Petőfi Népe, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-12 / 85. szám
MÚZEUMI TANÓRÁK Jász ékszerek, gepida kincsek Szolnok megye maiban, az elmúlt múzeumok ásatásai nyomán évtizetesérdek értékes, régészeti anyag gondosan halmozódott fel. A restaurált és őrzött leletek az őskortól a törökkor végéig az e területen élő népek, népcsoportok életmódjáról, használati eszközeiről, temetkezési szokásairól adnak áttekintést. A Damjanich János Múzeum a kincsek egy részét a Szolnok megye a népek országútján című állandó régészeti kiállításon mutatja be Szolnokon. A kiállítótermek szűk volta miatt raktárban maradó anyagot viszont időszaki és vándorkiállításokon tárják a látogatók elé. A Tisza mentén élő ősi népek szokásait reprezentáló nagyrévi leletanyagot a Szolnoki Papírgyár művelődési termében rendezett tárlattal indították útjára. Ezután a tiszaföldvári Hajnóczi gimnázium és szakközépiskola tanulói a történelemóra a múzeumban című sorozat keretében tárlaton rendezendő iskolai ismerkedhetnek meg a kincsekkel. Jászberényben a Jászság régészeti emlékeiből nyílik májusban időszaki kiállítás; érdekes látnivalója lesz Jászberény—Négyszállás területén a Kárpát-medencében elsőként feltárt jásztemető leletanyaga; ékszerek, ruhadíszek, ezek az székek a Jászság és a Kaukázus vidékén élő osszét nép kapcsolatára, rokonságára is utalnak. Rákóczifalván a település centenáriumának tiszteletére tárják látogatók elé a község határában feltárt bronz és avar kori település maradványait, a gepida sírjaiból megmentett temető kincseket. /íllrftmi MERÉSZEN KOCKÁZTATVA, /\lldlill DE MEGFONTOLTAN élelmiszer-kereskedelem Nehéz körülmények között működő vállalat élére került a múlt év szeptemberében Bessenyi István, a Bács-Kiskun megyei Élelmiszer-kereskedelmi Vállalat igazgatója. Olyan 195 üzletből álló J,örökséget” vett át, amelynek 50 százaléka 60 négyzetméter alatti, s 80 százaléka bérlemény. Az üzletek zöme — többek között ezért is — gazdaságtalanul üzemeltethető. Objektív okok miatt évtizedeken át nem történt dinamikus hálózatfejlesztés. — Ennek talán az volt az oka — mondta az igazgató —, hogy az alapellátásban nem voltak gondok. Ezért is fordulhatott elő, az árrést egyre szűkítették, egyre kevesebb lett a nyereség, így a fejlesztési alap is. Az üzletek berendezései, gépei, hűtőpultjai elöregedtek, pótlásukra nem jutott pénz... A minisztérium is értékelte ezt a helyzetet, s talán visszakapjuk az árrést amelyből nyereséget, illetve fejlesztési alapot tudunk képezni. Ízig-vérig kereskedő, korábban a Skála-coop vezérigazgatóhelyettese volt, de jelenleg is tagja a Belkereskedelmi Kamarának. .A nehézségeket jól látja, s ez már önmagában is fél siker. • A vállalatnál nagyon sok a szubjektív, az emberi gondolkodásból származó gond. Lassú az emberek észjárása,s éppen ezért a felső vezetőségtől kezdve van tennivaló. Túlságosan a boltvezetőkre bíztuk a beszerzést, de ezzel együtt magukra is hagytuk őket, megmerevítettük az áru útját. A „tekintélytisztelet” nem éppen jó kereskedői vonás, mert nem szabad meghajolni bármely vállalat előtt, ha az nem jól szállít, vagy éppen baleknek néz bennünket. A meglehetősen gyenge bolthálózat ,a merev, maradi gondolkodás, a fejlesztési alapok hiánya egyszerűen lehetetlenné tenné az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat