Békés Megyei Népújság, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-15 / 164. szám
Az alig egy hónapja hivatalba lépett angol konzervatív kormány tagjait meghökkentette az az ellenséges visszhang, amelyet a toryk két kedvenc külpolitikai elképzelése, a dél-afrikai fegyverszállítások felújítása és a Perzsa-öbölben való angol katonai jelenlét meghosszabbítása váltott ki világszerte. A dél-afrikai fegyverembargó feloldása már befejezett ténynek tekinthető: a múlt héten Anglia terjedelmes bizalmas levélben tudatta 27 nemzet, közösségi tagállam vezetőivel, hogy „az 1955. évi simonstowni szerződés értelmében Anglia bizonyos védelmi fegyvereket fog szállítani Dél-Afrikának”. A részletek még hátra vannak ugyan, de sir Douglas Home szombaton már közölhette az elvi elhatározást Rogers amerikai külügyminiszterrel, s az amerikai vendég nem csinált titkot abból, hogy a döntést kockázatosnak tartja, mert az — mint mondotta — „Afrikában bizonyos roszszallást vált majd ki”. Bár a Konzervatív Párt vezetői csaknem valamennyien elszánt hívei a fegyverszállítások felújításának, nem minden tory-képviselő helyesli a lépést, amelyet sokan a politikai rövidlátás jelének minősítenek. Befolyásos konzervatív körökben kifejtik, hogy a fajgyűlölő rezsimekkel való nyílt katonai szövetség csak „a legfőbb ellenfél” malmásít hajtja a vizet, elősegíti a „kommunista agitációt” Afrikában. A munkáspárti Lord Caradon, aki Anglia ENSZ- főmegbízottja volt június 19- ig, a BBC-rádió adásaiban is kifejtette azt a véleményét, hogy a fegyverszállítás nem egyszerű technikai vagy külkereskedelmi kérdés, hanem súlyos erkölcsi probléma, amelynek kimenetelétől függ, vajon Anglia melyik oldalra kerül a világot megosztó legnagyobb kérdések egyikében, a faji problémában. Ezt a félelmet tükrözi a mértékadónak ismert Observer vezércikke is: „Minél mélységesebben csalódnak az afrikai államok, annál nagyobb az a veszély, hogy az afrikai országok érzelmei mély gyűlöletbe, Anglia teljes elutasításába csapnak át”. Kedden a Times és a Daily Mirror vezércikkben szólítja fel a kormányt, vegye még egyszer fontolóra a kérdést és mondjon le a fegyverszállításokról. Auschwitz Dél-Vietnandai — Nixon! józan észre intik Az amerikai törvényhozás egyik tagja, aki közreműködött abban, hogy nyilvánosságra kerüljön a „tigrisketreceknek” nevezett dél-vietnami börtönök botránya, kedden levélben szólította fel intézkedésre Nixon elnököt. Megállapította, hogy ha az elnök nem cselekszik azonnal, kihívja azt a kockázatot, hogy „Con Son szigetet Auschwitzzal, Dachauval vagy Buchenwalddal hasonlítsák össze”. William R. Anderson demokratapárti képviselő tagja volt annak a képviselőházi bizottságnak, amely a napokban ténymegállapító látogatást tett Dél- Vietnamban, s azok között volt, akik meglátogatták a Con Son szigeti börtönöket is. Anderson képviselőtársaival a múlt héten már jelentést készített a szige,ten tapasztalt iszonyatos állapotokról; hétfőn az elnökhöz intézett tizenegyoldalas levelében ismét felvetette a kérdést. Sürgette Nivont, hogy 48 órán belül tegyen intézkedéseket „a helyzet további romlása és a halálesetek megelőzésére”. Anderson képviselőtársaival legalább ötszáz politikai foglyot talált — szó szerint vasrácsok között —, akik szélsőséges brutalitásoktól szenvednek. Anderson levele különböző intézkedéseket — vizsgálat indítását, orvosi segítséget — javasol az elnöknek. Elmenekültek, vagy fogságba estek A felszabadító erők újabb várost támadnak A felszabadító erők által elfoglalt Khrkom város visszafoglalására küldött újabb kormánycsapatok kedden heves harcot vívtak a várost tartó hazafias egységekkel. A kambodzsai kormánycsapatok főparancsnokságának szóvivője közölte, hogy a Kirkromban körülzárt kománykatonák, miután lőszerük