Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1909-01-03 / 1. szám

á BALATONVIDÉK érvényű erkölcsi törvények szerint igazodik. Az anyagilag leg­regenerálódott egyén és erkölcsi­lesz az a forrás, mely akár az ipar, akár a kereskedelem, akár a közgazdaság­terén sikeresen szolgálhatja az egye­temes nemzeti ügyet. Akkor nem lesz múló tünemény a tulipán­moz­galom, kárbaveszett fáradtság az iparpártolás és kidobott pénz állami szubvencionálása ! Közgazdasági, ipari és mezőgaz­dasági életünknek kell fellendülnie, hogy politikai téren szavunk erős súllyal essék a mérlegbe. A nemzet egyes produktív osz­tályait erősítő munka, lesz az, mely alapul szolgálhat nemzeti független­ségünk megalkotásához. Ehhez dig munka, idő és kitartás kell. pe­. Mindez pedig harmonikus összetar­tást kíván. A szükséges harmóniát pedig a helyes nemzetgazdasági és szociális alkotások adhatják meg. Meleg szeretettel karoltunk föl azért minden olyan törekvést, ami ezt a nemzet­regeneráló nagy munkát előbbre viszi. Ezt a célt szolgáljuk a jövőben is. Óvni, védeni a társadalmi békét szent kötelessége mindenkinek. Első­sorban a sajtóorgánumoknak. Távol tartani mindent, ami ennek útjában áll. Azonban ezt csak akkor teheti sikeresen, ha tiszteletben tartja má­sok vallási, lelkiismereti szabadsá­gát, meggyőződését. Olyannak tar­tottuk ezeket, melyekhez sértő kéz­zel nyúlni nem szabad. Tiszteletben tartjuk a jövőben is mindeme kin­cseket. De a magunkét sem hagy­juk ! Őrállói leszünk a felekezeti bé­kességnek — de ugyanakkor a mi számunkra is azt követeljük. Köve­teljük, hogy a mi kath. meggyőző­désünket, sok százados multunkat, jogainkat s a haza javát célzó fára­dozásainkat is tiszteletben tartsák mindazok, kik ugyanezt követelik tőlünk. Senki vallási szentélyébe nem avatkozunk — de mi se tűrjük hogy oda bevatkozzék bárki is. Vallási türelmességünk és test­véri szeretetünk nem gátolnak ben­nünket abban, hogy kath. hitünk és egyházunk mellett lelkünk egész erejével sikraszálljunk, ha azt támad­ják. Mindezt itt felhoztuk azért, mert az utóbbi időben a vallási türelmet­lenségnek és illetéktelen beavatko­zásnak annyi elszomorító jelét ta­pasztaltuk országszerte, ami éppen elég arra, hogy nyílt sisakkal és fel­vértezve álljunk őrt, hogy a vallási és felekezeti villongások veszedel­mének elhárításában mi is kives­­szük a magunk részét. Mert most sokkal inkább szük­ségünk van a felekezeti és társa­dalmi békére, mint bármikor máskor. Kifelé veszedelmes a szemhatár.Nem­zetközi helyzetünk rózsásnak éppen nem mondható. A bizonytalanság ködébe burkolózva áll előttünk nagy ismeretlen jövő. Még béke és a csend uralkodik, de egy egy puska­lövés baljóslatú dörrenése meg-meg­rezzenti a béke minden barátját. Bennt nagy fordulat előtt ál­lunk. A katonai kérdések egész ter­jedelmükben ismét kopogtatnak,­­ hogy zavart csináljanak. Újabb vér-és pénzáldozatot követelnek, de mi lesz az ellens­zolgáltatás ? ! A nem­zeti engedmény ? Bécs magatartása előreveti árnyékát. Itt a felzavart­­ bankkérdés! Senki szavatolni nem akar érte, hogy­ külön vámterület nélkül nem hoz-e veszedelmet köz­gazdaságunkra . De i­.ert a pártpo­litika érdeke a fő, idő előtt meg kell lennie — ha hátrafelé sül is el a kézbe vett f­egy­ver ! A választójog reformja s egy tucat fontos kérdés áll az események homlokterében — a készülődő fúzióval s egy alakí­tandó erős ellenzéki párttal. Mert a fúzió ezt is magával hozza. És anélkül, hogy az esemé­n­yek elé vágnánk, annak logikai bekövetkezését, de sőt szükségessé­gét hirdetjük is. Szabad kezekkel és tiszta öntudattal várjuk hát az el­következendőket s résen állunk min­den eshetőségre fenntartva a kritika jogát s élni fogunk azzal, — mert úgy gondoljuk, annak csak a közügy veszi hasznát. Vidékünk és városunk érdekeit az eddigi szeretettel gon­dozzuk. Csupán közönségünk támogatá­sát és kitartását kérjük. Ebből me­rítünk erőt a jövő munkájára, a 13-ik évfolyam küszöbén. Ő sz j­élni se tud, csak­ az angyali szóra, Dollefy fesztt tekint­ni fel­ a magasba: J £ é[ onnan az énefy szh'éöe hpódzva, ZBetörlve a feblét, önm­/ét elapasztva! <Eszmélj im a szóra1 <S/, bú teli óra! 2)icserjük az Isteni 1 égi Hazából ö tudja a rosszat fordítani ]Gra S varázslani vigaszt szivünkén a gyászból! OK nézz fel az égre! DSZeglábd-e végre, Dttlint tartja szeliden ![elején picikédét ^ Szüzanya Ivarja édes pihenésre ?! N2em látod, az égi életre, hogy ébred . . . ZFeíne­z, fel az égre, ott látja virágát angyali falban, az ég seregében! X­n. ZZa feléje !Karácsonnyi fáját (Jézusf­a, mosolyogva dicsfény özönében £ fagyuína^ a mécseit: a csillago^ ezri SfeíRangzil{az éneí^; <3 £ ozsanna az égne/j!» . . . felébred az asszony, már nem epeszti, Csak áldja lírát a {ezdeinet{, a végne\| Sikált im az éne{. 