Volán, 1967 (1. évfolyam, 1-11. szám)

1967-01-01 / 1. szám

mi) KÖZÉRZET „A bérkategóriákat úgy kell szabályozni, hogy azokban jobban kifejeződjék a nehéz fizikai, a kvalifikált és a nagyobb felelősséggel járó munka megbecsülése. A válla­latok dolgozói egyéni és kollektív erőfeszítéssel emeljék a vállalati jövedelmezőséget, s ehhez az eddiginél jobban kapcsolódjék saját személyi jövedelmük.. (Az MSZMP IX. kongresszusának határozatából) Ha valaki Kispesten lakik és a Mogyoródi úton dol­gozik, legalább fél ötkor kell felkelnie ahhoz, hogy hat órára beérjen a munkahelyére. Ahhoz, hogy negyed hatra bent legyen, három órakor kell kivackolódnia az ágyból, mert a villamos még nem jár és a szolgá­lati kocsival tud csak bejönni. Mi kényszerítheti arra az embert, hogy sötét téli hajnalokon ilyen korán el­induljon otthonról, ha a munkaideje csak hatkor kez­dődik, s ha nem fizetik meg a pihenésből elvett időt? Borbás Gyula az 1-es Autóközlekedési Vállalat beta­nított munkás szerelője széttárja a kezét. Olajfoltos arcán kisfiús mosoly. — Erre senki sem kényszerít. Mi határoztuk el, a brigád, hogy ilyenkor télen mindennap korábban jön be egy szerelő és a kocsikat felmelegítve, indulásra készen adjuk át a gépkocsivezetőknek. — Ez a munkaköri kötelességükhöz tartozik? — Nem, de a reggeli indítás a mi „bőrünkre" megy. — Hogyan? — Beül a gépkocsivezető a volán mellé, s ha nem indul a motor, teketória nélkül kiragasztja a cédulát, hogy „a kocsi rossz” és eltűnik. — És ez miért izgatja a szerelőket? — Mert nekünk nem mindegy, hogy hány kocsi áll és mennyi termel. A nagyobb javító százaléknak a mi pénzünk látja kárát. Érdek és igazság A Gagarin szerelő-brigádbeliek keresete átlagosan 100—200 forinttal volt kevesebb egy évvel ezelőtt. Az idén a főnökség népi használt fel túlórát. A keresetek mégis emelkedtek mert hallatlanul nagymértékben megnőtt a szerelők munkájának hatásfoka. A tervben megszabott javítószázalék felett üzemképes ZIL-ek egy hónap alatt félmillió forint nyereséget termeltek. A billenőplatós profilban országosan is első helyre került a Mogyoródi úti főnökség a kieső kocsik arányának ilyen mértékű csökkenésével. A hatásfok növekedése mögött gyökeres szemléleti változás van. Ennek lényege — milyen természetesen is hangzik —, hogy a vállalat érdekével azonos irány­ban kell hatni az anyagi ösztönzésnek, s hogy különb­séget kell tenni jó munka és rossz munka között. A Mogyoródi úti főnökség a vezérigazgató által biz­tosított bérkeretet (a kormány által biztosított februári emelésen túl) nem osztotta fel tavasszal a munkások között, hanem fenntartva számukra az egészet, olyan jutalmazási rendszert dolgozott ki, amelyben a veze­tők szabják meg a feladatokat, de a pénzt — az embe­rekre bontott részmunkák és egymás ismeretében — a munkás közösség osztja el. Brigádonként. A Gagarin­­brigád vezetője Lóránt Andor így nyilatkozott erről: — E mellett, az emberek érdekeire és igazságérzetére építő prémium-rendszer mellett, húsz-harminc száza­lékkal többet érő munkát tudnánk végezni — csak egy kicsit lennénk jobb körülmények között. ölbe kapják a pilótát A műhelyek szűkek, kezdetlegesek, a­ semminél alig jobb szociális létesítményekkel, szellős baraképületek, aszfalt nélküli gödrös udvar, ahol esőben a szerelők ölbe kapják a gépkocsivezetőt, s úgy viszik, hogy leg­alább belül maradjon tiszta kis ideig a frissen javított jármű. A jövő, 98 millió forintos értékben már mutatja magát, egyelőre fényképezhetetlenül, mert az új sze­relőcsarnokból, toronyépületekből csak a hóval be­lepett alapok vannak meg. A rozzant barakkok — ha már nem is sokáig — annál jobban látszanak a hóban, ahová hat kocsinál többet nem lehet benyomni. A töb­bit hóban, fagyban az udvaron javítják. Segítenek magukon Kormos Károly a főnökség vezetője, jó néhány al­katrészt felsorolt, amiből rövidebb-hosszabb ideig hiá­nyuk van. Segítenek magukon. A Fáy András gimná­zium szakközépiskolás osztálya hozzájuk jár szakmai gyakorlatra. Egy jó szerelőt tettek melléjük, akivel a harmad- és negyedéves tanulók helyben elkészítik, vagy felújítják az egyes alkatrészeket. A múlt negyedévben öt motort csapágyaztak és ezzel lefaragtak hatvanezer forintot az önköltségből. (Nem számítva ehhez azt a többletidőt, amelyet korábban a különböző alkatrészekre várakozásokkal töltöttek.) Az­zal, hogy reggelente egy szerelő előkészíti a gépkocsi­kat, az első hideg nap 18 cédulájából — „nem indul a kocsi” — már csak kettő-három maradt. Nem olyan régi módszer az sem, hogy ha 2-es szemlén voltak és lejárt a munkaidő, a szerelő letette a szerszámot, csak túlóráért dolgozott tovább. Mintha ilyen soha sem lett volna. Ha kell rá dolgoznak az emberek. Megváltozott