Magyar Vasmunkások Lapja, 1943 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1943-01-15 / 1. szám

■1943 MAGYAR VASMUNKÁSOK LAPJA lettel is rendelkeznek, amelyet tagadni nem is lehet és amelyeknek fontossága máig is kihat. De amikor a fiziokraták azt állítják, hogy a föld és a mezőgazdaság minden jólét alapja, természetes, hogy azt az osztályt helyezik első sorba, amelyik a földnek a tulajdonosa, így kerül első helyre a földbirtokososztály, amelyet ők uralkodó osztálynak tekintenek. Gazdasági elvük szerint, miután az első he­lyen a földművelés áll, az adókivetésnek is a földből kell kiindulni. A mezőgazdaság min­den élelemnek és nyersanyagnak a termelője, természetesen a legfontosabb gazdasági és társadalmi tényező. Az is bizonyos, hogy ők ezt az uralkodó osztályt gazdaságilag és poli­tikailag egy vezető osztálynak képzelték el, amelynek helyzete messze kimagaslik a többiek közül, területe pedig, amint már jelez­tük, alkalmat ad a megélhetésre a mezőgazda­­sági és ipari munkásoknak egyformán. Ugyan­csak fontosnak tartják, hogy a gazdasági élet szintén megőrizze ezt a természetességet és a mezőgazdaság megmaradjon a természet rend­jében és ne kerüljön állami beavatkozás alá. A mezőgazdaságnak az első sorba való helye­zése a fiziokraták elmélete, amely azonban kiinduló pontul szolgál a nemzetgazdaságtan egész fejlődéséhez, mert például a nagy angol nemzetgazdász, Smith, megtoldja a jövedelem­­elosztás ideáját, vagyis azt, hogy a mezőgazda­ság termel csak egyedül tiszta jövedelmet, míg a többi csak a mezőgazdaság által kiter­melt javakat dolgozza fe. Ezt a gondolatot tovább viszi, mert már a munkát, a tőkét és a földet, tehát ezt a három termelő tényezőt egymás mellé helyezi, de nem szabad elfelejte­nünk, hogy kiindulópontja a fiziokraták tétele. Itt tehát a gazdasági egymás mellérendelésnek elméletét találjuk, de azért még ő is hatása alatt volt a fíziokraták azon elméletének, hogy csak a mezőgazdaság termelő, a többi pedig meddő foglalkozás, mert még Smith is meg­említ meddő foglalkozásokat, a művészeket, a tudósokat, stb. Nagyon természetes, hogy ez az iskola ham­ar túlhaladott álláspont lett, mert az ipar fejlődésével, a városok alakulásával, a szükségletek emelkedésével a munkának a földdel egyenlőrangúvá kellett lenni. De ők adták az első rendszeres gazdasági elméletet. Új rendelkezések a társadalombiztosításban­ ­. A társadalombiztosítás körüli teendők sok gondot okoznak a biztosítottaknk, ezek között szaktársainknak is. Nemcsak azért, meg az egyes intézkedések nehézkessége és­ bonyolult­sága s0k időnket veszi el, hanem azért is, mert időközönként újabb és újabb rendeletekkel módosítják a törvény egyes intézkedéseit és ezáltal változik a törvény intézkedéseinek gya­korlati keresztülvitele. Amíg azután a biztosí­tottak megtanulják az új intézkedéseket, ismét változás következik be. December 24-től úgy a betegségbiztosításban, mint az öregségi biztosításban több olyan módosítás történt, amely a biztosítottakat közelről érinti. A betegségi biztosításban min­den biztosítottat, az öregségi biztosításban pedig azokat, akik katonai szolgálatra vonul­tak be. A katonai szolgálatra bevonultakat érintő intézkedések előnyt jelentenek az érde­kelt biztosítottakra, míg a betegségbiztosítás­ban