Bányászati és Kohászati Lapok, 1873 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1873-07-15 / 14. szám
VI. évi folyam. 14. szám 1873. julius 15-én. A M. K. BÁNYÁSZAKADÉMIA KÖZLÖNYE. Szerkeszti (Selmeczen): Kerpely Antal, m. kir. bányatanácsos, akad. rendes tanár. Megjelenik minden hónap 1-én és 15-én. Előfizetési ár: Egy évre 6 frt. Fél . 3 „ Hirdetésele kis sora . . . . 8 kr. Az előfizetési pénzek és minden közlemények a szerkesztőhöz czimzendők. A tiszteletdíj eredeti dolgozatokért ivenként . . 25 frt. Kivonatokért.....................................15 „ Fordításokért..................................10 „ mely tetszés szerint nyomatás után, vagy félévenként fizettetik. Tartalom: A magyarországi bányászat szervezése. — Angolország vasipara. Folytatás. — Horganygőzök káros volta. — Bécsi közkiállítás. — Különfélék. — Pályázatok. — Hirdetések. Észrevételek Leitner A. dr. urnak a magyar bányászat szervezése feletti elmélkedéseire és a nagyméltóságu m. kir. pénzügyminister ur figyelmébe ajánlva. Leitner dr. ur a m. é. „Pester Lloyd-“ ban, valamint a „Bányászati és kohászati lapok-“ ban több czikket tett közzé, melyekkel leginkább azon kérdések fejtegettettek : hogyan lehessen a most pangó hazai bányászatnak és kohászatnak uj lendületet adni; e kérdést Leitner Kr. úr a következők által véli megfejthetőnek: 1. Az által, hogy a most divó bureaucraticus kezelést szakavatott kezekre bizza. 2. Hogy az egyes külön, jelenleg egyesített ágakat függetlenné teszi egymástól. 3. Hogy a tisztviselők fizetéseit felemeli. 4. Hogy a részletjutalmakat behozza. Ezen pontozatok, mint előleges tárgyalási alapelvek, minden hazafi és szakember által csak örömmel fogadhatók el, mert csak is ha azok alapján szervezzük bányász-iparunkat, lehet reményünk arra, hogy a bányászat, mely jelenben csak az által indul romlásnak, hogy tisztviselői és munkásai a mostani kezelés folytán majdnem egészen demoralizálódnak, újabb lendületet nyer. (Ad 1. és 2.) Felbontandók volnának az eddig működő fém-, szén-, vas-, és sóügyi igazgatóságok akként, mint azt dr. Leitner úr ajánlotta, hanem oly módon, hogy a fém- és sóbányászat is nem együttesen, hanem egymástól külön és függetlenül kezeltessék s ugyanazon elvek szerint, melyeket a szén- és vasiparra nézve ajánlani jónak vélt. A mondottaknak bővebb fejtegetésére a következőket jegyzem meg. a.) Hogy minden iparág virágzóvá csak akkor válhat, ha minden gyámkodástól menten, szabadon fejlődhetik. Ennek fényes bizonyítéka a két év óta függetlenné tett kincstári erdészetnél észlelhető. Hogy alkotmányosan kormányzott országban valahára meg kellene szüntetni azon önkényuralmat az alább állókkal szemben, mely az absolut kormánynak volt alapelve és melynek rendszere, fájdalom, már annyira vált sajátunkká, hogy vajmi nehezen sikerül abból kibontakoznunk. De a mi több, némi elavult elv nálunk még erősebben lábra kapott az által, hogy az egyes közegeknél dívó határozmányra képes gyülekezetek — az úgynevezett consultatiók, az absolut kormánynak egyetlen szabadelvű institutiója — a személyes felelőség elvének behozatala által fölfüggesztetett. Ez ugyan elvben, ha az igazgatási rendszer különben időszerű organisatioban részesül, meglehet, üdvös és hasznos következményekkel járt volna, de a régi rendszer megtartása mellett inkább károsnak bizonyult, és pedig