Petőfi Népe, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-26 / 48. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek: A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BÁCS-KISKUN M­E­G­Y­EI B­I­Z­O­T­T­S­Á­G­Á­N­A­K NAPILAPJA XXVI. évf. 48. szám Ára: 90 fillér 1971. február 26, péntek A TIT és a X. kongresszus Hasznos tapasztalatcseré­vé alakult a TIT csütörtö­kön délelőtt, Kecskeméten, a megyei szervezet székhá­zában tartott kibővített el­nökségi ülése. Dr. Vonsik Gyula, a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat fő­titkára bevezető előadásá­ban arról tájékoztatta a megjelenteket, hogy mi­ként hasznosíthatják mun­kájukban a X. kongresszus tapasztalatait, hogyan se­gíthetik az ott elfogadott határozatok megvalósítását. Kifejtette, hogy hazánk lakosainak műveltségi szintjét jelző — képzelet­beli — térkép nagyon tar­ka és ezért az előadóknak mindig figyelembe kell venni az adott hallgatósá­got. Világméretű jelenség — mondotta —, hogy le­rövidül a tudományos in­formációk elavulási ideje. Társadalmi méretekben ter­jeszteni kell a tudományos gondolkodás igényét, mert csak így szabhatjuk meg pontosan és helyesen a hol­nap gyakorlati lépéseit. Tájékoztatta az értekezlet résztvevőit a TIT idei ter­vében szereplő három nagy­szabású, nemzetközi kon­ferenciáról. Áprilisban mintegy 250 külföldi, élő nyelvet tanító tanár uta­zik Budapestre, hogy a TIT nyelvtanfolyamainak vezetőivel megvitassák a legjobban bevált módsze­reket. A szabad­idő kultu­rált eltöltésével foglalkozó eszmecserére, tapasztalat­átadásra mintegy harminc­negyven országból várnak vendégeket­­ májusban. Nagy érdeklődés előzi meg a kulturális integrációval kapcsolatos, októberre ter­vezett nemzetközi szimpó­­ziont is. A fővárosi vendég előadá­­­sát és az elhangzott hoz­zászólásokra adott válaszát, Madarász László, a megyei tanács elnökhelyettese, TIT megyei szervezetének a elnöke köszönte meg. tfjABB Államközi tárgyalások és megállapodások NÖVEKEDIK AZ ÁRUCSERE-FORGALOM korszerűsítik a másodállásról szóló törvényt il Minisztertanács ülése Fock Jenő, a Miniszterta­nács elnöke tájékoztatta a kormányt dr. Lubomír Strougallal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szövetségi kormányának elnökével folytatott hivata­los tárgyalásairól. A tár­gyalások szívélyes, meleg, baráti légkörben folytak, és hozzájárultak a két szom­szédos, szocialista ország közötti testvéri kapcsolatok elmélyítéséhez. A Minisz­tertanács a jelentést tudo­másul vette, és felhívta az illetékes miniszterek figyel­mét, hogy a kétoldalú kap­csolatok­­ konkrét kérdései­ben a szükséges intézkedé­seket tegyék meg. Dr. Tímár Mátyás, a Mi­nisztertanács elnökhelyet­tese beszámolt Alekszan­­dar Grlicskoval, a Jugo­szláv Szövetségi Végrehaj­tó Tanács elnökhelyettesé­vel folytatott tárgyalások­ról A kormány a két or­szág gazdasági és idegen­forgalmi kapcsolatainak to­vábbi fejlesztését szolgáló megbeszéléseket hasznos­nak ítélte, s az erről szóló jelentést jóváhagyólag tu­domásul vette. A Minisztertanács ugyan­csak tudomásul vette a külügyminiszter jelentését a Varsói Szerződés tagál­lamai külügyminisztereinek február 18—19-én megtar­tott bukaresti tanácskozá­sáról. A kormány megál­lapította, hogy a miniszteri megbeszélés összehívása hasznos volt, elősegítette a szocialista országok össze­hangoltabb fellépését az európai biztonsági értekez­let előkészítésében. (Folytatás a 3. oldalon) A HVDSZ megyei küldöttértekezlete A Helyiipari és Város­gazdálkodási Szakszervezetének Dolgozók Bács- Kiskun megyei bizottsága tegnap megtartotta ve­­zetőségválasztó küldöttér­tekezletét. Az alapszer­vezetek száz képviselő­je jött el csütörtökön