Békés Megyei Népújság, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-16 / 219. szám

A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1961. SZEPTEMBER 16., SZOMBAT A1a 60 fillér XXII. ÉVFOLYAM, 219. SZÁM Vezetők és vezetettek Minél jobban közeledünk az új szont még nehezebb volt. ök­öz­gazdasági mechanizmus életbe lép­tetése felé, annál több szó esik róla s születik mind több helyes vagy vitatható vélemény, elkép­zelés és felfogás. Nem ezeket akarjuk most bonckés alá venni, hiszen pártunk és kormányunk éppen azért hozta idejekorán nyilvánosságra az irányelveket, hogy mindenkinek alkalma le­gyen vitatkozni és­ véleményt nyilvánítani róla. Az eddigi jelek azt bizonyítják, hogy a korábbi intézkedésekhez hasonlóan ezzel is összehangolódnak a meglátá­sok. Ugyan ki ne akarná azt, amit az új mechanizmus célul tűzött: a szervezettebb, gazdaságosabb ter­melést és az ebből fakadó további életkörülmény-javulást, még ak­kor is, ha jó néhány megszokott eljárást egyelőre szokatlan újak­kal kell felcserélni. Az ugyanis kétségtelen, hogy az új gazdasági mechanizmus sok új eljárást és új fogalmat követel. Jelentősen növekszik az üzemek és gazdaságok önállósága, s ezzel együtt a vezetők felelőssége. S ezzel már a témához értünk. E kö­rül csapong ugyanis legtöbb el­képzelés és felfogás. Egyes veze­tők olyan következtetéseket vonnak le, hogy ezután törvényessé válik az, amit néhányan már régen akartak és néhányan gyakor­lattá is tettek: az abszolút egy­személyi döntéssel, önkényes megítéléssel és határozathozatal­lal. A tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy az ilyesmi nem vezetett tartós eredményre, még az uta­sítási joggal felruházott állami vállalatoknál és gazdaságokban sem. A megcsorbított vagy el­nyomni próbált üzemi demokrá­cia ismételten elemi erővel tört felszínre s nemegyszer kimozdí­totta székéből az önkényeskedő igazgatót. Tapasztalt pártmunkások és közgazdászok óva intik a válla­lati és gazdasági igazgatókat at­tól, hogy az új mechanizmusban műszaki és munkáskollektíváik véleményét, javaslatait mellőzve, kisajátítsák a döntés jogát, mert ezzel megsértik a szocialista tár­sadalom egyik legfontosabb tör­vényszerűségét, azt, hogy közös célokról és érdekekről csakis kö­zösen lehet a siker reményében dönteni. Ha az állami vállalatoknál és gazdaságokban ilyen erővel hat továbbra is az üzemi demokrá­cia, akkor a kollektív döntés gya-­­­korlatának még inkább érvénye­sülnie kell a termelőszövetkeze­tekben! Ezek sajátos viszonyai közismertek: a szövetkezeti ta­gok tulajdonosok és munkaválla­lók egy személyben. Vezetőjüket maguk választják meghatározott időre és aztán újra, ha azok nem éltek vissza a bizalmukkal és jóindulatukkal. Eddig is leváltot­ták a nem megfelelőket vagy a nem megfelelőnek vélteket an­nak ellenére is, hogy nem egy elnököt védelmükbe vettek a he­lyi, a járási és a megyei szervek. Egynéhányukról kiderült, hogy jogosan, mert újraválasztásuk után évekig fáradhatatlanul és nagy érdemeket szerezve vezettek vagy vezetnek még most is. Most sem könnyű az elnökök helyzete. A korábbi években vi­zezték az ütközőpontot a kezdet sok nehézségei, a kevés jövedelem miatt türelmetlenkedő szövetke­zeti gazdák, de az állami szervek, a felvásárló és feldolgozó válla­latok követelései és zaklatásai közepette. Ilyen körülmények kö­zött nem ment csoda számba, hogy az­ elnök nemegyszer az igazga­tóság és a szövetkezet tagjainak megkérdezése nélkül döntött a vetésszerkezetről, az értékesítés­ről és sok minden másról. Ebből a