Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1904-07-03 / 27. szám

BALATONVIDÉK 1-től kezdve, a lakáspénzt a meg­választást, illetve a kinevezést kö­vető lakásbér negyed első napjától kezdve kell kiutalványozni. A vármegye a f. évi július 5-én tartandó közgyűlésre sorozza be tisztviselőit fizetési osztásokba és fokozatokba. Az alispán az utasítás­h­oz mellékelt minták szerint a szám­vevőséggel kimutatást készittet, a­melybe a törzskönyvekbe foglalt adatok alapján a szolgálati idő tar­tamát és folytonosságát helyesen fel­tünteti, az adatokat felelősség terhe mellett okmányok alapján ellenőrzi. A vármegye közönsége az alispán által készíttetett kimutatás alapján teljesíti a beosztást. A hozandó ha­tározatot és a kimutatásokat az al­ispán a közgyűlés megtörténte után azonnal a belügyminiszterhez ter­jeszti fel. A felterjesztett határozat jóvá­hagyása és az illetményeknek a bel­ügyminiszter által történt végleges megállapitása után az 1­­0 . évi ja­nuár hó 1-je, ug­yanezen év július 31-ig esedékessé vált többlet fede­zésére szükséges állami javadalma­zás a vármegye székhelyén levő kir. adóhivatalnál azonnali kifizetésre egy összegben fog kiutalványoztatni és egyidejűleg intézkedés történik az iránt is, hogy a f. évi aug. hó 1-től decz. hó 31-ig esedékes több­letek fedezésére szükséges összegek előleges havi részletekben fizettes­senek ki. Az alispán a törvény alapján megállapitott magasabb illetmények­nek 1904. évi január hó 1-étől jú­lius h­ó végéig esedékessé vált rész­leteit egy összegben utalványozza ki a jogosultak részére. Ott, hol a lakásbérnegyedek a naptári évne­gyeddel összeesik, a jul. szept. hó­napokra eső lakáspénztöbbletet is ugyanakkor kell utalványozni. Zalavármegye tisztikara ez uj rendelkezések folytán oly fizetésb­n részesül, hogy ezután annak minden egyes tagja igazán minden idejét hivatásának fogja szentelni. Ambí­cióval, jókedvvel hivatásszeretettel fogja is betölteni mindegyik a he­lyét, ahová a vármegye bizalma he­lyezte őket annál is inkább, mert eddig sem tévesztették szem elől azokat az elveket, kötelességeket, a­melyeket az igazi közigazgatási tisztviselőnek mindig szivén kell hordania. X. 904. juliu­s 3. Iparostanoncok munka­kiállitása. (*) Meleg szeretettel szólaltunk föl a mu­lt évben ez ügyben. Okát kerestük az iparostanoncok munkakiállítása sának. Az érdemes ipartestületi elmaradó­elnökség­től kitérő választ kaptunk. Most annál na­gyobb örömmel említjük meg, hogy az in­tézőség mégis csak kivihetőnek tartja en­nek a kiállításnak a megtartását Meg lesz teh­át ! Valóban a sok munkában fáradó tanoncok egyévi iskoláznának méltó epi­lógusa, így is kell annak lenni. Az elmé­leti kiképzésnek­ karöltve kell haladnia a gyakorlattal. Ez a kettő kiegészíti egymást s reményt nyújt arra, hogy évről-évre gya­rapszik a szakképzett, iparosság gárdája. Az a gárda, mely tudásával, szakkép­zettségével elég erős arra, hogy az ipari dilettánsokkal fölvegye és végig­­­üzdje a harcát. . . A szabadipar dilettánsai eddig már úgy is m­egmérhetetlen károkat okoz­tak kisiparunknak s valóban válságba so­dorták azt. A szabadipar csődje elkerü­lhetetlen. Az ide vonatkozó ipari törvény revízióját maguk a viszonyok érlelték meg. Maga a kormány is érzi, hogy a szabad iparról szóló törvé­ny és ennek alapján kialakult helyzet orvoslásra vár. Meg­lesz a revízió. Az ipar kiszabadul a gyámság alól s — a kontárok karmai közül. Képzettség és képesít­és eddig nem ha­tározott ! Pénz de minél több, s egy da­rab hatósági igazolvány, kész volt az üzlet. Sátrat ütött, műbe yt nyitott boldog, boldogtalan. . . így az ipar üzletté, az iparos a tőkés dilettáns idegen darab munkásává degra­dálódott. Ezzel természetesen az iparosnak nemcsak munkakedve, de ambíciója is vesztett. Azonban az ipartörvény revíziója esetén az az anomális állapot megszűnik. Kell, hogy az iparűzés lehetősége képzetség és képesítéshez köttessék. Az ipari dilettánsok vonuljanak félre. Boldo­guljanak képzettségüknek megfelelő élet­pályákon. Van elég. Kiván­dorlási-beván­dorlási stb. e fajta agentúrák. Ott is elég üzletre van kilátás. Az ipart pedig hagy­ják meg azoknak, kiket nem a seft­és üz­let, hanem a hivatás vitte erre a küzdel­mes pályára. Aki az ipar terén akarja meg­találni boldogulásainak kulcsait — tanulja is meg e kulcsok készítését. Mintegy közbevetőleg hozzuk föl az elmondottakat, különösen okulásul azok számára, kik nem tőkével, hanem tudásuk, képzettségük és k­­ét, kezük munkájával akarnak megállni a nagyipari versenyben. Nagy és szép feladatok várnak a jövő ipa­ros generációra. De nehezek is ! Ezekre csak tudás és képzettséggel vértezett, erős és öntudatos iparosok vál­lalkozhatnak. Ennek veti meg alapját a tanonc ipariskola, meg a műhely. Az előhaladás kritériuma pedig a ta­noncok munkakiállítása. Hasznát és elő­nyeit kifejtettük már ennek e lapok ha­sábjain. Meg azután fölösleges is bizonyí­tani, amit mindenki belát. "üdvözöljük az érdemes ipartestületet, hogy tanoncainak ismét lehetővé tette e kiállítást. Hol az az iparos ifjú növendék szorgalmának, munkásságának s haladásá­nak első zsengéjét fogja bemutatni. Városunk jövendő ipar generációjá­nak ezt az örvendetes szárnybontását szí­vesen látjuk s ajánljuk a nagyközönség szeretetteljes pártolásába.