Békés Megyei Népújság, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-15 / 164. szám

Az alig egy hónapja hiva­talba lépett angol konzerva­tív kormány tagjait meghök­kentette az az ellenséges visszhang, amelyet a toryk két kedvenc külpolitikai el­képzelése, a dél-afrikai fegy­verszállítások felújítása és a Perzsa-öbölben való angol ka­tonai jelenlét meghosszabbí­tása váltott ki világszerte. A dél-afrikai fegyverembargó feloldása már befejezett tény­nek tekinthető: a múlt héten Anglia terjedelmes bizalmas levélben tudatta 27 nemzet­, közösségi tagállam vezetőivel, hogy „az 1955. évi simonstow­­ni szerződés értelmében Ang­lia bizonyos védelmi fegyve­reket fog szállítani Dél-Afri­­kának”. A részletek még hátra vannak ugyan, de sir Douglas­ Home szombaton már közöl­hette az elvi elhatározást Ro­gers amerikai külügyminisz­terrel, s az amerikai vendég nem csinált titkot abból, hogy a döntést kockázatosnak tart­ja, mert az — mint mondotta — „Afrikában bizonyos rosz­­szallást vált majd ki”. Bár a Konzervatív Párt ve­zetői csaknem valamennyien elszánt hívei a fegyverszállí­tások felújításának, nem min­den tory-képviselő helyesli a lépést, amelyet sokan a poli­tikai rövidlátás jelének minő­sítenek. Befolyásos konzerva­tív körökben kifejtik, hogy a fajgyűlölő rezsimekkel való nyílt katonai szövetség csak „a legfőbb ellenfél” malmásít hajtja a vizet, elősegíti a „kommunista agitációt” Afri­kában. A munkáspárti Lord Caradon, aki Anglia ENSZ- főmegbízottja volt június 19- ig, a BBC-rádió adásaiban is kifejtette azt a véleményét, hogy a fegyverszállítás nem egyszerű technikai vagy kül­kereskedelmi kérdés, hanem súlyos erkölcsi probléma, amelynek kimenetelétől függ, vajon Anglia melyik oldalra kerül a világot megosztó leg­nagyobb kérdések egyikében, a faji problémában. Ezt a félelmet tükrözi a mértékadónak ismert Obser­ver vezércikke is: „Minél mélységesebben csalódnak az afrikai államok, annál nagyobb az a veszély, hogy az afrikai országok érzelmei mély gyű­löletbe, Anglia teljes elutasí­tásába csapnak át”. Kedden a Times és a Daily Mirror vezércikkben szólítja fel a kormányt, vegye még egyszer fontolóra a kérdést és mondjon le a fegyverszállítá­sokról. Auschwitz Dél-Vietnandai — Nixon! józan észre intik Az amerikai törvényhozás egyik tagja, aki közreműködött abban, hogy nyilvánosságra ke­rüljön a „tigrisketreceknek” ne­vezett dél-vietnami börtönök­­ botránya, kedden levélben szólí­totta fel intézkedésre Nixon el­nököt. Megállapította, hogy ha az elnök nem cselekszik azon­nal, kihívja azt a kockázatot, hogy „Con Son szigetet Ausch­­witzzal, Dachauval vagy Bu­­chenwalddal hasonlítsák össze”. William R. Anderson demok­ratapárti képviselő tagja volt annak a képviselőházi bizottság­nak, amely a napokban tény­megállapító látogatást tett Dél- Vietnamban, s azok között volt, akik meglátogatták a Con Son szigeti börtönöket is. Anderson képviselőtársaival a múlt héten már jelentést készített a szi­ge­,­ten tapasztalt iszonyatos álla­potokról; hétfőn az elnökhöz in­tézett tizenegyoldalas levelében ismét felvetette a kérdést. Sürgette Ni­vont, hogy 48 órán belül tegyen intézkedéseket „a helyzet további romlása és a ha­lálesetek megelőzésére”. Anderson képviselőtársaival legalább ötszáz politikai foglyot talált — szó szerint vasrácsok között —, akik szélsőséges bru­talitásoktól szenvednek. Anderson levele különböző intézkedéseket — vizsgálat indí­tását, orvosi segítséget — java­sol az elnöknek. Elmenekültek, vagy fogságba estek A felszabadító erők újabb várost támadnak A felszabadító erők által el­foglalt Khrk­om város vissza­foglalására küldött újabb kor­mánycsapatok kedden heves harcot vívtak a várost tartó ha­zafias egységekkel. A kambod­zsai kormánycsapatok főpa­rancsnokságának szóvivője kö­zölte, hogy a Kirkromban körül­zárt kománykatonák, miután lő­szerük