Viz és Világitás, 1932 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1932-01-15 / 1-2. szám

A VIZ­ES VILÁGÍTÁS f­elsőrendű élelmicikkekben nincs hiány, sőt igen tekin­télyes feleslegeink is vannak, amelyre a nyugati szomszédainknak van elsősorban szüksége, lévén azok iparállamok, máris önként adódik a megoldás: csere­kereskedelmi alapon kell a termelés megindításához­­; szükséges és hiányzó nyers, félkész és készárut bell szerezni. Ha így már biztosítva lesz az ipari terme­l­­és első előfeltétele, következik a második lépés: a­­ szükséges tőkék megszerzése. Tagadjuk, hogy nincs tőkénk és azt is tagad­juk, hogy tényleg olyan nagy volna a bizalmi vál­ság. Ellenben bizonyítjuk, hogy a legutóbbi hónapok­ban kulminált az ingatlan­vásárlások statisztikája és igen nagy az építkezések iránti kedv. Igaz, hogy ez részben spekuláció is, de ennél sokkal fontosabb okot is látunk fenforogni. Ez pedig a tőke természetéből folyik. Minden tőkés keresni akar, a pénzét kamatoz­tatni akarja de nem a bankban, hanem produktív for­mában. A tőkés látni akarja vagyonát, biztos, érték­álló, kamatozó befektetést akar és­ keres.... Ezek azok a fontos természetes és lelki okok, amelyek bennün­ket igazolnak, hogy igenis meg­van az észszerűségi ok és diszpozíció a kibontakozásra, a gazdasági hely­zet javulására. A fizika és matematika törvényszerűsége ismét­lődik minden tudományban, így a közgazdasági tu­dományban is. Minden apály után dagály jön, minden gazdasági dekonjunktúra után bizton elkövetkezik a konjunktúra is. Tőkés társadalmi rendszerben élünk, amelynek alapját a tőke hozamosítása képezi. A nyugvó, tartalékolt tőke nem profitál. Ahhoz, hogy kamatoz­zon, át kell alakulnia mozgó tő­kévé. Ez ép úgy lé­nyege és létfeltétele, mint az emberi faj szaporodási törvénye. És miként az ember, úgy a tőke sem adhat és akarhat mást, »mint lényege«: a szaporodást. Ehhez pedig meg kell indulnia! És ez az amiért bizton hisszük, hogy mégis bekövetkezik a gazdasági hely­zet javulása és megkezdődik a termelő munka. (h) A gázhasználat szerepe a háztartási konyha racionalizálásában A Házi Tüzelőberendezések kiállításával kapcsolatos előadássorozatban, 1931. nov. 30-án tartott előadás. Előadta: STREKK EDE, Budapest szív. Gázműves h. igazgatója (Folytatás.) csak három fokban lehetséges, addig a gáznál ezen fokozatok száma szükség szerint lehetséges. Szabályozhatóság tekintetében tehát a gáztűzhely racionálisabb az elektromos tűzhelynél. A szabályozhatóság kérdése azonban nemcsak a főzés menetéhez való alkalmazkodás szempontjából fontos, hanem közvetlen összefügg a racionális meleg­gazdálkodással. Folytassuk tehát összehasonlításainkat a három­féle tüzelőberendezéssel meleg gazdálkodási szem­pontból. A széntűzhellyel ismét hamar végezhetünk. Irra­cionális volta annyira kézenfekvő, hogy bővebb ma­gyarázatra alig szorul. Ha csak arra gondolunk, hogy egyetlen edény tartalmának melegítéséhez is az egész tűzhelyet — még a sütőt is — ki kell sűtenünk, máris látjuk a bevezetett meleg nagy részének elvesztését. Akár egy, akár több edényben főzünk, a tűzhely lap­jának szabadon maradt része teljesen fölöslegesen sugározza ki a meleget. A főzés befejezése után a rá­rakott tüzelőanyag kihasználás nélkül ég el. De a leg­nagyobb melegveszteség a széntűzhelynél az által áll elő, hogy az erős huzatú kémény a fejlesztett meleg legnagyobb részét elvezeti és az kihasználás nélkül kerül ki a szabadba. Mindezek együttvéve okozzák azt, hogy a szén­tűzhely melegkihasználása ahogy mi technikusok mondjuk, termikus hatásfoka legfeljebb 10%. Ez azt jelenti, hogy a széntűzhelyen a fejlesztett melegnek 90%-a kihasználás nélkül kárba vész és mindössze 10%-át hasznosítjuk a főzésnél. A melegkihasználásnak ezt a módját a legjobb akarattal sem lehet racionálisnak mondani. Éppen fordítva áll ez a gáz- és elektromostűzhely­nél. Ezeknél a fejlesztett melegnek nagyobb részét, kb. 60°/o-át hasznosítjuk és csak kisebb része távozik A következő összehasonlítási pont, a szabályozha­­tóság igen fontos kérdése. A főzés és sütés különböző fázisaiban, valamint az elkészítendő élelmicikkek kü­lönbözősége folytán, a szükséges meleg mennyiségé­nek és hőfokának is jelentékeny határok között kell a sütés-főzés menetéhez igazodnia. Az alkalmazott tüzelőberendezés ebben a tekin­tetben annál racionálisabb, minél jobban tudjuk a leg­kisebb és legnagyobb teljesítményi határok között sza­­bályozhatóságot a kezünkben tartani. Mondanom sem kell talán, hogy a széntűzhely a szabályozhatóság tekintetében igen lényeges hátrány­ban van a gáz- és elektrotűzhelyhez képest. A ké­mény huzatát csak kis mértékben, a tüzelőanyagpót­lás és az ezzel járó lehűlés idejét pedig sehogy sem lehet a főzéshez hozzáigazítani. Mint egyedüli sza­bályozási lehetőség az edényeknek a tűzhelylapján a forróbb vagy kevésbé meleg részeire való tologatása áll a háziasszony rendelkezésére. A szabályozásnak ez a módja azonban nemcsak kezdetleges, de gazda­ságtalan is. Az elektromos tűzhelynél a szabályozást minden főrőhelyen két vagy három fokban áll módunkban elvégezni. Azonkívül a főzőhelyek sem egyenlő kapa­citásúak úgy, hogy a kisebbikre kisebb, a nagyobbikra nagyobb edény helyezését bizonyos mértékig szintén szabályozásnak tekinthetjük. Az egyes beállítási fo­kokon belül további szabályozhatóság nem lehetséges. A gáztűzhelynél a legkisebb és a legnagyobb tel­jesítmény között a szabályozhatóság szinte korlátlanul történhetik és a főzés menetéhez a legteljesebb mér­tékben hozzá­igazítható. Ugyanezt mondhatjuk a sütő­ről is. A gáz- és elektromostűzhely szabályozhatósága közötti különbséget a 2-ik ábra tünteti fel. Ebből látható, hogy amíg az elektromos melegszolgáltatás

Next