aljas fegyverével, hogy fölöttünk győzelmet arassanak. Előre megmondhatjuk, hogy kár a próbálkozásért. Az erők mérkőzése eddig is megmutatta, hogy a mi szakszervezeti mozgalmunk az erősebb és merjük állítani, hogy továbbra, is az marad. De ugyanakkor mellettünk van az igazság is, amely pallosával végleg elpusz­títja majd a hazugság százfejű hidráját. Mozgalmi életünk az elmúlt évben nélkü­lözte azt a lendületet, amely mozgalmunkat mindenkor jellemezte. Ez azonban a körül­ményeken és a viszonyokon múlott. A gvá- rak legtöbbje katonai felügyelet alatt, áll, i ami egyben azt is jelenti, hogy minden olyan mozgalomba, amely a gazdasági élet terén megnyilvánul, más fórumok részéről is van beleszólás. Ennék ellenére, igazságos ügyünk a legtöbb esetben méltánylásra talált, ha néM is oly mértékben, mint amilyenben az kívánatos lett volna. A szervezkedés terén is változott a helyzet. Az értekezletek tartását a fennálló rendeletek tiltják, miért is nem adódott eléggé mód arra, hogy szaktársaink a. véleményeiket kicseréljék ás ügyeiket ér­demlegesen megvitassák. Csupán szaklapunk útján adtunk számot és hangot általános ér­dekű dolgainkról és a szaktársainkat érdeklő eseményekről. * Az 1943-as év ennek ellenére mégis fény­sugárként világít a jövő felé. Szövetségünk 40 éves jubileumát hozza ez az év. Ez a jubi­leum világítson fáklyaként mindnyájunk leikébe és legyen világító szövótneke a ma­gyar vas- és fémmunkásoknak. Ez a fáklya jelentse a szeretetnek azt a melegét, amely minden vas- és fémmunkást a közös, nagy család körébe vonz; ez a fáklya legyen a világosságnak az a sugara, amely a még sö­tétségben élőknek és a téves úton haladók­nak a helyes utat megmutatja. Az így életre- kelt erős akarat ás öntudat adjon erőt min­den vas- és fémmunkásnak a szervezete iránt való ragaszkodáshoz, ami egyben jnéltó keretet is ad Szövetségünk négyévtizedes jubileumának. Ünnepélyünk December hó 20-án zajlott le szövetségi szék- házunkban a már tradícióvá vált jubileumi és segédavató ünnepélyünk. Székhazunk dísz­terme ez alkalommal — az ünnepeiteken kívül — olyan látogatott volt. hogy még állóhely is alig akadt. Ez bizonyítja legjobban, hogy ezek az ünnepélyek a vas- és fémmunkások mozgal­mának jelentőségteljes állomásai, amelyek egy­ben biztatást jelentenek a jövő nehéz küzdel­meihez. A lapunk legutóbbi számában ismertetett műsor programszerűen folyt le. Az ünnepélyt a Vasas Dalkar éneke nyitotta meg. Utána Baló Elemér elszavalta Krvppa Rezső szaktár­sunk ez alkalomra írt „Üdvözlöm bennetek a harcost“ című versét ...................... A z ünnepély legkiemelkedőbb jmntját Kábák Lajos szaktársunk ünnepi besrode képezte, melyet kivonatosan az alábbiakban hozzuk. » . . „Ünnepélyes összejövetelünk alkalmától Szövetsé­günk központi vezetősége nevében barátsággal és meleg szeretettel üdvözlöm a megjelent harcostár­sakat, akik most töltik he 25 esztendős tagságukat. Bensőséges, őszinte baráti érzésekkel telített mai ünnepélyünk hitvallás az egymáshoz való tarlozan- dóságunkról, egyben kifejezésre juttatja együttérzé­sünket is, de tnnuságtétel egyben arról, hogy a nagy szervezett vasas család teljesértékű egységben forr össze. Jubiláns szak társaink, amikor a Szövetségünkbe beléptek, vagyis csatlakoztak a szervezett vasipari munkássághoz, hasonlóan mint most, fegyverek zajá­tól volt hangos a világ. Ebben az időben, hasonlóan mint most, szervezetünk nem tudta teljes tevékeny­ségét kifejteni. A jubiláló szaktársak mégis csatla­koztak hozzánk, mert meggyőződtek arról, hogy gazdasági célkitűzéseink helyesek és hogy felismer­ték a szocializmusban rejlő igazságokat. A lepergett 25 év sok olyan küzdelemnek a tanúja, amelyekből jubiláló szaktársaink is kivették részüket. A tőké­sekkel szemben folytatott küzdelemben, a 8 órai munkaidő és a megélhetést biztosító bér játszotta a főszerepet. Mindezért sokat kellett harcölni, mert a tőkések ridegen szembehelyezkedtek a követelések­kel. A munka alkotmányáért és a szociális követelé­sek kielégítéséért is harcolni kellett, de más vonat­kozásban is elhatalmasodott vasipari tőkések nagyon sokszor hosszú és nagyarányú kfizdelernekre kény- szerítettek bennünket. Az elmúlt 25 év alatti szervezeti életünkben nagy harcokban, üldöztetésben és támadásokban volt részünk. A gazdasági konjunktúra és válság egymást váltogatták ebben az időben eddig- sohasem látott mértékben. E tevékenység után elérkeztünk az üldöz­tetések korszakába. Gonoszul eszeltek ki ellenünk mindent, amit csak alkalmasnak véltek elpusztítá­sunkra. Ennek ellenére mégis itt vagyunk, esz­ménkbe vetett hitünk rendíthetetlenségével és a leg­vészesebb időkben is teljesítjük kötelességünk, ünne­pelve jubiláns szaktársa