Petőfi Népe, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-26 / 48. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek: A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXVI. évf. 48. szám Ára: 90 fillér 1971. február 26, péntek A TIT és a X. kongresszus Hasznos tapasztalatcserévé alakult a TIT csütörtökön délelőtt, Kecskeméten, a megyei szervezet székházában tartott kibővített elnökségi ülése. Dr. Vonsik Gyula, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat főtitkára bevezető előadásában arról tájékoztatta a megjelenteket, hogy miként hasznosíthatják munkájukban a X. kongresszus tapasztalatait, hogyan segíthetik az ott elfogadott határozatok megvalósítását. Kifejtette, hogy hazánk lakosainak műveltségi szintjét jelző — képzeletbeli — térkép nagyon tarka és ezért az előadóknak mindig figyelembe kell venni az adott hallgatóságot. Világméretű jelenség — mondotta —, hogy lerövidül a tudományos információk elavulási ideje. Társadalmi méretekben terjeszteni kell a tudományos gondolkodás igényét, mert csak így szabhatjuk meg pontosan és helyesen a holnap gyakorlati lépéseit. Tájékoztatta az értekezlet résztvevőit a TIT idei tervében szereplő három nagyszabású, nemzetközi konferenciáról. Áprilisban mintegy 250 külföldi, élő nyelvet tanító tanár utazik Budapestre, hogy a TIT nyelvtanfolyamainak vezetőivel megvitassák a legjobban bevált módszereket. A szabadidő kulturált eltöltésével foglalkozó eszmecserére, tapasztalatátadásra mintegy harmincnegyven országból várnak vendégeket májusban. Nagy érdeklődés előzi meg a kulturális integrációval kapcsolatos, októberre tervezett nemzetközi szimpóziont is. A fővárosi vendég előadását és az elhangzott hozzászólásokra adott válaszát, Madarász László, a megyei tanács elnökhelyettese, TIT megyei szervezetének a elnöke köszönte meg. tfjABB Államközi tárgyalások és megállapodások NÖVEKEDIK AZ ÁRUCSERE-FORGALOM korszerűsítik a másodállásról szóló törvényt il Minisztertanács ülése Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke tájékoztatta a kormányt dr. Lubomír Strougallal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szövetségi kormányának elnökével folytatott hivatalos tárgyalásairól. A tárgyalások szívélyes, meleg, baráti légkörben folytak, és hozzájárultak a két szomszédos, szocialista ország közötti testvéri kapcsolatok elmélyítéséhez. A Minisztertanács a jelentést tudomásul vette, és felhívta az illetékes miniszterek figyelmét, hogy a kétoldalú kapcsolatok konkrét kérdéseiben a szükséges intézkedéseket tegyék meg. Dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese beszámolt Alekszandar Grlicskoval, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács elnökhelyettesével folytatott tárgyalásokról A kormány a két ország gazdasági és idegenforgalmi kapcsolatainak további fejlesztését szolgáló megbeszéléseket hasznosnak ítélte, s az erről szóló jelentést jóváhagyólag tudomásul vette. A Minisztertanács ugyancsak tudomásul vette a külügyminiszter jelentését a Varsói Szerződés tagállamai külügyminisztereinek február 18—19-én megtartott bukaresti tanácskozásáról. A kormány megállapította, hogy a miniszteri megbeszélés összehívása hasznos volt, elősegítette a szocialista országok összehangoltabb fellépését az európai biztonsági értekezlet előkészítésében. (Folytatás a 3. oldalon) A HVDSZ megyei küldöttértekezlete A Helyiipari és Városgazdálkodási Szakszervezetének Dolgozók Bács- Kiskun megyei bizottsága tegnap megtartotta vezetőségválasztó küldöttértekezletét. Az alapszervezetek száz képviselője jött el csütörtökön