Béke és Szocializmus, 1987. július-december (30. évfolyam, 7-12. szám)
1987-07-01 / 7. szám
Az átalakítás forradalmi lényegéről ( JEGOR LIGACSOV), az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, az SZKP KB titkára Világszerte élénk érdeklődés kíséri a Szovjetunióban végbemenő változásokat. Ez a figyelem belső ügyeink iránt törvényszerű. Mivel ezek a mélyreható változások olyan országban történnek, amelynek rendkívül nagy szerepe van a nemzetközi problémák megoldásában, szükségképpen lényeges befolyással vannak a szocializmus és a kapitalizmus versenyének állapotára és távlataira, a haladás és a reakció, a béke és a háború erői közti harcra. A Szovjetunióban végbemenő és az átalakítás fogalmával kifejezett folyamatokkal kapcsolatos értékelések, nézetek és vélemények rendkívül széles színképében két fő megközelítési mód különösen erőteljesen érzékelhető. A demokratikus, progresszív társadalmi körök a szovjet társadalom dinamizmusának, önbizalmának tanúságát látják bennük, annak a bizonyítékát, hogy ez a társadalom képes a radikális megújulás és építés útján járni. Ezek a körök kezdeményezéseink sikerét kívánják, azt várják tőlük, hogy a szocializmus humanista lényege mind teljesebben érvényesül, növekszik a szocializmus vonzóereje. De éppen ettől tartanak leginkább a jobboldali konzervatív, imperialista körök. A Szovjetunióban kibontakozó átalakítást, az általunk feltárt hibákat és fogyatékosságokat hol úgy tüntetik fel, mint a szocialista rend alapjai tarthatatlanságának beismerését és a „kapitalizálódás” kezdetét, hol pedig mint „kozmetikai műtétet”, amely érdemben mit sem változtat a szovjet valóságon. Mivel külföldön nem mindenki látja egészen tisztán a Szovjetunióban végbemenő átalakítások lényegét, célszerű legalább nagy vonásokban vázolni legfőbb tartalmukat a marxista-leninista elmélet néhány alaptételének szemszögéből. Az országunkban végbemenő változásokat mi történelmi jelentőségű, forradalmi jellegű fordulatnak nevezzük. Ez nem metafora, nem arra irányuló óhaj, hogy emocionálisan növeljük az átalakítások jelentőségét. Ezek az átalakítások valóban forradalmiak a lényegüket tekintve. Összességükben azt jelentik, hogy a szovjet társadalom egy minőségi állapotból másik minőségi állapotba megy át. De ez különleges forradalom, nem egy termelési módnak másikkal való felváltása, egyazon társadalmi-gazdasági alakulat keretében megy végbe, pontosabban a kommunista alakulat szocialista fázisának keretében, a fejlődő szocializmusnak egész szakaszát alkotja. Következésképpen itt nem az államhatalom megváltoztatása van napirenden, hanem a szocialista néphatalom elmélyítése, a * Jegor Kuzmics Ligacsov (szül. 1920) 1944-ben lépett be az SZKP-ba. Végzettsége szerint mérnök. Elvégezte a moszkvai repülőgép-ipari főiskolát és az SZKP KB Pártfőiskoláját. 1949 óta párt- és tanácsi szervekben dolgozik. 1959-től 1961-ig az SZKP novoszibirszki területi bizottságának titkára, 1961-től 1965-ig az SZKP KB osztályvezető-helyettese. 1965-től 1983-ig az SZKP tomszki területi bizottságának első titkára. 1983-tól 1985-ig az SZKP KB pártszervezési osztályának vezetője. 1983 decemberétől az SZKP KB egyik titkára. 1966-tól 1976-ig az SZKP KB póttagja. 1976-tól az SZKP KB tagja. 1985 óta tagja az SZKP KB Politikai Bizottságának. 3