történt módosítások részben inkább meg­szorító, korlátozó intézkedések. A 7200/1912. M. E. számú rendelet megváltoz­tatta az eddigi katonai rendelkezéseket és a katonai szolgálatra bevonultak itthonmaradt családtagjainak az eddigieknél nagyobb ked­vezményt biztosított a betegellátásnál is, de az öregségi biztosításban is a következőkben: C­j jogok a betegségbiztosításban. A katonai szolgálatra bevonult családtagja eddig csak a bevonulást követő három, illetve hat hónapon át kapott bevonult férje tagsága alapján szolgáltatás. Az új rendelkezés eze­­nánt, ha a katonai szolgálatot teljesítő a be­vonulást megelőző egy éven belül legalább három hónapon át betegség esetére biztosított volt (dolgozott) és a bevonulás a munkájából való kilépést követő három héten belül történt, katonai, szolgálatának egész idejére igényjogo­sult. Családjának igényjogosult tagjai a tör­vényben előírt szolgáltatásokat megkapják és erre az időre még akkor sem kell járulékot fizetni, ha munkáltatójától a javadalmazást megkapja. Azoknak a bevonult szaktársaknak a család­tagjai tehát, akiknél az eddigi hathavi igény­­jogosultság megszűnt, újból igény­jogosultak és a családban előforduló betegség esetén az OTI illetékes kerületi pénztáránál orvosi és egyéb gyógykezelésért jelentkezhetnek. Ha a bevonult szaktárs katonai szolgálatá­ból visszaérkezik és három héten belül meg­betegszik, minden szolgáltatásra, sőt táppénzre van joga, abból a betegségből kifolyóan is, amelyet katonai szolgálata alatt szerzett. Az önkéntes továbbfizetők joga. Ha az önkéntes, vagy önkéntes továbbfize­­téssel biztosított szaktárs katonai szolgálatra bevonul és szolgálatának idje alatt nem fizet járulékot, tagsági joga szünetel. Ha azonban ez idő alatt féljárulékot fizet, itthonmaradt családtagjai mindazon szolgáltatásban része­sülnek, mint azelőtt. Ha a továbbfizető nem fizet járulékot és ebben az esetben szünetelte­tik a tagságát, visszaérkezése után nem kell új felvételt kérnie, ellenben a leszerelést kö­vető 10 napon belül annál az intézetnél (kerü­leti pénztárnál), ahol biztosított volt, bejelenti, hogy tagságát tovább is fenntartani kívánja és ha a járulékot négy hétre előre befizeti, tagságát visszakapja. Milyen igazolásra van szüksége a­ bevonult családtagjának. A bevonult vagy bevonulás előtt álló szak­­társaknak gondosk­odniuk kell arról, hogy be­vonulásuk napján ásottnál kérjenek katonai parancsnokságuktól igazolást arról, hogy ka­tonai szolglatra bevonultak és azt juttassák el családjukhoz, mert e nélkül az igazolás nél­kül családtagjaik jogosultságát nem ismerik el. De kérjenek munkáltatójuktól beteglapot (munkaadóigazolványt), amelyen fel legyen tüntetve a munkábalépés napja és az utolsó munkanap is, nehogy itthonmaradt családtag­jaik gyógykezelésénél akadályok mutatkozza­nak. A bevonultak öregségi és rokkant­sági járadéka. Az öregségi és rokkantsági biztosításnál a várakozási időbe is, a fokozódó járadékrészbe is (a heti befizetés alapján kiszámított járadékba) be kell számítani azokat a heteket, amelyek alatt akár békében, akár háborúban katonai szolgálatot teljesített a biztosított, ha katonai szolgálatát megelőzően legk­á­bb 100 járulék­hete volt, ha ezirányú kérelmét a leszerelést követő hat hónapon belül a biztosítást ellátó intézetnél (OTI vagy HABI) előterjeszti és hitelt érdem­­lően igazolja katonai szolgálatának időtartamát és ha a beszámított időre eső járu­lékok teljes összegét három éven belül részle­tekben befizeti. A beszámítani engedélyezett berek betudá­sával kell a járadékot megállapítani, ha az igénylő, előbb rokkan meg, mielőtt az esedékes jámlékrészleteket befizette volna. Ezek a rendelkezések azokra az öregség és rokkantság esetére biztosítottakra is vonat­koznak, akik már 1942 december 24-e előtt leszereltek. Ezek a sza­­k társak beszámítási kérelmüket 1943 június 30-ig kötelesek az ille­tékes kerületi pénztárnál előterjeszteni, mert ha ezt elmulasztják, a beszámításra vonatkozó kedvezményt elvesztik és erre vonatkozó igé­nyük elévül. A bevonultak özvegyeinek járadéka. A háború idején katonai szolgálatban hősi halált, vagy a katonai szolgálat alatt keletke­zett betegség (sebesülés) következtében később elhalt biztosított özvegye életkorra és gazda­sági helyzetre való tekintet nélkül özvegyi járadékot kap, ha a meghalt biztosítottnak 100 járulékhete volt és tag­sági joga fennáll. Az özvegy akkor is megkapja 100 járulékheti tag­ság után a járadékot, ha a katonai szolgálat vagy hősi halál, vagy a katonai szolgálatból keletkezett betegség következtében elhalt, férj­jel ez okból nem élhetett két évig együtt. A bevonultak árváinak járadéka. A bevonultak árvái is járadékot kapnak, ha a katonai szolgálat következtében elhalt apá­nak 100 elismert hete volt. A bevonultak hozzátartozóinak végkielégítése. Ha a katonai szolgálat következtében hősi­ halált halt, vagy ebből eredő betegségből későbben, elhalt biztosítottnak nem, volt 100 befizetett hete, úgy özvegye megkapja a férje után lerótt (befizetett) járulék 90%-át végkielé­gítés címén. Ha az­­elhaltnak özvegye nincsen, ezt­ az összeget árváinak fizetik ki. Válasz az üdvözlésünkre, llg Conrad szaktár­sát, a svájci vas- és fémmunkások szövetsége elnökét a berni egyetem díszdoktorrá avatta. Szövetségünk központi vezetősége nevében Ká­bák Lajos szaktárs. Szövetségünk titkára tlg szaktársnak üdvözlő levelet küldött, llg szak­társ az üdvözlésre a következőkben válaszolt: „Hálás köszönet a gratulációért. Szívélyes üd­vözlet néked és a szaktársaknak. Codrad llg.“ A vas- és rézesztergá­­lyosok, gépmunkások és rokonszakmák munkásai 1943. évi fel»* «ár hó 7-én, vasárnap délelőtt fél 10 órai kezdettel rendeznek a Vas- és Fém­munkások Székháza dísz­termében (Magolna u. 5) 3. oldal Mi is az a logarléc? Megjelent az „új­ szakkönyv“, az első — a részünkre írt szakkönyvek közül —, melyben a logarléc használatát ismertetik. Bizonyára sokakban felmerül a kérdés: mi az alapja, alapvető elve ennek a hasznos eszköznek, mely­­lyel távolságok összeadása és kivonása (a lé­cen ugyanis lényegében ezt vég­ezzü­k), szorzá­sok és oszt­ások eredményét kapjuk. Vizsgáljuk meg hát!