Kecskemétre, a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsának székházába, hogy meghall­gassák a megyei bizottság számadását a legutóbbi, V. küldöttértekezlet óta el­telt négy év munkájáról, s tolmácsolják az otthon ma­radt szervezett dolgozók észrevételeit. A tizennégy tagú elnökségben foglalt helyet dr. Kacsó Illésné, a HVDSZ központjának osz­tályvezetője, Erdélyi Ignác, a kecskeméti városi párt­­bizottság első titkára, Né­­medi Sándor, az SZMT titkára. Vitaindító előadásában Palsovics József, a HVDSZ megyei titkára kiegészítet­te az előzetesen kiküldött írásbeli jelentést. Egyebek között elmondotta, hogy a tanácsi vállalatok dolgozói­nak bére a harmadik öt­éves tervben a minisztériu­mi ipar szintjénél nagyobb arányban növekedett, ugyanez vonatkozik a nye­­­reségrészesedésre is. Ezután az alapszervezeti választá­sok tanulságait értékelte, amelyek főbb vonásaiban meghatározzák az elkövet­kező időszak munkáját. Az elhangzott észrevételekből adódó, s egyben a szak­­szervezeti demokratizmus­sal összefüggő feladatok közé tartozik, hogy a szak­­szervezeti bizottságok tag­gyűlések összehívásával az eddiginél többször adják meg a lehetőséget a szer­vezett dolgozóknak az ál­lásfoglalásra, beleszólásra. A kölcsönös tájékozódást két taggyűlés között leg­jobban a csoportértekezle­tek szolgálhatják. A bizal­miak véleményét rendsze­resen kikérve szintén ja­vulhat a szakszervezeti szervek érdekvédelmi te­vékenysége. A beszámolót vita kö­vette. A felszólalók ered­ményesnek minősítették a megyei bizottság munká­ját, s támogatták a szak­­szervezet központi vezető­sége részére kidolgozott ajánlásokat, amelyek kö­zött az is szerepel, hogy a gyermekgondozási segélyt igénybe vevő anyákat be­dolgozóikként foglalkoztat­hassák az üzemek. A küldöttek délután meg­választották a tizenöt tagú új megyebizottságot, számvizsgáló bizottságot, s a leadták szavazatukat azok­ra, akiket képviseletükben az SZMT választására, va­lamint a HVDSZ VI. kong­resszusára küldenek. A megyebizottság elnökének Olcsvári Mihályt, a Dél- Bács megyei Vízmű Vál­lalat főkönyvelőjét, titká­rává pedig ismét Palsovics Józsefet választották meg. Kádár János látogatása a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának el­ső titkára csütörtökön lá­togatást tett a Gödöllői Agrártudományi Egyete­men. A látogatáson részt vett Nagy Miklós, az MSZMP Központi Bizott­­­­sága tudományos, közok­­­­tatási és kulturális osztá­­lyának vezetője, Cservenka I Ferencné, a Pest megyei­­ pártbizottság első titkára, m­ég dr. Dimény Imre mező­­gazdasági és élelmezésügyi miniszter. Az egyetem tanácster­­­mében a rektor ismertette felsőoktatási intézmény fejlődését, a mezőgazdasá­gi szakemberképzés érde­kében több mint negyed­századon át kifejtett tevé­kenységét. A látogatók és­­ a­­ házigazdák — az egye­tem vezetői, a mozgalmi szervek és a hallgatók kép­viselői — között kialakult eszmecserén az oktató-ne­velő munka eredményeiről és a további feladatokról is szó esett. A párt első titkára meg­tekintette a kollégium kor­szerűen berendezett helyi­ségeit, majd az intézmény társalgójában találkozott az oktatói kar és az egye­temi ifjúság képviselőivel, s válaszolt a fiatalok kér­déseire. Fegyverek, aranypénzek, dísztárgyak Avar vezér sírja Kunszentmiklóson Kunszentmiklós lakói né­hány nap óta a községhez fűződő régészeti szenzáció­ról beszélnek. A falu köz­pontjától mintegy négy ki­­­­­ométerre, a kunbábonyi termelőszövetkezet tulajdo­nában levő bányában, az elmúlt hét közepén homok­kitermelés közben arany­pénzek kerültek elő. A le­letekről értesítették a Kecs­keméti Katona József Mú­zeumot. Horváth Attila, megyei múzeumigazgató és helyet­tese, H. Tóth Elvira e hét első