Katolikus polgári leányiskola, Battonya, 1932
ж nemzedék is tudni fogja, hogy áldott kezében minden fillér a nemzet maradandó kincse lett. . . . Gyújtsátok meg gyertyáitokat, de gyújtsátok meg szívetek tüzét mindnyájan! Zarándokoljunk a szegedi kripta csendes halottjához, égő szívekkel vegyük körül sírját, köszöntsük őt. Nagy pátronusa a magyar jövőnek, a magyar ifjúságnak, üdvözöljük szellemed; üdvözöl az új iskolaépület is, melynek falai közt mindig áldott lesz neved!“ . . . A hang melegen száll, belopja magát a szívekbe, könnyes lesz a szem; egységes erővel imádkozzuk: „A nagy világon kívül Nincsen számodra hely, Áldjon vagy verjen sors keze, Itt élned, halnod kell.“