fejlődését, ha nincs új elképzelés, se olyan ötlet, már láttatni engedi a jövőt,amely — Elhatározásunk egyszerű volt: meg kell teremteni a többcsatornás árubeszerzést Tavaly a vállalat nagykereskedelmi jogot kapott. Egy osztályt hoztunk létre, s ezzel, no meg a megyei árualapokra támaszkodva, sikerült több vonatkozásban is kiiktatni a nagykereskedelmet. Nagyon jók, partnereiknek bizonyultak az állami gazdaságok, a tsz-ek, amelyek még szállítási költséget is megtakarítottak azzal, hogy nem Budapestre, Győrbe, a Balaton mellé fuvaroztak, hanem velünk kötöttek szerződést Ebben az évben mintegy 80—100 milliós mi tevékenység nagykereskedőlelérésére számítunk, s az éves árualapot már lekötöttük. Nagy „húzás" volt a nagykereskedelmi tevékenységi jog megszerzése,hiszen ilyen módon mindkét árrés a vállalatnál marad.Ez még nem minden, ugyanis van lehetőség a továbbfejlesztésre, a fejlődésre, különösebb beruházás nélkül is. Nem riadunk vissza, sőt szorgalmazzuk a gazdasági társulások létrehozását. Kiskunhalason például egyáltalán nincs üzletünk. Megbeszéltük az állami gazdaság vezetőivel, hogy közös teherviseléssel boltot nyitunk. Több elképzelés megvalósítása már megkezdődött, de ezekről konkrétan nem fok beszélni, mert ez még szeretsok mindentől függ, erre saját erőnk kevésnek bizonyul. Egy azonban bizonyos, a hálózatkorszerűsítést meg kell kezdeni, ha szükséges, társulás útján is. Élni akarunk ezzel az új formával, mert óriási fantázia van benne. Keressük az útját a jugoszláv kishatárforgalomból beszerezhető áruknak, azokból származó szocialista orszáválasztékbővítésnek, sőt a Konsumex-szel közösen kapitalista árucsere megvalósításának. A bolthálózat-korszerűsítést manapság aligha lehet elképzelni pénz, beruházás, átalakítás nélkül.Legalábbis eddig ez így történt. A kereskedelemnek mégis vannak olyan tartalékai, lehetőségei, amelyek még mindig kihasználatlanok. — Rengeteg a tartalékunk és sok jó kereskedelmi módszerünk van, amit vagy elfelejtettünk, vagy csak egyszerűen nem használtunk ki. Úgy érzem, ki kell lépnünk ebből a minket körülvevő „csendből”. Van lehetőségünk rendezvényekre, akciókra. Mire gondolok? A partnercégekkel vásárokra, közösen engedményes a kockázati alapok hatékonyabb kihasználására. Növelni akarjuk az üzletekben a kínálatot, köztük a büfé-jellegűeket. Bevezetjük húsüzleteinkben a főtt áru — hurka, kolbász — és kenyér árusítását. A nagyobb ABC-áruházakban grill-ételek, a hot dog, főtt virsli a a pizza fogyasztását, s ehhez nem is kell beruházás. Továbbmegyek, minden városban az édességboltunkat speciális üzletté alakítjuk. Kávét, teát, édességet, süteményt poharas pezsgőt, szendvicset árusítunk, amihez szintén nem kell pénz, csupán akarat. Az szinte természetes, hogy a vállalat irányításában, szervezettségében is lépniük kell. Megvalósítani az ésszerű gondolkodást, s ez talán kihúzza a kátyúból a szekeret. Mert nem rosszak az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat szakemberei, sőt erős a törzsgárda, de ha nagyobb az indukció, erősebb lesz az áram, több lesz a jó ötlet, nagyobb a kínálat, a vásárló is elégedettebb lesz, s az üzlet sem megy rosszul. — Irtózom a frázisoktól, de még bosszantóbb, ha ezt a kiskereskedő használja a bizonyítvány magyarázásához. Nem a nehézségeket kell felsorolni, meg azt, miért nem megy