elfogyott, kiürítették állásaikat. Egy részüknek sikerült elmenekülniük, mások fogságba estek. Az erősítésül küldött kormánycsapatok heves harcban állnak a város körüli dombokon a felszabadító erőkkel. A szóvivő közölte azt is, hogy a fővárost Kompong Som kikötővárossal összekötő főútvonal mentén újabb helyiséget, Szaka Msak várost ért támadás. A kormánycsapatok „meglehetősen súlyos” veszteségeket szenvedtek és megsegítésükre délvietnami csapatokat irányítottak a térségbe. (MTI) IS tábornak bizakodó borúlátása Westmoreland tábornok, az amerikai szárazföldi hadsereg vezérkari főnöke, aki felügyelő körúton van Dél-Vietnamban, látogatást tett a 101. légideszant hadosztály támaszpontján (a támaszpont 24 kilométerre fekszik a laoszi határtól, a felszabadító erők által birtokolt Shau-völgy mellett). A tábornok újságírók kérdéseire válaszolva, úgy vélekedett, hogy a kambodzsai és dél-vietnámi rezsim csapatai legalább 50 százalékos eséllyel harcolnak Kambodzsában. Arra a kérdésre, hogy a délvietnami és kambodzsai kormánycsapatok vissza tudják-e foglalni Kambodzsának majd azt a felét, amelyet a felszabadító erők tartanak kézben, Westmoreland azt mondta: „Azt gondolom, a kormánycsapatok inkább arra koncentrálják erőiket, hogy megőrizzék az ország másik felét... (MTI) Figyelem! Figyelem! Új szolgáltatás a lakosság részére! Autó, motorkerékpár festését, fényezését rövid határidőre vállaljuk. ! Keresse fel bizalommal festő-fényező részlegünket. Szervizeink gépkocsiját, motorkerékpárját előkészítik műszaki vizsgára is. LAKATOS ÉS GÉPJAVÍTÓ KSZ OROSHÁZA, Táncsics u. 40. Megkezdte munkáját a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Kedden ii Kremlben megkezdte munkáját a Szovjetunió Legfelső Tanácsának első ülésszaka — jelentette tegnap a Szovjet Távirati Iroda. Helyi idő szerint délelőtt tíz órakor nyitotta meg a Szövetségi Tanács ülését Konsztantyin Fegyin író, a tanács egyik legrégibb tagja. A szovjet parlament jelenlegi képviselőit egy hónappal ezelőtt, június 14-én választották meg. Nem adnak szót a saigoni és a csangkajsekista küldötteknek a világifjúsági közgyűlésen A New Yorkban ülésező világifjúsági közgyűlés békebizottságának tagjai hétfőn elfogadták a bizottság üléseinek napirendjét. Eszerint a bizottság tagjai megvitatják az elnyomott népek felszabadító harcának, az imperialista agresszió ellen végrehajtott ifjúsági akcióknak a kérdését, a fajüldözés és a faji elkülönítés problémáját, foglalkoznak a gyarmatosítás felszámolásával, az önrendelkezési jog, az emberi jogok, továbbá a kollektív biztonság és a nemzetközi munkamegosztás, a leszerelés és a fegyverkezés ellenőrzésének kérdéseivel, végezetül az ENSZ egyetemességének témakörével, az ENSZ szakosított szervezeteinek szerepkörével és az ENSZ- nek a béke fenntartásában játszott szerepével. A bizottságban egyébként hétfőn többségi szavazás útján úgy döntöttek, hogy nem adják meg a szót a saigoni és a csangkajsekista rezsim ifjúsági küldöttségének. Emlékezetes, hogy a közgyűlés pénteken hosszas vita után úgy döntött, hogy nem akadályozza meg a bábrendszerek küldöttségeinek részvételét a közgyűlésen, de egyúttal meghívta a VDK, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Kihai Népköztársaság küldöttségét is a közgyűlésre. (MTI) A kijelölt olasz miniszterelnök esélyei Andreotti kijelölt miniszterelnök kedden kezdte meg érdemi tárgyalásait a politikai pártok vezetőivel a négypárti koalíciós kormány megalakításának megkísérlése céljából. Szerdán a kereszténydemokrata politikus a bal- és jobboldali ellenzéki pártok — a kommunisták, a Psiup-szocialisták, a liberálisok, a neofasiszták és a monarchisták — képviselőivel tanácskozik. Még fontosabbak lesznek a szerdai megbeszélések, amikor is a volt koalíciós pártok vezető politikusaival