elfogyott, kiürítették ál­lásaikat. Egy részüknek sike­rült elmenekülniük, mások fog­ságba estek. Az erősítésül küldött kor­mány­csapa­tok heves harcban állnak a város körüli dombokon a felszabadító erőkkel. A szóvivő közölte azt is, hogy a fővárost Kompong Som kikö­tővárossal összekötő főútvonal mentén újabb helyiséget, Szaka Msak várost ért támadás. A kormánycsapatok „meglehetősen súlyos” veszteségeket szenved­tek és megsegítésükre dél­­vietnami csap­atokat irányítot­tak a térségbe. (MTI) IS tábornak bizakodó borúlátása Westmoreland tábornok, az amerikai szárazföldi hadsereg vezérkari főnöke, aki felügyelő körúton van Dél-Vietnamban, látogatást tett a 101. légideszant hadosztály támaszpontján (a tá­­maszpont 24 kilométerre fekszik a laoszi határtól, a felszabadító erők által birtokolt Shau-völgy mellett). A tábornok újságírók kérdé­seire válaszolva, úgy vélekedett, hogy a kambodzsai és dél-viet­námi rezsim csapatai legalább 50 százalékos eséllyel harcolnak Kambodzsában. Arra a kérdésre, hogy a dél­vietnami és kambodzsai kor­mánycsapatok vissza tudják-e foglalni Kambodzsának majd azt a felét, amelyet a felszabadító erők tartanak kézben, Westmo­reland azt mondta: „Azt gondo­­lom, a kormánycsapatok inkább arra koncentrálják erőiket, hogy megőrizzék az ország másik fe­lét... (MTI) Figyelem! Figyelem!­­ Új szolgáltatás a lakosság részére! Autó, motorkerékpár festését, fényezését rövid határidőre vállaljuk. ! Keresse fel bizalommal festő-fényező részlegünket.­­ Szervizeink gépkocsiját, motorkerékpárját­­ előkészítik műszaki vizsgára is. LAKATOS ÉS GÉPJAVÍTÓ KSZ OROSHÁZA, Táncsics u. 40. Megkezdte munkáját a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Kedden ii Kremlben meg­kezdte munkáját a Szovjetunió Legfelső Tanácsának első ülésszaka — jelentette tegnap a Szovjet Távirati Iroda. Helyi idő szerint délelőtt tíz órakor nyitotta meg a Szövet­ségi Tanács ülését Konsztantyin Fegyin író, a tanács egyik leg­régibb tagja. A szovjet parlament jelenlegi képviselőit egy hónappal ezelőtt, június 14-én választották meg. Nem adnak szót a saigoni és a csangkajsekista küldötteknek a világifjúsági közgyűlésen A New Yorkban ülésező vi­lágifjúsági közgyűlés béke­bizottságának tagjai hétfőn el­fogadták a bizottság üléseinek napirendjét. Eszerint a bizott­ság tagjai megvitatják az el­nyomott népek felszabadító har­cának, az imperialista agresszió ellen végrehajtott ifjúsági akci­óknak a kérdését, a fajüldözés és a faji elkülönítés problémá­ját, foglalkoznak a gyarmatosí­tás felszámolásával, az önren­delkezési jog, az emberi jogok, továbbá a kollektív biztonság és a nemzetközi munkamegosztás, a leszerelés és a fegy­verkezés ellenőrzésének kér­déseivel, végezetül az ENSZ egyetemességének témakörével, az ENSZ szakosított szervezetei­nek szerepkörével és az ENSZ- nek a béke fenntartásában ját­szott szerepével. A bizottságban egyébként hétfőn többségi szavazás útján úgy döntöttek, hogy nem adják meg a szót a saigoni és a csangkajsekista rezsim ifjúsági küldöttségének. Emlékezetes, hogy a közgyűlés pénteken hosszas vita után úgy döntött, hogy nem akadályozza meg a bábrendszerek küldöttségeinek részvételét a közgyűlésen, de egyúttal meghívta a VDK, a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság és a Kihai Népköztár­saság küldöttségét is a közgyű­lésre. (MTI) A kijelölt olasz miniszterelnök esélyei Andreotti kijelölt miniszterel­nök kedden kezdte meg érdemi tárgyalásait a politikai pártok vezetőivel a négypárti koalíciós kormány megalakításának meg­kísérlése céljából. Szerdán a kereszténydemokrata po­litikus a bal- és jobboldali ellen­­zéki pártok — a kommunisták, a Psiup-szocialist­ák, a liberá­lisok, a neofasiszták és a mo­­narchisták — képviselőivel ta­nácskozik. Még fontosabbak lesznek a szerdai megbeszélések, amikor is a volt koalíciós pártok vezető politikusaival