Petőfi Népe, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-23 / 46. szám
Legyen a választás a magyar nép messzehangzó szava a szocializmus igazsága és a béke mellen Kádár János beszéde a budapesti választási nagygyűlésen ! A Magyar Szocialista Munkáspárt Budapesti Bizottsága és a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága szerdán délután választási nagygyűlést tartott a Sportcsarnokban. Az elnökségi emelvény mögött felirat hirdette: Éljen és erősödjék a szocialista építést segítő nemzeti összefogás! A nagygyűlés résztvevői — a budapesti gyárak, üzemek dolgozói — nagy tapssal köszöntötték az emelvényen megjelenő elnökséget. Az elnökségben foglalt helyet Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Gáspár Sándor és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Németh Károly, a Politikai Bizottság póttagja, dr. Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. A Himnusz elhangzása után Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a budapesti pártbizottság első titkára nyitotta meg a nagygyűlést, majd nagy taps közben Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára lépett a mikrofonhoz. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében köszöntötte a választási nagygyűlés résztvevőit és rajtuk keresztül az ország minden választópolgárát: nőket és férfiakat, idősebbeket és fiatalabbakat; közöttük külön azokat a fiatalokat, akik ez alkalommal először élnek majd alkotmányadta jogaikkal, majd így folytatta: A párt és a népfront politikája tíz év óta töretlenül halad a szövetségi politika irányában, s ezt kívánjuk folytatni a jövőben is. Egyértelmű és közérthető program ez, amely megnyerte a széles tömegek bizalmát, s szoros kapcsolatokat és együttműködést hozott létre a párttagok és a pártonkívüliek között. Erdei Ferenc végül leszögezte: Nagy eredmények elérése után s nagy feladatok előtt kerül sor a mostani választásra. De van elegendő alap azalomra az iránt, hogy az bipolitika, amely az eddigi időszakban eredményes volt, képes lesz a következő időszak ma is ismert és még előre nem látott feladatainak a megoldásában is helytállni. A legdöntőbb érv fejlődésünk elért foka, s meg nem torpanó előrehaladásunk: veszélyes nemzetközi helyzetben, adottságainkból eredő gazdasági problémákkal küzdve, nehéz politikai örökséget hordozva is konszolidált viszonyok között élünk. Gazdaságunk fejlődik és erősödik, közműveltségünk gazdagodik és szélesedik, társadalmunkban minden dolgozó ember munkája szerint vívhatja ki a helyet, a fiatalabbakról és az idősebbekről, s minden ember egészségéről úgy gondoskodunk, ahogy kevés helyen a világon. S az előttünk álló jövő is biztató: nyugodt alkotó légkörben dolgozhatunk szocialista fejlődésünk előbbrevitelén, hazánk felvirágoztatásán. Ebben a tudatban szavazhat minden választópolgár a Hazafias Népfront jelöltjeire. Erdei Ferenc nagy tapssal fogadott beszéde után meleg ünneplés közben Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára emelkedett szólásra.első Kádár János bevezetőben arra a kérdésre adott választ, milyen viszonyok között készül ma a magyar nép a választásokra. Hangsúlyozta, hogy a párt a nép sokéves harcának legfőbb eredményeként választásra készülő hazánkban ma szilárd a néphatalom, törvényes a rend és nyugalom van, békés és eredményes szocialista étütőmunka folyik. Utalt az MSZMP IX. kongresszusának munkájra, az ott meghatározott politikai és gazdasági célkitűzésekre. Hangoztatta, hogy a jelölőgyűlések tapasztalatai szerint párttagságunk, népünk jól fogadta és helyesli a kongresszus határozatait, osztatlan egyetértéssel találkozott, hogy politikánk céliránya változatlan marad, s az is, hogy változtatunk ott, ahol szükséges, és megfelelő döntések születtek fejlődésünk megoldást kívánó kérdéseiben. továbbiakban a választási törvény néhány jellemző vonását vázolta, majd így folytatta. A Hazafias Népfront képviselőjelöltjeinek, ha bejutnak az országgyűlésbe, el kell látniuk majd mindenekelőtt