Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1903-07-05 / 27. szám

VII. évfolyam, Keszthely, 1903. július 5. A keszthelyi kath. főgimnázium évzáró ünnepélye. Ezúttal nem olyan volt, amelyet látni szoktunk már évek hosszú sora óta. Nem olyan volt, mint az előzők, hanem emelkedettebb. Ezt azonban nem azért mondjuk, mintha az eddigiektől meg­kel­lene tagadnunk az színvonalat, hanem azért, mert a »szivet« oly nagy mérték­ben láttuk a szeretet és a tisztelet je­gyében, a­mely nem csak leköti a figyel­met, hanem világot vet arra a krisztusi munkára is, amelyet négy­­ fal közötti­nek szoktunk mondani. Ez a munka, bár helyét szűk falak közt bírja is, formálja, ki az embert és felemeli, hogy hasznos tagjává lehessen a társadalomnak. De bár eltérők lesz­nek is az óhajtások és a nézetek e munka irányát illetőleg és bár mind hangosabbá válik is azok szava, akik utilitárius törekvéseik céljait az iskola árán is biztosítani óhajtják, mégis az iskolának soha sem szabad nélkülöznie a szív nemesítését célzó eszközöket.­­ Ennek a nemesítésére pedig kétségtele­nül oly példák hatnak legközvetlenebbül, amelyek az őszinte becsülésből és a ki­érdemelt tiszteletből fakadnak. Ily példának voltunk részesei Péter-Pálkor, a főgimnázium évzáró ünnepé­lyén. A tanári testület és az ifjúság, a szülők és a tanügy barátai elfoglalták szokott helyüket, hogy meghallgassák az intézet érdemekben megder­medett igaz­gatójának évzáró beszédét, a­mely sem­mivel sem maradt a múlt­ éviek mögött. A szülők és az ifjúság előtt feltárt igaz­ságok valószínűen nem reppentek el nyomtalanul és valószínű, hogy mind­egyik vont le tanulságot arra, hogy az iskola nemes hivatását csak a szülői ház támogatásával töltheti be gyümölcsöző­leg az ifjúságra.. De bár mindezek a tanácsok szer­felett idő- és okszerűek is, bár a mai, u. n. modern élet fejlődésével a gyermek­nevelés általános és örökérvényű tanai­nak a napirenden való tartására, vala­mint a vallásos, a nemzeti nevelés szük­séges voltának a­ hangsúlyozására nagy szükség van is, mégis ezúttal nem az kötötte le érzelmeinket és nem azok be­folyásolták ítéleteinket. Láttunk mi már sok évzárást, lát­tunk sokféle iskolát is. Láttunk iskolá­ban szolgálni nemes törekvéseket, kö­vetni irányzatokat, de ezúttal mindennél becsesebb volt látni azt az őszinte tisz­teletet, amely nem a vagyonból fakadt, amely nem a rangból táplálkozott, ame­lyet nagynevű ősök fénye nem sugároz be, hanem amely születését, erősödését, izmosodását, de igaz jutalmát is csak a ÉS BONTZ JÓZSEF Előfizetési árak: KIADÓHIVATAL Egész évre 70 kor. fill a volt Kard- tanintézet épületében. KKI.KI.ÖS S'/.KliK K^Z'Í'O Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap* M.K.)elem­b h«tei­ mint egyszer­­ vui«ilrini|>. SZERKESZTŐSÉG I.A rrui.AJDONO* NÉMETH JÁNOS. KIADÓ BUJÁNSZKY JÓZSEF NÉMETH JÁNOS. KIADÓ BUJÁNSZKY JÓZSEF Nyilttér peticsora alku szerint. Kéziratokat a szerkesztőség címére. Pénzes­utalványokat, hirdetési mentő szit8okat é» rek­lamációkat a kiadóh­i­vatalb­o« kérü­nk Kéziratokat nem adunU »i»»íí Fél étre 5 „ — 60 n n 27. szám. ! A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA. Burány Gergely dr. Az írás, mely­t ujabb «tudomány és fel­világosult­ ági Nagy szeretettel (lobál­i­­eg ha­llás vádakkal, világos szavakkal mondja m­­e­g az ember rendeltetését. «Az ember — úgymond — munkára teremtetett, miként a m­­a­i ár­röpülésre. « A tudós filozófia