Volán, 1973 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-01 / 1. szám
TÁRSADALMI ÖSSZEFOGÁSSAL A BUDAPESTI FORGALOM BIZTONSÁGÁÉRT Az elmúlt év utolsó heteiben ült össze a Fővárosi Közúti Balesetelhárítási Tanács, hogy megtárgyalja 1973. évi munkatervét, meghallgassa az októberben megrendezett 3. Városi Forgalombiztonsági Szimpozion összefoglaló ajánlásait és szervezetileg is felkészüljön a további tevékenységre, amelynek immár alapja a Minisztertanácsnak a közúti biztonság érdekében megalkotott határozata. A fővárosi közúti balesetelhárítási tanács biztató körülmények között ült össze. Az elmúlt év első tíz hónapjának tapasztalatai ugyanis viszonylag kedvezőek. 1972 októberében fele annyi családra sem vetődött a közúti halál árnyéka, mint a megelőző év azonos hónapjában. 1971 októberében 34-en haltak meg a sorgalomban, 1972. októberben pedig Ifj .ember lelte halálát * fővárosi ■‘közlekedésben. A Százalékarány csökkenése nem vigasztal, mert 16 ember halála vigasztalhatatlanul érinti hozzátartozóikat és — remélhetőleg — mindenki mást is. Csupán arra figyelmeztet, hogy a megelőző év katasztrófája nem ismétlődött meg egy év múltán, tizennyolcan már túlélték a végzetesnek tűnő baleseti „normát”. Nem törvényszerű, hogy a forgalom növekedésével a balesetek is növekedjenek, nem végzetszerű, hogy halottakon keresztül vezessen a motorizáció útja, — mondogattuk korábban is sokszor, és hittük. Most viszont 18 életben maradottal bizonyítani is tudjuk, sőt a bizonyságot is fel tudjuk mutatni. Bizonyosságunk egyike a tavalyi februári, majd az októberi, immár jogszabályokkal megalapozott szigorúságú, alapos rendőri forgalomellenőrzés. A közlekedésrendészet bebizonyította, hogy a közlekedő emberek viselkedésén múlik a közúti balesetek nagy része. Az utolsó két esztendő októbereit összevetve azt látjuk, hogy kb. kétszázzal kevesebben sérültek tavaly már meg, jóllehet a forgalom 20 százalékkal emelkedett, az útviszonyok pedig lényegesen nem változtak. Tehát a szigorúbb és általános rendőri ellenőrzés a közutakon megnövelte az ember—autó—út viszonylatában bonyolódó forgalomban az ember befolyását, a balesetek megelőzésére, a forgalombiztonságra. A közúti balesetek elkerülésébe vetett meggyőződésünk másik bizonyossága az a társadalmi összefogás, amely az októberben hozott kormányhatározat alapján kibontakozott. A közúti biztonságra irányuló felelős feladatok összefüggő rendszerét elhatározó kormányrendelet elsősorban azt reprezentálja, hogy a közlekedési balesetek megakadályozása nem csupán társadalmi aktivitás kérdése, és nemcsak a társadalmi munkán múlik, hanem alapvetően állami kérdés és hatósági feladat, úgy, amint azt a Magyar Népközársaság Alkotmányának 17. paragrafusa kinyilvánítja. „A Magyar Népköztársaság védi az állampolgárok életét, testi épségét, egészségét és betegség, munkaképtelenség, öregség esetén támogatja őket.” A kormányhatározat társadalmunk alaptörvényének kötelességszerű értelmezését kiterjesztette a technikai fejlődéssel kialakult motorizációra, közúti közlekedésre. Nem csupán társadalmi munka tehát a forgalmi balesetek megelőzése, de az is. Sőt, a kormányhatározat óta felfokozott jelentőségű a társadalmi összefogás, mert van már mit támogatni társadalmilag. A hatósági, az állami intézkedések csak a társadalmi összefogás közegében válhatnak sikeressé, amint a társadalmi összefogásnak az állami intézkedések adják meg a megfelelő alapokat. Fővárosi program 1973-ban A Fővárosi Közúti Balesetelhárítási Tanács ez évi munkatervét különösen az jellemzi, hogy a tavaly elért eredmények, elsősorban a közlekedő emberek jobb közúti magatartásának továbbfejlesztésére törekszik. Új módszerek kutatását írja elő a program a közlekedési ismeretek társadalmi terjesztésére; ugyanígy ösztönözni kívánja a forgalombiztonság gyakorlati igényeit szolgáló tudományos tevékenységet. Módszerbeli elve, hogy csak a nagyobb költségekkel lebonyolítható akciók