­­ Ha meg akarjuk érteni a logarléc elméle­tét, legelőször is a hatvány fogalmával kell megismerkednünk. Valószínűleg mindenki is­meri a négyzetméter, a köbméter jelét, a m*-t és ms-t, továbbá a kör területének képletét , mely m­pi. Hogyan nevezzük és mit jelent az a szám, melyet jobbról valamely kifejezés vagy szám fölé helyeztünk? E számot hatványkitevőnek nevezzük és ez a szám azt jelenti, hogy az alapszámot (azt a számot, mely fölé a kitevőt írtuk) annyiszor kell önmagával megszoroznunk, ahányszor azt a kitevő mutatja. Itt nem szabad téve­désbe esnünk, mert például 5a nem azt jelenti, hogy 3X5, hanem 5X5X5. A különbség a kettő között az, hogy 3X5 ismételt összeadás, azaz 5+5+5, viszont a hatványozás ismételt szor­zás, tehát 5X5X5. Ez természetesen minden alapszámra és kitevőre érvényes, így példám 6* = 6X6, 21 = 2X2X2X2, HP = 10X10X10, stb. Jegyezzük még meg, hogy az alapszám ki­tevő nélkül írva mindig azt jelenti, hogy az alapszám az első hatványon van. Például: 2'—2. 101 . 10. Milyen következtetéseket vonhatunk le, ha kissé jobban megvizsgáljuk a két egymást, követő egészszámú hatványkitevő között a tizes alapszámú törtrészű kitevőit? 101 = 10. 101 = 10X 10 = 100. A tíz első hatványa egyenlő tízzel, második hatványa egyenlő százzal. A kitevő­­ először 1 volt, másodszor 2. Van-e értelme például egy olyan kitevőnek, melynek tizedes jegyei is vannak, tegyük fel 101 -171, sza­vakban tíz az egy egész és 477 ezredrészen? Mingyárt refelelh­etjük, hogy van. Mi lehet az értéke? Mivel a kitevő 1 és 2 közé esik, ezért a hatvány értékének is 10 és 100 közé kell esnie. Ezek szerint­ minden számot átalakíthatunk a 10­0 megfelelő hatványaira. A hatvány ezen egész és törtkitevőjű részét logaritmus­nak hívjuk (logos-arithmos , helyes arány). Nézzünk meg egy ilyen logaritmus-táblázatot és hasonlítsuk össze a számok 10-re vonatkoz­tatott kitevő értékeit. Ming márt feltűnik nekünk, hogy az egyes számjegyek tízzel, százzal stb. szorzott értékei­nek kitevői csupán egészszámú részeikben kü­lönböznek egymástól, törtrészeik teljesen egy­formák. Ezt jól jegyezzük meg. Hogy ezek a hatványkitevők hogyan kelet­keztek, azzal itt nem foglalkozhatunk, de néz­zük meg, van-e valami előnye annak, hogy a számokat így átalakítottuk. Szorozzuk össze a következő példát: . 102X103­­ (IOXIO)X(IOXIOXIO). Ha a záró­jeleket elhagyjuk, azt látjuk, hogy a tizet öt­ször kell egymással összeszoroznunk, tehát így is írhatjuk: KoXIO3 = 1(P. Ez azt jelenti, hogy az ilyen formában kifejezett számok szorzása helyett csak a kitevőket kell összeadnunk, hogy az eredményt megkapjuk. Nézzünk egy osztást: 101 :102 = 100.000:100 = 1000 = 10*. Osztásnál te­hát az osztandó kitevőjéből az osztó kitevőjét, ki kell vonni. Nézzünk egy egyszerű példát a fenti táblá­zat alkalmazásával. 20X40 —101 -a^Xli»1 •·"·2. Ha a kitevőket össze­adtuk, lesz 1-301+1-002 + 2-903, tehát 102-40*. Ha a táblázatból kikeressük a 10 fenti kite­vőjének megfelelő összeget, megkapjuk az eredményt, mely 1­800-zal. Ezek után biztosan felmerül bennünk a gon­dolat: ha ez ilyen körülményes dolog, mi előnye lehet ennek? És valóban, ilyen egy­szerű példák elvégzésére nem nyújt előnyt a logaritmusokkal való számolás, de itt lép elő­térbe a logarléc, melyet a hatványkitevők töri részei arányában osztottak be, de a kitevők 1 = 100-000 io=i61-000 100 = 102’000 2-100-301 20 = 101‘301 200 = 102’301 3 = 100-477 30 = 101'477 300 = 102-477 4 = 100-602 40 = 101-962 400 = 102’002 5 = 100-698 50 = 101-698 500 = 102-698 6 = 10°‘77s 60 = 101'778 600 = 102‘778 7 = 100-845 70 = 101’843 700 = 102-845 8 = 10°‘903 80 = 101-903 800 = 102'903 9 = 100-954 90 = 101’994 900 = 102-954 10 = 101’000 100 = 102'000 1000 = 103*000

Next