Vegyi Ipar, 1920 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1920-03-31 / 6. szám
Tizenkilencedik évfolyam. Budapest, 1920. március 31. 6. szám. Megjelenik minden hó 15. és 30-án. Előfizetési ár: egész évre 60 korona Sitrkefilascs és kiadóhivatalVEGYI IPAR Erscheint am 15. u. 30. jeden Monats Jahres abonnement: 60 Kronen. R«Uktloi *. idaiilslratlM: Budapest, VIII., Népszinház-u. 49. Chemische Industrie MŰSZAKI SZEMLE Technische Revue Budapest, VIII., Népszinház-u. 49. Közleményeink csakis a forrás teljes megjelölésével vehetők át. Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefon: József 40—50. Kémiai-technikai szakkérdések. Tisztelettel értesítjük olvasóinkat, hogy hozzánk intézett speciális technikai-kémiai szakkérdésekre kísérleti alapokon nyugvó feleleteket adunk, ipari és háztartási cikkek előállítására szolgáló kipróbált recepteket mérsékelt díjazásért rendelkezésére bocsátunk, vegyészeti üzemek berendezésére vonatkozólag információkkal szolgálunk, másrészt pedig, hogy azon esetekben, midőn olvasóink egyes technikai analízisek elvégzése céljából hozzánk bizonyos anyagokat vizsgálatra beküldenek, ezen vizsgálatokat megbízható bel- és külföldi szakmunkatársainkkal ugyancsak mérsékelt díjazás mellett elvégeztetjük. Felkérjük azért olvasóinkat, hogy a vegyészet körébe vágó mindennemű szakkérdéseikkel szerkesztőségünket teljes bizalommal keressék fel, valamint, hogy olyan anyagokat,ipari cikkek, ásványok, kazánvíz, tüzelőanyagok, ércek, háztartási cikkek stb.), melyeknek értékét és összetételét analitikai úton óhajtanák megállapittatni: hozzánk küldjék be s mi pontosan, lehetőség szerint gyorsan intézzük el a beküldött munkákat, melyekhez alapos és megbízható szakvéleményt adunk, teszi, a magyar illatszer- és pipereszappanipar úttörőinek külföldön szerzett üzleti összeköttetéseit megsemmisíti, a már nagy munkával meghódított külföldi piacot pedig a külföldnek engedi át. Az ország újraépítése érdekében minden energiát igénybe kell vennünk. A jelszó : „Dolgozni! Dolgozni!“ ne csak puszta jelszó legyen, hanem adjuk meg a munkához a lehetőséget is. Jóakarat és megértés kell ehhez, a többit majd elvégzi a rátermett magyar ipar. Illatszer- és pipereszappaniparunknak most kell erősen felkészülnie, amit már megragadott, nem szabad többé kezéből kiengednie. Ha már sikerült a magyar piacot meghódítania, azt meg is kell tartania és ugyanez áll a meghódított külföldi piacokra is. Mindezekhez feltétlenül szükséges az illóolajbehozatali tilalom megszüntetése vagy behozatalának megkönnyítése azon iparvállalatok részére, amelyek ezeket az anyagokat tényleg fel is dolgozzák. Ha az illóolajbehozatalát tiltó rendelet továbbra is érvényben marad, a szakmabeli vállatok tönkre mennek, a munkások munkanélküliek maradnak, ellenben a készáruk csempészésének ipara felvirágzik. Az ország újraépítése érdekében a leghasznosabb nemzetgazdasági politikus akkor gyakoroljuk, ha a termelés lehetőségének minden forrását megnyitjuk ! Bather Hermann: Illatszer- és pipereszappaniparunk helyzete. — A magyar kormány figyelmébe. " Tíz évvel ezelőtt a magyar illatszeripar még a legszürkébb ismeretlenségben, bizonytalan léptekkel küzdött a magyar fogyasztóközönség bizalmatlansága ellen, amely a magyar iparról sehogy sem akart tudomást szerezni. Tagadhatatlan, hogy ennek a bizalmatlanságnak sok esetben alapja is volt, mert abban az időben a magyar illatszergyártmányok legnagyobb része minőség tekintetében nem ütötte meg azt