Községi polgári fiúiskola, Battonya, 1938

f Dombóvári István Szomorú őszi nap volt. Egyik battonyai kórházban megtörve, sápadt arccal feküdt legkedvesebb osztálytársunk, Dombóvári Ist­ván: Alig betegeskedett egy hete és arca már is teljesen megvál­tozott. Hogy elszorult a szívünk, ha meglátogattuk! Dombóvári István Mezökovácsházán született és ott is vé­gezte az elemi iskolát. Annak elvégzése után került különbözeti vizsgával a battonyai polgári fiúiskola második osztályába. A ne­gyedik évfolyam első napjaiban mandulagyúlladást kapott, a be­tegség általános fertőzést okozott és állapota válságossá vált. Szo­morú napok voltak ezek. Tízpercben, ha csak tehettük, átszalad­tunk meglátogatni, mert éreztük, hogy nem sok van már hátra kedves tanulótársunk életéből. Nem is késett a halál. 1938. októ­ber 3-án visszaadta lelkét Teremtőjének. Hazaszállították szülő­falujába. Gyászlepellel bevont szobában, négy gyertya között, fehér koporsóban feküdt osztályunk legtehetségesebb s egyúttal legjobb ke­délyű tanulója. Két hatalmas koszorúval fejeztük ki részvétünket elhúnyt társunk iránt. A temetésen megjelent a IV. osztály csak­nem teljes számban vitéz Nagy Sándor tanár úr vezetésével. Ha­ladt a szomorú menet Isten kertje felé. Odaérve a kántor úr el­énekelte siralmas gyászénekét, közben megindult a koporsó az örök pihenőhelyre, a sírba. Még egy könnycsepp csordult ki sze­münkből, ez volt az örök búcsú. Elment. Nincs többé közöttünk. Itthagyott bennünket, hogy megvigasztaljuk kedves szüleit, akik mindent megtettek érte, hogy meggyógyuljon. Hiába minden! Isten akarata volt ez, ellene nem lehet tenni semmit. Eltávozott közülünk, de emlékét kegyelettel őrizzük. Lipták József IV o. t.

Next

/
Thumbnails
Contents