Békés Megyei Népújság, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-16 / 218. szám

A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1965. SZEPTEMBER 16., CSÜTÖRTÖK Ara: 60 fillér XX. ÉVFOLYAM, 218. SZÁM Legfőbb érdek Hét hónappal ezelőtt a megye elé állított népgazdasági követel­mény teljesítése — a hízómarha, a hízósertés, a tej- és a baromfi­­termék felvásárlása — bizonyos értelemben pesszimista megvilágí­tásba került. A száj- és a köröm­fájás üzemenként milliós károkat okozott. A helyenkénti takar­mányhiány csak növelte az aggó­dást. Gyakran felvetődött: mit várhat a megye lakossága, az or­szág népe 1965 második felében, és 1966-ban Békéstől? A párt megyei bizottsága a megye mezőgazdaságát irányító szakvezetők véleményét kérte a gondok leküzdésére, áthidalására. Ezt követően a megyében műkö­dő termeltető vállalatok, társadal­mi szervek, a falu politikai, gaz­dasági ételének szervezői, irányí­tói munkához láttak. Közgyűlése­ken, brigádmegbeszéléseken, ta­nácstagi beszámolókon éppen úgy, mint a pártalapszervezetek legfel­sőbb fórumán párttagok és pár­­tonkív­üliek, szövetkezeti gazdák, háztáji és egyéni termelők keres­ték, kutatták a nehézségeken úr­rá válás útját. Nem hiába. Az a politikai és gazdasági szervezet, amely a termelési tervek alkotása­kor munkába lendült, mára kéz­zel fogható eredményeket produ­kált! A megye 1965. évi 250 ezres hízottsertés-tervének teljesítésére 296 ezer süldővel rendelkeznek gazdaságaink. Ezen felül megyénk az állami hizlaldákba 50­—55 ezer árusüldőt szállított. A hízómarha­felvásárlási terv teljesítése — ta­valy ettől megyei szinten több ezerrel elmaradtunk — jó úton jár, akárcsak a baromfi és a to­jás felvásárlása. Az év hátralévő részében a tej értékesítésében ki­alakult hátrányos helyzet is fo­kozatosan csökkenhet. Gazdasági helyzetünk a nehéz­ségek ellenére biztató, és a hét hónappal ezelőtti pesszimista lá­tószöget az élet mindjobban a maga optikájába kényszeríti. Bi­zakodnak szövetkezeti gazdáink, a háztáji és az egyéni termelők. Ha 1965 hátralévő része eredmények­ben úgy folytatódik, mint azt az év első felében is tapasztaltuk, aggodalomra nem lesz különösebb okunk. A nagy megpróbáltatást kiheverik szövetkezeteink, sőt a helyenként előforduló anyagi gon­dokon is egyre jobban úrrá lesz­nek közös gazdaságaink. Az eredmények alakulását je­lentősen­ befolyásolták háztáji gaz­daságaink. Évekkel ezelőtt általá­nos gyakorlattá vált, hogy a me­gye szövetkezeteiben megtermett takarmány egyharmada maradt a közös jószágnak, kétharmada pe­dig a háztájiba vándorolt. A szö­vetkezetek az egy­harmad rész ta­karmányból több árut adtak a népgazdaságnak, mint a kéthar­mad részből a háztáji gazdaságok. Tavaly a háztájiból 53 ezer hízott sertést vásárolt fel az állatforgal­mi. Ebben az évben 100 ezernél is többre számítanak. (A hizlalási szerződéseket nagy ütemmel még manapság is kötik 1965-re.) Ha a kétharmad rész­takarmány hasznosulását vizsgáljuk, megál­lapíthatjuk, hogy 1965 e tekintet­ben jelentős esztendő. A tavalyi­hoz képest csaknem 40 ezerrel több hízott, sertés kerül felvásár­lásra december végéig. Emellett 180 ezer magánvágásra, 95 ezer hektoliter tejre, 70 millió tojásra és 350 vagon — de inkább több — vágó baromfira számíthat csak a háztájiból az állami kereskedelem. Volt időszak, az 1950-es években, amikor a megyéből összesen annyi állati termék került ki, mint amennyit most a háztáji gazdasá­gok adnak. Akkor a megye fő­ként terményt adott a népgazda­ságnak. 