Petőfi Népe, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-27 / 22. szám

Politikai, társadalmi egységben írta: dr. Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára 1981 első negyedévében ül össze a Haza­fias Népfront VII. kongresszusa, hogy szá­mot adjon a végzett munkáról, meghatároz­za a további teendőket és újjáválassza az or­szágos vezető testületeket. A kongresszust megelőzően 1980. október 15-től kezdődően több ezer magyar településen megválasztot­ták a népfront helyi bizottságait, január 24- vel lezárul a megyei küldöttértekezletek so­ra is. A népfrontválasztások jogpolitikai légkör­ben zajlottak, szervesen kapcsolódtak az 1980-as esztendő kiemelkedő politikai ese­ményeihez. A népfrontfórumokon résztve­vők kifejezték egyetértésüket az MSZMP politikájával, azzal, hogy a párt a népért, a nemzetért viselt felelőssége tudatában tölti be vezető szerepét, politikájában érvényre juttatja az egész társadalom érdekeit. Felelősen szóltak A sok tízezer felszólaló felelő­sen szólt a szocialista építőmun­ka eredményeiről és gondjairól, az országos és a helyi feladatok­ról, tervekről,­ gazdasági építő­munkánk soron lévő kérdéseiről, a munka becsületéről, a társadal­­mimunka-akciókról, életmódról és életkörülményekről, a közéletről, a lakóhelyi mozgalmi munkáról, és sok más életünket, jelenünket és jövőnket formáló kérdésről. Visszatértek azokra a közérdekű észrevételekre is, amelyek az el­múlt évi tanácsi és országgyűlési képviselői választásokat megelő­ző gyűléseken vetődtek fel. nyílt légkör erősítette a népfront­A testületek önállóságát, felelőssé­gét, gazdagodott együttműködé­sük a tanácsokkal, a társadalmi és a tömegszervezetekkel. A tanácskozások nem egysze­rűen véleményt mondtak a Ha­zafias Népfront Országos Taná­csának a „A szocialista demok­rácia, lakóhelyi közélet” című vi­taanyagáról, hanem a szocialista demokrácia alkotó műhelyeivé váltak. Egyöntetű a vélemény, hogy a demokrácia fejlesztése, a közélet gazdagítása a szocializ­mus teljesebbé tételét­­ szolgálja, ezért érvényesítésén a mozgalom­nak céltudatosabban kell mun­kálkodnia. Célunk, hogy a dolgo­zók minél nagyobb szám­ban ve­gyenek részt a hatalom gyakor­lásában, a közügyek intézésében, a döntések hozásában, a határo­zatok végrehajtásának ellenőrzé­sében. Ehhez kialakult a megfe­lelő politikai intézményrendszer,­­ amelyet tartalmilag még gazda­gítanunk kell. A demokrácia gyakorlása­ ­ Szükséges, hogy az állampolgá­rok ne csak véleményt mondhas­­­sanak, hanem célszerű javaslatai­kat fogadják is el, vagy érdemi­leg minősítsék. Az érdemi mun­ka, a tényleges beleszólási és döntési lehetőség, a mindehhez szükséges tájékozottság fejleszti legjobban az egyénben és a kö­zösségben a demokrácia tisztele­tét és gyakorlását. A népfront fó­rumai akkor, és azért élőek, ele­venek, mert a lakosságot érdek­lő, érintő témákat tűznek napi­rendre, és jelzéseiket, javaslatai­kat eljuttatják az arra illetékes, megfelelő jogkörrel rendelkező szervekhez vagy — ha szükséges — mozgalmi akciót szerveznek megoldásukra. E megállapítás vo­natkozik a testületi ülésekre, falugyűlésekre, a városkörzeti ta­a­nácskozásokra, a tematikus vita­fórumokra