tárgyal majd. A legtöbb megfigyelő úgy véli, hogy Andreotti különösen a szocialistákkal és a szociáldemokratákkal boldogul majd nehezen, annál is inkább, mert a szociáldemokraták hétfőn este határozottan kijelentették, hogy semmiféle kompromisszumra sem hajlandók, ennek ellenére sok megfigyelő úgy látja, hogy Andreottinak vannak esélyei a sikerre. (MTI) Sztrájkok és gerillamozgalmak Latin-Amerikában A városi gerillaharc új módszerei és jelenségei miatt fokozottabb nemzetközi érdeklődés irányult Latin-Amerikára az elmúlt hónapokban. A látványos gépeltérítések, vagy diplomatarablások érthetően nagyobb visszhangot váltottak ki, mint egy sikeres sztrájkakció. Számos nyugati lap részletesen elemezte a gerilla taktika megváltozásának okait, és olyan nézeteknek adott helyt, hogy Che Guevara bolíviai akciójával lényegében lezárult a fegyveres forradalmi harc időszaka. A polgári sajtóban közölt kommentároknak az a beállítása, hogy az erejében szétforgácsolt baloldal most már csak elszigetelt szélsőséges akciókra képes, nyilvánvalóan szándékos, a valóság tényeinek elferdítésével kívánja szolgálni az USA-barát propaganda céljait. Valóban azonban ma sem lehet csak a városi gerillaakciókkal azonosítani a latin-amerikai baloldali erők mozgalmait. Az elmúlt időszak tényei sokkal inkább arról tanúskodnak, hogy az erősödő munkásmozgalom, párosulva az antiimperialista nézeteket valló polgári, elsősorban értelmiségi törekvésekkel egyre reálisabb közelségbe hozza néhány országban a demokratikus forradalom perspektíváját. Erre a következtetésre jutott a közelmúltban a moszkvai Pravda cikkírója, aki részletesen elemzi a latin-amerikai baloldali erők feladatait. il „Szövetség a haladásért" Kudarca A baloldali erők helyzetét, erejét és feladatait országonként külön-külön kell vizsgálni. Hiszen eltérő célokat tűzhetnek ki azok a kommunista pártok, amelyek évek óta legális körülmények között tevékenykednek, illetve azok, amelyeket a fennálló rendszerek terrorral üldöznek. Az elmúlt évek igen bonyolult feladatok elé állították a latin-amerikai kommunista pártokat. A kubai forradalom győzelmének időszakában, azaz a hatvanas évek elején haladó erők jelentős sikereket értek el a kontinensen. A forradalmi fegyveres harc mellett a baloldali tömegmozgalmak nyomásának volt tulajdonítható, hogy számos polgári kormány tett ígéretet reformokra. A reakció azonban ellentámadásba ment át. A Kennedy-féle „Szövetség a haladásért” program, amelyet 1969-ben indítottak el, közvetett célként a kubaihoz hasonló forradalmi fordulat megelőzését kívánta biztosítani. Nem véletlenül írta a Washington Record, hogy a program a „kommunizmus elleni leghatékonyabb fegyver exportját jelentette, amelyet az Egyesült Államok az adott helyzetben Latin-Amerikába küldhetett”. A „Szövetség a haladásért” céljainak nyilvánvaló kudarca, a haladó erők további térhódítása azonban még durvább módszerek bevezetésére ösztökélte az imperialistabarát politikusokat. A demokratikus mozgalmak katonai-rendőri erőszakos elnyomása került előtérbe. Brazíliában 1964-ben, Argentínában 1966-ban zajlott le ellenforradalmi katonai puccs, Dominikában pedig, ahol az Amerikabarát csoportok nem redelkeztek elegendő erővel a balratolódás megakadályozására, az Egyesült Államok tengerészgyalogsága avatkozott be nyíltan. Harc a baloldal egységéért Számos országban a katonai kormányok a felforgatás vádja címén nemcsak a gerillacsoportok felszámolására indítottak hadjáratot, hanem üldözték a szakszervezeti mozgalmak vezetőit, a haladó értelmiségieket és elsősorban a kommunista pártokat. A terror és teljes illegalitás körülményei között több pártban szakadás következett be annak következtében, hogy egyes ultrabaloldali, maoista csoportok még a renkívül korlátozott körülmények között