1965-ben a termelőszövet­kezetek 190 ezer hízósertést, 17 ezer hízómarhát, 460 vagon áru­baromfit és 305 ezer hektoliter te­jet értékesítenek. Ez az a plusz, amely a szocialista építésben ko­­vácsolódott ki! Ezért a több áru­ért érdemes volt, az egész társa­dalomnak hasznossá vált a mező­­gazdaság nagyüzemeinek szerve­zése. Ma különösen elmondhatjuk, hogy a mezőgazdaság fejlesztése egészséges irányú. Ehhez hozzá­járulnak a háztáji gazdaságok is, bár egyesek még mindig óva in­tenek a háztáji gazdaságok egyre növekvő árutermelésétől. A ki­sebb ka­pi­ta­lizálódástól tartanak, hogy e lehetőség a tsz-ek közös feladatától elvonja az embereket. A tények viszont azt mutatják: aki becsülettel dolgozik a szövet­kezetben, megfelelő részt kap az ott előállított hozamokból, jól él és még árut is termel a népgazda­ságnak. Az idei felvásárlás élő bi­zonyítéka annak, hogy a háztáji gazdálkodás eddigi istápolása hasznos volt. A termelésben beállt előnyös változás mindenekelőtt annak kö­szönhető, hogy a párt agrártézi­seinek megvalósulását a megye politikai, társadalmi életét irányí­tó szervek elősegítik és állandóan napirenden tartják. Ebben többek között az áll, hogy szükséges a háztáji gazdaságokban rejlő ter­melési lehetőségek jó kihasználá­sa a központi árukészletek növe­lésére. Több szövetkezetben e gondolat jegyében hozták létre a háztáji bizottságokat, hogy a kö­zös gazdaságok erősödésével pár­huzamosan a ház körüli hagyo­mányos állattartást a korábbi szinten tarthassák. A küzdelem sikerrel járt. A szám szerinti ered­ményjavulás 1965-ben bekövetke­zett. A következő hónapok, évek feladatai között első helyen áll az elért termelési szint tartása, to­vábbfejlesztése oly módon, hogy a közös állatállomány is és a hozam is növekedjék. A falusi élet irányítóira a jövő évben nem kis feladat vár. Az 1965-ös termelési színt fejlesztése, a háztáji gazdálkodás lehetőségei­nek kihasználása továbbra is na­pirenden marad. Az alapok ehhez adottak. Az állam takarmánnyal és törzsállat-juttatással továbbra is segíti a háztáji gazdaságokat. Ilyen eredmények és körülmények között a társadalmi szerveknek az a dolguk, hogy a termelés lehető­ségeinek kihasználása sehol se maradjon el, mert az ország ellá­tása végett ez a legfőbb érdek. Dupsi Károly Budapestre érkezett a román külügyminiszter Corneliu Manescu, a Román Szocialista Köztársaság külügy­minisztere és kísérete szerdán Péter János külügyminiszter meg­hívására baráti látogatásra Ma­gyarországra érkezett. Fogadtatására a Nyugati­ pálya­udvaron megjelent Mód Péter, a külügyminiszter első helyettese, Böjti János külügyminiszterhe­lyettes, Vincze József, hazánk ro­mániai nagykövete, s a Külügymi­nisztérium több vezető beosztású munkatársa. Jelen volt Mihail Ho­siemu, a Román Szocialista Köz­társaság magyarországi nagykö­vete, valamint a román nagykö­vetség diplomáciai munkatársai. (MTI) Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG MAI SZÁMUNKBÓL: A plateró művelet _ _ (2.-3. oldal) Az okányi méregkeverő ^ (3. oldal) Tizenhét tagú bűnszövetkezet aktái az ügyészség előtt ________ (4. oldal) Magányosan, mégsem egyedül (*. oldal) A megyei II. osztály labdarúgó-eredményei 0. oldal) Az indiai — pakisztáni tűzszünet ügye teljesen bizonytalan U Thant befejezte békéltető tárgyalásait Elmaradt az indiai miniszterelnök parlamenti bejelentése U Thant ENSZ-főtitkár befejez­te Pakisztánban és Indiában foly­tatott békéltető tárgyalásait és szerdán Új Delhiből repülőgépen elindult New York felé. Indulás előtt nyilatkozatot tett közzé, amelyből közvetve kitűnik, hogy a tárgyalások eredményte­lenek maradtak. Nyilatkozatából kitűnik, hogy az ENSZ főtitkára tárgyalásairól, s a tűzszüneti felhívására adott indiai és pakisztáni válaszról ér­demi nyilatkozatot majd csak a Biztonsági Tanács számára készí­tendő jelentésében