Béke és szocializmus, 1965. január-június (8. évfolyam, 1-6. szám)
1965-01-01 / 1. szám
együttműködés politikája, amely ellenzi, hogy a termelési eszközöket társadalmi tulajdonba vegyék. De a liberálisok a konzervatívokat is és a munkáspártiakat is támadják, és demagóg propagandájukkal megnyerik a toryk volt híveinek egy részét. A választási hadjárat utolsó szakaszában a „Times” azt tanácsolta olvasóinak, hogy a liberálisokra szavazzanak, az „Economist” viszont azt ajánlotta, hogy a munkáspártiakra szavazzanak. Mindez bizonyos zavart keltett azon választók között, akiknek eltökélt szándékuk volt, hogy véget vetnek a konzervatív kormányzásnak. Ennek következtében kevesebben szavaztak, mint 1959-ben, növekedett a liberálisokra leadott szavazatok száma, egyáltalán nem nőtt a munkáspártiakra adott szavazatok száma, és ez utóbbiak egészen jelentéktelen többséggel győztek. A kormány összetétele A kormányalakítás során Harold Wilson bevonta a kormányba a munkáspárt különböző irányzatainak képviselőit, de a jobbszárny képviselői foglalják el a kulcspozíciókat: a külügyminiszter (Patrick Gordon Walker), a gazdaságügyi miniszter (George Brown), a pénzügyminiszter (James Callaghan), a hadügyminiszter (Denis Healey), a munkaügyi miniszter (Raymond Gunter), a belügyminiszter (Frank Soskice) posztját. Másfelől, műszaki miniszterré Frank Cousinst nevezték ki, aki, amikor a közlekedési és szakképzetlen munkások szakszervezetének főtitkára volt, fellépett a munkabér befagyasztása ellen és haladó nézeteket vallott a külpolitikai kérdésekben. Miniszteri tárcát kapott a balszárny több más képviselője is. De minthogy a kulcspozíciók a jobboldaliak kezében vannak, fokozott harcra van szükség ahhoz, hogy nagy változások menjenek végbe a politikában. A balszárny több képviselőjét először választották meg parlamenti képviselővé. De a baloldaliak pozíciója meggyengült annak következtében, hogy a baloldaliak vezető képviselői a választások előtt nem szívesen vállalták a harcot a munkáspárton belül a radikális politikai változásokért. A kommunista párt álláspontja Pártunk Végrehajtó Bizottsága a választások utáni első ülésén kidolgozta a munkáspárti kormányhoz való viszonyunk általános alapelveit. Leszögeztük, hogy a munkáspártiak valamennyi híve, valamennyi kommunista és valamennyi haladó gondolkodású angol mindenekelőtt köteles oly módon tevékenykedni, hogy a toryk ne juthassanak újra hatalomra, és hogy a legközelebbi választásokon, bármikor kerüljön is rájuk sor, a konzervatívok még nagyobb vereséget szenvedjenek. 4