valami, hanem keresni a megoldást, az újat. A kereskedelmi módszereket az élethez igazítani... A Bács-Kiskun megyei Élelmiszer-kereskedelmi Vállalat igazgatójának tervei, elképzelései — talán mondani sem kell — aligha nevezhetők nagyratörőnek, inkább reálisnak, a kor követelményeinek megfelelőnek. Megvalósításuk talán kereskedelmi, vállalati érdek, de ezzel elsősorban mi, a vásárlók járunk jól, s ez egyáltalán nem elhanyagolható. Gémes Gábor a megyében Mindennapos eset, hogy valami jól kezdődik, valamivel jót szeretnénk — és mégis balul ütnek ki a dolgok. Emberek jöttek emberek törtek Ujjongva fogadtuk a faültetésről szóló híreket. — Végre! Tovább szépül a városi és a falusi emberek környezete! Fotóriporterünk nyomban útra kelt, hogy egy faültetésről frissiben tudósítson. Méghozzá nem is akármilyen telepítésről! Olyan, tízéves celtixfa állomáshelyére érkezésénél volt jelen, amelyet egy építkezési területről mentettek át, gyökerénél földlabdacsokkal, s a kecskeméti Petőfi Sándor utcába vittek, egy magas ház tövébe. A szándék dicséretes: oldani a kő rengeteg egyhangúságát. Emberek jelentek meg ugyanekkor, vagy kissé korábban, e házaktól nem túl messze. De ők nem ástak fáradságos munkával gödröt. Eszük ágában sem volt földlabdacsos fákat idehozni, ők már pusztítani jöttek a már korábban elültetettet! S kezük nyomán, íme ez maradt... (képünkön) Utazom haza Budapestről. Hiába figyelmeztettek, hogy ne a Lajosmizsén, hanem a Cegléden át haladó vonatra váltsak jegyet, nem hallgattam tanácsadóimra. Pedig ők mondták: ,,Vigyázz! Ez amolyan fekete vonat.” Nyugalmas órákat fogtam ki. Szerencsésen utazhattam. Út közben semmilyen kilengés nem történt. Arról viszont, hogy az utasok és a vasutasok rettegett lajosmizsei vonalán a vonatnak mégiscsak van fekete múltja, tanúskodtak a meggyötört kocsik. A mennyezetről üres — kifosztott — égőfoglalatok bámultak szomorúan lefelé. képtartók az ülések fölött szinte szégyellték, hogy csupaszon, képek nélkül maradtak. De a legnagyobb bántódás, úgy láttam, az üléseket és az ablakokat érte. Annyi ragadós kosztól, mint amennyivel befeketítették ezeket, a valaha legerősebb ülés és legtisztább ablak is elpityeredne, ha erre fel volna készülve. Lenne mit és kiket siratniuk! Ha tilos, miért szabad? Még mindig a MÁV — de ezúttal egyiik állomása, a hosszú évek során felújított kecskeméti. Nézegettem a várócsarnok, színes kockákkal kirakott falát. Elégedett vagyok, hogy az Utasellátó-pavilonnál szűnni nem akar a sor. Megy az üzlet, így a jó! A pénztáraknál nincs torlódás. Van ülőhely a padokon, ahol kényelmesen várjuk a vonatunk érkezését jelző trillát. Nem volna semmi baj,de — nicsak — itt egy nagy ívben kikerült tilalomra, azaz tilalomtábla. RajPereg a „Sértés" a kecskeméti Otthon Mozi egyik délutáni előadásán. Azaz, jobban mondva, peregnie kellene a filmnek, ha nem szakadna el minduntalan. Edzett mozilátogató vagyok. Fel sem veszem az első négy-öt szakadást. Kissé ugyan zavar, hogy a megalázott főszereplőt, Tordy Gézát és a kiszolgáltatott, helyzetével szemben értetlen, sőt a sértegető eladó pártjára álló vevőket csak töredékesen láthatom, de vigasztal az a remény, hogy ha a vége jó!... ita piros csíkkat áthúzott cigaretta. Azt jelenti: tilos a dohányzás. A valóság viszont nem ennyire egyértelmű. Többen úgy tesznek, mintha észre