Községi polgári fiúiskola, Battonya, 1938
! Dombóvári István Szomorú őszi nap volt. Egyik battonyai kórházban megtörve, sápadt arccal feküdt legkedvesebb osztálytársunk, Dombóvári István. Alig betegeskedett egy hete és arca már is teljesen megváltozott. Hogy elszorult a szívünk, ha meglátogattuk! Dombóvári István Mezőkovácsházán született és ott is végezte az elemi iskolát. Annak elvégzése után került különbözeti vizsgával a battonyai polgári fiúiskola második osztályába. A negyedik évfolyam első napjaiban mandulagyulladást kapott, a betegség általános fertőzést okozott és állapota válságossá vált. Szomorú napok voltak ezek. Tíz percben, ha csak tehettük, átszaladtunk meglátogatni, mert éreztük, hogy nem sok van már hátra kedves tanulótársunk életéből. Nem is késett a halál. 1938. október 3-án visszaadta lelkét Teremtőjének. Hazaszállították szülőfalujába. Gyászlepellel bevont szobában, négy gyertya között, fehér koporsóban feküdt osztályunk legtehetségesebb s egyúttal legjobb kedélyű tanulója. Két hatalmas koszorúval fejeztük ki részvétünket elhúnyt társunk iránt. A temetésen megjelent a IV. osztály csaknem teljes számban vitéz Nagy Sándor tanár úr vezetésével. Haladt a szomorú menet Isten kertje felé. Odaérve a kántor úr elénekelte siralmas gyászénekét, közben megindult a koporsó az örök pihenőhelyre, a sírba. Még egy könnycsepp csordult ki szemünkből, ez volt az örök búcsú. Elment. Nincs többé közöttünk. Itthagyott bennünket, hogy megvigasztaljuk kedves szüleit, akik mindent megtettek érte, hogy meggyógyuljon. Hiába minden! Isten akarata volt ez, ellene nem lehet tenni semmit. Eltávozott közülünk, de emlékét kegyelettel őrizzük. Lipták József IV o. t.