napjaiban Kunszent­miklóson tartózkodtak, és a feltárómunka eredménye­ként megállapították, hogy gazdag avar kori sírra hív­ta fel figyelmüket a beje­lentő. A feltehetően feje­delmi sírban több kilónyi aranypénzt, tucatnyi dí­szes szíjvéget, urnát, csa­tokat, kardot, kürtöt és más értékes tárgyakat ta­láltak. Ezeket a megyei múzeumba szállították. A kutatás és a majd másfél ezer éves használati eszközök, dísztárgyak, fegy­verek tudományos vizsgá­lata, értékelése tovább fo­­­­lyik. Annyi máris bizo­nyosra vehető, hogy kecskeméti múzeum rend­a kívüli leletekkel gazdago­dott. H. N. Nyolcvanmillió forintos beruházás Az építés utolsó szakaszához érkezett a Szikrai Állami Gazdaság szőlőfel­dolgozója. A beruházás nemcsak 40 ezer mázsa szőlő feldolgozását és 24 ezer hektó bor tárolását teszi lehetővé, de lesz itt 20 ezer hektoliteres palac­kozó és a dolgozók részére szociális épület, és nem utolsósorban 200 vagonos modern hűtőtároló is. A haza szolgálata F­iatalok mennek egy­másba karolva, nó­­tázva az utcán, s a járó­kelők mosolyogva fordul­nak meg utánuk. A meg­bocsátó, elnéző mosoly az ifjúságot mindig izgalom­ba hozó eseménynek szól: — Bevonulok vagy lesze­­relők? — találgatják felnőttek. S nincs a fér­­­fiak közt, aki ilyenkor ne tudna, ne mesélne va­lamilyen régi, jó ízű vagy hátborzongató históriát a saját katonaidejéből. Bemaradni katonának még akkor is rangot je­lentett a falu közvélemé­nye előtt, amikor valójá­ban siralmas volt a be­vonuló élete. S akit „ki­­szuperáltak”, szégyellte magát. Az ilyen legénnyel a lányok nem álltak szó­ba, hátha valami titkolt nyavalyája van. A legé­nyek pántlikás kalapban jártak, s a zöld katonalá­da apáról fiúra szállt. A háború által megti­­zedelt korosztályból kiölték a katonáskodás, a bevonulás romantikáját. S a következő generáció­ban is maradt valami szkepszis magával a hon­védség intézményével szemben. Korszerűtlen, idejétmúlt dolognak tar­tották egyesek, azonosítva vele a háborúban meg­utált erőszakot, emberte­lenséget. S talán csak napjainkban válik egyre világosabbá minden be­csületes, hazáját szerető, s elért eredményeinket féltő ember előtt, igenis van különbség hogy régi és a mostani, a hó­n­dító háborúkra vagy haza védelmére életrehí­­­ vott hadseregek között. Nem lehet egyenlőségjelet tenni a más népeket le­­igázó imperialista haderő, a Vietnamot, Kambodzsát, Laoszt támadó amerikai inváziós csapatok, s szabadságukért küzdő el­­­lenállók, hazafiak közé. S azt is egyre jobban érzé­keli a ma embere, hogy a­ háború napjainkban már nem csak a frontokon dől el, hanem a hátor­szágban is. A feszültség­­gócok, a puskaporos tűz­fészkek, a helyi háborúk sorsa nem kis mértékben azon is múlik, milyen szilárd és ütőképes a ba­ráti, testvéri országok gazdasága és hadserege. A haza szolgálata nálunk­­ egyet jelent a haladásért, szocializmusért vállalt áldozattal. A békés épí­tőmunka védelmezésével, értékeink, javaink tartós megőrzésével — a har­madik világháború rémé­nek elűzésével. A bevonuló ifjú sorka­tonák talán még nem ér­zik ezt így át mindan­­­nyian. A meleg családi fészek, a gondos szülők, a kedves ismerősök el­hagyása érzelmileg mély nyomokat hagy az em­berben, s fájdalmas is le­­het mindkét részről. De senki sem vonja azt két­ségbe, hogy mindez még­is lényegesen kisebb ál­dozat, mint azoké, akik napjainkban is hadban állnak hazájuk, otthonaik védelméért a agresszorokkal betolakodó szemben. Kiékében élünk, s be­­­­vonuló fiataljaink a béke védelmezői lesznek rövidesen. Otthonuktól nem is nagyon távol, azért sajátítják el a kor­­­szerű haditechnikát, hogy hazánk szilárdan álljon a maga posztján a szocia­lizmust építő népek nagy családjában, T. P.

Next