helyett, a szélesebb társadalmi rétegeket közvetlenül érintő és így hatékonyabbnak ígérkező eszközöket kell megtalálni a balesetmegelőző társadalmi tevékenységben. Markáns vonása az évi munkatervnek a közlekedők külön A tanácskozás elnökségéban a BRFK és a fővárosi Közlekedésrendészet vezetői a KSZDSZ Központi Vezetőségének képviselője és az 1-es Volán Vállalat igazgatója is helyet foglalt hozó rétegeire irányuló tájékoztatás, oktatás, nevelés, az óvodás korosztálytól az idősebb nemzedékekig, a hivatásos járművezetőktől a magán-gépjárművezetőkig. Különös figyelmet érdemel az a programba foglalt feladat, hogy a gyalogjárók és a tömegközlekedési eszközök utasai érdekében kívánja hasznosítani a közlekedéssel kapcsolatos tudományágak célkutatásait, illetve azok eredményeit. A fővárosban a közúti balesetek mintegy 48 százalékának gyalogos az áldozata. Ez a szomorú adat indokolja, hogy az ez évi munkaterv kiemelten kezeli a gyalogosok körében kívánatos közlekedésnevelési feladatokat. A program belső demokratizmusára mutat, hogy tervszerű információgyűjtést, feldolgozást ír elő, a közlekedésben résztvevők észrevételeit szorgalmazva. Mivel mindenki közlekedik, remélhető, hogy az információgyűjtés széles körű lesz. S ez még a demokratizmus egyik oldala csupán. A program következetes, mert az információ megfelelő feldolgozása alapján, illetve továbbítása és intézkedések, kezdeményezések útján operatív intézkedési javaslatokat tervez. Tehát az észrevételező gyalogjáró vagy gépjárművezető, munka- és lakóhelyi közösségek nem hiába bírálnak, javasolnak, mert számukra tapasztalható módon, mindabból, ami hasznosítható, valóság is lesz. Nem lehet okunk kételkedni ebben. A nemzetközi tapasztalatokból A tanácskozás meghallgatta a 3. Városi Forgalombiztonsági Szimpozion húsz ország 500 szakemberének Jármű- Pálya- és Forgalomtechnika — pszichológia, szociológia, orvosi, jogi és egyéb társtudományok — nemzetközi újságírószekciók keretében kidolgozott ajánlásokat. Ebből, — a nemzetközi tapasztalatok leszűrt, kollektív sommázásából, csupán a gyalogosokra vonatkozó ajánlásokat idézzük. — A vizsgálatok igazolják, hogy a gyalogosok nem ismerik kellőképpen a közlekedési szabályokat, ezért fokozottabb ismeretterjesztés szükséges, koncentrált propaganda- és reklámtevékenység igénybevételével. — A vizsgálatok kimutatták, hogy a gyalog közlekedők nem látják a szabálytalankodó gyalogosok megbüntetését. Fokozni kellene a gyalogközlekedők ellenőrzését és a szabálysértők megbüntetését. — Szükséges a gépkocsi utasainak tájékoztatása a gépjárművezetővel történő beszélgetés negatív hatásáról. Húsz éves jubileum A „Vezess baleset nélkül” mozgalom elérte húsz éves születésnapját. 78 vállalat gépjárművezetői felelőssége, lelkiismeretessége, hozzáértése és életszeretete avatta a két évtizeddel ezelőtti kezdeményezést húsz éves hagyománnyá. Méltók reá, hogy ünnepeljük és köszöntsük őket. A mozgalom maga nyitja meg a harmadik évtized távlatait. A körülmények kedvezőbbek, a szükség is nagyobb. A Fővárosi Közúti Balesetelhárítási Tanács 1973. évi eseménynaptárában olvashatjuk: — Március: „Vezess baleset nélkül” mozgalom húsz éves jubileumi ünnepség az Erkel Színházban. Dr. Nagy Rudolf, a Fővárosi Tanács Közlekedési Főigazgatóságának vezetője előterjesztette az ez évi munkatervet Dr. Demeter András ezredes a BM képviseletében a forgalombiztonságra vonatkozó kormányhatározatról szólt: hazánkban a forgalombiztonság fontos politikai és társadalmi kérdés. Dr. Nagy Ervin a Fővárosi Tanács Közlekedési Főigazgatóságának helyettes vezetője, a szimpozion ajánlásait ismertette Fotó: Zih Béla , az autóközlekedési dolgozók lapja A szerkesztő bizottság elnöke: Tapolczai Kálmán Főszerkesztő: Solymár Tamás Szerkesztőség: Bp. VI., Lenin krt. 90. Levélcím: Bp. S3, pf. 221 Tel.: 122-780 193. Telex: 0225 177 Kiadja a Hírlap kiadó Vállalat, Bp. VIII., Blaha Lujza tér 3. Telefon: 313-100. Felelős kiadó: Csollány Ferenc Megjelenik havonta. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Bp. V. József nádor tér 1.) közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215—96182 pénzforgalmi jelző számára. Előfizetési díj 1 évre 38,— Ft, ■/» évre 18,— Ft, V« évre 1 9,— Ft. INDEX: 25.877 72.8*14 Egyetemi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Janka Gyula Igazgató KISS DEZSŐ MINISZTERHELYETTES — közúti közlekedési dolgozók aktíváinak kép— lapzárta után — értékelte az 1972. év eredviselői előtt. Februári számunkban visszatéményeit és ismertette 1973. év feladatait a ránk beszédére. MORÁL - CSAK A KÖZÚTON? Sok szó esik mostanában arról, hogy a közúti baleseteik csökkentése érdekében sürgősen javítani kell „a közlekedési morálon”. Véleményem szerint olyan fogalom, hogy közlekedési morál egyszerűen nem létezik. A közlekedő emberek, — akár gyalogosan, akár gépjárművet vezetve közlekednek — erkölcsi magatartása embertársaikhoz, a társadalomhoz való viszonya, a közutakon sem alapvetően eltérő, mint másutt és egyéb alkalmakkor, legfeljebb végletesebb és kiélezettebb formában nyilatkozik meg. Az a gépkocsivezető, aki az előnyt jelző táblákra, kötelező megállásra, kiemelt útvonalra, jobbkéz felől közeledőre fütyül, és habozás nélkül bedöf minden keresztezésbe, csak a humoreszkekben lehet olyan ember, aki a kocsiból kiszállva szerény, szolgálatkész, udvariasan mindenkit előre tessékelő. A valóságban az ilyen ember minden körülmények között kíméletlenül tülekedő, erejével visszaélő, a másik gyengéjét, hibáját könyörtelenül kihasználó fráter. Óvjon a sors engem is, másokat is például az ilyen főnököktől. Ha a járművét így vezető alakban felismerném valamelyik munkatársamat, „civilben” bármily mézes-mázas legyen is, óvakodnék tőle. Ha kereskedő, s biztos, hogy becsap, ha hivatalnak, biztos, hogy pozíciójával viszszaél, ha orvos, a tyúkszememet sem merném kivágatni vele. Ha ifjú nő lennék óvakodnék attól, hogy az így közlekedő emberhez kössem sorsomat. Az ilyen ugyanis csak erőszakos, önző, rámenős, kellemetlen, durva alak lehet És nem a közúti közlekedésben lett ilyen. És miféle erkölcsöt tükröz azoknak a „stílusa”, akik a velük szemben leggyengébb és legvédtelenebb közlekedő partnerrel, a gyalogossaléreztetikhatalmukat” ? Ők azok, akik már az iskolában is a leggyengébbeket verték meg, de ráadásul legtöbször még ki is gúnyolták őket. Mint ahogyan most elsuhanó járművükből ordítozzák ki gyáván a minősíthetetlen szidalmaikat, vagy kárörömmel vigyorognak a sárral befröcskölt szerencsétlen járókelőkre. Ezzel együtt hányszor találkozunk a jogával visszaélő gyalogossal is! Egészséges, jómozgású emberekkel, akik a zebrán szándékosan megállnak, csigalassúsággal vánszorognak, csúfomdárosan mutogatnak, hogy itt most ők az urak, övék a jog, a lehetőség, élnek is hát vele, pukkadjon meg az, aki siet, ahol szerintük úgyis edényben van, mert autón jár. Az agresszivitás, a duhaj „kivagyiság” ** alkalmatlanná teszi az embert a közlekedésre. De nemcsak a közutakon, hanem az élet minden területén. Mert a közlekedés az emberi érintkezésnek csak egyik, de a többitől el nem választható része. A gépkocsi volánja mögé ülő ember a kocsit és annak tulajdonságait saját személyekiterjesztésének érzi, mintha a maga ereje növekedett volna ötven vagy száz lóerőre, ő maga lenne képes százhúsz kilométeres sebességgel száguldani. Az erős kocsiban szebbnek, elegánsabbnak képzeli magát. Az pedig már morál, vagyis az ember erkölcsi tulajdonságainak kérdése, hogy miként viselkedik, hogyan élt vagy hogyan él vissza a birtokába jutott, valóban többleterővel. Mint ahogyan az is jellem, ha úgy tetszik morál kérdése, ki, hogyan részegedik meg a saját hatalmának érzésétől, ha fegyvert kap a kezébe. A gépjármű nem fegyver ugyan, de veszélyes, felelőtlen használata, az erejével való gátlástalan visszaélés emberi életek kioltására vezethet, és az egész társadalom erkölcsét fenyegeti. Nemes László