Kecskemétre, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának székházába, hogy meghallgassák a megyei bizottság számadását a legutóbbi, V. küldöttértekezlet óta eltelt négy év munkájáról, s tolmácsolják az otthon maradt szervezett dolgozók észrevételeit. A tizennégy tagú elnökségben foglalt helyet dr. Kacsó Illésné, a HVDSZ központjának osztályvezetője, Erdélyi Ignác, a kecskeméti városi pártbizottság első titkára, Némedi Sándor, az SZMT titkára. Vitaindító előadásában Palsovics József, a HVDSZ megyei titkára kiegészítette az előzetesen kiküldött írásbeli jelentést. Egyebek között elmondotta, hogy a tanácsi vállalatok dolgozóinak bére a harmadik ötéves tervben a minisztériumi ipar szintjénél nagyobb arányban növekedett, ugyanez vonatkozik a nyereségrészesedésre is. Ezután az alapszervezeti választások tanulságait értékelte, amelyek főbb vonásaiban meghatározzák az elkövetkező időszak munkáját. Az elhangzott észrevételekből adódó, s egyben a szakszervezeti demokratizmussal összefüggő feladatok közé tartozik, hogy a szakszervezeti bizottságok taggyűlések összehívásával az eddiginél többször adják meg a lehetőséget a szervezett dolgozóknak az állásfoglalásra, beleszólásra. A kölcsönös tájékozódást két taggyűlés között legjobban a csoportértekezletek szolgálhatják. A bizalmiak véleményét rendszeresen kikérve szintén javulhat a szakszervezeti szervek érdekvédelmi tevékenysége. A beszámolót vita követte. A felszólalók eredményesnek minősítették a megyei bizottság munkáját, s támogatták a szakszervezet központi vezetősége részére kidolgozott ajánlásokat, amelyek között az is szerepel, hogy a gyermekgondozási segélyt igénybe vevő anyákat bedolgozóikként foglalkoztathassák az üzemek. A küldöttek délután megválasztották a tizenöt tagú új megyebizottságot, számvizsgáló bizottságot, s a leadták szavazatukat azokra, akiket képviseletükben az SZMT választására, valamint a HVDSZ VI. kongresszusára küldenek. A megyebizottság elnökének Olcsvári Mihályt, a Dél- Bács megyei Vízmű Vállalat főkönyvelőjét, titkárává pedig ismét Palsovics Józsefet választották meg. Kádár János látogatása a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára csütörtökön látogatást tett a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. A látogatáson részt vett Nagy Miklós, az MSZMP Központi Bizottsága tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője, Cservenka I Ferencné, a Pest megyei pártbizottság első titkára, még dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. Az egyetem tanácstermében a rektor ismertette felsőoktatási intézmény fejlődését, a mezőgazdasági szakemberképzés érdekében több mint negyedszázadon át kifejtett tevékenységét. A látogatók és a házigazdák — az egyetem vezetői, a mozgalmi szervek és a hallgatók képviselői — között kialakult eszmecserén az oktató-nevelő munka eredményeiről és a további feladatokról is szó esett. A párt első titkára megtekintette a kollégium korszerűen berendezett helyiségeit, majd az intézmény társalgójában találkozott az oktatói kar és az egyetemi ifjúság képviselőivel, s válaszolt a fiatalok kérdéseire. Fegyverek, aranypénzek, dísztárgyak Avar vezér sírja Kunszentmiklóson Kunszentmiklós lakói néhány nap óta a községhez fűződő régészeti szenzációról beszélnek. A falu központjától mintegy négy kiométerre, a kunbábonyi termelőszövetkezet tulajdonában levő bányában, az elmúlt hét közepén homokkitermelés közben aranypénzek kerültek elő. A leletekről értesítették a Kecskeméti Katona József Múzeumot. Horváth Attila, megyei múzeumigazgató és helyettese, H. Tóth Elvira e hét első