inkai, akiknek tevékenysé­gét oly nagyra értékeljük. Jubiláns szaktársainknak köszöuetünket nyilvánítjuk áldozatkészségükért és hűséges állhatatosságukért, amely kell hogy például szolgáljon az utódoknak. Ez alkalommal hálás köszönetünket nyilvánítjuk jubiláló Kzaktársaink feleségeiknek, hozzátartozói­nak, az áldozatkész proletár asszonyoknak, akik megértő magatartásukkal módot nyújtottak arra, hogy hitestársuk, vagy legközvetlenebb hozzátarto­zójuk a munkásmozgalom nagy ügyét szolgálhas­sák, sokszor a családi egytittlét mellőzésével. Tisztá­ban vagyunk azzal, hogy a hitestárs, a közvetlen családtag mily nagy szerepet játszik a mozgalom­ban résztvevőkre. Tudjuk jól, hogy a proletárasszony hősies önfeláldozása, lemondása teszi lehetővé, hogy nehéz küzdelmeinkhez harcosokat kápjunk. Proletár­asszonyok! Proletár családtagok! A jövőben is kér­jük ezt a hősies önfeláldozást, ezt a lemondani tu­dást. Adjanak továbbra is módot, lehetőséget, buz­dítást a proletár apa vagy a proletár fiú számára, hogy minden gátlás nélkül szolgálhassák a munkás­ság felszabadításáért folyó küzdelmet. Tisztában vagyunk azzal, hogy az eddig elért eredmények nem kielégítők és tudjuk, hogy sok harc vár még reánk, mert a jobb jövő megteremtése har­cok nélkül lehetetlen. Vállalnunk kell tehát ezeket a harcokat, mert ellenfeleink és ellenségeink példát­lan erővel támadnak bennünket és megsemmisíté­sünkre törekednek. Minden gonosz terv dacára ma már megállapíthatjuk, hogy a legnagyobb veszedel­men túl vagyunk és Szövetségünk mint egy ledönt- hetetlen szikla, a legnagyobb viharokat is kiállotta. Mindez csak azért következhetett be, mert Szövet­ségünk a szocializmus igazságából merít erőt. Fiatal szaktársak! Ti ebben az évben fejeztétek te tanoncéveiteket és ebben az esztendőben kerültetek a tanult vasipari szakmunkások soraiba. Megjele­nésiekkel tanúbizonyságot szolgáltattatok arról, hogy részt kívántok venni a vasipari munkásság jövő nagy küzdelmeiben. Ezért szívélyes barálsággal és szeretettel üdvözöllek benneteket. Meghajtjuk előtte­tek az elismerés zászlaját, mert olyan időkben áll­tok a küzdők soraiba, amikor a legnagyobb megpró­báltatást, a legtöbb kísértést és megfélemlítést kell kiállani. Hozzánk való csallakozástok akkor törté­nik, amikor ellenfeleink minden erejükkel arra tö­rekednek, hogy eltérítsenek benneteket az öntudatos munkásmozgalom útjáról. Ti mégis itt. vagytok közöttünk, mert megtaláltátok az igazsághoz vezető utat. Történelmi nevezetességű időkben élünk, amikor a szocializmus nagy. ügye áll előttünk. Ezért nagy fon­tossággal hír, hogy az ifjúság is a helyén legyen, mert reájuk vár a jövő feladatának megoldása. Fiatal szaktanaink! Gondoljatok elődeitekre, akik tolytones áldozatokat hoztak és fáradoztak a jövőért. Amint elődeink értünk dolgoztak, hasonlóan kell fáradoznunk értetek, de reátok hárul az a feladat, hogy a jövőért fáradságot nem ismerve dolgozzatok. Szívesen fogadunk tehát sorainkba és központi veze­tőségünk, illetve szövetségünk tagjává avatunk ben­neteket. Fogadjátok segítő kezünket, hogy együtt­sen teljesíthessük történelmi feladatunkat. Készüljünk a jövő küzdelmeire, az igazságos tár­sadalmi berendezkedésért, a munka megbecsüléséért, az emberiség szociális haladásáért és nyugalmáért, a világbéke biztosításáért és az emberiség teljes fel­szabadításáért.“ * A jubiláns szaktárcák nevében Halmanú János szaktárs, Szövetségünk tisztviselője, a fiatal segédek nevében pedig Kalkó István szaktárs szólalt fel, illetve köszönte meg a központi vezetőség üdvözletét. Az ünnepélyt a Vasas Dalkar éneke rekesz- tette be. Tudnivalók a gyermeknevelési pótlékról szóló 1938:XXXVI. te. egyes rendelkezéseinek módosításáról Lapunk legutóbbi szántában már ismertet­tük a gyermeknevelési pótlék fölemeléséről szóló rendeletet. A nyers rendeletén azonban a szaktársak nem tudtak eligazodni. Ez okból foglalkozunk ismét a rendelettel, amelynek egyes pontjainak könnyebb megértése végett példákat hozunk. I. A gyermeknevelési pótlék összegének föl­emelése. A M. Kir. Minisztérium a 7310/1942. M. E. sz. rendeletével a gyermeknevelési pótlék össze­gét 1942. évi november hó elsejétől kezdődő hatállyal fölemelte. E rendelet alapján azok a munkavállalók, a) akik_ egy gyermek után jogosultak gyer­meknevelési pótlékra, havonként 7.— pengő, b) akik két gyermek után jogosultak gyér-1 nieknevelési pótlékra, minden egyes gyermek után 8.— pengő, tehát havonként összesen 16.— pengő, c) akik három gyermek után jogosultak gyermeknevelési pótlékra, minden egyes gyer­mek után 9.— pengő, tehát havonként össze­sen 27.— pengő, d) akik négy vagy több gyermek után jogo­sultak gyermeknevelési pótlékra, minden egye»

Next