3 ± amvadnaí› a mécse{. DJIár pirkad a haj­na | s íeszáll a vidé­re, bong a fiarang, Hálát ad az égnefy Mm Hl « karácsony: az lír születése. Ddlegnyiíia a templom és 6ngja a furdalt, Susogja a n& is a: > DdZenij6tít az angyal !-t ! «L'em­ láttala^ immár, picim, te megáldott, felvitt, a í>i adott, legyen 12eve áldott! > Tompa Béla. 1909. január 3­1. A Dalkör közgyűlése. A­ Keszt­helyi Iparosok Dalköre» évi rendes köz­gyűlését január 10 én tartja meg az Ipar­testület helyiségében, melyre az egylet, pártoló tagjait, » « magyar dal barátait tisztelettel meghívja az elnökség. Az uj év küszöbén. A végtelen idő elsorán ismét leper­gett egy év. A tova roh­an­ó világ őrült száguldásában szinte alig vesz tudomást, egy egy ily mérföldjelző elmaradásáról, csak az egyes ember nem haladhat el a­nélkül mellette, hogy vissza ne gondolna a már megtett útra, annak töviseire, gö­röngyeire s aggódó lélekkel, reménykedő szívval ne nézze előre a még rá váró, de a ködös távolba vesző, nagy bizonytalan­ságba. Mi, egyrészt, lelki szemeink előtt, meg­jelenik és végigvonul az elmúlt év összes eseményeivel, másrészt biztató remény kél sziveinkben az ujat, illetőleg. Megbecsülhe­ Azok a szegény macskák. Irta : Bicsak. Majdnem becsületszavamra merem állítani, hogy okos ember vagyok. ü.m, be kell vallanom, hogy erre nem magamtól jöttem rá, hanem Négyszery barátom mondta ezt nekem, saját úri lakásomon — négy­szemközt. Mint jó finánc ember, egy nyolc­­ napon belül gyógyuló financiális operációt akart, rajtam végrehajtani. Hivatkozva okosságomra, teh­át tudnom illik, hogy vannak az ember natok. (sőt napok nin teljes életében pilla­ és hetek is ! Szedő.) a mikor pénzzavarba jő ; tehát adjak neki — mert ide lyukadt ki a kínosan hosszú bevezetés után — 5 frtot, hogy zavaros pillanatait s még­­ zavarosabb pénzügyeit a rendes kerékvágásba zökkentse. Velem született jószívűségemnél fogva, méltányolván barátom pillanatnyi zavarát, kitártam keblemet, illetve erszényemet és elé tartva megesküdtem az általam tisztelt összes szentekre, hogy Dobzse László óta nem volt az országban oly égbekiáltó sze­génység, mint most nálam. Tegnap még volt 7 krajcárom, de azon is sót vettem. Miért éppen sót — zsörtölődött kebelba­rátom — s miért nem egy kis pohár sört? Hja ! édes barátom a te nyakadat még nem törte föl a házasság édes lárma. Te még azt hiszed, hogy az elsózott étel a szerelmet akarja szimbolizálni. Boldog hívő ! Lásd én nálam. Egy évi házassá­gom után, annyira agyonsózattam, hogy már-már heringnek érzem magamat. S ezt azt hiszed szerelemből csinálta az asszony? Nem. Nem tudom , mert a konyha­iro­dalommal édes­keveset foglalkoztam — hogy feleségem ítézi, Náni, Háni, Tóni, Lizi, Bábi, Száli, vagy melyik néni köny­vét használja a konyhája felvirágoztatá­sának eszközéül, de elég az ahhoz, hogy egy évi sok­ házasságom után Karlsbadba gravitá­l tönkre sózott gyomor, nem sovi­nista ! Eleinte azt hittem, hogy szeret, azért sózza el az ételt. Ettem evvel a boldogító tudattal, ahogy eszik számos idealista sor­sosom. Később — mivel még pogányabbul sózott — azt hittem, hogy jobban szeret. Denique megtelt a pohár ! Teljes abszurdum, hogy az asszony egy évi há­zasság után is szerelmes legyen. Kezdtem gyanakodni.Négyszerű barátom által elismert okosságomra támaszkodva, működésem székhelyét a konyhába tettem át. (Tarto­zom kijelenteni, látomnak szellemi hogy a fent tisztelt ba­tehetségemre tett ama megjegyzése, hogy el­megy nálamnál oko­sabb embert keresni, ki öt zavaros pilla­nataiból kiemeli, szöget ütött a fejembe!) Szörnyű valóság ! Csakhamar be kellett látnom, hogy Négyszerű barátomnak igaza

Next