Viz és Világitás, 1934 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1934-01-01 / 1-2. szám
A GÁZ, VÍZ, FŰTÉS ÉS VILLAMOSSÁG SZAKLAPJA A BUDAPESTI BÁDOGOS ÉS SZERELŐ IPARTESTÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Állandó melléklet: FÉMIPAROSOK LAPJA Negyedévre — — — — — — — Fél évre — — — — — — — — Egy évre - — — — — G- P 11.- P 20.— P HIRDETÉSI DÍJAK: Hasábmilliméterenként 25 fillér Felelős szerkesztő: Főmunkatársak : Szekesztőség és kiadóhivatal : LAKATOS MIHÁLY BECSEY ANTAL, BERNAUER IZIDOR VI. PODMANICZKY UCCA 27. Szerkesztő : DEMBITZ GYULA, DR. POGÁNY BÉLA Telefon : Aut. 120-69, 249-92. HEGEDŰS MÁRTON WILLHEIM GUSZTÁV Postatakarékpénztári számla: 29.072. ELŐFIZETÉSI DÍJAK: Új esztendő elején... Megint egy új esztendő elején állunk, telve reményekkel és mindannyian csak azt kérdezzük: vájjon ez jobb lesz-e, mint a tavalyi. Mert bizony ránk fér egy jobb, több munkás év, hiszen olyan régen volt, mikor a megelégedettség, a nyugalom honolt a műhelyeinkben és az irodákban. Mintha álomemlékek járnának vissza, amikor régi időkre emlékezünk... Ilyenkor már két-három nagyobb épület munkái fel voltak kötve — készült az anyagkivonat. A bádogosok a csatornákat, lefolyókat »curichtolták«, készültek a tetőkimászók, felülvilágítók... A díszesebb bádogmunkák rajzai — normál nagyításokban, tornyok, manzardablakok részletrajzai ott díszelegtek a rajzasztalon... A víztartányok horganylemezből, szépen «slichtolva« glédába sorakoztak, kopogott a fakalapács, dongóit az »abbigbank«, »rundmaschina«, »vuknigép«... és enyhe melegen parázslód a forrasztós kályha, melyben 4 -6 darab forrasztóval izott.. . néha-néha halk nóta szólt, a »segéd ur« a tegnap este hallott melódiát dúdolta, mig a »gyerek«, — az inas jókedvűen belekurjantott egy valcerslágert a raktár csöndjébe, ahol a »János bácsival az anyagokat leltározták.... Szépen külön a drainage, az angolcső, az ólomnyomó karikákba, külön a »budai« — az ólom lefolyók szortírozva, meg a tömlők... Aztán a rézáru, csapok, a nickekzettek külön fehér »fluszpapir«-ba, nehogy megfogja a raktár nedves levegője. Kádak, kályhák, mosdók, panamacsészék szalmába, ahogy kellett. — Fittíngek külön e célra épített »stelázsin« rendesen feliratokkal »feles, háromnegyedes«, colos... amint illik... Radiátorok, fűtési cikkek... A mester nyugodt, tempós mozdulatokkal »ötös szivaréral" a szájában a munkajegyeket adta ki, naponta 8--10 darabot, a »szerelő segéd úr« pedig tisztán, fehér gallérral, mint a műhely primadonnája, intézkedett a »segítőjénél«, hogy mit rakjon még a ládába, mert a nagyságos, méltóságos és kegyelmes »kundschaft«, mikor múlt héten ott volt, megkérte őt, hogy majd legközelebb a mosdón a csapot is hozza rendbe. .. Ha jött a szombat és a mester megjött az »inkasszó»-ról, a »nagy buksza« tele van ötven és százkoronással, no meg ezzel is egy pár és amikor vége volt a fizetésnek, még jócskán maradt belőle, pedig az anyagszámlára is fizettek szépen... Hej, ilyenkor aztán milyen más volt minden.. Jött az aszszony, megkapta a kosztpénzt, a gyerek hol kalapot, cipőt, a ruhát, a tandíjra is jutott, mert a fiú mérnök lesz... a lány pedig még zongorázni is tanult. Mindezeken felül még a bankba is jutott valami — mert ki tudja, mi lehet még... »Nem akarok a gyerekeknek terhére lenni, ha megöregszem és a műhelyt a fiú veszi át«... Így mondogatták, igy tervezték, nyugodalmas évek csöndes pihenő óráiban.. De azóta elrohantak az évek. Dübörögve jött négy esztendő martíriuma. A mester bevonult, az asszony próbált segíteni a bajon — ott maradt még két-három öreg segéd, inas... 1918., szinte lassan kivész az emlékünkből... újra nekifogunk, nyersanyaghiány... forradalom, központosítás, anyagot »kirámolják«, a felszerelési központba viszik elismervény nélkül. .. A háziurak, a régi, jó rendelők semmitsem csináltatnak, nincs házbér, a kintlevőségek nem folynak be, a bankba az a kis pénz már alig ér egy pár krajcárt — de élni mégis csak kell... Infláció, devalváció, szimfónia, tőzsdekonjunktúra, dekonjunktúra, mindig fogy a munka, a pénz, mindig nagyobb lesz a csend, de a gond is, a gyerek felnőtt, de nincs hol elhelyezkedjen, a mester fiatalos teste megtörik, megráncosodik pirospozsgás arca,azi asszony, a szorgalmas, derék jó asszony elfáradt az élet viharában, és anyóka lett, a leány szerencsére állást kapott — férjhez nem tudott menni, — mert a biztosítása csak fi-