Viz és Világitás, 1931 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1931-01-15 / 1-2. szám

Vili­ évfolyam, 1-2.sz. Megjelenik minden hó 1-én és 15-én Budapest 1931 január 15 A GAZ, VILLAMOSSÁG, VIZ SZAKLAPJA Felelős szerkesztő: Főmunkatársak: Szerkesztőség és kiadóhivatal: LAKATOS MIHÁLY BECSEY ANTAL, BERNAUER IZIDOR VI., Podmaniczky ucca 27 Szerkesztő: DEMBITZ GYULA, DR. POGÁNY BÉLA Telefon: Aut. 120-69, 249-92 HEGEDŰS MÁRTON WILLHEIM GUSZTÁV Postatakarékpénztári számla : 29.072 — ELAFIZETF­?! ni.IÁK ■­­ Negyedévre ....................................... 6.— P I Negyedévre ................................ 7.50 P­­LUMÍTK­SZ DIJAK. BELFÖLDRE | Félévre ............................................... 11.- P KÜLFÖLDRE J Félévre ....................................... 14. - P­­ Egy évre ........................................... 20.— P ' Egy évre ....................................... 25. —­­ A munka frontján... Elmúlt ismét egy esztendő —• kevés lendület, kevés öröm volt benne. Itt van az új, mindenki re­ménnyel, vágyakozással tekint eléje ... Vájjon lesz-e változás, lesz-e munka, javulnak-e a viszonyok? Mindenki ezt kérdi, ezt várja és ezt reméli. De mit mondhatunk mi, akik a gazdasági élet pulzusán tartjuk a kezünket? Mondhatjuk-e nyu­godt lelkiismerettel, hogy feltétlen javulás lesz ebben az évben, több lesz a munkaalkalom, nagyobb lesz a vállalkozási kedv, a produktív termelés az egész vo­nalon meg fog indulni? Ezek azok a kérdések, amelyek bennünket első­sorban érdekelnek és amikre a mi szakmánk is fele­letet vár. És bizony ezekre a felvetett kérdésekre — külö­nösen a mai időkben — semmi biztatót nem látunk. Ismeretes előttünk úgy az állam, mint a főváros ez­­évi költségvetése, annak beruházó­ programja — és ezek ismeretében mondhatjuk, hogy úgy az állami, mint a fővárosi, de még az egyes hatóságok építési programja sok kívánni valót hagy maga után — erre az évre még kevesebbet irányoztak elő építkezé­sekre, mint tavaly. És ez az egy tény már maga is igazolja, hogy a közmunkák terén érdemben semmi­féle aktivitás nem várható, az ez évre felvett prog­ram semmiképpen sem képes a teljesen legyengült magángazdaság életütemét erősíteni, avagy fokozni. Mi marad tehát, ha a magángazdaság szanálá­sát, az ipar és kereskedelem létalapjait csak valame­lyes módon is — de mégis alá akarjuk támasztani? Csak egy mód kínálkozik — és bármennyire kü­lönösen hangzik, csakis a magángazdaság nagy erő­kifejtése képes a magángazdaságot a krízistől meg­menteni. Mert a magángazdaság kettős betegségben szen­ved: fizikális és lelki bajban. Fizikailag beteg, mert olyan hatalmas megrázkódtatáson ment keresztül, melynek látható grafikonja a csődök és egy­ességek statisztikai tükréből világosan megállapíthatók. A M. kir. Központi Statisztikai Hivatal évkönyve (1929.) kimutatása szerint 1927-ben 1097, 1928-ban 1580, 1929-ben 2226 volt a­ csődök és egyességek száma. A fizetésképtelenségek a foglalkozási főcsopor­tok szerint pedig a következőképpen alakulnak: a mezőgazdaságban: (mindig 1927., 1928. és 1929. év értendő) 22+21+33+78 volt; az iparban 91+143+ 151+385; a kereskedelemben: 966+1402 +2016+ 4384 volt ezek száma. A pénz, hitel és egyéb foglal­kozási ágakra marad összesen 58 csőd és egyesség. Vagyis ez más szóval annyit jelent, hogy 4903 esetből a mezőgazdaság csak mintegy 1,7%-kal, az ipar cca 8%-kal, a kereskedelem pedig közel 90% -kal szerepel. A fizetésképtelenségeknél szereplő passzívák és aktívák e három év alatt pedig így alakulnak: pasz­­szívák: 52.8+97.1+127.6+277.5 millió pengő össze­sen, ezzel szemben az aktívák: 28.4+60.2+81.1+ 169.7 millió pengő összesen. Ha ehhez még az 1930-as év adatait is hozzá­számítjuk, amely még az 1929-es év statisztikáját is túlhaladja, akkor tisztán áll előttünk az a súlyos veszteség, amely az egész magyar ipart és kereske­delmet érte. Ezek lennének a magángazdaság fizikai beteg­ségének okai. A lelki betegség pedig abban nyilvánul meg, ami a fentieknek egyenes és észszerű eredője, hogy hitel- és bizalmi válság járul mindezekhez. És végül még egy jelszó, melyet legutóbb hoztak forgalomba: a takarékosság jelszava — amely ennek a válságos állapotnak mintegy a kegyelemdöfését jelenti... Gazdasági értelemben leromlott, legyengült iparnál és kereskedelemnél takarékosságról beszélni éppen annyit ér, mintha a vérszegény betegből még vért csapolnánk ... Végül egyszer mégis csak rá kell mutatni arra a tévhitre, hogy takarékoskodni csak valamiből lehet, a semmiből, vagy a deficitből takarékoskodni lehetetlenség — legfeljebb teóriá­ban. És ez az, amit minden józan és közgazdaságilag

Next