Viz és Világitás, 1932 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1932-01-15 / 1-2. szám
A VIZES VILÁGÍTÁS felsőrendű élelmicikkekben nincs hiány, sőt igen tekintélyes feleslegeink is vannak, amelyre a nyugati szomszédainknak van elsősorban szüksége, lévén azok iparállamok, máris önként adódik a megoldás: cserekereskedelmi alapon kell a termelés megindításához; szükséges és hiányzó nyers, félkész és készárut bell szerezni. Ha így már biztosítva lesz az ipari termelés első előfeltétele, következik a második lépés: a szükséges tőkék megszerzése. Tagadjuk, hogy nincs tőkénk és azt is tagadjuk, hogy tényleg olyan nagy volna a bizalmi válság. Ellenben bizonyítjuk, hogy a legutóbbi hónapokban kulminált az ingatlanvásárlások statisztikája és igen nagy az építkezések iránti kedv. Igaz, hogy ez részben spekuláció is, de ennél sokkal fontosabb okot is látunk fenforogni. Ez pedig a tőke természetéből folyik. Minden tőkés keresni akar, a pénzét kamatoztatni akarja de nem a bankban, hanem produktív formában. A tőkés látni akarja vagyonát, biztos, értékálló, kamatozó befektetést akar és keres.... Ezek azok a fontos természetes és lelki okok, amelyek bennünket igazolnak, hogy igenis megvan az észszerűségi ok és diszpozíció a kibontakozásra, a gazdasági helyzet javulására. A fizika és matematika törvényszerűsége ismétlődik minden tudományban, így a közgazdasági tudományban is. Minden apály után dagály jön, minden gazdasági dekonjunktúra után bizton elkövetkezik a konjunktúra is. Tőkés társadalmi rendszerben élünk, amelynek alapját a tőke hozamosítása képezi. A nyugvó, tartalékolt tőke nem profitál. Ahhoz, hogy kamatozzon, át kell alakulnia mozgó tőkévé. Ez ép úgy lényege és létfeltétele, mint az emberi faj szaporodási törvénye. És miként az ember, úgy a tőke sem adhat és akarhat mást, »mint lényege«: a szaporodást. Ehhez pedig meg kell indulnia! És ez az amiért bizton hisszük, hogy mégis bekövetkezik a gazdasági helyzet javulása és megkezdődik a termelő munka. (h) A gázhasználat szerepe a háztartási konyha racionalizálásában A Házi Tüzelőberendezések kiállításával kapcsolatos előadássorozatban, 1931. nov. 30-án tartott előadás. Előadta: STREKK EDE, Budapest szív. Gázműves h. igazgatója (Folytatás.) csak három fokban lehetséges, addig a gáznál ezen fokozatok száma szükség szerint lehetséges. Szabályozhatóság tekintetében tehát a gáztűzhely racionálisabb az elektromos tűzhelynél. A szabályozhatóság kérdése azonban nemcsak a főzés menetéhez való alkalmazkodás szempontjából fontos, hanem közvetlen összefügg a racionális meleggazdálkodással. Folytassuk tehát összehasonlításainkat a háromféle tüzelőberendezéssel meleg gazdálkodási szempontból. A széntűzhellyel ismét hamar végezhetünk. Irracionális volta annyira kézenfekvő, hogy bővebb magyarázatra alig szorul. Ha csak arra gondolunk, hogy egyetlen edény tartalmának melegítéséhez is az egész tűzhelyet — még a sütőt is — ki kell sűtenünk, máris látjuk a bevezetett meleg nagy részének elvesztését. Akár egy, akár több edényben főzünk, a tűzhely lapjának szabadon maradt része teljesen fölöslegesen sugározza ki a meleget. A főzés befejezése után a rárakott tüzelőanyag kihasználás nélkül ég el. De a legnagyobb melegveszteség a széntűzhelynél az által áll elő, hogy az erős huzatú kémény a fejlesztett meleg legnagyobb részét elvezeti és az kihasználás nélkül kerül ki a szabadba. Mindezek együttvéve okozzák azt, hogy a széntűzhely melegkihasználása ahogy mi technikusok mondjuk, termikus hatásfoka legfeljebb 10%. Ez azt jelenti, hogy a széntűzhelyen a fejlesztett melegnek 90%-a kihasználás nélkül kárba vész és mindössze 10%-át hasznosítjuk a főzésnél. A melegkihasználásnak ezt a módját a legjobb akarattal sem lehet racionálisnak mondani. Éppen fordítva áll ez a gáz- és elektromostűzhelynél. Ezeknél a fejlesztett melegnek nagyobb részét, kb. 60°/o-át hasznosítjuk és csak kisebb része távozik A következő összehasonlítási pont, a szabályozhatóság igen fontos kérdése. A főzés és sütés különböző fázisaiban, valamint az elkészítendő élelmicikkek különbözősége folytán, a szükséges meleg mennyiségének és hőfokának is jelentékeny határok között kell a sütés-főzés menetéhez igazodnia. Az alkalmazott tüzelőberendezés ebben a tekintetben annál racionálisabb, minél jobban tudjuk a legkisebb és legnagyobb teljesítményi határok között szabályozhatóságot a kezünkben tartani. Mondanom sem kell talán, hogy a széntűzhely a szabályozhatóság tekintetében igen lényeges hátrányban van a gáz- és elektrotűzhelyhez képest. A kémény huzatát csak kis mértékben, a tüzelőanyagpótlás és az ezzel járó lehűlés idejét pedig sehogy sem lehet a főzéshez hozzáigazítani. Mint egyedüli szabályozási lehetőség az edényeknek a tűzhelylapján a forróbb vagy kevésbé meleg részeire való tologatása áll a háziasszony rendelkezésére. A szabályozásnak ez a módja azonban nemcsak kezdetleges, de gazdaságtalan is. Az elektromos tűzhelynél a szabályozást minden főrőhelyen két vagy három fokban áll módunkban elvégezni. Azonkívül a főzőhelyek sem egyenlő kapacitásúak úgy, hogy a kisebbikre kisebb, a nagyobbikra nagyobb edény helyezését bizonyos mértékig szintén szabályozásnak tekinthetjük. Az egyes beállítási fokokon belül további szabályozhatóság nem lehetséges. A gáztűzhelynél a legkisebb és a legnagyobb teljesítmény között a szabályozhatóság szinte korlátlanul történhetik és a főzés menetéhez a legteljesebb mértékben hozzáigazítható. Ugyanezt mondhatjuk a sütőről is. A gáz- és elektromostűzhely szabályozhatósága közötti különbséget a 2-ik ábra tünteti fel. Ebből látható, hogy amíg az elektromos melegszolgáltatás