a mértéket, amelyet a külföldi gyárak elismert márkáival szemben a közönség joggal megkövetelt. Azóta lényegesen változott a helyzet. Jött a világháború, az angol és francia gyártmányok behozatala lehetetlenné vált, a német cégeknél pedig az alkoholtilalom miatt csak igen kis mennyiségben volt áru kapható. Hasonló helyzetben volt a cseh és osztrák illatszeripar is. Az illatszerek behozatala úgyszólván teljesen megszűnt és így a piacot a magyar illatszeripar látta el. Így jutott ez az ipar abba a helyzetbe, hogy közben kifejlett szaktudással készített illatszereit a közönséggel megismertesse és később megkedveltesse. A helyzet ma az, hogy leszámítva a fogyasztóknak azt a kevés százalékát, akik még ma is irtóznak mindentől, ami magyar és szívesen adnak egy üveg francia parfümért 1000—1600 koronát is, előszeretettel vásárolják a magyar illatszereket és valóban kedvelik is azokat. De nemcsak a belföldi piacot hódította meg a magyar illatszeripar, hanem a háború alatt megszállott területek, mint Lengyelország, Szerbia, Románia, továbbá Ausztria piacait is és ezeket a jövőben is megtarthatja, sőt intenzívebb munkával üzletérdekeit még jobban kibővítheti. Sajnos, hogy a magyar illatszer- és pipereszappanipart ebben a törekvésében teljesen lehetetlenné teszi a magyar kormánynak az illóolajok behozataláról szóló tiltó rendelete. Igaz ugyan, hogy az importált illóolajoknak nagy részét illatszerek, kozmetikai cikkek és pipereszappanok, tehát fényűzési cikkek gyártására használják fel, viszont az is igaz, hogy az illatszerekhez még belföldi termék, szesz használtatik, a szappanhoz pedig ugyancsak nagymennyiségű faggyú és egyéb zsiradék, tehát a behozott illóolajok értéke csak kis hányada annak, amennyi a határok megnyitásakor kivitelre kerül. Ha már eltekintünk is attól, hogy az illóolajbehozatali tilalom szépen kifejlett illatszeriparunkat teljesen megsemmisíti és megnehezíti az illatszer- és pipereszappaniparral karöltve dolgozó finom dobozipar helyzetét is, de nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt, hogy hány ezer fiatal női munkás esik el keresetétől, amelyet könnyű testi munkával, úgyszólván játszva szerzett meg, hogy a tilalom a magyar kereskedői világ legintelligensebb karát, a drogistákat tönkre Az aetherikus illőolajokról. A régi arabs tudósok hitték és hirdették, hogy létezik valahol egy csodás, tüneményes folyadék, amellyel az emberi életet meghosszabbíthatják. Ennek a misztikus anyagnak a felkutatására a legkülönbözőbb növények egyes részeit vízzel főzték, hogy az eltávozó vízgőzökben a keresett quinta essenciát megtalálhassák. Ilyen kísérletek közben már a XIV-ik században megismerték a rozmarin, a rózsa és a keserűmandula illatos olaját, amelyet nek azonban nagy értéket nem tulajdonítottak. Az életet meghosszabbító quinta essentia után való lázas kutatás természetesen meddőnek bizonyult, de a sok kísérletezésnek mégis volt eredménye, mert ezek alapján felismerték, hogy a növények legkülönbözőbb részeiben, a virágban, a gyümölcsben, gyümölcshéjban, a levélben, a magban, a fa törzsében és kérgében, a gyökerekben és a növények pathologikus váladékában olyan olajszerű illatos anyagok vannak, amelyek chemiai szerkezetükre nézve teljesen eltérők a zsíros olajokétól és a levegőn állva, hamarosan elillannak. Az aetherikus illóolajok a növények különböző részeiben, legtöbbnyire szabad állapotban — készen — fordulnak elő, más esetben pedig kristályos, komplikált szerkezetű vegyületek (glucosidok) alakjában találtatnak fel. Ma már ott tartunk, hála a chemiai tudomány nagyszerű fejlődésének, hogy a kőszénkátrányból és a fakátrányból mesterséges (syntetikus) után a legkiválóbb és legértékesebb illatos anyagokat állíthatjuk elő. A Syntetikus vanillin pl. a fakátrányból leválasztottt guajacokból készül. A növényekben előforduló aetherikus olajokat a gyakorlatban többféle eljárás szerint nyerik és pedig névszerinti desztilláció, enfleurage, maceráció, extrákerő, préselés és végre fermentatív bontás útján. A desztillációs eljárás legegyszerűbb módja az, amelynek segítségével délfranciaországi Alpokban és Bulgáriában a parasztok és pásztorok a lavendula, illetve a rózsaolajat nyerik. "Vasból vagy rézből készült lepárló üstökben a felaprózott növényeket vízzel főzik, az eltávozó aetherikus olajokkal telített vízgőzöket vízzel telt hordókban elhelyezett spirális vagy egyenes alakú csövön át vezetves lehűtik, a kiváló aetherikus olajat az e célra elkészített edényekben felfogják és gyűjtik. Az ilyen módon nyert aetherikus olajok igen gyakran a magas hőfokon való hevítés következtében bomlást szenvednek, amely az olaj minőségét nagyon kártékonyan befolyásolja. Azonban a modern gyári üzemben használt lepárló készülékek tökéletessége és a gőzzel való desztillálásnál ezen kellemetlenségek többé-kevésbé kikerülhetők. Vannak azonban aetherikus olajok, amelyek a legóvatosabb lepárlásnál is elbomlanak,ezért ezeket enfleurage útján vonják ki a növényből. Ez a módszer azon tényen alapszik, hogy a virágból elillanó aetherikus olajok a szilárd vagy fáng szilárd zsírokban feloldódnak. Faggyút vagy a disznózsírt vékony rétegben üveglemezre kennek és a kivonandó virágszirmokkal telehintik. 24—72 órai állás után a zsír az aetherikus olajat teljesen elnyelte (absorbeálta). Ezt a műveletet esetleg harmincszor is meg kell ismételni, összegyúrják és az alkoholt vacuumban ledesztillálják, míg a zsír aetherikus olajjal teljesen telítődött. Ezután a zsírt az üveglemezről lekaparják, alkohollal A macerátiós eljárásnál a növényi alkatrészeket zsíros olajokkal vagy folyós zsírokkal, néha ásványolajokkal hosszabb ideig 50—70 fok-nál melegítjük, a melegítésből az aetherikus olajok kioldódnak. Az elhasznált és visszamaradt növényi részeket kicentrifugálják vagy pedig szűrés és préselés útján távontják el a zsírban oldott aetherikus olajtól. Az extrakciós eljáráshoz aethert, petroleumaethert, benzint, szénkéneget, chloroformot vagy széntetrachioridot használnak. A kivonás hideg után történik, a felaprózott növényi részeket az oldószerrel hosszabb ideig áztatják. Ezen eljárásnak az a hátránya, hogy az aetherikusolajon kívül a növényben levő festőanyagokat, zsíros olajokat is kioldja. A legegyszerűbb eljárás a préselés, amely módszert azonban csak nagyon kevés növénynél lehet alkalmazni (citrom, narancs, bergamotte stb.). A gyümölcsöt kettévágják, húsát kiveszik és a friss héjjat agyagedényben kipréselik. Ezen eljárás szerint Délolaszországban, Szicíliában dolgoznak. Az ilyen módon nyert aetherikus olajok a legtisztább és a legjobb minőségűek. Végül a fermentatív eljárással akkor dolgoznak, ha a növényben az aetherikus olaj nem szabad állapotban, hanem a szőllőcukorhoz kötve fordul elő. Ezen növényekben az aetherikus olajok mellett termelitek, vagyis olyan anyagok is vannak, amelyeknél a puszta jelenléte elégséges ahhoz, hogy a szőllőcukorból és aetherikus olajból képzett vegyületeket (glucosidok) széjjel bontja, pl. a