Béke és Szocializmus, 1982. július-december (25. évfolyam, 7-12. szám)
1982-07-01 / 7. szám
A szovjet szocialista demokrácia döntő láncszeme VASZILIJ KUZNYECOV, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének első helyettese Néhány hónap múlva lesz hatvan éve a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalakulásának. Az SZSZKSZ, azaz a Szovjetunió, a kommunizmust együtt építő egyenjogú köztársaságok egyetértő családja. Amikor visszatekintünk a szovjet föderáció által megtett útra, természetszerűen vetődik fel a kérdés: mitől ilyen szilárd ez a világon korábban példa nélküli „államok állama”, amely 15 önálló köztársaságot, több mint 100 nemzetet és etnikai csoportot egyesít? Miért nem veszélyezteti azoknak a centrifugális tendenciáknak a hatása, amelyek könyörtelenül szétrobbantottak minden korábban létrejött soknemzetiségű államot? Miért tudott a Szovjetunió szembeszállni a nemzetközi imperializmus katonai és politikai nyomásával, amely nem titkolta (és ma sem titkolja) a szocialista rendszer iránti gyűlöletét? Hogyan lett a Szovjetunió viszonylag rövid történelmi idő alatt erős nagyhatalommá, a haladó emberiség biztos támaszává a világbékéért és a népek szabadságáért vívott harcban? Ha válaszolni akarunk ezekre a kérdésekre, szólnunk kell több tényezőről, elsősorban olyanokról, mint a Szovjetunió összes alkotórészének egységes gazdasági és társadalmi alapja; a szövetségben egyesült nemzetek és etnikai csoportok osztályfeladatainak éscéljainak közössége; az SZKP vezető szerepe; a szocialista nemzeti politika humanista elvei ; a nemzetek teljes kölcsönös bizalma és kölcsönös segítségnyújtása; a nemzetek önkéntes beleegyezése az egyesülésbe, az egyenlőtlenség minden formájának kizárása és természetesen a szocialista demokrácia további kibontakoztatásának mindent átfogó folyamata, mert „lehetetlen az olyan győzelmes szocializmus — írta Lenin —, amely nem valósítja meg a teljes demokráciát..(Lenin összes Művei, 27. köt. Kossuth Könyvkiadó 1971. 244. old.). Nemzeteink szövetségének megbonthatatlanságában az egyik legfőbb tényező a népképviselők szovjetjeinek építő tevékenysége. A szovjetek (tanácsok) a népképviseletnek és a teljes jogú államhatalmi szerveknek lenttől fentig egységes rendszerét alkotják. Szerepüket a Szovjetunió létrehozásában és fejlesztésében nehéz túlbecsülni. Létrehozásuk maga is a hatalmas proletár tömegek forradalmi alkotásának aktusa volt. Az 1905-ös forradalomban a sztrájkharcok tüzébe került ipari központokban a munkáskollektívák akcióik egyesítésére és koordinálására megalakították saját szerveiket, s ezekbe megválasztották saját képviselőiket, a küldötteket. Ezek voltak az első szovjetek. Tagjaik a legszorosabb kapcsolatban álltak a gyárak munkásaival, az ő utasításaikat hajtották végre. Leninnek, a bolsevik pártnak történelmi érdeme, hogy a tömegek sor- 3