tesz. Karachi Az indiai—pakisztáni tűzszünet ügye teljesen bizonytalan. Sasztri miniszterelnök kedden hosszú mi­nisztertanácsi ülésen vett részt és elmaradt parlamenti bejelentése, amelytől az U Thantnak adandó válasz ismertetését várták. Azok a keddi hírügynökségi és lapjelen­tések, amelyek arról tájékoztat­tak, hogy India elfogadta a tűz­szüneti felhívást, megerősítetle­­nek maradtak. A Reuter-iroda ér­tesülése szerint arról van szó, hogy India elvben máris hajlan­dónak mutatkozott az ellenséges­kedések beszüntetésére, számára hátrányos politikai elkötelezettsé­get azonban nem hajlandó vállal­ni Kasmír jövőjét illetően. Pakisztánban diplomáciai meg­figyelők elég borúlátóan véleked­nek a háború megszüntetésének kilátásairól. Mint az UPI tudósí­tója írja, eddig semmi jele annak, hogy Pakisztán elállna a kasmíri népszavazás követelésétől, de ar­ra sem vall semmi, hogy a kasmí­ri népszavazás pakisztáni követe­lését India elfogadná. Mint a pakisztáni rádió jelenti, Ajub Khán elnök szerdán sajtóér­tekezletet tartott. Egyebek között kijelentette, hogy ha India és Pa­kisztán között tűzszünet lesz, an­nak „biztosítani kell a kas­míri probléma méltó meg­oldását”. A tűzszünet meg­kötésének feltételeként Ajub Khán ismételten azt jelölte meg, hogy afrikai—ázsiai ENSZ- erők vonuljanak Kasmírba az el­lenségeskedések megszűnése után s ellenőrizzék a népszavazást Kasmír jövőjéről. Ajub Khán szerint ugyanis csak népszavazás rendezheti egyszer s mindenkor­ra a kasmíri kérdést, csak ez aka­dályozhatja meg az ellenségeske­dések kiújulását. Kifejtette, hogy a tűzszünet után ki kell vonni Kasmírból mind az indiai, mind a pakisztáni erőket, s a népszava­zást három hónapon belül kell megtartani. Máskülönben — mon­dotta — „Pakisztán kész az életha­lálharcra, a végsőkig tartó önvé­delemre”. Hírügynökségi jelentések sze­rint a nyugat-pakisztáni Sialkot térségében változatlanul folynak a harcok, ezeknek célja azonban most már nem annyira területi nyereség, mint inkább egymás erőinek kölcsönös felőrlése. Mind­két fél továbbra is győzelmet hir­det. Folynak légitámadások is. A Reuter­­j Delhiből jelenti, hogy pakisztáni gépek kedden támad­ták az indiai Jodhpurt és Rajas­thant. Egy helyszíni AP-tudósítás arról számol be, hogy a napokban az indiai légierő megtámadta a határmenti nyugat-pakisztáni Fa­­quirwalla falut, s a bombatáma­dás következtében ötven­ketten meghaltak. Az amerikai távirati irodák sze­rint szerdán hajnalban megkezdő­dött Pakisztánból az amerikai ál­lampolgárok elszállítása. Bush amerikai külügyminiszter a déli államok kormányzóinak évi értekezletén kedden este ki­jelentette, hogy az indiai—pakisz­táni konfliktus kedvező kibonta­kozásának kilátásai „rendkívül komorak”. Felszólította a har­coló feleket, üljenek le a tárgya­lóasztalhoz. India moszkvai nagykövetének sajtóértekezlete Moszkva Triloki Nath Kaul, India moszkvai nagykövete szerdán szovjet és külföldi sajtótudósí­­tók részére sajtóértekezletet tartott az indiai-pakisztáni konfliktussal kapcsolatban. A nagykövet kijelentette, hogy India nagy önmérsékletet tanú­sít és „agressziónak“ minősítet­te Pakisztán eljárását. .— Mi békét akarunk — mon­dotta —, jószomszédi kapcsola­tokra törekszünk Pakisztánnal. Nem vagyunk hajlandók azon­ban államunk területi épségé­nek rovására keresni a békét. — Nagyra értékeljük U Thant ENSZ-főtitkár erőfeszí­téseit, a Szovjetuniónak a konf­liktus rendezése érdekében fel­ajánlott jó szolgálatait. A Szov­jetunió ajánlata teljesen meg­felel az India és a Szovjetunió között fennálló hagyományos jó kapcsolatoknak, összhangban áll közös céljainkkal, a világ­béke helyreállításával és győ­zelmével.. (MTI)

Next