egyaránt. Akár gazda­sági, akár társadalompolitikai kérdések kerültek napirendre, el­mélyültebb lett a közös gondol­kodás, erősödött a cselekvési készség, a jobbító szándék. A társadalmi viták és a lakos­sági összejövetelek hozzájárultak ahhoz, hogy az emberek jobban megismerjék a gazdasági, a poli­tikai tennivalókat, terveket, s ki­egészítsék javaslataikkal, majd sajátjuknak érezzék a végrehaj­tás­ folyamatában. A népfront választási fórumai elismeréssel szóltak a törvény­­tervezetek társadalmi vitáiról is. Az elmúlt ciklusban 24 törvényt alkotott az országgyűlés, és ezek többsége — a társadalmi viták révén — a lakosság javaslatait is tartalmazza. A viták a törvény­­alkotás szempontjából is haszno­sak voltak, és fejlesztették az ál­lampolgárok jogtudatát. Ezen az úton kell továbbhaladnunk. Jogok és kötelességek A szocialista állam jogokkal és kötelességekkel ruházza fel pol­gárait, hogy ezekkel jól éljenek, azt elősegítik a­­ tájékoztatók, az eszmecserék, ,a viták, az­­ eltérő érdekek feltárása, a nézetek egyeztetése. Ilyen módon erősödik az állampolgári fegyelem, a köte­lességtudat és a szemléleti egység is. A fórumok legfőbb célja, hogy közösen keressük a gyorsabb elő­rehaladás útját. A népfront testületei és aktivis­tái közreműködnek az állami szervek és az állampolgárok kap­csolatainak erősítésében. Az or­szággyűlés, a tanácsok, a kép­viselők, a tanácstagok tevé­kenysége ennek megfelelő figyelmet kap a mozgalom közjogi tevékenységében. A nép­front is szorgalmazza az ország­­gyűlés ellenőrző szerepének to­vábbi növelését. A képviselőktől azt vártjuk, hogy politikusan te­vékenykedjenek, ugyanakkor vá­lasztóik ügyes-bajos gondjaival is törődjenek. A képviselők és tanácstagok is elkötelezett embe­­­rek, akik azonosultak a népfront választási programjával, akik ké­szek áldozatkészen munkálkodni a szocialista építőmunka soron­­ lévő feladatainak megoldásán, akik érdeklődnek a közügyek iránt. Választóik azt várják tő­lük, hogy felelősségteljes munká­val, véleménynyilvánítással jól szolgálják a társadalom, a válasz­tókerület érdekeit. Cselekvő állampolgárok A népfront szervei a lakosság érdekében, a lakóhelyi demokrá­cia fejlesztésében együtt dolgoz­nak a tanácsokkal. A Hazafias Népfront és a tanácsok együtt­működése kétoldalú és­ kölcsönös a közérdekű tennivalók meghatá­rozásában és elvégzésében, a la­kossági igények feltárásában és egyeztetésében. A nyílt város- és községpolitika is elősegítette a lakóhelyi közélet élénkülését. A tanácstag, mint fontos közéleti ember, elősegíti vagy segítheti a lakóterületi munka fejlesztését. E munkában számíthat a népfront­­bizottságok támogatására. Az egészséges lakóhelyi közélet erkölcsi,és anyagi­ értékeket te­remt. A sikeres társa­dalmi mun­ka­akciók, a környezet építése, szépítése, a fejlesztési alapok cél­szerű felhasználása tanúskodnak erről. Az idősekkel, a fiatalokkal, az egymással való­­ törődés is ré­sze a jó közérzetnek. Mindezért szenvedélyesen szót emeltek a községi, a városi, a megyei nép­frontértekezletek. Mint ahogy szót emeltek az aprófalvakban, a társközségekben­ élő emberek jobb ellátásáért, a színvonalasabb szol­gáltatásért, és