sem vennék a piros ábrát. (Nem az első eset.A közúti jelzőtáblák némelyikének is ez a sorsa.) Vígan fújják a füstöt a várakozók, ahogy az már általában szokásos. De nem lett jó. Egyre újabb és újabb szakadások. Ismét sötét, majd ismét világos a nézőtéren. Kisvártatva megint villan a filmvászon. Megy tovább a „Sértés". Még mindig bízom a hátralévő (?) folyamatosságban, amikor egy bugyuta szövegű dalnál újra csütörtököt mond a kópia. Szakadás, majd világos. Világos, hogy ilyen filmet — ennyire szétszabdalva — valóban sértés vetíteni! Korszerű mumus Egy anya érkezik, kisgyermekével, a falusi orvos rendelőjébe. Az orvos — éppen tanúja vagyok — semmi rendkívülire (injekciózás, torokvizsgálat) nem készül. Csupán, szép óvatosan hallgatná a kislány mellkasát, de ez a gyermek éktelen bömbölése közepette, roppant nehezen megy. A síró-üvöltő kislányra, hogy „hatással' legyen, édesanyja ráparancsol: — Ha nem hallgatsz el azonnal, kapsz egy jó nagy szurit! Ez azonban csak olaj a tűzre. A gyerek ennek hallatára még sűrűbben potyogtatja könnyeit. Üvölt, ahogy a száján kifér. Látom, itt most nincs mentség. Az orvos—beteg kapcsolatában (még ha az utóbbi egy hároméves gyermek is) valami jóvátehetetlen történik. S nem valószínű, hogy az orvos hibájából. Inkább a szülőéből. Aki — a zsákos és szénhordó emberrel, a rendőrrel, vagy a szomszéddal sakkban tartó, ügyeletes mumusokhoz ezúttal a gyógyító orvost és injekcióját odasorolva — olyasvalakivel ijesztget, aki egyébként nem félelemkeltő. Aki nem érdemli meg, hogy az olcsó hatásvadászat eszközének tekintsék! Kohl Antal Furcsaságok, fonákságok A fekete vonaton ' Sértés! _|jiirtlmir» 1983. április 12. • PETŐFI NÉPE • 3 Lakásügyi jogpropaganda AHHOZ, hogy tisztában legyünk mainkkal állampolgári jogi kötelezettségeinkkel, ismernünk kell a különböző jogágak mindennapi életünkhöz kapcsolódó szabályainak a lényegét. Ez csak úgy lehetséges, ha segítenek az erre kötelezett vagy önként elkötelezett szervek. A jogismertetésnek a szocialista államokban, így természetesen hazánkban is, mindig nagy jelentőséget tulajdonított maga a jogalkotó is. Mégsem ment ez mindig egyformán jól. Ezért örvendetes, hogy immár hosszabb idő óta folyamatos és eredményes a jogpropaganda tevékenység. Ebben jeleskedik a Magyar Jogász Szövetség, a tömegkommunikáció, a sajtó, rádió és televízió, s valamennyi társadalmi és tömegszervezet. Jelentős szerepet vállalt e téren a Hazafias Népfront. A mozgalom tömegpropaganda munkájának fontos részévé vált a jogismertetés. Igyekeznek időben és a lehető legszélesebb körben kifejteni e tevékenységüket. Az ügy gazdája, a megyei népfrontbizottság közjogi munkabizottsága az elmúlt hónapokban ismét bizonyította rugalmasságát, az igényekhez való gyors alkalmazkodását. Dr. Nádasdi Miklós, a bizottság titkára arról tájékoztatott, hogy — sok esetben más szervekkel közösen — sikerült megyeszerte ismertetni az általános érdeklődést kiváltó új lakásügyi jogszabályokat, elsősorban azok helyi vonatkozásait. TÖBB MINT HARMINC falugyűlésen és ugyanennyi városkörzeti tanácskozáson esett szó e fontos témáról. A legtöbb helyen a tanácselnökök vagy titkárok foglalkoztak ezzel, válaszoltak az érdeklődők kérdéseire. Egyéb fórumokon is napirendre tűzték a témát. Falvainkban — ahol elsődleges szerepe van a magánerős lakásépítésnek — főként a hitelfeltételek, a telekvásárlási lehetőségek érdekelték az embereket. Kecskeméten jogászok tartottak lakásügyi előadásokat. A legtöbb kérdés a letéti díjakkal, az állami bérlakások megvételének a lehetőségével és azzal kapcsolatban hangzott el, hogy mi lesz azokkal, akik nem tudják vagy nem akarják megvásárolni a bérlakást. Az érdeklődés érthető, hiszen a megye 13 500 ilyen lakásának a fele Kecskeméten van. Általános tapasztalat az is, hogy a falusi emberek fenntartással fogadták a telkek tartós használatbavételének a lehetőségét. Mindenütt igyekeztek eloszlatni a kételyt. Megmagyarázták, hogy a rendelet szerint a tartós használatbavétel legkevesebb ötven évre, illetve a lakóépület fennállásáig szól, s hogy az ilyen ingatlan ugyanúgy örökölhető, mint a személyi tulajdonú. A népfront közjogi munkabizottsága tovább szorgalmazza az említett rendeletek tudatosítását falun és városon egyaránt. Felhívták szervek a helyi népfrontfigyelmét arra, hogy ne elvont, túlbonyolított előadások keretében szóljanak erről. A lakosság rövid és konkrét ismertetéseket vár. Menetközben kiderült, hogy a munkahelyi jogsegélyszolgálatok dolgozói sem ismerik mindenütt kellően e jogszabályokat. Ezért ahol szükséges, őket is szervezetten tájékoztatni kell, mint azt Kiskunhalason már megtették. A megyében bekapcsolódott a lakásügyi jogpropagandába a TIT, a szakszervezet és természetesen a jogász szövetség megyei szervezete is. A jogászok felkészülve várják a meghívásokat az ilyen jellegű előadások megtartására. A népfront további lakásügyi fórumok szervezésére készül. Ennek programját most dolgozzák ki. Rapi Miklós FOTÓTÁRLAT NYÍLT Képek Kanadából A Kecskeméti Fotóklub fennállása óta rendszeresen szerepel külföldi kiállításokon is — éppen tizenöt esztendeje, hogy először küldtek anyagot a kanadai Calgaryba, az ottani klub pályázatára. Legközelebb a kanadaiak jelentkeztek, s igazán nem volt meglepő, hogy kölcsönös támadt a bemutatkozásra. Igény szeptemberében 150 képpel 1976 három hétig nyitva tartó tárlaton tették le névjegyüket a távoli ország fotósai; viszonzásképpen 1978-ban láthatott kecskeméti képeket a calgary-i közönség. Vasárnap, az Erdei Ferenc Művelődési Központban ismét tárlatmegnyitóra voltak sosak a fotókedvelők; az hivatóesemény egyszerire volt művészeti és diplomáciai jellegű, minthogy Kanada budapesti nagykövetségének első titkára, Michel Duval is részt vett a rövid ünnepségen, amelyen Tóth Istvánt, az Évszázad Kiváló Fotóművészét is ott láttuk. Fischer István, a városi tanács elnökhelyettese köszöntötte a megjelenteket, és utalt arra, hogy a kiállításnak abból a szempontból is megvan a maga jelentősége, hogy Kanadában negyedmillió magyar él. Dr. Major Imre, a megyei tanács elnökhelyettese megnyitójában sorra vette a kapcsolatok Kecskemét—calgary-i állomásait, egész mostanáig, amíg ismét falra került 153 színes és fekete futó. A kanadai alkotók a hagyományos szemléletet magas technikai színvonalon prezentálják, képeik leíró jellegűek (emlékezetes, hogy legutóbbi tárlatukon főként technikai kísérletekkel szerepeltek), így az érdeklődők nemcsak Calgary fotóművészetével, de a távoli Kanadával is megismerkedhetnek. B. J. • A kanadai nagykövetség képviselőjének, a Kecskeméti Fotóklub vezetőinek jelenlétében dr. Major Imre nyitotta meg a kiállítást.