Viz és Világitás, 1932 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1932-01-15 / 1-2. szám

VÍZ ÉS VILÁGÍTÁS kihasználatlanul. Sem a gáz-, sem az elektrotűzhely nincs kéménybe kapcsolva. A gáz- és elektrotűzhelyet egymással összehason­lítva, egyező termikus hatásfok mellett nagyjában egyenlően, racionálisan működő készüléknek tekinthet­nék meleggazdálkodás szempontjából. Bár éppen az említett nagyobb szabályozhatóság a gáztűzhely javára billenti a mérleget, mert pontosabban idomulván a szükséglethez gazdaságosabb eredményt ad különösen, ha hozzászámítjuk még azt is, hogy az u. n. nyitott főzés révén a felfelé húzódó forró égéstermékek is leadják melegük egy részét az edény oldalfalain. Az elektrotűzhelyen nem lévén forró égéstermék, ez a melegmegtakarítás nem mutatkozik. Gyakorlatilag a gáztűzhely előnyeit mutatja ebben a vonatkozásban még az is, hogy a gáztűzhelyen a melegkihasználás az edénytől függetlenül megköze­lítőleg egyenlő, viszont, ha pontosan kikutatjuk, na­gyobb edénynél a melegkihasználás valamivel jobb, mint a kisebb edénynél. Az edényeknek esetleges de­­formálódása a melegkihasználást nem befolyásolja, ez­zel szemben az elektrotűzhelynél az említett jó hatás­fok csakis abban az esetben áll elő, ha az edény át­fs meleg szabályozhatósága .• a főzőlap átmérőjével és ha mérője pontosan egyezik arra egész terjedelmében a legpontosabban felfekszik Ha a főzőedény az elektromos főzőlapnál kisebb 15%, ha nagyobb 40%-al nagyobb melegveszteséget okoz. Ha az edény komorúan deformálódott 135%, ha domborúan deformálódott 150%-ig terjedhet a bevezetett meleg többlete és végül, ha a főzőlap nem fekszik párhuzamosan az edénnyel, ami szintén előfordulhat, akkor 75%-ra emelkedhetik a melegszükséglet. Az elektromos főzésnél tehát hat lehetőség közül csak egyetlenegy a helyes, a többi hibás és nagy melegveszteségre ad alkalmat, amint ezt a 3-ik ábra feltünteti. Ezek szerint a gáztűzhelyet, a meleggazdálkodás szempontjából egy árnyalattal racionálisabbnak kell tekinteni az elektrotűzhelynél. A főzési időtartam vizsgálata szintén fontos a racionalizálás szempontjából. Gyakorlatilag ismételten és ismételten bebizonyí­tott tény, hogy e tekintetben a gáztűzhely megelőzi versenytársait. Majdnem azt merném mondani, hogy mialatt a széntűzhelybe begyújtok és azt arra a me­legre kisütöm, amely mellett megkezdhetem a főzést, gáztűzhelyen már csaknem készen vagyok a főzéssel. De egészen kétségtelenül megelőzi e tekintetben a gáz­tűzhely az elektrotűzhelyt is. Ez természetes is, mert a gáz lángjának hőfoka lényegesen nagyobb az elek­tromos melegítés hőfokánál és a felfelé húzódó forró­égéstermékek melegleadása is gyorsítja az ételek fel­forralását és megfőzését, tehát megrövidíti a főzési időtartamot. Legerősebb bizonyíték erre a folyó év tavaszán megtartott országos főzőverseny volt, me­lyen a verseny győztesei gáztűzhelyen alig 25—30 perc alatt főzték meg a verseny tárgyát képező 4 fo­­gásos, 4 személyes ebédet. A tüzelőberendezésnek igen nagy befolyása van a készített ételek minőségére, izére nézve is. Ez ismét összefügg a szabályozás kérdésével, minél biztosab­ban­­tudok a tűzhellyel a főzés-sütés folyamatához alkalmazkodni, annál biztosabban tudom a kívánt célt elérni a legtökéletesebben elkészített, legizletesebb ételt előállítani. Ismerjük a szakácskönyvekből csak­nem minden ételnél előforduló tanácsot, »hirtelen sütjük« »lassú tűzön forraljuk« vagy például gyümölcs eltevéseknél sokszor előírja Weck, hogy 80 fokon ste­rilizáljunk. Igen ám, de tessék ezeknek a tanácsoknak egy széntűzhelyen eleget tenni. Egyenesen lehetetlen. Gáz vagy elektrotűzhelyeken mindezek pontosan be­tarthatók. Idetartozónak vehetjük a roston való zsír nélküli hassütést, amire, úgy a gáz, mint az elektromos tűzhely alkalmas, a széntűzhely azonban nem. Az elmondottak szerint e tekintetben a gáz- és elektromos tűzhely egyformán racionálisabb a szén­­tűzhelynél. Most áttérek a racionalizálás szempontjából talán legfontosabb kérdésére, az üzemköltség kérdésére. Melyik tüzelőberendezés üzembentartása a legolcsóbb, tehát ebben a vonatkozásban a legracionálisabb? Hogy erre a kérdésre megfelelhessünk, behatób­ban kell vele foglalkoznunk. Az üzemköltség függ a tüzelőanyag fűtőértékétől, az árától és a kihasználás fokától. Fűtőérték alatt azt értjük, hogy a tüzelőanyag súly, vagy térfogat egysége mennyi kalória (meleg­­egység) meleget fejleszt. Például: 1 kg. szén v. koksz kb. 6,500 Kal. meleget termel, 1 m3 gázból 4,000 Kal. meleg fejlődik, 1 KWh elektromos áram 860 kalóriát jelent. Ha ezekkel a fűtőértékekkel szembe állítjuk az árakat, például: 1 kg szén 8 fillér, 1 m3 1 gáz 20 fillér, 1 KWh 12 fillér, még nem kaptunk tiszta képet az üzemköltségekről, mert éppen olyan fontos tényező a kihasználás foka is, mint maga a fűtőérték és az ár. Hogy az üzemköltségeket tisztán lássuk legjobb a e­eketromosságnál 12 lOUh. 0­6 kUJh. 03 Icwh 2. g­áznál 500 L/h Got/h. 3 Parafakögyir R. T. Ezelőtti Kleiner és Bokmayer­­ . Budapest,­­ ■ Központi iroda: VIII. Sándor-tér 4 I. 2 Telefon : József 30-1-14 és 30-1-16. Gyár: X. ker. Noszlopy utca 2. szám Telefon : József 39-0-46 Gyárt és raktáron tart állandóan mindennemű kovaföld, parafakő, Thermalit, magnésia, selyem, albestos hőszigetelő anyagokat, hideg, meleg és túlhevített gőzvezeték és készülék szigetelésére. Költségvetés díjmentesen!

Next