más jellegű gondok megoldásáért. A tapasztalatok alapján a mozgalom méltán szá­míthat arra, hogy a cselekvő ál­lampolgárok önmagukat, egymást formálják igazi közösségi embe­rekké. E folyamatban újabb és újabb rétegekhez és emberekhez kell eljutnunk. Az összefogás alapja A mozgalomban együtt­­ mun­kálkodnak a különböző foglalko­zású, világnézetű és anyanyelvű emberek. A népfrontos összefo­gásnak az alapja a szilárd osz­tályszövetség és a széles politi­kai, társadalmi egység. De a nép­frontbizottságoknak az eddiginél nagyobb figyelemmel kell kísér­nie a sajátos rétegek helyzetét. Többet kell törődniük a házias­­­szonyokkal, a gyermekgondozási segélyen lévő anyákkal, a tanyá­kon, a pusztákon élő emberekkel. Jobban kell gondoskodni azokról a fiatalokról, akik nehezen talál­ják meg az utat a közéletbe. Nem mondhatunk le azokról az állampolgárokról sem, akik vis­­­szahúzódnak vagy közömbösek. A befelé fordulás oka sokszor a tá­jékozatlanságban, a kudarcokban, az adott közösség gyengeségében rejlik. Az eredményesebb réteg­politikai munka feltételezi a moz­galmi munka módszereinek to­vábbfejlesztését is. A népfront­munka egészét gazdagították azok a javaslatok és kezdeményezések, amelyek a papirosmunka helyett az ügyet, az embert, az emberi környezetet, a tudást helyezték középpontba. A népfrontválasztások is ki­fejezték, hogy hazánkban erős a nemzeti egység, amelyet a szocia­lizmus korszaka teremtett meg, amely ösztönzője további előreha­ladásunknak is. A Hazafias Nép­front sokoldalú politikai munká­val, fórumrendszerének tartalmi gazdagításával, a lakóhelyi köz­élet élénkítésével is hozzájárul ahhoz, hogy ez az egység tovább szilárduljon és újabb rétegek, ál­lampolgárok vállalják egyre tuda­tosabban szocialista­ céljaink tel­jesítését, azt, hogy a maguk poszt­ján szívósan küzdjenek a jobbért, a korszerűbbért. KÉPERNYŐ Jó volt látni, hallani Örülök, hogy éppen Kovács András készítette a francia me­nekültek magyarországi fogadta­tását, helyzetét bemutató doku­mentumfilmet. Hitele van, sze­mélyi garanciája­ Cseres Tiborral tartotta a hátát a Hideg napok­ért. Kérlelhetetlen őszinteséggel, megingathatatlan igazságérzettel vizsgálták, hogyan történhetett meg az újvidéki katasztrófa. Most ez az összeállítás visszamenőleg is súlyosbítja az akkori bűnösök vétkét, mert igazolja, hogy a ma­gyar nép többsége humánus gon­dolkodású. Az érdekei ellen dúló háborúval csak a gazemberek, a cinikusok és a hülyék azonosul­tak, az emberek zöme elviselte a rákényszerített szerepet. Nem feladatunk a történelmi visszapillantás, még kevésbé né­pünk magatartásának az elemzé­se, minősítése egy tévéműsor ürü­gyén. Kovács András sem erre vállalkozott a csaknem négy évti­zede idesodródott szökött hadi­foglyok megszólaltatásával. A kü­lönböző pártállású, az eltérő mű­veltségű, a más-más sorsú fran­ciák egyaránt megható tisztelet­tel, hálával idézték az itt töltött éveket. Ilyen magyarok is voltak, ezt közli a film. Elég sokan le­hettek, ezt sugallják az emléke­­zők.