Vegyi Ipar, 1904 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1904-01-10 / 1. szám

1. szám. fagypont alatt is áll, de ily készülék eddig nem mu­tattatott be. Központi telepeken, melyekben a készülékek állandó szakszerű felügyelet alatt állanak, veszélyről alig lehet szó. A kormány által 1902. évben kiadott szabályrende­let és szabályzat kiadása, valamint az acetylénipari vizsgálóbizottság szervezése a lehető veszély elhárítá­sát célozza és kétségtelenül az acetylenipar fejlődésé­nek előmozdítására nagy befolyással lesz. Kétségtelen, hogy valamint a közönség biztonsága, úgy az acetylen­­világítás jó hírének állandósítása és az acetylénvilágítás könnyebb terjedése, tehát az acetylénipar fejlődése érde­kében áll, hogy a szabályrendelet lehető szigorú legyen és szigorral kezeltessék. A szabályrendelet kardinális részei a fejlesztőhelyi­ség elhelyezését és kellékeit, a fejlesztőkészülékek szer­kezetét és a kezelést tárgyalják. A szabályrendelet a múlt év első negyedében lé­pett hatályba, de az az év átmeneti időszaknak tekint­hető, minthogy a régebben üzembe hozott készü­lékek összeírása és megvizsgálása még nem volt teljesíthető. Ennek dacára és annak dacára, hogy a szabályrendelet és szabályzat sok tekintetben szigorú, valamint az acetylenipari vizsgálóbizottság, úgy az ace­­tyléniparosok is érzik annak szükségét, hogy a szabály­­rendelet egyes intézkedései még inkább szigoríttassanak. A kívánatos szigorítások főleg a készülékek vizsgá­latára és a kezelő személyzet képesítésére vonatkoznak. Kívánatosnak találtatik, hogy nem csak a hason­­szerkezetű készülékek szerkezete vizsgáltassák meg és engedélyeztessék annak használata, de minden egyes készülék látassék el engedélyezési bélyeggel. E mellett kívánatosnak találtatik, hogy minden fejlesztőkészülék használata csak bizonyos hosszabb időre engedélyez­tessék, mely idő lefolyása után újból üzemképessége konstatálandó. Szükségesnek mutatkozik, hogy minden egyén, mely egy fejlesztőkészülék kezelésére hivatott, vizsgát tegyen le. Minthogy azonban magánvilágításnál a készü­lék kezelése egyik cselédre vagy alkalmazottra bizatik, e célra külön alkalmazott nem tartotik, a vizsga — csakis az általa kezelendő készülék szerkezetére, kezelésére, szerelésére és leszerelésére, valamint előfordulható tévedések mellőzésére, hibák feltalálására és javítására terjedhet ki és az illető tartózkodási helyén tehető le. Nagyobb készülékek kezelése és világítótelepek vezetése már a fenálló szabályrendelet értelmében is csak erre képesített egyénekre bízható. Minthogy a szabályrendelet szigorítása az ipart és a fogyasztót új költséggel terheli, nemcsak kívánatos, hanem mellőzhetlen, hogy a díjak lehetőleg csekélyek legyenek. A szabályrendelet és szabályzat eddig nem volt szigorral kezelhető, minthogy természetszerűleg a meg­levő számos és részben régibb időből eredő és tökélet­lenebb világító berendezések megvizsgálása, javítása, átalakítása sok időt vesz igénybe és szigorú alkalma­zása az átmeneti időben az acetylénipar tönkretételét idézhetné elő. Kétségtelen azonban, hogy a szabály­­rendelet szigorú alkalmazása a közönség megnyugta­tására fog szolgálni és biztonsági érzetét nagy mér­tékben