Béke és Szabadság, 1956. július-október (6. évfolyam, 27-42. szám)
1956-07-04 / 27. szám
egy nagy épület A svéd színház volt. -Az utcatáblákon eleinte nem értettem, miért van kétnyelvű felírás. Fent katu (utca), alatta gatén (ez is utca). Egyik finnül, másik svédül. A filmeket csak nehezen tudtam élvezni. Még a széles vásznú, cinemascope filmek felét is a feliratok foglalják el. Az egyik finn, a másik svéd. A parlamentben két nyelven tárgyalnak. Finnül és svédük — Tulajdonképpen hány svédjük van? — kérdeztük végül. — A lakosság tíz százaléka — felelték. Vagyon A magyar követség fogadásán, melyen részt vettek a Magyarországon járt finn képviselők is, megkérdeztem John Freiberg urat, az Uusi Suomi című helsinki lap vezető munkatársát. Az Uusi Suomi a legnagyobb példányszámú finn újság. — Milyen cikkek keltették az utóbbi időben a legnagyobb feltűnést? — Amelyek a népnyugdíj parlamenti tárgyalásról szóltak. A javaslatot megszavazták; minden finn állampolgár, miután betöltötte hatvanötödik életévét, az államtól legalább évi 24 ezer márka kegydíjat kap. Az összeg nem jelentős, egy pár cipő kétezer márka. Vihti finn faluban megkérdeztem Silajärvi Allard 26 holdas gazda családját: vannak-e vagyonos rokonaik? Vannak, felelték. S mi történne, ha örökölnék földvagyonukat? — Nem vennénk át — felelték. — Miért? — Nem lenne érdemes, olyan magas az örökösödési adó. Totó Hiába, még ott is van, a hideg északon. Itt azonban nagyon sok a papír, a totócédulák korlátlan számban és gazdátlanul kint hevernek a repülőtér várótermében, trafikokban, vendéglőkben, előcsarnokokban, gyakran az utcán. — És ha valaki nem fizet? — A totójegy ingyenes. Akkor kell fizetni, mikor a fogadó beadja a postán; oszloponként tizenöt márkát Lift Házfelügyelő nincs, mindenkinek kapukulcsa van. A liftek jók, működnek. Siók mindenben mások, mint a mi liftjeink. Az ember a földszinten megnyom egy gombot, erre lejön a lift. Beülök, felmegyek a második vagy a negyedik emeletre, s a liftet otthagyom. Jön a következő. És lehívja a liftet egy gombnyomással. Hely Nagy az ország és kevés az ember. Finnországban mindig és mindenütt van hely. Ez a tágasság az egész életet kellemessé teszi. Bemegyek egy üzletbe, előttem egy-két vevő áll. Már megkezdődött a film, jegyet kérek. Van. Van? Igen. Beülök a nézőtérre, a fele üres. Felszállok a villamosra. Hely? Van. Autóbuszon? Van. Nem utaztam úgy, hogy jó néhány hely ne lett volna üres. Kalauznő Órákig bolyongtam a hetes villamoson, na, most jön ez a mozi... a sarki fűszerüzlet... a halbolt... a kanyargós utca, mely felfelé vezet... A kalauznőt figyeltem. A kalauznő nem viselt egyenruhát Elöl ült, a lépcső mellett, karosszékben, széles asztal előtt, melynek van egy mélyedése is, hogy ne essék le az aprópénz. Csak elöl lehet felszállni. Az ember megáll az asztal előtt, köszön a kalauznőnek, leteszi asztalára a menetdíjat, s kap egy jegyet. A kalauznő szőke volt (természetesen) és nagyon szép. Dolga alig volt. Nézte az utcákat, a forgatagot Lehet, hogy álmodozott. Részegek És ebben a tiszta, egyszerű és szép városban mérhetetlenül sok a részeg. Több, mint Budapesten. Láttam jól öltözött, feltűnő megjelenésű fiatal lányt fényes nappal dülöngeni. Kacagott és dülöngött. Ketten támogatták. Láttam részeget ülni délben, a Mannerheim út korzóján, egy üzlet lépcsőjén. Olyan részeg volt, hogy nem lehetett felállítani. A küzdelem nehéz. Volt idő, mikor alkoholtilalmat vezettek be. Nem járt eredménnyel, feketén főzött szeszt ittak. Most új rendszer van: ülve lehet fogyasztani, állva nem. Haza senki sem vihet szeszes italt, csak a kijelölt szeszboltokban vehet, jegyre, délután kettő és fél négy közt. Az egyik délután figyeltem egy ilyen üzletet. Sűrű sorokban sorban álltak előtte a férfiak. Szeszjegyet csak férfi kaphat, de a fejadag olyan magas, hogy akár mindennap be lehet rúgni tőle. . .Részegnek lenni tilos. Aki részeg, a rendőr előállítja (ha tudja), s megbünteti. A küzdelem egyelőre semmiféle eredménnyel nem járt. Az emberek isznak, lerészegednek, bemennek a rendőrségre és fizetnek. Rum ugyan nincs. De van faszesz, s ez még veszedelmesebb. Törülköző Egy vendéglő mosdójában láttam törülközőt, egy cukrászda mosdójában nem láttam. A vendéglőben használt törülköző állt ki a falból. Figyelmeztettek, hogy rántsak egyet rajta. Erre kibukkant a falból a törülköző tiszta folytatása, de nem több, mint amennyi a kéz megtörléséhez elég. — És mikor váltják a törülközőt? — Nagyon ritkán. Mosógép is van a falban, az mindjárt kimossa. A cukrászda mosdójában nem volt törülköző. A törülköző helyén embermagasságú gép állt. A láb megnyom egy gombot, s a gépből kitóduló forró levegő pillanatok alatt megszárítja a nedves kezet. (Eszembe jutott a budai Szomjas-vendéglő mosdója. Húú ...!) Finnország »zöld aranyat, a fa