Volán, 1967 (1. évfolyam, 1-11. szám)
1967-01-01 / 1. szám
mi) KÖZÉRZET „A bérkategóriákat úgy kell szabályozni, hogy azokban jobban kifejeződjék a nehéz fizikai, a kvalifikált és a nagyobb felelősséggel járó munka megbecsülése. A vállalatok dolgozói egyéni és kollektív erőfeszítéssel emeljék a vállalati jövedelmezőséget, s ehhez az eddiginél jobban kapcsolódjék saját személyi jövedelmük.. (Az MSZMP IX. kongresszusának határozatából) Ha valaki Kispesten lakik és a Mogyoródi úton dolgozik, legalább fél ötkor kell felkelnie ahhoz, hogy hat órára beérjen a munkahelyére. Ahhoz, hogy negyed hatra bent legyen, három órakor kell kivackolódnia az ágyból, mert a villamos még nem jár és a szolgálati kocsival tud csak bejönni. Mi kényszerítheti arra az embert, hogy sötét téli hajnalokon ilyen korán elinduljon otthonról, ha a munkaideje csak hatkor kezdődik, s ha nem fizetik meg a pihenésből elvett időt? Borbás Gyula az 1-es Autóközlekedési Vállalat betanított munkás szerelője széttárja a kezét. Olajfoltos arcán kisfiús mosoly. — Erre senki sem kényszerít. Mi határoztuk el, a brigád, hogy ilyenkor télen mindennap korábban jön be egy szerelő és a kocsikat felmelegítve, indulásra készen adjuk át a gépkocsivezetőknek. — Ez a munkaköri kötelességükhöz tartozik? — Nem, de a reggeli indítás a mi „bőrünkre" megy. — Hogyan? — Beül a gépkocsivezető a volán mellé, s ha nem indul a motor, teketória nélkül kiragasztja a cédulát, hogy „a kocsi rossz” és eltűnik. — És ez miért izgatja a szerelőket? — Mert nekünk nem mindegy, hogy hány kocsi áll és mennyi termel. A nagyobb javító százaléknak a mi pénzünk látja kárát. Érdek és igazság A Gagarin szerelő-brigádbeliek keresete átlagosan 100—200 forinttal volt kevesebb egy évvel ezelőtt. Az idén a főnökség népi használt fel túlórát. A keresetek mégis emelkedtek mert hallatlanul nagymértékben megnőtt a szerelők munkájának hatásfoka. A tervben megszabott javítószázalék felett üzemképes ZIL-ek egy hónap alatt félmillió forint nyereséget termeltek. A billenőplatós profilban országosan is első helyre került a Mogyoródi úti főnökség a kieső kocsik arányának ilyen mértékű csökkenésével. A hatásfok növekedése mögött gyökeres szemléleti változás van. Ennek lényege — milyen természetesen is hangzik —, hogy a vállalat érdekével azonos irányban kell hatni az anyagi ösztönzésnek, s hogy különbséget kell tenni jó munka és rossz munka között. A Mogyoródi úti főnökség a vezérigazgató által biztosított bérkeretet (a kormány által biztosított februári emelésen túl) nem osztotta fel tavasszal a munkások között, hanem fenntartva számukra az egészet, olyan jutalmazási rendszert dolgozott ki, amelyben a vezetők szabják meg a feladatokat, de a pénzt — az emberekre bontott részmunkák és egymás ismeretében — a munkás közösség osztja el. Brigádonként. A Gagarinbrigád vezetője Lóránt Andor így nyilatkozott erről: — E mellett, az emberek érdekeire és igazságérzetére építő prémium-rendszer mellett, húsz-harminc százalékkal többet érő munkát tudnánk végezni — csak egy kicsit lennénk jobb körülmények között. ölbe kapják a pilótát A műhelyek szűkek, kezdetlegesek, a semminél alig jobb szociális létesítményekkel, szellős baraképületek, aszfalt nélküli gödrös udvar, ahol esőben a szerelők ölbe kapják a gépkocsivezetőt, s úgy viszik, hogy legalább belül maradjon tiszta kis ideig a frissen javított jármű. A jövő, 98 millió forintos értékben már mutatja magát, egyelőre fényképezhetetlenül, mert az új szerelőcsarnokból, toronyépületekből csak a hóval belepett alapok vannak meg. A rozzant barakkok — ha már nem is sokáig — annál jobban látszanak a hóban, ahová hat kocsinál többet nem lehet benyomni. A többit hóban, fagyban az udvaron javítják. Segítenek magukon Kormos Károly a főnökség vezetője, jó néhány alkatrészt felsorolt, amiből rövidebb-hosszabb ideig hiányuk van. Segítenek magukon. A Fáy András gimnázium szakközépiskolás osztálya hozzájuk jár szakmai gyakorlatra. Egy jó szerelőt tettek melléjük, akivel a harmad- és negyedéves tanulók helyben elkészítik, vagy felújítják az egyes alkatrészeket. A múlt negyedévben öt motort csapágyaztak és ezzel lefaragtak hatvanezer forintot az önköltségből. (Nem számítva ehhez azt a többletidőt, amelyet korábban a különböző alkatrészekre várakozásokkal töltöttek.) Azzal, hogy reggelente egy szerelő előkészíti a gépkocsikat, az első hideg nap 18 cédulájából — „nem indul a kocsi” — már csak kettő-három maradt. Nem olyan régi módszer az sem, hogy ha 2-es szemlén voltak és lejárt a munkaidő, a szerelő letette a szerszámot, csak túlóráért dolgozott tovább. Mintha ilyen soha sem lett volna. Ha kell rá dolgoznak az