törvényhozói tisztjüket. Választóik elvárják tőlük, hogy emellett szorgalmazzák területük fejlesztését, és szükség esetén emeljenek szót egyes választók közérdekű és indokolt panaszainak orvoslásáért is. Mindezt azonban úgy, hogy sohase feledjék, a legfőbb kötelességük a közügy, a dolgozó nép érdekeinek, a szocializmus és a béke ügyének hű szolgálata az ország házában. Népünk joggal elvárja, hogy a képviselők méltók legyenek bizalomra. A képviselők pedig a legyenek büszkék arra, hogy az eddig ismert legdemokratikusabb rendszerben, szocialista ország parlamentjében a nép ügyét szolgálhatják — jelentette ki Kádár elvtárs, majd rámutatott: A választás eddigi menetében, a jelölőgyűléseken, inkább az ajánlók és a választók beszéltek, most, a második részben a tömeggyűléseken már a jelölteknek kell a program alapján fellépni és beszámolni az eddigi munkáról, a jövő feladatairól és saját munkájukkal kapcsolatos elgondolásaikról. Ha szocialista építőmunkánknak eredményeit, az ország fejlődését, a választók előtt négy évvel vállalt kötelezettségeket vizsgáljuk, akkor a választási gyűléseken a Hazafias Népfrontot képviselő emberek tiszta lelkiismerettel adhatnak számot a végzett munkáról, a megtett útról. A II. ötéves tervet végrehajtottuk, fejlődött az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdaság, számos új üzem, híd, közmű, iskola, kórház épült, javultak a szociális viszonyok és fejlődött a közművelődés, kultúra. Fejlesztettük néphadseregünket, közrendvédelmi intézményeinket, a munkásőrséget, úgy, ahogy azt rendszerünk, hazánk védelme és az emberiség iránti kötelezettség szocialista országunktól megkövetelte. Az építés programjának fontos része a III. ötéves terv Kádár János elvtárs ezután visszapillantást nyújtott az elmúlt évtized gazdasági fejlődésére, eredményeire. Majd hangsúlyozta: a szocialista társadalom építési programjának, így választási programunknak is fontos része a harmadik ötéves terv, amely az ipari termelés 32—36 százalékos, a mezőgazdasági termelés 13—15 százalékos, a reáljövedelem 14—16 százalékos növelését irányozza elő. A Ht. ötéves terv első éve, az 1966-os népgazdasági terv kedvező eredményekkel zárult. Az ipari termelés hét százalékkal, a mezőgazdasági termelés több mint öt százalékkal, nemzeti jövedelem hat százaalékkal nőtt az előző évihez képest. Az ipari termelés növekedésének 80 százaléka a termelékenység növekedéséből származott. A munkások és alkalmazottak átlagkeresete négy és fél százalékkal emelkedett A múlt év eredményei alapján az állami iparban az idén körülbelül száznegyvenmillió forinttal nagyobb nyereségrészesedést fizetnek ki, mint tavaly. A szövetkezeti parasztság személyi Világ proletárjai, egyesüljetek! A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG lAPJa xxn. ÉVF., «. sz. Ara 60 fillér 1967. FEBR. S3, CSÜTÖRTÖK jövedelme — a termeléssel arányosan — szintén növekedett Az életszínvonal emelkedésének kérdését a legnagyobb felelősséggel kell mindenkor kezelni. Nemcsak valljuk, de gyakorlat igazolja nálunk, hogy a a szocializmus építése együtt jár a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével. Erre mindig akkor kerül sor, amikor a termelés növekedésével, a gazdaságosság javításával a feltételek megteremtődnek. Ez függ a vezetéstől, de nem kisebb mértékben a dolgozók, munkások, parasztok, mérnökök, tudományos kutatók munkájától, s annak hatékonyságától. Választásainkra egyébként sem az ígérgetések a jellemzőek, de ezt az alkalmat is fel kell használnunk arra, hogy erősítsük annak felismerését, hogy elosztani csak azt lehet, amit megtermelünk, és egyének is, csoportok is annak mértékében jelentkezhetnek igényeikkel a közös asztalnál, amilyen mértékben maguk is hozzájárulnak annak megtérítéséhez. A gazdaságirányítási rendszer reformja Továbbiakban Kádár János a gazdaságirányítási reform bevezetésének előkészítéséről beszélt. Meggyőződésünk, hogy a reform előreviszi a szocializmus ügyét és előreviszi nemzeti fejlődésünket. Fokozatosan