fogja előmozdítani, hogy a szép és célszerű acetilénvilágítás pár év lefolyása után gyorsabban fog terjedni! Importáruk megjelölése. Hogy Ausztria is beleegyezzék azon törekvé­sünkbe, melynek célja a behozott áruk ebbeli minőségének fölismerhetővé tétele, az legalább is valószínűtlen és így közös vámterület mellett ebből is bajosan lesz valami. Ez a mi nézetünk e kér­désről, melyet rögtön előrebocsátunk, a­mikor ismertetni akarjuk ezen ügy jelenlegi állását. A m. kir. kereskedelmi minisztériumban Szterényi József miniszteri tanácsos vezetése alatt egy kodifikáló osztály dolgozik most az ipartörvény revízióján és a munkálatok már annyira előre­haladtak, hogy legközelebb egy nagy ankét lesz ennek tárgyalására. Hogy hogyan és miképpen oldották meg e kérdést az elkészített tervezetben, azt még egyelőre nem lehet megtudni, de bizonyos az, hogy a nemzeti ipar jellegével bíró és kül­földön mint ilyen keresett áruk meg kell hogy tartsák nemzeti jellegüket. Viszont a közhasználati tárgyak mindinkább rászorulnak arra, hogy a fogyasztó közönség minden kívánalmaihoz, szokásaihoz, szükségletéhez, nyelvéhez, stb. alkalmazkodjanak és az exporteur erre tekintettel lévén, hazánkba pl. az egyes vidékeken megszokott alakú ásókat, kapákat, kerek kalapokat, pitykés lajbikat és dol­mányokat, kampós botokat, fokosokat, magyar feliratú tömegcikkeket, gyufát s a többit szállít ép úgy, amint az egész Keletet Ausztria látja el fekete bojtos piros török sapkákkal, de soha eszébe nem jutott még, hogy a fekete bojt alá sárga sapkát fabrikálván, a saját osztrák színeit terjeszsze Keleten. Ez, a vevők igényeihez való alkalmazkodás mindenütt megvan, mert hiszen az máskép nem is lehet. Oly országokban aztán, ahol a közön­séget az áruk származása is befolyásolja, ez az alkalmazkodás hozzájárul a közönségnek az áruk eredetére vonatkozólag való megtévesztésére és itt már az önvédelem parancsolja, hogy ennek gát vettessék. Anglia a német verseny ellen kívánt „Made in Demany“ kötelezővé tételével védekezni, ez a kisérlete azonban be nem vált. Nálunk e téren eddig jóformán alig történt valami. Ipartörvényeinknek van ugyan egy olyan szakasza, a­melyet ilyen esetek egyik-másikára ráhúzni lehet, de ez a ráhúzás oly erőltetett, hogy maguk a hatóságok is ritkán alkalmazzák, a közön­ség maga pedig nem is bízik e szakasznak erre alkalmas voltában és emiatt csak a legritkább esetben fordul a hatósághoz annak alkalmazása végett. Nemcsak hazánkban, hanem más országokban is meg­van ugyanis az a törekvés, hogy a hazai termelés oltalomban részesüljön, sőt e tekintetben ép mi vagyunk még leginkább visszamaradva. Az a sajátságos viszony azonban, amelyben mi Ausztriával vagyunk, ennek nagy akadályokat gördít az útjába. Mi e téren nem merünk semmit sem vagy ha moccanni próbálunk, Ausztria vala­melyik Chlopijából rögtön áthangzik a többé kevésbé hangos „soha, soha“ és menten leszerelünk. Hogy tehát mi olyan törvényt hozhatnánk, a­melyik kötelezővé tenné a külföldi eredet meg­jelölését, arról szó sincs, olyan „erős kéz“ nálunk még meg nem született. Az osztrák az más. Ha ő neki árt a verse­nyünk, akkor bele mer vágni, a­mint a sanzi komló esete mutatja. Mivel pedig ilyen formán nagyon