keserűmandulaolajat előbb préselés útján a zsíros olajtól elválasztják és a viszszamaradó pogácsát megdarálják, meleg vízzel felhígítják, ilyenkor a glucosid és a fermentanyag egymásra való hatás következtében az aetherikus olaj a szőlőcukortól elválik, amelyet azután desztillációval távolítunk el. Általában az aetherikus olajok igen érzékeny és kémiailag könnyen változó vegyületek, levegő, fény és hő behatására igen rövid idő alatt megváltoztathatják színüket és savanyú szagot vesznek fel, éppen ezért az aetherikus olajokat lehetőleg barna színű és teljesen megtöltött üvegben, sötét, hűvös helyen tartjuk. Némelykor ajánlatos alkohollal az olajokat felhígítani. Elgyantásodott vagy megsavanyodott aetherikus olajokat egyáltalában nem vagy csak nagy veszteség árán lehet megjavítani. Némely aetherikus olajnak (ánisolaj) egy része már közönséges hőmérsékleten kikristályosodik, ezt a kikristályosodott részt straroptén vagy camphen-nek nevezik. Beszélnek pl. ánis- vagy rózsaolaj straropténről vagy patsehuli eamphorról. Vízben való oldhatóságuk nem egyforma, vannak amelyek egyáltalában nem oldódnak, másoknál, mint pl. rózsaolajnál az aetherikus olajoknak egy componense oldódik ki vízben, innen van az, hogy a rózsavíznek egész más illata van, mint az alkoholban oldott rózsaolajnak. A legtöbb eddig előállított aetherikus olajnak fizikai és chemiai állandói (fajsúly, fénytörési együttható, forrpont, eszterszám, savszám stb.) pontosan meg vannak állapítva és ezen adatokat használjuk fel tisztaságuk és hamisítatlan voltuk megítélésénél. . A hamisításukra leginkább használt anyagok közül megemlítem:a serpentinolajat, a zsíros olajokat, a spirituszt, a paraffinolajat, a vaselint, a benzint és némely készítményeknél a chloroformot is. Aleginkább előforduló aetherikus olajok: az »ánisolaj« színtelen, az Oroszországban élő anis növény gyümölcséből. A bergamotte olaj Calabriában, Délolaszországban élő bergamotte héjjából préselik, zöld vagy sárgás barna színű. Geranium olaj Franciaország, Spanyolország, Algériában élő különböző pellargoniumfajták leveléből nyerik, színtelen , zöld vagy barna. Eucalyptus-olaj Ausztráliában élő Eucalyptusfajták leveléből desztillálják, világos barna színű. Iriszolaj Olaszországban élő különböző liliomfajták gyökeréből készül. Gassiaolaj vagy chinai fahéjolaj, Chinában élő cassiafajták leveléből. Lavendulaolaj Angliában és Franciaországban a lavendula virágjából. Keserűmandulaolajat legtöbbnyire nitrobenzollal (mirbánolajjal) hamisítják. Patsehuli olaj a Hátsó-Indiában honos patsehuli fajták leveléből fermentativ után. Menthaolaj, különböző mentha piperita fajtákból. A legismertebb fajták az amerikai, az angol, a japáni és a szász. Rózsaolaj, Bulgáriában, Lipcse környékén és Délfranciaországban. Az aetherikus olajokból az egyes alkatrészeket le is választhatják, ilyenek pl. a linionen, a narancsolaj főalkatrésze a geránium, a benzilalkohol, a menthol, terpeniol, a heliotropin, a jonont az eugenol. Másfajta vegyületek az amillancylát, benzilacetát, cumarin. Növényi váladékok közé tartoznak a benzoé fa gyantájából nyert aeiriferikus olaj" és a Kisázsiában élő storax, fajták gyökerének kifőzéséből nyert aetherikus olaj. Állati eredetű a bálna beleiben előforduló ambraolaj, valamint az állati mirigy váladéka mósusz. Az aetherikus olajoknak ma már figyelemreméltó gazdasági jelentőségük van és ennek az iparnál nagyszerű fejlődése nagy anyagi és erkölcsi eredményt mutatott fel. Dr. Bíró Gyula.