Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1901-07-07 / 27. szám
V. évfolyam, Keszthely, 1901. julius 7. Vasutügy. Még csak a nem rég mult időben is az ország külömböző s kevésbé jelentékeny vidékein valóságos vicinális láz dühöngött s szaporodtak gomba módra a kisebb-nagyobb vicinálisok — addig a mi szépséges s jobb sorsra érdemes vidékeink s két törekvő városa : Keszthely és Tapolca hosszú ideig kénytelen volt nélkülözni egy, a két várost összekötő vasút áldásait. Pedig, ha valahol egy városunk és vidéke fejlődésének életfeltétele e vasút létesülése. — Nagy fontosságú kérdés a városunk ipara és kereskedelme. Fürdőink fellendülése, az elpusztult szőllők felújítása, termés értékesítése stb. szempontjából egyaránt. Ez okok közül egy is indokolttá tette volna a keszthely-tapolcai vasút felépítését s mégis egy férfiú egész erejére, munkásságára, lelkesedésére és kitartásra volt szükség, hogy ez a nagy fontosságú kérdés végre is győzedelmeskedjék.— Nagyok voltak az akadályok: részvétlenség, közöny, stb., de nagyobb volt az akaraterő & buzgóság ama férfiúban, kinek nevéhez e vasút létesülése mindenkorra fűződni fog. — Hertelendy Ferenc országgyűlési képviselőé az érdem, hogy e jó ügy végre győzött. Bár még 36000 korona fedezetre van szükség, de mi bizton hisszük és reméljük, hogy Keszthely és Tapolca városok, valamint az érdekelt községek saját érdekükben is meg fogják hozni ezt az áldozatot. Ebben a reményünkben megerősít bennünket az a nagy érdeklődés is, melyet városunk közönsége a mult hó 30-án ez ügyben városunkban tartott gyűlésen tanusított. Mint már mult számunkban is jeleztük, junius hó 30-án a keszthelytapolcai vasút ügyében igen látogatott gyűlés volt — városunkban. — A gyűlés lefolyásáról az alábbiakban számolunk be. Hertelendy Ferenc (országgyűlési képviselő) elnök a gyűlést megnyitván a keszthely-tapolcai vasúti ügy jelenlegi állását ismerteti s utal arra a nagy érdeklődésre, melyet a június 29-én Tapolcán tartott vasúti gyűlésen tapasztalt s örömmel szemléli a most megnyilatkozott hasonló érdeklődést, melyek bizonnyára a jó ügy győzelmének zálogát képezik. Örömmel jelenti, hogy a kormány és pedig ugy a kereskedelmi ügyi mint a hadügyi kormány részéről 0137 nagy mérvű erkölcsi és anyagi támogatást nyert ki, melyre gondolni is alig mert. — Különösen örömmel emeli ki a kereskedelemügyi miniszternek meleg érdeklődését vidékünk és városaink iránt. Hegedűs kereskedelemügyi miniszter jóindulatú támogatásának fényes jelét adá az által is, hogy a megajánlott 95.000 forint segélyt újabban 119000 frtra egészítette ki. Azonban dacára a kormány legme-Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. Most jelentik hetonUiiiL eunzor: viiNivruip. SZERKESZTŐSEG ÉS IIAL'TUJU4 hONOS A SZERKESZTŐSÉG. KuNKLŐS SZERKESZTŐ BONTZ JÓZSEF KIADÓ SUJÁNSZKY JÓZSEF. ElőfizetesI árak : | Égási Ívre . . .0 koron* Fél évre, Negyed éne ? m 10 /)// (fie.i nráui áru 20 Hylttár nelltsnin alku szerint. KIADÓHIVATAL, a volt gazd. tanintézet épületében. K é/.i • kokat a szerkes/.t.("»sé í i'iinéi o, pénzesul.alv&nyokat.. himiütési megbizásokat és reklamációkat a Viaítóhivatalhoz kérjuk lSz.irotolal nem adunk VIhh.s A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA. Bevádoltak. Bevádoltak a bírónál, Hogy tilosba jártam, Barna kislány szép ajakát Ajakamra zártam. A biró ur reánk nézett Es imigyen szólott: — A panaszos vegye vissza Az elrablott csókot. Palatínus József, 27. szám. Hajósélet. Irha: Faiis Irén. A hullámtörő gátak között, számtalan kisebb-nagyobb hajó vesztegelt. Ringó oldalaikat hangos verődéssel mosta a víz ; kéményeikből nehéz füstgomolyok törtek a magasba. Fáradt lokomobilok végső sóhajtásai, vagy az útra készülődök türelmetlen jelzései, kiabálásai hangzottak a levegőben. Az árboc lámpáinak, meg a világító tornyocskák zöldes fénye fel-fel villant a sötéten kéklő levegőben, mintha mindig egy újabb csillag Ment fel volna az égboltozaton. A parton csoportokba olvadó árnyakként lebbennek el a lámpák előtt a járókelők. Éles sípjelzés hasítja át a levegőt s utána hosszú sorban vonul fel a hajó hídján a fedélzetre a fehér sapkás matróz sereg. A kettős kéményű, három árbocos hajó oldalán fehér betűkből áll e szó: • Stella.. Fülsiketítő zakatolás, tompa zúgás, kábító hangzavar, kiabálás, parancsszó leírhatatlan csinosban vegyül a hullámok hatalmas verődésébe. Gyors kerekeken felgördül a híd, nincs többé beszálló utas. A szállásmester szemlét tart a legénység felett , a másodkapitány az utasoknál, a kormányos pedig felmegy a kormányhidra s jelt ad az indulásra. Négy matróz csörömpölve vonja a horgonyláncokat. «Előre dörög le a parancs a gépbe s a hatalmas «Stella» méltóságos hajlásokban távolodik a parttól. Ifjú tengerésztiszt lengeti sapkáját a hajó egyik világító tornyocskája mellől a part felé. Szőke fürtjeit alig lebbenti a szellő. Nagy, nyílt tekintetű fekete szemeivel , elmerengve nézi azt a szürkés ruhás, éltes, öreg asszonyt, meg a mellette álló fiatal leányt, kik bucsut intenek kendőikkel felé. • Isten óvjon Tibort sóhajtja szivból az édes anya. «Isten hozzon mielőbb Tibor« kiáltja a leányka s könnyeit a két kezével rejti. «A viszontlátásra hangzik a hajóról vissza, de a hullámok elnyelik a hangot. A fehér ruhás matrózok a fedélzetről mérték szemeikkel a folyton növekvő tért, mely őket az otthon tűzhelyétől, kedveseiknek most még oly élénken látható alakjaitól s annyi sok édes emléktől elválasztja, talán mindörökre ... Már csak a kikötő nagy világítótornyának hajlongó fénye látszik a kikötőből s a matrózok még mindig szótlanul, mozdulatlanul állnak a fedélzeten. Valami ünnepélyes elfogultságot erőszakol reájuk a tenger, ez a határnélküli, örökké mozgó hullámtömeg. Olyanok gondolataik, mint a hajót követő vízbarázdák, egymást kergetve mindig ugyanazok. Hideg tengeri áramlat csapja meg a fedélzetet. A fehér csapat mozogni kezd. A szolgálattevők a kígyó ügyességével siklanak