Bányászati és Kohászati Lapok, 1874 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1874-07-15 / 14. szám
VII. évi folyam. 14. szám. 1874. Julius 15-én. BÁNYÁSZATI ÉS KOHÁSZATI LAPOK. A M. K. BÁNYÁSZAKADÉMIA KÖZLÖNYE. Szerkeszti (Selmeczen) Kerpel) Alkai, m. kir. bányatanácsos, akad. rendes tanár. Megjelenik minden hónap 1-én és 15-én. Előfizetési ár: Egy évre 6 frt. . Fél .3 „ Hirdetések kis sora................8 kr. Az előfizetési pénzek és minden közlemények a szerkesztőket czimzendők. A tiszteletdij eredeti dolgozatokért ivenként 25 ft. Kivonatokért....................15„ Fordításokért ..........................10 „ mely tetszés szerint nyomatás után, vagy félévenként fizettetik. Tartalom : Légvezetés a bányákban. — Angol zománcz. — Unghvár kerületének földtani leirása. —'' Gyémánt magatartása a forróságban — Vasnak bevonása ólommal. — Különfélék. — Pályázat. — Műszavak. Légvezetés a bányákban. (Voss bányatanácsosnak előadása a német mérnökök aacheni egyletének gyűlésén). A jó légvezetést a bányászat első idejében is már olyannak ismerték el, mely a bányászat leglényegesebb igényei közé tartozik. Célja a jó légvezetésnek az, hogy az élet fentartására szükséges levegő kellő mennyiségben vezettessék mindazon pontokra, melyeken a bányászok dolgoznak. Ezzel karöltve jár még egy másik célnak az elérése is, s e cél nem más, mint folytonos kivonulását eszközölni azoknak az ártalmas gázoknak, melyek részint a kilélegzés, részint pedig a kőzetekből és más anyagokból való fejlődés folytán gyűlnek össze a munkahelyeken. Mai nap mindinkább belátják, hogy a munkahelyiségeket és a lakóházakat el kell látni tiszta levegővel; a bányász, távol a napvilágtól, mindennemű veszélyeknek kitéve, többnyire nedves, alacsony szűk helyeken kénytelen keresni kenyerét saját maga és családja számára, s valóban feljogosítva érezheti magát kívánni, hogy azon helyeken, melyeken dolgozik, a mennyire lehet csökkentessék a levegőben lévő ártalmas gázoknak a mennyisége. Mondjuk a mennyire lehet, mert hiszen egészen tiszta egészséges levegőre úgy sem számíthat. A légköri levegő, midőn végig vonul a bányákban, változásokat szenved, veszítvén oxygénjének egy részét, vagy összekeveredvén a repedésekből kiömlő, vagy magukból a kőzetekből kifejlődő és a szerves állományok rothadása folytán képződő ártalmas gázokkal. Mindenek előtt azon kell lenni, hogy a rothadásnak indult szerves testek mennél elébb távolíttassanak el, elég dolgot adván úgy is, a folytonosan fejlődő gázok kivezetése. Ismeretes dolog, hogy e gázok közül következők a legfőbbek: szénsav, szénoxid, szénhydrogén, kénhydrogén, phosphorhydrogén. Jelzi e gázok jelenlétét bizonyos sajátságos szag, a hányamécs lángjának bágyadtsága (vörös színeződése ha szénsav van jelen) vagy kékes láng-burkolata. Könnyen belátható, hogy az ártalmas hányagázokat adó anyagok csak némely nagyon kevés esetben távolíthatók el a bányából s igy a legtöbb esetben a légvezetéshez kell fordulni, hogy a munkaterében való összegyülemlések meggátoltassák s mérgező hatásuk, amennyire lehet, csökkentessék. A légvezetés a lég egyensúlyának megzavartatásán alapszik. A természeti légvezetés a hőmérsékbeti különbségek okozta légáramlás. Tudva lévő dolog, hogy a föld hőmérséke 25 vagy 30 méternyi mélységben állandó, azaz független a földfelület hőmérsékbeti változásaitól. Tapasztalati tény továbbá az is, hogy a mélység növekedtével, fokozódik az egyes kőzetek hőmérséke (20—30 méter után egy C-féle fokkal); ebből és az előbbiből pedig világos, hogy bizonyos, a föld belsejében fekvő rétegek hőmérséke télen magasabb, nyáron pedig alacsonyabb a jég hőmérsékénél s őszszel és tavaszszal majd az egyik majd pedig a másik vonatkozás állhat be. A kőzetekkel hosszabb ideig érintkező bányalevegő felveszi a kőzet hőmérsékét. Tegyük fel már most, hogy két a küllel közlekedő aknanyílás nem fekszik egy és ugyanazon vízszintes síkban, de az aknák talpa vízszintes kapcsolatban áll egymással: világos hogy egyensúly ez esetben nem létezhet. Télen ugyanis a levegő az alantabb fekvő nyílástól a magasabban fekvő felé fog vonulni; a levegő az alacsonyabb nyíláson