Viharsarok népe, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-01 / 1. szám
yi kaisainó ítészi Egy év a külpolitikában február 1. Malenkov elvtár a Kingsbury smith kérdéseire adott újévi válaszából. A Auii a szovjet kormányt illeti, a szovjet kormány megtelt, megtesz, és a jövtyfenyi is meg fog termi mindent annak érdekeében, hogy enyuáljük a nemzetközi feszültség, és egészséges kapcsolatok alakuljanak ki az államok között«. Január 7: Eisenhower elnök az Egyesült Államok kongresszusához intézett üzenetében leszögezi, hogy a háborús elősézuterek az Egyesült Államokban tovább fokozódnak. 5 Február M. A berlini értekezleten Molotov elvtárs beterjesztette a Szovjetunió nagyjelentőségű javaslatait az európai kollektív biztonság megteremtésére. Február 15: A francia Jamel-kormány újabb provokációja: letartóztatták Jacques Dennist, a DIVSZ főtitkárát.. Március 1: Az amerikaiak a Birniszigetek térségéből hiktrogénbombát robbantottak. A rádióaktív kisugárzás következtében, többek közöttt 23 japán halász súlyosan megsérült., Március 19 Nehru felhívása a hidrogénbombakísértetek beszüntetésére, április 16. BevaB. angol munkáspárti képvelő:Az Egyesült Államokbe kívánja, hogy torpedózzuk meg a a genfi értekezletet«. Április 27: Megkezdődött a genfi értekezlet. Április 28: Franciaországban kétmillió dolgozó lépett sztrájkba, az életszínvonal állami csökkenése miatt Április 29: Kínai—indiai egyezményt kötöttek Pekingben. Ebben a két orzág öt alapelvben szögezi le egymáshoz való jószomszédi viszonyát. Május 1: Végetért a colombói értekezlet A záróközlemény követeli a vidást mai »tüzet szüntess« érdekében a harcoló felek közötti közvetlen tárgyalást. Május 10: A francia kormány nem engedélyezte a szovjet balett-művészek fellépését Párizsban. Május 24: Rendkívüli ülésszakra ült ösze Berlinben a Béke-Világtanács. Június 9: Az olasz képviselőhöz hatálytanította a csaló választási törvényt. Június 19: Fegyveres támadás Guatemala ellen. Június 25: Csőti En-laj Új-Delhibe érkezett, hogy megbeszéléseket folytasson Nehru-vel, a két országot érintő problémákról. /yilhír: Június 28: Churchill, angol miniszterelnök Washingtonban adott sajtónyilatkozatában a Szovjetunióhoz való közeledés szükségességéről beszélt. Július 12: A francia kormány betiltotta a francia dolgozók július 14-i hagyományos felvonulását. Július 21: Genfben Aláírták a vietnami, laoszi és kambodzsai hadműveletek beszüntetéséről szóló egyezményt. Ezzel végetért a közel három hónapig tartó genfi értekezlet. Július 24: A nyugat-német titkosrendőrség főnöke, dr. John, a Német Demokratikus Kötársaságba menekült.Július 25: A szovjet kormány jegyzékeit intézett Franciaország, Nagy-Britania és az Egyesült Államok kormányához, melyben javasolja, hogy az eurókpai kollektív biztonsági rendszer kérdésében a legközelebbi hónapokban hívja- I nak össze tanácskozást. Augusztus 1. A magyar kormány nyi- latkozata: »A magyar kormány válto- zatlanul kész minden erejével hozzájárulni az európai kollektív biztonsági szerződés megteremtéséhez«. Augusztus 11: Egész Indokínában érvénybe lépett a tűzszünet. Augusztus 22: Kudarcba fulladt a hat nyugateurópai külügyminiszer Brüsszeli értekezlete. Augusztus 24: Betiltották az Egyesült Államok Kommunista Pártját. Augusztus 24: Mao Ge-tung fogadta a brit munkáspárti küldöttséget. Augusztus 30: A francia nemzetgyűlés elutasította azeurópai védelmi közösségről szóló szerződést. Szeptember 17: Atomfegyvert próbáltak ki a Szovjetunióban. Szeptember 20: A kínai országos népi gyűlés egyhangúlag elfogadta Kína új alkotmányát. • (Szeptember 30. Az ENSZ közgyűlésén. Visinszkij előterjesztette a szovjet kormány javaslatát a fegyverzet csökkentésére, valamint az atom-, hidrogén- és más tömegpusztító fegyverek betiltásáról