­­ A tévés stáb a tolmácsolás hi­telességére, pontosságára, a tárgy­­szerűségre törekedve bizonyította: érzik az ügy fontosságát, így, eb­ben a formában, ebben a keret­ben tárulhatott föl a legérzékle­tesebben, a legmeggyőzőbben magunktól, másoktól megtépázott a nemzeti tudatot erősítő tanulság. Jó volt látni, hallani, hogy Szegvári Katalin milyen kiváló emberrel „randevúzott” a tévé új sorozatában. A képernyőn bemu­tatott „nehéz emberek”, a ripor­terek segítségével a közvéleményt akarva-akaratlanul maguk mögé sorakoztató újítók, mást akarók sikere, ügyük boldogulása szinte mérhetetlen társadalmi energiá­kat szabadított föl, fogott mun­kába. Egy-egy „ötszemközt”, egy­­egy „Siker” óránként frissítette közérzetünket. Dr. Hermann Imre is azok közé tartozik, akik egy pillanatra sem adják föl az értelmes lét eszmé­jét. A köz javára hasznosítják tudásukat, olykor kényelmetlen­séget, egzisztenciális nehézsége­ket, hátrányokat is vállalnak ezért. A néha túlhajtottnak lát­szó riporter ezúttal mindvégig kordában tartotta a beszélgetést. Tanítani lehetne, ahogyan szinte észrevételenül feszültséget teremt, kibontja, kibontatja „a téma” mö­göttes rétegeit. Helyi kezdeményezésnek kö­szönhető — igenis köszönhető, mert a tévé-nyilvánosságot álta­lában minősítésnek, elismerésnek tekintik az emberek —, hogy az Ablak premierjén a kecskeméti városi tanács is föltűnt a képer­nyőn. Célszerűnek látták a sze­gedi stúdióban és „odafönt”, hogy — nyilván követendő példaként — hivatkozzanak a kecskeméti öregek házára. Csak az a bökke­nő, hogy a legeslegjobb elgondo­lások, a legtervszerűbb megvalósítása sem könnyű. akciók Saj­nos, éppen akkor csapta be Ko­­valik Károly műsorvezető „az ablakot” (vette el a képet és a hangot), amikor kezdett izgalmas­sá válni az ügy, amikor mindkét­­ fél, a hivatalnok és az ügy­fél) találkozott. (Elképzelhető, hogy a szerkesztőséget „idéző” állandó gépkattogástól nem hallotta, hogy miről van szó? Jó néhányszor mi is csak találgattunk: halkabb szavú kollégánk mondandója be­­le-belefúlt a kipp-koppba­. Szerencse: a nézők nem abból minősítik az ügyes, helyenként egészen érdekes műsort, hogy — a lázas munkából ítélve —, a megjelenéskor gépelik a kézirato­kat, amelyekből persze egy sem kerülhetett a műsorba. (Már a következő számon dolgoztak?) Örömmel ismétlem: jó volt lát­ni és hallani, hogy mire jutott a Naplemente előtt akció. A tévé a társszervező, az egyik lelkesítő jogcímén is összefoglalhatta szép eredményeit. H. N. Számítástudományi konferencia Megkezdődött hétfőn az MTA székházában a III. országos szá­mítástudományi konferencia. Neumann János Számítógéptudo­­­mányi Társaság és az MTA szá­mítástudományi bizottságának kö­zös, háromnapos eseményén 200 hazai szakember mellett 14 ország 80 meghívott mérnöke, matema­tikusa vesz részt, és félszáz elő­adás keretében számolnak be a legkorszerűbb számítógépek al­kalmazási lehetőségeiről. Az első napi plenáris ülésen amerikai és NDK-beli professzorok ismertet­ték a számítástudomány mai legégetőbb kérdéseit, a gépi prog­ramok alkalmazási illetve ezek elméleti lehetőségeit, megalapo­zásának feltételeit. Ezután ma­gyar szakemberek hasonlították össze a hazai számítástudomány és a nemzetközi élvonal eredmé­nyeit. (MTI) jp matematikai modellezés a mezőgazdaságban A MÉM és a TOT támogatá­sával