­ ­ Hiszen ennek a templomnak száza­dos csue­ ivei alatt, ajánlotta fel őt h­őn szeretett éjes szülője Annak, kinek sz. István Ilonában első papja lett.; ennek a templomnak boltivei alatt erősödött az Isten, haza, szülök és embertársai szerete­tében ; ebben a templomban nyíltak ajkai elsőben Istent magasztaló énekre, azok az ajkak, melyeknek szózata 1896-ban széles e hazának minden fiát lelkesedésre ra­gadták. Ilyen sz. emlékek ébredtek lelkemben, midőn ezt a cimert vizsgálgattam s még csak azt mondom, h­ogy' e cimer festésé­nek szép gondolatáért forró köszönet il­leti az Isten háza iránt mindenkor buzgó apát urat, mert, hogy visszatérjek oda, ahonnan kiindultam, az ő érdeme első sor­ban, hogy kedves városunk e művészien szép templommal dicsekedhetik. A templomnak egy másik főékessége az a remek falfestmény, melyet, Roth festő­művész kartonja után Krikler József Hen­rik, budapesti akadémiai festő, készített a templom diadalívén. E kép, mely mélyen vallásos és ha­zafias tartalmával, alakjainak pompás cso­portosításával és különféleségével, típusai­nak gazdagságával, színezésének teljes har­móniájával a belépőt egyszerre lebilincseli, a magyar szentek hódolatát ábrázolja Ma­gyarország Patronája előtt. A temperában arany alapon festett mesteri­ill felfogásá­ban hasonlít Vastag ily tárgyú képéhez, mely a budapesti belvárosi templom diadal­ívét ékesíti. A mi képünkön Magyarország Nagy­asszonya ül középen, égi trónusán, s mel­lette sorakoznak jobbról sz. István, sz. László királyok és sz. Margi ; balról sz. Imre herceg­, sz. Erzsébet és sz. Gellért, püspök, zöldes színű köpenyben, egyik ke­zében keresztet, a másikban evangeliumos könyvet tartva. Az északi oldalfalon ott látjuk a kegy­úrnak nagy címerét, körülötte pedig sorban a grófnőé, városé, püspöké, a csornai pré­posté és az apáté vannak elhely­ezve. Nem szándékom most a diszités mű­vészi elemeinek mélyebb vizsgálatába bo­csátkozni, csak azt mondom, h­ogy a mi­dőn ezt a templomot viruló menyasszony­ként eldiszitve látom, lelkemben meg va­gy­ok­ győződve arról, hogy az Úr teljesí­teni fogja Salamon királynak tett ígéretét: »Szemem nyitva lesz s fülem annak kéré­sére hajol, ki e helyen imádkozni fog.« Azért tehát : »Adjatok, adjatok, amit Isten adott !« Dr. Lakatos Vince. Zászlószentelés. Nagy embertömeget,, ezeknek nagy érdeklődését vonta magához az Iparos Dalkör zászló­zentelési ünnepe, mely a múlt, vasárnap* folyt le. Az alábiakban­­ bővebb tudósításban számolunk be e nap eseményeiről : Jan. 25-én, szombaton este 9 órakor a Dalkör lampionos menetben vonult a grófi parkba, hol zászlóanya tiszteletére szerenádot adott. A magas család az erkélyen hallgatta meg az első dalt, G­ráf Ferenc "Balatoni dalait.» Az első ének után lejöttek, hol a Dalkör elnöke Lakatos Vince dr. prem­. kanonok, főgimn. tanár a következő nagyhatású j'őiupás beszéddel üdvözölte Fürstenberg K. Emilné hercegnőt, szül. Festetics May grófnőt. Fő­ uéltóságu Hercegné ! Legkegyelmesebb zászlóanyánk ! Azon nagy családok közt, melyek hazánk hol borús, hol víg, de mindig tisz­teletreméltó tör­ténel­m­éb­en nemcsak kiváló szerepet játszottak, hmieni magát a tör­ténelem folyamatát ragyog a gr. Festetics is irányították : ott család neve is, és pedig nemcsak Klionak, a történelem ko­moly és igazmondó múzsájának arctáblá­ján, hanem a költőt elbűvölő énekeiben is. A Hunyadyak, Zrínyiek, Rákócziak hősiessége költészetet teremtett; s azok között, kikről a költők dicsőítő énekei zengedeztek, teljes és soha el nem homá­lyosuló fénnyel ragyog a Festetics név és család, melynek Főméltóságod egyik vi­ruló s mindenkitől hódolva tisztelt tagja. S midőn ma merengő lelkemmel majd egy századra tekintek vissza, oly kép bon­takozik ki előttem, mely mig magasztos­ságával meghal, szokatlanságával lelkembe kap, addig eszményiesen hazafias tarta­mával ugy felemel, hogy büszkén kell kiáltanom Petőfivel, a magyar Tyrtaeus­sal: «Magyar vagyok !» Mert a nagy Festetics György gróf nemes szellem alakját látom magam előtt, s a mint a Helikoni ünnepekre érkező sze-

Next