hangzatos nagymondásokka­l igyekszik reálissá tenni azt a bizonyos dőre célt», «snlyos h­arcot», melybe utunk t­ér« . . . Igen. Kü­zködnek egymással s ha­ még azt sem tudják egyöntetűen megmondani, mi hát a cél : hogy tudnák igaza szerint megbecsülni a cél szolgálatában lepörgött, esztendőket! ! Pedig csak vak nem látja, mekkora igaz­sága van az írásnak.Csak az elmúlt héten hangzott el a 30 esztendős önzetlen munka némi önzet­len elösmerésének csekély szózata. Világos bi­zonyság százak szivéből fakadva, hogy az irás ií, legislegmélt­ebb filozófiával jelöli meg e célt, melynek teljesítése alatt akarva, nem akarva, de meghajlik minden zás­zló, melyet önzetlen em­­ber másra fog magasra. Burány Gergely dr. élete hangos tanulság, hogy a jól felfogott, ön­zetlenül teljesített munka áldás az emberiség!e, áldás az emberre magára, boldogság csöndes szerzője, önérzet biztos megadój.H, minden rossz cselekedet nemes lélek elűzője, nemzetek föntartója, jószív, föltétlen hírmondója. Hisszük-e? Igen. Bizonyság nélkül? Igen, hisz az ünnepelt élete, működése, argumentum a fortissimo Mégis, ha valaki «életrajzot* is kívánna, hát olvassa el e néhány kis számadatot. Bárány Gergely dr. 1852. február 6-án született Esztergomban. Tanulmányait, szü­l­városa bencés főgimnáziumában végezte. Ta­nárai között Vaszary Kolost, országunk jelenleg­első főpapját találjuk, akinek magyar lelke, tu­dományossága nagyon hatott ifjú lelkére. Érett­ségi után a csorna-prémontrei kanonokrendbe lépett, ahol minden erejét arra, fordította, hogy a szükséges tudományos képzettséget elsajá­títva, Krisztus szolgái közé avattassék. Uj mi­séjét 1875. okt. 2 án mondotta. Aztán tanárko­dott Szombathelyen, később igazgató Keszt­helyen, amely állásában jelenleg is működik s még adja Isten, sol<a működjék. Itt rendkivül becses tudományos dolgozatokat, gyakorlati ér­zékével nevelt számos jó tanárt, szive szereteté­vel sok száz nemesen érző s komolyan gondol­kodó ifjat eresztett szárnyra a keszthelyi gim­náziumból. Ezek az adatok. Szándékosan szabj­uk őket ridegre, szárazra, nehogy azt higyje va­laki, hogy virágos szavakkal akarunk tömjénezni az önzetlenségnek. Uraim, akinek lelke van, aki valaha dolgozott, aki érezte, mi gyönyörű­ség s mily istenáldás a dolgosság, annak sze­mében ezek a rideg adatok majd megelevened­nek s elbeszélik, hogy az Istenért s nemzetünk jóléteért elvállalt Csöndesen, trombita, munkálkodás, ha még olyan dobszó nélkül nagy-nagy épületeket, emel. Az épitő folyik is, szerény­sége­sem: akadék : ő nagyon elvonul az épület legbelsejébe s fáradhatatlan karjaival belülről kifelé, fölfelé tolia, emeli a falakat magasra. De ne vegye me­g az egyszer rossz néven, ha — egy kis elismerés­­­jében — észrevesszük az­­ épitő rengeteg munkáját s óhajtjuk, hogy má­sok is észre vegyék. Az emberek elvégre gyar­lók s útmutatásra szükségük van. Az emberek másrészt felületesek, akik a legszebbet is csak megbámulják, ha mindennap előttük van, de követésére nem buzdulnak. Valami kell, hogy figyelmük intenzívebbé, akaratuk sebbé legyen. Hadd állítsuk mi oJa eredménye­mintának ezt az életet, okolásul a renyheségnek,, például a lanyhaságnak. Ez az elí­rásrfunk bizonyára nem sérti, de nem is sér­heti a szerénységek. S ha sértené, legyen ez ?. szerénység most az ékszer vala­mi*. szerénytelenebb : vigasztalja meg az a tudat, hogy az ő munkájának mű­ködésének csekélyke kis méltatása, ez a kio irás

Next