Béke és Szabadság, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-07-07 / 27. szám

AMIKOR EGYMILLIÓ CSILLAGÁSZ VOLT BUDAPESTEN 1954 június 30-án részleges napfogyatkozás volt megfigyelhető Magyar­­ország területén. A napfogyatkozás 13 óra 50 perckor kezdődött, 15 óra 7 perc­kor érte el maximumát és 16 óra 17 perckor ért véget. A maximum perceiben a Hold a Napkorong 82 százalékát takarta el. Az utcán Tizenhárom óra negyvenöt perc. Süt a Nap. Földünk legkedvesebb barátja és jótevője tisztességgel látja el szolgálatát. Valamivel a zeniten túl áll most, a pesti Dunai partról nézve éppen a Vár felett, onnan ontja aranyos, tün­döklő nyári sugarait Az emberek, mintha csak valamely előadás vagy ünnepség kezdetét várnák, kicsit izgatottan­ sétálgatnak fel­­alá, legtöbbjüknél ott a jóelőre elkészített kormos üveg. Akinél nincs, az kap kölcsön. Az első tény, amelyet a napifogyatkozással kapcsolatosan megállapíthattunk: égi jelenségek alkalmával kormos üveget bárki szívesen ad kölcsön. Sőt, az üvegtulajdonosok önként kínálgatják a házilag előállított csillagászati optikát: tessék, kuk­kantson rajta át, nagyon érde­kes ... Második megállapításunk: koz­mikus pillanatokban ismeretlen emberek szívesen tárgyalnak csil­lagászati kérdésekről. Amíg a Hold jelenésére várunk (a Hold az égi színjáték második fősze­replője, ő takarja majd el látha­tatlanul a Napot, egészen annak nyolcvankét százalékáig...) meg­tudhatjuk, hogy legközelebb 1999 augusztus 11-én lesz teljes nap­­fogyatkozás Magyarországon, hogy mindez természetesen nem befolyásolja a történelmet, az ember egészségi állapotát, a köl­­csönhúzást és a Magyarország— Uruguay-mérkőzés eredményét. Gyengébb jellemek néhány pilla­natig áttérnek Puskás bokájára, de aztán valaki közbeszól, hogy napfogyatkozás csak minden öt­venedik esztendőben látható, erre ismét felemelkedünk a világűr magaslataira... Tizenhárom óra ötven perc. A döntő pillanatban egy műsoron kívüli felhő érkezik és arcátlanul eltakarja a Napot. Általános fel­háborodás, a hangulat élesen felhőellenes. (Érthető, hisz az eső­vel is torkig vagyunk.) Az egybe­gyűlt és csillagászatilag össze­ismerkedett közönség jobb híján megnézi, hogyan fest Buda lát­képe a kormos üvegen át. Na­gyon szép. A Gellért-hegy fekete sziklatömbnek hat, a Vár olyan, mint valami középkori lovag­­dráma díszlete, éjjel. Néhány perc múlva a felhő távozik, magasba emelkednek a kormos üvegdarabok. A Nap aranyvörös korongja behorpad. Számosan foglalkoznak a mellék­jelenségek vizsgálatával. Az egyik régi postautcai üzletből köz­kívánatra hőmérőt hoznak, de, sajnos, az öreg jószág megbízha­tatlan, május óta állandóan hu­szonkét fokot mutat... Mások fénymérőkkel fordulnak a Nap felé, csak úgy röpködnek a leve­gőben a f lux«-ok (a fényerősség egységei). Megismerkedünk egy Tóbiás nevű daxlival, amelyet a közönség azonnal kinevez kísér­leti kutyának, várjon megijed-e majd, tizenöt óra hét perckor, ha a fény erősen csökken? Tóbiás nem ijed meg, kiflit eszik. Ma már a kutya sem babonás... És — hiszen Budapesten va­gyunk — tréfában sincs iiány. Trappoló lovaskocsiról bútorszál­lítók kiáltanak le a megfigyelők­nek: — Mi az? Lopják a napot? — Nem mi, a hold ... Az ágon Tizenhárom óra ötven perckor (milyen megnyugtató ez a tudo­mányos pontosság) kezdetét veszi a napi fogyatkozás. A Hold, amely 384.000 kilométeres középtávolság­ban, ellipszis alakú pályán kering a Föld körül, lassan eltakarja a Napot. Mintha alig-alig észreve­hetően alkonyodna. Fakulnak az árnyak, az ég világos kékjébe sö­tét, lilás szín keveredik. Tizenöt óra hét perckor kormos üvegen át a Nap már csak vékony, vilá­gosvörös sarlónak látszik. Szabad szemmel még most sem lehet bele­tekinteni, a megmaradt tizennyolc százalék is kápráztat. Csak a fény gyöngül fokozatosan, mintha tá­voli, szürke viharfelhők árnyéka borítaná a földet. Ugyanebben a pillanatban a teljes napfogyatkozás pontjain, Kievben, az amerikai Minneapo­lis városában, Grönland déli ré­szén, az izlandi szigeten, Skandi­návia északi partjainál és Közép- Indiában 40—80 másodpercre majdnem teljesen besötétedik, felragyognak a csillagok s látha­tóvá válik a Nap »koronája«, a kékesfehér sugarakból álló Nap­légkör. Aztán a Hold lassan to­vább halad örök pályáján, a tel­jes napfogyatkozás pontjain újra világosodik, Budapest felett dú­­sabb, melegebb színekkel ég a nyári fény, s negyedöt után két perccel a tüzes égitest visszanyeri szabályos korongalakját. A csillagvizsgálóban Az Uránia Bemutató Csillag­­vizsgálóban öt percenként jegy­zik a fotométer adatait. A műszer pontosan mutatja, hogyan csökken a Nap sugarainak ereje. A cső-volsmérő azt jelzi, hogy a külföldi rádióállomások adásai — akár­csak éjjel — a napfogyatkozás idején sokkal tisztábban, zavar­mentesen vehetők. Tizenöt óra hét perckor a termográf öt foknyi hőcsökkenést mutat. A csillag­­vizsgáló tudósai elmés szerkezet segítségével távcsőre szerelt pa­­pírernyőre vetítik a napfogyat­kozás képét, hogy minél több érdeklődő láthassa. .' '«V, A, napfogyatkozás igen alkal­mas a Nap tudományos tanul­mányozására. Láthatóvá válik a Nap légköre s annak legkülső szférája, az úgynevezett napko­rona. Ilyenkor figyelhetők meg a Nap peremén feltörő óriás lán­gok, a protuberanciák. Az égitest felszínén levő képződmények, napfoltok sokkal könnyebben vizsgálhatóak, mint akkor, amikor a Nap teljes fényében ragyog. Tizenhat óra tizenhét perckor a papírernyőn m­egjelenik a Nap, fényesen, kereken, ahogyan év­ezredek óta látja az emberiség. A jelenség véget ért. K.SopC?,ír­ják a csővoltmérőt, leborítják a fotométert, a hatalmas távcsövek nem követik tovább nyugat felé Hélios, a vén Nap tüzes kocsijái­gen át - negyTCTJ!^ rTMilva’ 1999 augusztus 7-én ... Vajda István A legöregebb ... »Kollektív kormos-üveg« a pesti Dunaparton (Ráth Károly (elv.) r i r rr rr L . J így fogyott el június 30-án délután a Nap. A legkeskenyebb karéj három óra Hét perc­kor volt látható. Ezt a felvételt az Uránia Csillagvizsgáló készítette és a legfiatalabb alkalmi csillagász az egymillió közül

Next