Béke és szocializmus, 1967. július-december (10. évfolyam, 7-12. szám)
1967-07-01 / 7. szám
4 sa *o lásából adódó mesés profitjaikat a közvetlen közigazgatási ellenőrzés elvesztése után is, s ezért tökéletesítik és mind nagyobb arányokban alkalmazzák a neokolonialista módszereket. Több országban továbbra is kezükben tartják a gazdasági kulcspozíciókat, politikai és diplomáciai nyomáshoz folyamodnak, hogy megőrizzék befolyásukat. Ám mindezek a számítások összeomlottak, amióta a legnagyobb arab országokban egyre mélyültek a felszabadító forradalmak, s megindult a harc a gazdasági és társadalmi felszabadulásért. A felszabadult arab országok népei a Szovjetunió és más szocialista államok segítségével hozzáfogtak nemzeti iparuk megteremtéséhez, mezőgazdaságuk fellendítéséhez, mélyreható társadalmi-gazdasági átalakítások megvalósításához. Az arab országok kommunista pártjainak ez év elején megrendezett tanácskozása nyilatkozatában megállapította, hogy „az arab világ mai helyzetét a kolonializmus és a neokolonializmus elleni nemzeti harc kiszélesedése és fokozódása, a nemzeti felszabadító mozgalom mélyülése jellemzi. Az arab népek nagy tömegei és befolyásos társadalmi erői egyre inkább hajlanak a szocializmus eszméje felé, mert ezt tekintik a legjárhatóbb útnak országuk fejlesztésében, független gazdaságuk építésében, elmaradottságuk leküzdésében.” A gazdasági felszabadulásért és a társadalmi haladásért vívott harcban a legjelentősebb sikereket az Egyesült Arab Köztársaság érte el — a legnagyobb népességű és iparilag legfejlettebb arab ország. Itt népi ellenőrzés alá vonták a természeti kincseket és a termelést, államosították a Szuezi-csatornát, lerakták az iparosítás alapjait, hatalmas állami szektort létesítettek, agrárreformot és a dolgozók érdekeit szolgáló más fontos társadalmi-gazdasági átalakításokat hajtottak végre. Mindezeknek a nagy történelmi sikereknek az eredményeképpen az Egyesült Arab Köztársaság az egész közel-keleti és afrikai forradalmi antiimperialista mozgalom fontos tényezőjévé vált. Az imperialistaellenes harcban és társadalmi-gazdasági téren nagy sikereket ért el Szíria népe is, különösen 1966 februárja óta, amikor ebben az országban haladó rendszer került hatalomra. Szíriában államosították a külföldi iparvállalatokat és bankokat, a hazai tőke nagyvállalatait, s haladó agrárreformot hajtanak végre. A szíriai nép, haladó erőinek egységére támaszkodva jelentős győzelmet aratott az olajtársaságok fölött, hozzáfogott olajkincsének önálló kiaknázásához és fontos gazdasági objektumok, elsősorban az Eufrátesz-gát építéséhez. A külpolitikában a szíriai kormány határozottan imperialistaellenes irányvonalat követ. Az a tény, hogy több arab országban, elsősorban az Egyesült Arab Köztársaságban, Szíriában, Algériában forradalmi demokratikus rendszer alakult ki és mind jobban megerősödött, az arab világnak egy haladó magvát alkotva, hogy ezek a rendszerek határozottan imperialistaellenes politikát folytatnak és szorosan együttműködnek a szocialista országokkal, hogy haladó társadalmi-gazdasági átalakításokat hajtanak végre, az imperializmus és a belső reakció heves ellenállását váltotta ki.