szempontból most már más a helyzet. A szövetkezet elnökének vagy más megbízottjainak joga van jó előre előzetes megállapo­dást kötni, a végleges értékesítési tervet aztán van idő a közgyűlés elé terjeszteni. Most már nem le­het mentség az, hogy „sürgősen kért az állam, nem várhattam az igazgatóság vagy a közgyűlés ösz­­szeüléséig”. Természetesen ezután is bőven lesz alkalom arra, hogy egyes túl magabiztos, mindent egymaga in­tézni szerető elnökök megsértsék a szövetkezeti demokráciát. Nem az elveken esik ezzel csorba, ha­nem a gyakorlaton. Az abszolút egyszemélyi intézkedés ugyanis lassítja és összekuszálja a munka menetét, mert bármily nagy ve­zetési rutinnal és bármily gyors­járatú gépkocsival rendelkezik is az elnök, mindenütt nem tud ott lenni. Ezért feltétlenül fontos, hogy megossza az igazgatóság és a közgyűlés által megszabott fel­adatokat úgy, hogy egyes reszort­­felelősök önállóan, felelősségtel­jesen tudjank a közösség érdeké­ben dönteni a hatáskörükbe tar­tozó kérdésekben, tárgyalni az ér­tékesítésről és vásárlásról. A szövetkezet több száz ember tulajdona, ők a fő részesei a ho­zamok, a jövedelem állandó nö­vekedésének. Az ő szorgalmas, sok fáradsággal járó munkájuk lebecsülését jelenti az egyszemé­lyi vezetésre törekvésből fakadó „ebből ennyit, abból annyit ter­meltem, értékesítettem” divatossá vált szóhasználat. Erről a tőről hajt és erősödik egyesekben a be­képzeltség, a más mindenkinél mindent jobban tudás, a csalha­­tatlanság érzése és éreztetése. Az is, hogy egyes elnökök és szövet­kezeti vezetők kezdenek elsza­kadni azoktól, akik megválasztot­ták őket. Csupán a legszüksége­sebb ideig, csak addig érintkez­nek a szövetkezeti gazdákkal, amíg feltétlenül fontos. Legyin­tenek a községi és a tsz-párttit­­kár, a helyi tanácselnök javasla­tára, véleményére s egyre inkább csak azok társaságát keresik, akik hajbókolnak előttük, akik istení­tik rátermettségüket, sokoldalúsá­gukat. Bárhogy nézzük, rátermettsé­güket, sokoldalúságukat a közös gazdaság fejlesztette ki. Azokat az eredményeket, amikkel dicsek­szenek, százak és százak munká­ja, fáradtsága teremtette meg. Továbbra is csak velük együtt, az ő javaslataikra, véleményeikre és szorgalmukra támaszkodva ér­hetnek el eredményt a szövetke­zeti elnökök. Akik erről megfe­ledkeztek, lépjenek vissza mielőbb annyit, mint amennyire eltávo­lodtak vezetetteiktől. Kukk Imre Szeptember 25-én tartják meg a KIOSZ megyei küldöttértekezletét Békéscsabán, szeptember 25-én délelőtt 9 órai kezdettel tartják meg a KIOSZ megyei küldöttértekezletét. Ezen érté­kelik a kisiparosok, valamint a szervezet négyéves munká­ját és meghatározzák a követ­kező időszak feladatait. Ta­­­nácskoznak az értekezleten az iparoslétszám alakulásáról, a lakossági szolgáltatás helyze­téről, a­ hiányzó szakmák pót­lásának lehetőségéről. Végül megválasztják a KIOSZ or­szágos értekezletének a kül­dötteit és újraválasztják a KI­OSZ megyei vezetőségét és fegyelmi bizottságát. Ez alkalommal a KIOSZ- székházban a kisiparosoknál foglalkoztatott ipari tanulók vizsgamunkáiból kiállítást is rendeznek. Világ proletárjai, egyesüljetek! N­ÉPÚJSÁG Egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a versenymozgalomnak a gazdasági vezetők is A jubileumi munkaverseny helyzetéről tárgyalt az SZMT elnöksége A tavalyi kongresszusi verseny lendülete nem csökkent a kong­resszus, illetve az év befejezése után, hanem folytatódott a jubi­leumi munkaversennyel. Csaknem minden vállalatnál, üzemben nö­vekedett a versenyben részt ve­vők száma — állapította meg a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsának elnöksége a legutób­­■bi ülésén. Számokkal igazolható tény, hogy újabb és újabb brigá­dok tettek vállalásokat, s töreked­nek azok teljesítésére. A jubileumi versenymozga­lomban elsősorban a szocia­lista brigádok járnak az élen. Többek között a MÁV békéscsa­bai fűtőházának dolgozói az éves versenyvállalás mellett az Élüzem szint, a Békés megyei Gabona­felvásárló és Feldolgozó Vállalat a Szocialista Munka Vállalata, a Hűtőipari Országos Vállalat Bé­késcsabai Hűtőháza a Szocialista Munka Gyáregysége, a posta 25 hivatala a Kiváló Hivatal cím el­nyerését tűzte célul. Külön vál­lalást tettek az ÉM Békés megyei Állami Építőipari Vállalat dolgo­zói a termelékenység növelésére, az építési idő csökkentésére, vala­mint a munka minőségének javí­tására. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére indított munkaver­senyt mindenütt nagy gonddal ké­szítették elő, a mozgalmi és a gazdasági vezetők pedig töreked­nek arra, hogy a feltételeket biz­tosítsák a célkitűzések megvalósí­tásához. Felismerték azt is, hogy a szocialista brigádmozgalom je­lentősen elősegíti a vállalat, üzem előtt álló feladatok megoldását és a jövőben még nagyobb szükség lesz a dolgozók alkotó kezdemé­nyezésére, munkalendületére. A tapasztalat bizonyítja: helyes volt a vállalatokra bíz­ni azt, hogy a versenynek he­lyileg a legmegfelelőbb for­máit és módszereit válasszák. A jutalmazási rendszer is igen változatos. Így például a Pamut­textilművek mezőberényi gyárá­ban a napi előírásokat legjobban teljesítő főművezető, két műveze­tő, két segédművezető, két nyolc­gépes szövő (564 vetés-túlteljesí­téssel), két négygépes­­ kockás­szövő (226 vetés-túlteljesítéssel) külön-külön meghatározott össze­get kap, amit a tárgyhónapot kö­vető 10-én fizetnek ki. Jutalom jár több meghatározott munka­körben a versenyidőszak alatt leg­jobb eredményt elérő dolgozók­nak. A MEDOSZ-hoz tartozó üze­mekben a verseny díjazásánál be­vezették a természetbeni juttatást is, az ÉDOSZ-hoz tartozó üzemek­ben pedig előre meghatározott céljutalmakat tűznek ki, amit a feltételek teljesítése után azonnal kifizetnek. Több helyen ma már a Kiváló Dolgozó cím odaítélésének alap­ja a munka­verseny­ben való helyt­állás. Következetesebben érvénye­sül az az elv, hogy a jó munkás és a jól kereső munkás fogalma egyet jelent, vagyis az erkölcsi elismerés mellett az anyagi megbecsü­lés is érvényre jut. Hiányosságként említhető meg, hogy több helyen hiányzik a verseny nyilvánossága. Egyes üzemekben semmi sem emlékez­teti a dolgozókat arra, hogy ott verseny van és senki sem tudja, hogy kik az élenjárók. Az SZMT-elnökség ülésén szó­ba került az is, hogy­ az újítómoz­galmat egybe kellene kapcsolni a munkaversennyel, egyúttal növel­ni szükséges a munkavédelem ha­tékonyságát is. Összefoglalva megállapítható, hogy a vezetők egyre nagyobb je­lentőséget tulajdonítanak a mun­kaversenynek és a következő év előkészítésébe még jobban bevon­ják a versenyben részt vevő bri­gádok vezetőit, hogy együttesen határozzák meg a célkitűzéseket. P. B. Szaporodnak a burgonyaprizmák Hatalmas nagyságúra nőtt a gülbaba és a kisvárdai rózsa­burgonya az újkígyósi Aranykalász Tsz határában. A szövet­kezet mintegy háromszáz vagonnal ad át a kétfajta burgonya 130 és 240 mázsa közt váltakozó holdankénti átlagterméséből. Kétszáz vagonnal az újkígyósi vasútállomás közelében tárol­nak. A szedéssel egyidőben megkezdődött a burgonya átvétele és prizmázása is. Fotó: Demény

Next