napjaiban Kunszentmiklóson tartózkodtak, és a feltárómunka eredményeként megállapították, hogy gazdag avar kori sírra hívta fel figyelmüket a bejelentő. A feltehetően fejedelmi sírban több kilónyi aranypénzt, tucatnyi díszes szíjvéget, urnát, csatokat, kardot, kürtöt és más értékes tárgyakat találtak. Ezeket a megyei múzeumba szállították. A kutatás és a majd másfél ezer éves használati eszközök, dísztárgyak, fegyverek tudományos vizsgálata, értékelése tovább folyik. Annyi máris bizonyosra vehető, hogy kecskeméti múzeum renda kívüli leletekkel gazdagodott. H. N. Nyolcvanmillió forintos beruházás Az építés utolsó szakaszához érkezett a Szikrai Állami Gazdaság szőlőfeldolgozója. A beruházás nemcsak 40 ezer mázsa szőlő feldolgozását és 24 ezer hektó bor tárolását teszi lehetővé, de lesz itt 20 ezer hektoliteres palackozó és a dolgozók részére szociális épület, és nem utolsósorban 200 vagonos modern hűtőtároló is. A haza szolgálata Fiatalok mennek egymásba karolva, nótázva az utcán, s a járókelők mosolyogva fordulnak meg utánuk. A megbocsátó, elnéző mosoly az ifjúságot mindig izgalomba hozó eseménynek szól: — Bevonulok vagy leszerelők? — találgatják felnőttek. S nincs a férfiak közt, aki ilyenkor ne tudna, ne mesélne valamilyen régi, jó ízű vagy hátborzongató históriát a saját katonaidejéből. Bemaradni katonának még akkor is rangot jelentett a falu közvéleménye előtt, amikor valójában siralmas volt a bevonuló élete. S akit „kiszuperáltak”, szégyellte magát. Az ilyen legénnyel a lányok nem álltak szóba, hátha valami titkolt nyavalyája van. A legények pántlikás kalapban jártak, s a zöld katonaláda apáról fiúra szállt. A háború által megtizedelt korosztályból kiölték a katonáskodás, a bevonulás romantikáját. S a következő generációban is maradt valami szkepszis magával a honvédség intézményével szemben. Korszerűtlen, idejétmúlt dolognak tartották egyesek, azonosítva vele a háborúban megutált erőszakot, embertelenséget. S talán csak napjainkban válik egyre világosabbá minden becsületes, hazáját szerető, s elért eredményeinket féltő ember előtt, igenis van különbség hogy régi és a mostani, a hóndító háborúkra vagy haza védelmére életrehí vott hadseregek között. Nem lehet egyenlőségjelet tenni a más népeket leigázó imperialista haderő, a Vietnamot, Kambodzsát, Laoszt támadó amerikai inváziós csapatok, s szabadságukért küzdő ellenállók, hazafiak közé. S azt is egyre jobban érzékeli a ma embere, hogy a háború napjainkban már nem csak a frontokon dől el, hanem a hátországban is. A feszültséggócok, a puskaporos tűzfészkek, a helyi háborúk sorsa nem kis mértékben azon is múlik, milyen szilárd és ütőképes a baráti, testvéri országok gazdasága és hadserege. A haza szolgálata nálunk egyet jelent a haladásért, szocializmusért vállalt áldozattal. A békés építőmunka védelmezésével, értékeink, javaink tartós megőrzésével — a harmadik világháború rémének elűzésével. A bevonuló ifjú sorkatonák talán még nem érzik ezt így át mindannyian. A meleg családi fészek, a gondos szülők, a kedves ismerősök elhagyása érzelmileg mély nyomokat hagy az emberben, s fájdalmas is lehet mindkét részről. De senki sem vonja azt kétségbe, hogy mindez mégis lényegesen kisebb áldozat, mint azoké, akik napjainkban is hadban állnak hazájuk, otthonaik védelméért a agresszorokkal betolakodó szemben. Kiékében élünk, s bevonuló fiataljaink a béke védelmezői lesznek rövidesen. Otthonuktól nem is nagyon távol, azért sajátítják el a korszerű haditechnikát, hogy hazánk szilárdan álljon a maga posztján a szocializmust építő népek nagy családjában, T. P.