Bányászati és Kohászati Lapok, 1873 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1873-07-15 / 14. szám

VI. évi folyam. 14. szám 1873. julius 15-én. A M. K. BÁNYÁSZAKADÉMIA KÖZLÖNYE. Szerkeszti (Selmeczen): Kerpely Antal, m. kir. bányatanácsos, akad. rendes tanár. Megjelenik minden hónap 1-én és 15-én. Előfizetési ár: Egy évre 6 frt. Fél . 3 „ Hirdetésele kis sora . . . . 8 kr. Az előfizetési pénzek és minden közlemények a szerkesz­tőhöz czimzendők. A tiszteletdíj eredeti dolgozatokért ivenként . . 25 frt. Kivonatokért.....................................15 „ Fordításokért..................................10 „ mely tetszés szerint nyomatás után, vagy féléven­ként fizettetik. Tartalom: A magyarországi bányászat szervezése. — Angolország vasipara. Folytatás. — Horganygőzök káros volta. — Bécsi közkiállítás. — Különfélék. — Pályázatok. — Hirdetések. Észrevételek Leitner A. dr. urnak a magyar bá­nyászat szervezése feletti elmél­kedéseire és a nagyméltóságu m. kir. pénzügy­minister ur figyel­mébe ajánlva. Leitner dr. ur a m. é. „Pester Lloyd-“ ban, valamint a „Bányászati és kohászati la­pok-“ ban több czikket tett közzé, melyekkel leginkább azon kérdések fejtegettettek : hogyan lehessen a most pangó hazai bányászatnak és kohászatnak uj lendületet adni; e kérdést Leitner Kr. úr a következők által véli meg­­fejthetőnek: 1. Az által, hogy a most divó bureau­­craticus kezelést szakavatott kezekre bizza. 2. Hogy az egyes külön, jelenleg egyesí­tett ágakat függetlenné teszi egymástól. 3. Hogy a tisztviselők fizetéseit felemeli. 4. Hogy a részletjutalmakat behozza. Ezen pontozatok, mint előleges tárgyalási alapelvek, minden hazafi és szakember által csak örömmel fogadhatók el, mert csak is ha azok alapján szervezzük bányász-ipa­run­kat, lehet reményünk arra, hogy a bányászat, mely jelenben csak az által indul romlásnak, hogy tisztviselői és munkásai a mostani kezelés folytán majdnem egészen demoralizálódnak,­­ újabb lendületet nyer. (Ad 1. és 2.) Felbontandók volnának az eddig működő fém-, szén-, vas-, és sóügyi igaz­gatóságok akként, mint azt dr. Leitner úr ajánlotta, hanem oly módon, hogy a fém- és sóbányászat is nem együttesen, hanem egy­mástól külön és függetlenül kezeltessék s ugyanazon elvek szerint, melyeket a szén- és vas­iparra nézve ajánlani jónak vélt. A mon­dottaknak bővebb fejtegetésére a következőket jegyzem meg. a.) Hogy minden ipar­ág virágzóvá csak akkor válhat, ha minden gyámkodástól men­ten, szabadon fejlődhetik. Ennek fényes bizonyítéka a két év óta füg­getlenné tett kincstári erdészetnél észlelhető. Hogy alkotmányosan kormányzott ország­ban valahára meg kellene szüntetni azon ön­kény­uralmat az alább állókkal szemben, mely az absolut kormánynak volt alapelve és mely­nek rendszere, fájdalom, már annyira vált sajátunkká, hogy vajmi nehezen sikerül abból kibontakoznunk. De a mi több, némi elavult elv nálunk még erősebben lábra kapott az által, hogy az egyes közegeknél dívó határoz­­mányra képes gyülekezetek — az úgynevezett consultatiók, az absolut kormánynak egyetlen szabadelvű institutiója — a személyes fele­lőség elvének behozatala által fölfüggesztetett. Ez ugyan elvben, ha az igazgatási rendszer különben időszerű organisatioban részesül, meg­lehet, üdvös és hasznos következményekkel járt volna, de a régi rendszer megtartása mellett inkább károsnak bizonyult, és pedig

Next