szóló nemzetközi szerződés megkötésére. ) október 1. Angol parlamenti küldöttség érkezett Moszkvába. * Október 19: Nehru, India miniszterelnöke Pekingbe érkezett, hogy a két országot érintő kérdésekről tárgyalásokat folytasson. November 2: Frédéric Joliot-Curie nyilatkozata: A világ közvéleménye szálljon szembe a londoni és párizsi egyezményekkel. November 13: A szovjet kormány jegyzéske 23 európai ország kormányához , hívják össze november 29-re Moszkvába, vagy Párizsba az európai biztonságról tárgyaló értekezletet. November 18: Stockholmban megkezdődött a Béke-Világtanács 7. ülésszaka. November 23: Karlsruheban megkezdődött a Németország Kommunista Pártja elleni terrorper. November 23: Churchill önleleplezése: már a második világháború vége előtt azon mesterkedett, hogy a német nácikat felfegyverezzék a Szovjetunió elleni háborúra. November 21: Moszkvában megnyílt az európai béke és biztonság kérdésével foglalkozó értekezlet, melyen a béketábor országai vettek részt. December 2: A moszkvai értekezlet végetért. A részvevő államok kormányai történelmi jelentőségű deklarációt tettek közzé. December 10: Ünnepség Moszkvában a szovjet-francia szerződés 10. évfordulója alkalmából. December 14: Befejeződött a Szakszervezeti Világszövetség főtanácsának 7. ülésszaka. »A világ dolgozóinak alapvető feladata: harcolni Európa, Ázsia, és az egész világ békéjéért«. December 16: A szovjet kormány jegyzéke Franciaországhoz: A párizsi egyezmények ratifikálása hatálytalanítja a francia-szovjet szerződést. December 17: A bonni parlament első olvasásban elfogadta a párizsi szerződéseket. December 20: A szovjet kormány jegyzéke Nagy-Britannia kormányához. A párizsi egyezmények ratifikálásának ténye semmissé teszi az angol-szovjet együttműködési és háború utáni kölcsönös segélynyújtási szerződést. December 22. A nyugatnémet Blankhivatal kémelhárító osztályának volt vezetője menedékjogot kért a Német Demokratikus Köztársaságtól. December 23. Az olasz képviselőház megszavazta a párizsi egyezmények ratifikálását. Megkezdték a halivadékok tetejébe helyezését Barusfán . A biharugrai tógazdaság dolgozói idén elsők lettek a halgazdaságok között. December közepén befejezték a halászatot, s tervüket 114 százalékra teljesítették. A tógazdaság kiváló halászai közül példás és eredményes munkájukért többen igen magas jutalomban — 3—5 ezer forintig terjedő prémiumban — részesültek. Az idén a kitűnő eredményű harcsatenyésztés mellett jelentősen növekedett a ponty- és a süllőállomány is, amiből nagy mennyiséget szállítottak a piacokra, s haltenyészetekbe. Jól jövedelmezett a nádtermelés is, közel hatvanezer forint értékű nádat adtak át az építőiparnak. A derék biharugrai halászok most a jövő évi munkájuk sikerét készítik elő. Nagyban folynak a töltésvédelmi munkák: a meszezés és a mésztrágyázás. Eredményesen halad az átteleltetés is. Már három tóba kihelyezték a halivadékokat, ezzel biztosítják az eredményes téli átteleltetést. A jövő évben az ideinél is nagyobb eredményeket várnak. Jövőre ugyanis már kétnyaras állományuk lesz az idei egynyaras állománnyal szemben. január szambat PETŐFI KAMDOK Ezernyolcszázhuszonkettő Szilveszterének éjszakáján egy kiskőrösi zsúpfedeles házba született Petrovics István székálló legény és Hruz Mária szolgálólány fia, a magyar nemzet ébresztője, az 1848-as márciusi forradalom viharmadara, a szabadságharc hősi halált halt katonája, a világirodalom egyik legnagyobb alakja — Petőfi Sándor. Gyermekkorát Kiskunfélegyházán töltötte, majd serdülő ifjúként bebarangolta az egész országot, eleinte úgy, mint diák, később mint vándorszínész és katona. Élete értelmét kereste mindenütt, de nem találta helyét sehol, az a társadalom nem is fogadta őt be. Szilárd talajra talált, mikor vándorlásai