emberek. Megváltozott a 2-es szemle minősége. Pedig nem dolgoztak itt egy évvel ezelőtt sem roszszabb szándékú munkások, csak éppen mindegy volt, hogy hozzáadják-e a lelkesedésüket is a munkához, vagy csupán elvégzik . . . Nem az országnak volt mindegy, hanem a fizetésnek. Azon a jobbára véletlen soroláson belül, amit az órabérekben az életkor és a szerencse létrehozott, nem volt különbség a képességek illetve a szándék között. Ahogy fontos lett a különbség, úgy került közelebb egymáshoz a műszaki dolgozók és a vállalat érdeke, s nőtt meg észrevehetően a munka becsülete. Nem szeretném valóságos értékénél följebb becsülni az első új módszereket, amelyeknek a legfőbb hatása a Mogyoródi úti főnökségnél a szerelőmunkások jó politikai közérzete, és kisebbíteni sem áll szándékomban az élet- és munkakörülmények gondjait, csupán meggyőztek e módszerek, hogy csak a vezetők és munkások kölcsönös bizalmán nyugvó jó közérzet képes olyan légkört kialakítani, amelyben az embereknek érdemes dolgozni. Róth Ferenc párttitkár így mondta el röviden a kísérleti év tapasztalatát: — Ez a jó közérzet megvan nálunk. Abban is tapasztalhatja, hogy beszédesek, őszinték az emberek. S hogy bennünket, vezetőket is szorítanak a gyorsabb cselekvésre. Nem baj, hogy így van, mert hiszen a vezetői bátorság nemcsak a felülről kapott utasításokból táplálkozik, hanem a munkások bizalmából is. Diósdi László ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁN A A műhelybe hat kocsinál ssibbet nem lehet „benyomni”. A többit hóban, fagyban, az udvaron javítják (Jentetics László felvételei) Balogh István: Most érdemes hajtani KÖSZÖNTÖM A VOLÁN OLVASÓIT írta : DR. CSANÁDI GYÖRGY közlekedés- és postaügyi miniszter A hazáját szerető embernek öröm látni gyarapodó közútjainkon a növekvő gépjárműforgalmat. őszinte tiszteletet érdemelnek azok az emberek, akik ezt az országot éltető közúti forgalmat fenntartják: az autóközlekedési dolgozók. Ők azok, akik 25 millió tonnával több árut juttattak el rendeltetési helyükre 1966-ban, mint a megelőző esztendőben és 20 millióval több utasnak biztosítottak utazást. Ők azok, akik a párt IX. kongresszusára — a közhasználatú autóközlekedésben például — 40 millió forint többleteredményt értek el, 23 iskolabuszt készítettek a tanyasi gyerekeknek, és 40 csuklós autóbuszt a vidéki városoknak, ők azok, akik példamutató bátorsággal, az emberi fáradtság korlátait leküzdve életet és vagyont mentettek az árvíz idején, ők azok, akik becsületére válnak a magyar névnek Európa útjain, ők adnak a harcoló Vietnamnak 20 teherautót. Megérdemelnek minden becsülést amit a társadalom ereje szerint megadhat. Az állami közúthálózatot — a tavalyi 520 km korszerűsítéssel — megközelítően fele arányban portalanítottuk. Folytattuk az M.7. autóút építését. Elkészültek — 1966-ban — az M.1., M.7. számú autóutak budapesti bevezető szakaszai. Átadtuk a közhasználatú autóközlekedésnek a szombathelyi forgalmi telepet, a sárvári, a balatonfüredi, a gödöllői, és a kalocsai főnökséget, a bővített forgalmi telepet Szekszárdon, a soproni és a budapesti Széna téri MAVAUT állomást, a XX-es rendszámú gépkocsik garázsát a budapesti Andor utcai telepen. 180 ezer munkaóra év kapacitással bővítettük a gépkocsi karbantartást az állami autójavító-iparban. 32 500 hivatásos gépkocsivezető kapott — megfelelő kiképzés után — jogosítványt.Több — az autóközlekedési dolgozók munka- és életkörülményeit szolgáló — intézkedés mellett, egy olyan létesítményt is adunk kezükbe, amely a szakma öröme, szószólója és szervezője kell hogy legyen: a VOLÁN, képes újság. Az 1967. év feladatainak nagyságát az autóközlekedésben a tavalyi teljesítményhez viszonyított többlet jelzi: a személyszállításban 4 százalék, az árufuvarozás tonnakilométerében 8,7 százalék. A feladatok magasabb aránya fokozott együttműködést igényel az egész szakmától, és lapjától, a Volántól. A fiatal közúti közlekedés mindjobban tehermentesíti a vasutat, elősegíti a vasút korszerűsítését és számottevő szerepet játszik a magyar közlekedés egységes egészében. Útjainkon 15 év alatt több mint háromszorosára nőtt az autóbuszok és a tehergépjárművek száma, a személygépkocsik és a motorkerékpárok pedig megtízszereződtek. A gépjármű állomány növekedése illetve a balesetveszély — bár a balesetek száma csökkent, de fajlagosan még mindig magasabb nálunk, mint más nagyobb járműsűrűségű országokban — általánosan felelősségteljesebb közlekedési magatartást követel. A Volán első számában, az új esztendő alkalmából azt kívánom — valamennyiünk örömére és javára — hogy növekedjék a magyar autóközlekedés hasznossága, megbízhatóságának jó híre, idehaza és a világban. ”