előre kell törnünk a fejlettség magasabb szintjei felé, emelnünk kell hazánk szerepét és rangját a világgazdaságban. Ennek útja a műszaki fejlődés, a termelékenység, a jövedelmezőség energikusabb növelése. A reformmal kapcsolatos felvilágosító munka eredményeképp annak alapeszméje mind nagyobb megértésire, és mind szélesebb támogatásra talál. Ahogy minden új és nagy dolognál történni szokott, kezdetben a legkülönbözőbb félreértések és félremagyarázások is adódtak. Az ellenség, annak nyugati hírmagyarázói, a „kapitalista gazdálkodás elemeinek felújításáról”, a gazdasági vezetők tömeges elbocsátásáról, munkanélküliségről és hasonlókról fecsegtek. Ezzel szemben az igazság az, hogy a gazdaságvezetési reform a szocialista tervgazdálkodásnak az új követelményeknek megfelelő továbbfejlesztése. A népgazdaság tervszerű fejlesztését az eddiginél lényegesen kisebb mértékben központi utasítással, és nagyobb mértékben közgazdasági, gazdasági eszközökkel fogjuk biztosítani. Éppen rendelkezésre álló termelési eszközök hatékonyabb kihasználása érdekében növelni kell a termelő ipari és mezőgazdasági üzemek önállóságát, az eddiginél nagyobb szerepet kell biztosítani a kereslet és kínálat, a piac szabályos szerepének. Más szóval, teljes mértékben a tényleges szükségletnek megfelelően kell termelni. Az általános kilátásokat illetően a fejlődést meghatározza maga a III. ötéves terv. A tervben mind a termelőeszközök, mind a fogyasztás és életszínvonal növelését irányoztuk elő és végrehajtása a jelenleginél nem kevesebb, hanem több munkaerő beállítását igényli a népgazdaságban. A gazdasági munkát, közvetlenül irányító emberek az eddiginél lényegesen nagyobb mértékben végezhetnek ezután valóban alkotó munkát, a termelő munkát végzőknél pedig a szocialista bérezési elv hatékonysága fog érvényesülni. Ez azt jelenti, hogya biztosított alapbérnél több kérését jut azoknak, akik többet adnak munkájukkal a társadalomnak. A dolgozni akaró, a munkában helytálló gazdasági vezetőnek, munkásnak, parasztnak, alkalmazottnak, dolgozóink óriási többségének előnyösebb lesz a helyzete a gazdasági reform bevezetését követően. " Hogy akadnak olyan emberek is a különböző területeken, akiket ezek a kilátások nem nyugtatnak meg teljesen? Erre én azt mondom, ez nem is baj. Éppen ellenkezőleg. Nagyon egészséges dolog lesz az, és az illetőknek maguknak is jót tesz, ha nyugtalankodnak azok kevesek, akik eddig a becsületesen dolgozók rovására, munka imitálásával akartak és a sajnos sok esetben tudtak is élni és boldogulni. A reform előkészítése a minisztériumok, a gazdasági szervek irányítóitól sok és jó munkát kíván a legközelebbi hónapokban. Mint említettem, ezek az elvtársak túlnyomó többségükben teljes odaadással, a reform megvalósításán dolgoznak. Mégis megemlítem, hogy az 1967-es év beruházásainak elosztásánál az egyes ágazatok, üzemek részéről, a szokottnál nagyobb rohamot vezettek új beruházások indításáért. Világos, ők tudták, ez az év az utolsó, amikor még az ágazat, az üzem komoly megterhelése nélkül, „ingyen” lehet beruházáshoz jutni. Az ilyen törekvés a helyzetből következett s emberileg érthető, de elfogadható nem volt, ezért a tervhivatal, a kormány gazdasági bizottsága ezeket a „beruházási rohamokat” a népgazdaság érdekeinek megfelelően megfékezték és szabályozták. Sajnálatos, de az is előfordul, hogy olyan gazdasági vezetők, akiknek hatáskörükből le kell adni, vonakodva teszik ezt, sőt megtorlással élnek általuk irányított gazdasági vezetőkkel szemben azért, mert azok Központi Bizottság, a Miniszatertanács általános felhívása alapján már most önálló kezdeményezésekkel, vagy elgondolásokkal lépnek fel. Elítélendő az is, ha egyik-másik gazdasági vezető segíti ugyan a jobb és korszerűbb termékek térhódítását, de a fogyasztóra eközben nincs tekintettel. Az ipari és mezőgazdasági üzemek, a termelőszövetkezetek vetői készüljenek fel megfele’ően az önállóbb és hatékonyabb gazdálkodás időszakára. lolytatás a 2. oldalon.}