erősen lábra kapott nálunk az osztrák áruknak magyar eredet látszatával a közönséghez való csempé­szése. Szterényi József miniszteri tanácsos, mint a m. kir. keresk. minisztériumban működő ipartör­vényt kodifikáló bizottság feje, módokat keres az önvédelemre. Tény az, hogy ha a közönségnek „Kossuth­­lapdát, ,Tisza-gyufáta, „Szécsényi-vásznat“ és más hasonló rafinériával elnevezett árut kínálnak, az azt szívesebben vásárolja, mintha német jelleggel bíró elnevezése van. Hogy ez mennyire áll, azt legjobban a kaszák­nál láthatjuk, melyek egy idő óta magyar nyelvű elnevezés alatt jönnek forgalomba és mint ilyenek parasztjaink részéről nagyobb keresletnek örven­denek, mint a német nevű vagy semmiféle névvel el nem látott kaszák. Mivel nem vagyunk elég erősek arra, hogy a külföldi származású iparcikkre a származási bélye­get rásüti­essük, Szterényi mint tanácsos a hazai származás látszatával forgalomba kerülő árukat akarja megrendszabályozni, hogy azok a közön­séget meg ne tévesszék ! Ez igen örvendetes és nagyon helyes rend­szabály lenne. Nem tudjuk ugyan még,­­hogy mely módokat választotta ennek megvalósítására, erről a nemsokára megtartandó ankéten fog a közön­ség értesülni, amikor az egész ipartörvény-terve­zet megvitatásra kerül. Mindenesetre azonban örömmel üdvözöljük e törekvést, mely, ha tör­­vénynyé lesz és becsületesen végrehajtják, egy csapásra megoldja az iparpártolás legfogasabb kérdését! VEGYI IPAR Bejelentések vegyészeti találmányok szaba­dalmazására. Ezen bejelentések ellen a közzététel napjától számított két havi határidőn belül felszólalások adhatók be. (36. §.) C—1041. Chemische Fabrik auf Actien (vorm. E. Sche­rine­) cég Berlinben. — Eljárás a rufigallussavalkyläther acidylderivatjainak előállítására. 1904. jan. 2. Szabadalmi igény: Eljárás a rufigallussavalkyläther acidylderivatjainak BERNAUER LAJOS mű vegyi olajtermékek gyára. Központi iroda és gyár : Budapest, V., váczi­ út 22. Telefon 26—61. Repczeolaj-gyár: Újpest, Dugonics-utcza 15- Telefon 16—17-A nagyközönség és az orvosi kar figyelmébe. Kapható: Ganz és Társa Vasöntő és gépgyár r.-társaságnál és városi irodájában: Budapest, IV., Ferencfek­­tere A., valamint minden nevesebb vizvezetékberen­­dezőnél. / v . I.számu szűrő 20 korona, tartalékrész 1 korona v.ldív . 50 fillér.— II. számú szűrő 30 korona, tartalék­rész 3 korona. Kimerítő prospektus rendelkezésre áll. Kitüntetve 1902. „ Versecz Oklevél Pozsony. „MERCUR 11 Kocsitengely- és kocsiiurgyár Nikkelező-in­téze­t. Joszifovits és Fasching mérnök 3STsLg-31-I.­Za.r Lizsa: Gazdasági gépek és öntvények. Elektro­technikai műintézet Öreger és Társa Budapest, VII. Óvoda­­u. 9. Dynamogépek. Elektromotorok.­­ Villamos világsítási és erőátviteli köz­ponti telep teljes berendezése városok, gyárak és magánosok részére. E. Szabadalmazott dynamogyártók. Költségvetés és árajánlat díjtalan. SONNENSCHEIN E. MARGARINGYÁR: IRODA : Erzsébetfalva, Soroksári-­­ Budapest, IX., Soroksári-út ut 61. sz. 1­40. szám. Szállít sav-,­­viz- és a­lm­a­ez­tes olvasztott faggyút technikai szófokra. József főherczeg úr ő cs. és kir. fensége udvari szállítója Magyary József agyagkályha - gyára Győrött. Alapittatott: 1727. 3. oldal.

Next