a 2-es szemle minősége. Pedig nem dolgoztak itt egy évvel ezelőtt sem rosz­­szabb szándékú munkások, csak éppen mindegy volt, hogy hozzáadják-e a lelkesedésüket is a munkához, vagy csupán elvégzik . . . Nem az országnak volt mind­egy, hanem a fizetésnek. Azon a jobbára véletlen soro­láson belül, amit az órabérekben az életkor és a sze­rencse létre­hozott, nem volt különbség a képességek illetve a szándék között. Ahogy fontos lett a különbség, úgy került közelebb egymáshoz a műszaki dolgozók és a vállalat érdeke, s nőtt meg észrevehetően a munka becsülete. Nem szeretném valóságos értékénél följebb becsülni az első új módszereket, amelyeknek a legfőbb hatása a Mogyoródi úti főnökségnél a szerelőmunkások jó politikai közérzete, és kisebbíteni sem áll szándékom­ban az élet- és munkakörülmények gondjait, csupán meggyőztek e módszerek, hogy csak a vezetők és mun­kások kölcsönös bizalmán nyugvó jó közérzet képes olyan légkört kialakítani, amelyben az embereknek érdemes dolgozni. Róth Ferenc párttitkár így mondta el röviden a kí­sérleti év tapasztalatát: — Ez a jó közérzet megvan nálunk. Abban is tapasz­talhatja, hogy beszédesek, őszinték az emberek. S hogy bennünket, vezetőket is szorítanak a gyorsabb cselek­vésre. Nem baj, hogy így van, mert hiszen a vezetői bátorság nemcsak a felülről kapott utasításokból táp­lálkozik, hanem a munkások bizalmából is. Diósdi László ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁN A A műhelybe hat kocsinál ssibbet nem lehet „benyomni”. A többit hóban, fagyban, az udvaron javítják (Jentetics László felvételei) Balogh István: Most érdemes hajtani KÖSZÖNTÖM A VOLÁN OLVASÓIT írta : DR. CSANÁDI GYÖRGY közlekedés- és postaügyi miniszter A hazáját szerető embernek öröm látni gyarapodó közútjainkon a növekvő gépjárműforgalmat. őszinte tiszteletet érdemelnek azok az emberek, akik ezt az országot éltető közúti forgalmat fenntartják: az autóközlekedési dolgozók. Ők azok, akik 25 millió tonnával több árut juttat­tak el rendeltetési helyükre 1966-ban, mint a megelőző esztendőben és 20 millióval több utasnak biztosítottak utazást. Ők azok, akik a párt IX. kongresszusára — a közhasználatú autóközlekedésben például — 40 millió forint többleteredményt értek el, 23 iskolabuszt készí­tettek a tanyasi gyerekeknek, és 40 csuklós autóbuszt a vidéki városoknak, ők azok, akik példamutató bá­torsággal, az emberi fáradtság korlátait leküzdve éle­tet és vagyont mentettek az árvíz idején, ők azok, akik becsületére válnak a magyar névnek Európa útjain, ők adnak a harcoló Vietnamnak 20 teherautót. Megérdemelnek minden becsülést amit a társadalom ereje szerint megadhat. Az állami közúthálózatot — a tavalyi 520 km korszerűsítéssel — megközelítően fele arányban portalanítottuk. Folytattuk az M.7. autóút építését. Elkészültek — 1966-ban — az M.1., M.7. számú autóutak budapesti bevezető szakaszai. Átadtuk a köz­­használatú autóközlekedésnek a szombathelyi forgalmi telepet, a sárvári, a balatonfüredi, a gödöllői, és a kalocsai főnökséget, a bővített forgalmi telepet Szek­­szárdon, a soproni és a budapesti Széna téri MAVAUT állomást, a XX-es rendszámú gépkocsik garázsát a budapesti Andor utcai telepen. 180 ezer munkaóra év kapacitással bővítettük a gépkocsi karbantartást az állami autójavító-iparban. 32 500 hivatásos gépkocsive­zető kapott — megfelelő kiképzés után — jogosít­ványt.­­Több — az autóközlekedési dolgozók munka- és élet­­körülményeit szolgáló — intézkedés mellett, egy olyan létesítményt is adunk kezükbe, amely a szakma öröme, szószólója és szervezője kell hogy legyen: a VOLÁN, képes újság. Az 1967. év feladatainak nagyságát az autóközlekedés­ben a tavalyi teljesítményhez viszonyított többlet jelzi: a személyszállításban 4 százalék, az árufuvarozás tonna­­kilométerében 8,7 százalék. A feladatok magasabb ará­nya fokozott együttműködést igényel az egész szakmá­tól,­­ és lapjától, a Volántól. A fiatal közúti közlekedés mindjobban tehermen­tesíti a vasutat, elősegíti a vasút korszerűsítését és számottevő szerepet játszik a magyar közlekedés egy­séges egészében. Útjainkon 15 év alatt több mint háromszorosára nőtt az autóbuszok és a tehergépjárművek száma, a személygépkocsik és a motorkerékpárok pedig megtíz­szereződtek. A gépjármű állomány növekedése illetve a balesetveszély — bár a balesetek száma csökkent, de fajlagosan még mindig magasabb nálunk, mint más nagyobb járműsűrűségű országokban — általánosan felelősségteljesebb közlekedési magatartást követel. A Volán első számában, az új esztendő alkalmából azt kívánom — valamennyiünk örömére és javára — hogy növekedjék a magyar autóközlekedés hasznos­sága, megbízhatóságának jó híre, idehaza és a világban. ”

Next