működő Mezőgazdasági Üzemszervezési Iroda eddig több mint ezer mezőgazdasági üzemben vállalt el gépi adatfeldolgozást, s a kedvező tapasztalatok alap­ján szolgáltatásait bővíti. Előtér­be került a szervezési munkák számítógépes irányítása. Az iroda R—22 és RC mintájú számítógépeivel a közös gazdasá­gok megrendelésére beprogra­mozza a termelés irányítását. En­nek megfelelően a szarvasmarha­tartás számítógépes irányításá­ra új modellrendszer készült el, amelyet sikerrel alkalmaznak dunavarsányi Petőfi és az ócsai a Vörös Október Tsz-ben. A rácke­vei Aranykalász Tsz-ben a kész­letezés rendszerét a számítógépes vezérléssel alakították ki. A kar­cagi tsz-ben is sikerrel alkalmaz­zák a készletgazdálkodásnál számítógépes feldolgozást és prog­­­ramozást. Az eddigi tapasztala­tok alapján 1981-ben további 8—10 termelőszövetkezetben tér­nek át a számítógépes informá­ciós rendszer valamelyik ágaza­tának bevezetésére. Rövidesen lehetőség nyílik a kis számítógépek felhasználásá­ra is a mezőgazdaságban. A Vi­deoton VT—20-as gépe Fejér me­gyében kísérleti jelleggel kezdi meg a közös gazdaságokban a ma­tematikai modellezést. Az iroda új módszere az úgy­nevezett csoportos szervezési rendszer. Ennek lényege, hogy egy-egy témában elkészített üzem­­szervezési megoldást több gaz­daságban is megvalósítják.­ Olyan szervezési megoldásokat dolgoz­nak ki — részben számítógéppel —, amelyek viszonylag olcsón át­vehetők az irodától, a többszöri felhasználás ugyanis a szolgál­tatás költségeit esetenként a fe­lére csökkenti. (MTI) 1981. január 27. • PETŐFI NÉPE • 3 Kiváló címet szereztek Munkásőrök ünnepi egységgyűlése Kiskunfélegyházán Szombaton délelőtt 10 órakor díszjel köszöntötte a kiskunfél­egyházi Állatiforgalmi és Húsipari Vállalat ebédlőjében a Márton­­ffy Ernő munkásőregység ünne­pi gyűlésére érkező Terhe Dezsőt, a megyei pártbizottság titkárát, dr. Cserháti Lászlót, a munkás­őrség megyei parancsnokát, Pi­­rinyi Sándort, a munkásőrség or­szágos parancsnokságának osz­tályvezetőjét. A jelentéstétel után a vendégek, a bázisüzemek párt- és gazdasági vezetői, a munkás­őrök hozzátartozói előtt Timafalvi László köszöntötte a munkásőrö­­ket, s bejelentette, hogy a Bajcsy- Zsilinszky Általános Iskola 608-as számú Móra Ferenc úttörőcsapa­ta rövid műsorral kedveskedik az egységgyűlés résztvevőinek. Az úttörők énekszámait és szavalata­it nagy tetszés fogadta. Bibok Kálmán egységparancs­nok számolt be ezután az elmúlt évi munkáról. Elmondta, hogy az egység munkásőrei példásan teljesítették a párt határozataiból származó kötelezettségeiket. Az egység tagjainak 63 százaléka politikai oktatáson, 10 százaléka állami oktatáson vesz részt. A pártvezetőség-választó taggyűlé­seken harminckilenc munkásőrt választottak meg különböző párt­tisztségekbe. Az alegységeknél jó kollektív szellem alakult ki, amelyben az elvtársi együttműkö­dés, a segítőkészség, az önfelál­­­dozás és az öntudatos fegyelem normái érvényesülnek. A munkásőregység 80 százalé­ka fizikai munkás és közvetlen a termelésirányításban vesz részt, 53 százaléka pedig öt évnél hos­­­­szabb szolgálati idővel rendelke­zik. A munkásőrök a szolgálatban éppen úgy megállják a