során megismerkedett, megszerette és összeforrt népével, az elnyomott, igát sínylő magyar néppel. Ez az ismerkedés nyitotta ki a szemét — ráébresztette, hogy sorsa elválaszthatatlan népe sorsától, s megjelölte számára az utat: kötelessége síkraszállni népéért, az elnyomás, a szolgaság ellen, emberi jogokért, függetlenségért, a szabadságért. Nem tétovázott, megértve küldetését és megtalálva élete értelmét, tollat vett kezébe, s a XIX. századi lírát, a valóságos élet költészetévé, a dolgozó társadalom énekévé tette. A mindennapi élet nyelvéből dús nyelvet formált, a dolgozó tömegek érzéseit és gondolatait felszabadította és megszólaltatta. Felfedezte a haza szépségeit s egyúttal azokat népe birtokába vette. Majd tollát pirosló tűzbe mártotta és lángoló betűkkel írta le a szolgasággal, jogot, szabadságot a népnek, álljon talpra a magyar, legyen forradalom...! mikor kitört a forradalom, nem kereste a meghátrálás ösvényeit, bátran kiállt, nem félt, mert tudta, hogy a magyar szabadság és függetlenség ügye jó kézben van kár, ha a nép kezében van. Ezért szervezte, mozgósított a tömegeket, s az ő érdeme, hogy a pesti nép mindig a tetthelyén volt, ha a forradalom továbbviteléről volt szó. Igazi forradalmár volt. Ismerte a forradalmi átallások idejének azt a legfőbb törvényét, hogy minek félmegoldások, kompromisszumok és veszíteni az de aki nem mer az egészre rámenni. Petőfi mert! Ki merte tudani, hogy nincs megállás, végig kell harcolni a forradalm ő végig is harcolta. Nemcsak a szavak embere volt, tetteké is: ott lelte halálát a segesvári csatatéren, haóval is tanúságot téve egész élete és alkotása igazságáról. Ő az első magyar költő, akit a világirodalom is beadott, a szabadság eszme legnagyobb költőjeként emleg Neve eggyé forrott a szabadságot szerető népek szívébe szabadság és az emberi jogok eszméjével. Amit hirdetett, amiért harcolt, amiről álmodott, azt áldozta életét, az nem a múlté, hanem a jelenése inkább az eljövendőjé". " A magyar traktorosok győztek Csütörtökön tért vissza a cseh 109 százalékra teljesítették szlovákiai Trebisovból a Sárospataki Gépállomás nyolctagú küldöttsége, amely részt vett a magyar és csehszlovák traktorosok egy éve folyó párosversenye negyedik szakaszának értékelésében. A baráti versenyben a magyar traktorosok győztek. Őszi tervüket 106, éves tervüket pedig magyar traktorosok most három versenyszakaszban jónak bizonyultak és mindent vettek, hogy az utolsó szóbad, a téli gépjavítások is győzedelmeskedjenek, így igenen Sárospatakra, hazánk legkorszerűbb gépállomására mlhet a nemes verseny vár zászlaja. Egy kisfiú keresi az édesanyját 1945 karácsonya van. Sűrű pelyhekben hull a hó. Olykor felkapja a szél és a járókelők arcába sodorja. A dunántúli kis falucska nádfedeles házaiból kiszűrődő fény hívogatóan csapgatja a vendégeket, akik nem is késlekednek. Rokonok, ismerősök mennek látogatóba, hogy együtt töltsék az ünnepi estét, együtt örüljenek a gyermekekkel, amikor a karácsonyfán meggyújtják a gyertyákat, együtt gyönyörködjenek a csillogó, szikrázó csillagszóróban. Éjféltájt azután ismét hallani lehet a vidám emberek nótázását, kacagását. Hazafelé tartanak. Szabó János gazduram is hazafelé tart a kocsmából. Nagyokat káromkodik, keskenynek találja a járdát. Torkaszakadtából dalol a kunyhó, ropog a nád, Szorítsd hozzád azt a barnát, Míg a barnát szorongatod... Gazduram itt nagyot csuklótt és elvágódott ahideg, fagyos földön. — Az ántiját... — tápászkodott fel. Tapogatózó, keze puhát értett. Utána nyöszörgő hangot hallott. — Hű, mi a csoda ez?... — Megrémült. »Oá... oa.. oá...