tárgyal majd. A legtöbb megfigyelő úgy véli, hogy Andreotti különösen a szocialistákkal és a szociálde­mokratákkal boldogul majd ne­hezen, annál is inkább, mert a szociáldemokraták hétfőn este határozottan kijelentették, hogy semmiféle kompromisszumra sem hajlandók, ennek ellenére sok megfigyelő úgy látja, hogy Andreottinak vannak esélyei a sikerre. (MTI) Sztrájkok és gerillamozgalmak Latin-Amerikában A városi gerillaharc új mód­szerei és jelenségei miatt fo­kozottabb nemzetközi érdeklő­dés irányult Latin-Amerikára az elmúlt hónapokban. A lát­ványos gépeltérítések, vagy dip­lomatarablások érthetően na­gyobb visszhangot váltottak ki, mint egy sikeres sztrájkakció. Számos nyugati lap részletesen elemezte a gerilla taktika meg­változásának okait, és olyan né­zeteknek adott helyt, hogy Che Guevara bolíviai akciójával lé­nyegében lezárult a fegyveres forradalmi harc időszaka. A polgári sajtóban közölt kom­mentároknak az a beállítása, hogy az erejében szétforgá­csolt baloldal most már csak elszigetelt szélsőséges akciókra képes, nyilvánvalóan szándé­kos, a valóság tényeinek elfer­dítésével kívánja szolgálni az USA-barát propaganda céljait. Valóban azonban ma sem lehet csak a városi gerillaakciókkal azonosítani a latin-amerikai baloldali erők mozgalmait. Az elmúlt időszak tényei sokkal inkább arról tanúskodnak, hogy az erősödő munkásmozgalom, párosulva az antiimperialista nézeteket valló polgári, elsősor­ban értelmiségi törekvésekkel egyre reálisabb közelségbe hoz­za néhány országban a demok­ratikus forradalom perspektí­váját. Erre a következtetésre jutott a közelmúltban a moszk­vai Pravda cikkírója, aki rész­letesen elemzi a latin-amerikai baloldali erők feladatait. il „Szövetség a haladásért" Kudarca A baloldali erők helyzetét, erejét és feladatait országon­ként külön-külön kell vizsgál­ni. Hiszen eltérő célokat tűz­hetnek ki azok a kommunista pártok, amelyek évek óta legá­lis körülmények között tevé­kenykednek, illetve azok, ame­lyeket a fennálló rendszerek terrorral üldöznek. Az elmúlt évek igen bonyo­lult feladatok elé állították a latin-amerikai kommunista pár­tokat. A kubai forradalom győ­zelmének időszakában, azaz a hatvanas évek elején haladó erők jelentős sikereket értek el a kontinensen. A forradalmi fegyveres harc mellett a balol­dali tömegmozgalmak nyomásá­nak volt tulajdonítható, hogy számos polgári kormány tett ígéretet reformokra. A reakció azonban ellentámadásba ment át. A Kennedy-féle „Szövetség a haladásért” program, amelyet 1969-ben indítottak el, közve­tett célként a kubaihoz hason­ló forradalmi fordulat megelő­zését kívánta biztosítani. Nem véletlenül írta a Washington Record, hogy a program a „kommunizmus elleni leghaté­konyabb fegyver exportját je­lentette, amelyet az Egyesült Államok az adott helyzetben Latin-Amerikába küldhetett”. A „Szövetség a haladásért” cél­jainak nyilvánvaló kudarca, a haladó erők további térhódítá­sa azonban még durvább mód­szerek bevezetésére ösztökélte az imperialistabarát politikuso­kat. A demokratikus mozgal­mak katonai-rendőri erőszakos elnyomása került előtérbe. Bra­zíliában 1964-ben, Argentínában 1966-ban zajlott le ellenforra­dalmi katonai puccs, Dominiká­ban pedig, ahol az Amerika­­barát csoportok nem redelkez­­tek elegendő erővel a balrato­­lódás megakadályozására, az Egyesült Államok tengerész­gyalogsága avatkozott be nyíl­tan. Harc a baloldal egységéért Számos országban a katonai kormányok a felforgatás vádja címén nemcsak a gerillacsopor­­tok felszámolására indítottak hadjáratot, hanem üldözték a szakszervezeti mozgalmak ve­zetőit, a haladó értelmiségie­ket és elsősorban a kommunis­ta pártokat. A terror és teljes illegalitás körülményei között több pártban szakadás követ­kezett be annak következtében, hogy egyes ultrabaloldali, mao­­ista csoportok még a renkívül korlátozott körülmények között

Next