helyüket, mint a termelő munkában. Az elmúlt esztendőben a foglalkozá­sokon ,a megjelenés aránya meg­haladta a 91 százalékot, kiválóan hajtották végre a főfeladatokat, s a kiképzés más ágaiban is igen jelentős eredményeket értek el. A főbb feladatokat a követke­zőkben vázolta: Törekedni kell a politikai nevelő munka, a párt­megbízatásáért érzett felelősség további növelésére, a VI. ötéves terv célkitűzéseinek megvalósí­tására, a munkásőrség negyedszá­zados évfordulójának megünnep­lésére. Ezen túl, a parancsnoki munka színvonalának emelésére, a kiképzés és a harckészültség követelményeinek növelésére. A beszámoló után dr. Cserháti László, a munkásőrség parancsnoka nyújtotta át megyei Bibok Kálmánnak a szocialista verseny­mozgalomban elért eredményért a serleget, amelyet az egység há­romszoros hajrája köszöntött. Ez­zel a Mártonffy Ernő munkásőr­egység már negyedszer szerezte meg a kiváló címet. A kitünteté­sek átadását követően Terbe De­zső, a megyei pártbizottság tit­kára köszöntötte a kiváló mun­kásőregység személyi állományát, hangsúlyozva, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben a munká­ban és a kiképzésben egyaránt szükség van a munkásőrök helyt­állására. Megható mozzanata volt az egységgyűlésnek, amikor Czakó István leszerelő munkásőr át­nyújtotta a fegyvert Magány MU házfi előképzés munkásőrnek. Sztanojev András, a városi párt­­bizottság első titkára szólt ezu­tán a munkásőregység-gyűlés résztvevőihez, majd az előképzős munkásőrök tettek esküt. A mun­kásőregység-gyűlés az Internaci­­onálé hangjaival ért véget. • Szombaton délután Kiskőrösön a művelődési házban rendezte meg a Petőfi Sándor munkásőregy­­ség ünnepi egységgyűlését, ahol Horváth Sándor parancsnok szá­molt be a múlt évi munkáról. Az eseményen részt vett és felszó­lalt Ivanics Lajos, a járási párt­­bizottság első titkára. Vízin. Miklós, a megyei parancsnok he­lyettese a szocialista versenymoz­galomban elért eredményért ad­ta át az elismerő oklevelet. Az egységgyűlést köszöntötték a csen­gődi munkásőr-úttörőgárda tagjai. G. G. • Bibok Kálmán egységparancsnok beszámolóját tartja. • Az előképzés munkásőrök eskütétele. (Straszer András felvételei) Magyar-csehszlovák vízügyi tárgyalások Hétfőn magyar-csehszlovák vízügyi tárgyalások kezdődtek Győrött az Észak-dunántúli Víz­ügyi Igazgatóság székházában. A tárgyalások témája egyebek kö­zött a 200 kilométer hosszú közös Duna-szakasz szabályozása. Szigetköznél és Csallóköznél már évek óta összehangolt tervek alapján dolgoznak a Duna-ágak rendezésén, a partbiztosításon. A munkák azt a célt szolgálják, hogy a­ víz mozgása meggyorsuljon, és kevesebb hordalék rakódjon le a mederben. Tavaly a gázlók vonalában több mint 400 ezer köbméter sódert kotortak-emeltek ki a folyóból, és mintegy 50 ezer tonna követ építettek be a partvédelmi mű­vekbe a két ország vízügyi vál­lalatai. A folyamszabályozási munkák a szigetközi és a csallóközi oldalon is folytatódnak, a magyar olda­lon például Rajka és Ásványráró között 36 kilométer hosszúságban befejeződik az egységes partsza­kasz kiépítése. Az ötnapos ülésszakon megálla­podnak a meder kotrásának to­vábbi ütemezésében. (MTI)

Next