« — hallatszott ekkor tisztán a gyermeksírás. S amikor kezébe vette a flanell-takaróba burkolt pólyát, egy kékre-zöldre fagyott gyermeket látott. Ez egyszeribe kijózanította. Sietett haza, míg nem késő... — Asszony... hallod? Kelj fel! Egy gyermeket találtam. Nézd meg, nem ismered? Biztosan valaki elhagyta. — Hiszen ez kisfiú. Semmi ruha nincs rajta. Jesszusom! Hiszen ez nem régen születhetett! — Rémülten nézett a dermedt gyermekre. — Nem hagyták ezt el, kitették az utcára! Szabadulni akartak tőle. De ki lehetett? S éppen most, karácsony éjszakáján?... Szabóék másnap jelentették a községházán, hogy gyermeket találtak az utcán. Kutatták a gyermek kilétét. He hiába. Neha tudták meg a gyermek nevét. Nem találták az anyját. Bizonyosan más faluból hozták ide — állapította meg a jegyző. Mivel Szabóék megelégelték a gyereksírás, kijelentették:— Nekünk elég volt a gyerekből. Vigyék el! — Hiába, nem volt gyermekük, nem szokták meg a gyermeksírást. A kis ártatlan menhelybe került. Nevet adtak neki: Sándor Béla. Születési helye című kis rovatba beírták: »ismeretlen«. Születési ideje: 1945 karácsony éjszakája. Apja, anyja neve mellé kérdőjelet írtak és bejegyezték: ismeretlen, talált gyermek. • Múlt az idő... A kis Béla sorsa nem változott. Meg helyben élt, vagy olykor egy-egy családnál, Dunántúlon, Pest környékén és az Alföldön. Szeretetet senkitől nem kapott. Első lépéseit nem vigyázta senki. Amikor piciny szája először formálta a szavakat, s mondta ki először: »édesanya«, senki nem kapta ölbe, nem árasztotta el anyai csókkal. Pedig a kisgyermek vágyott utána. Hányszor tinta ölelésre kicsiny karját, de az mindanynyiszor lehanyatlott. Vele nem törődött senki. Durván félre taszították a néni gyerekei is. Azt is megmagyarázták neki, ha édesanyjukat mamának nevezte: »Ez neked nem édesanyád. Neked, nincs is anyád! Te talált gyerek vagy! Lelenc...« A kis Béla elhitte. S ahogy nőtt, egyre jobban elgondolkozott ezen. Ida valaki rongyosnak találta, s megkérdezte tőle: »hol az anyád?« — azt felelte: »Nekem nincsen édesanyám.« — Hát, meghalt? — Nem. Nekem nem is volt. Az emberek és a nagyobbacska gyerekek kinevették. Pedig milyen igazat mondott. Hiszen neki mindössze csak néhány óráig volt anyja. Addig, amíg életet adott neki. Mert édesanya-e az, aki éjnek idején kiteszi gyermekét a fagyra, úgy akarván megszabadulni től. Nem. Ez rosszabb a gonosz mostohánál is. Béla nem pusztult el. El. Sokat szenvedett a gyerekek csúfolódásaitól, a nevelő szülei igen gyakran váltakoztak, nem bántak vele valami gyengéden. Sokat verték gyenge kis testét. De most már lassan elfelejti a szenvedést, hiszen ahol most él, a battonyai Gyermekotthonban, sokan szerelik: az igazgató bácsi és a nevelő nénik is. Levetette a gyűlölt menhelyes ruhát. Most már szép ruhában jár. Béla most kilencéves, arról beszél a vele egykorú Jancsi barátjának, hogy katonatiszt lesz... — Meglásd Jancsi, akkor majd felkutatom az édesanyámat — szokta mondani. — A nevünk nem egyezik, de én hiszem, hogy megtalálom. Csak éppen látni akarom őt. Csak egyszer mondom neki, hogy öleljen, csókoljon meg engem. Hogy én is elmondhassam : megcsókolt az édesanyám. Hogy végre én is megtudjam, milyen az édesanyái csak. Azután... elmegyek... — Béla hangja megremeg, testét rázza a zokogás, szeméből hull a könnye.• Az Állami Gyermekotthonban is karácsonyt ünnepeltem. .nagy fenyő alatt állt Béluska is szép, új ruhában. Örült az ajándéknak, örült a füzetébe írt ötösöknek. A kis Béla azt kívánta Télapótól: hozzon neki sok ötöst, hogy mielőbb katona lehessen. A másik kívánságát Jancsinak sem árulta el: már most szeretnél látni az édesanyját. — Hiszen azóta engem is kereshet. Ugye? — kérdezte tőlem, amikor legutóbb a Gyermekotthonban jártam, vele beszélgettem. — Hátha ő is sír utániami. Lehet, hogy megbánta, hogy elhagyott. Tessék beírni az újságba, hogy egy kisfiú keresi az édesanyját... — Beírom, Béluska — ígértem a gyereknek. Bánfalvi Ilona