Békés Megyei Népújság, 1971. október (26. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-05 / 234. szám

Magyar-lengyel barátsági nap Szarvason és Gerendáson — Lengyel vendégek érkeznek megyénkbe A Hazafias Népfront megyei bizottsága október 7-én és 8-án magyar—lengyel barátsági na­pot rendez Szarvason és Geren­dáson. A kétnapos rendezvény­re lengyel vendégek érkezését várják, akik 7-én Szarvason megtekintik az Arborétumot, valamint a mezőgazdasági főis­kolát. Este fél 6 órakor pedig barátsági esten vesznek részt a Debreceni Agrártudományi Egyetem öntözéses Meliorációs Főiskola karának nagy előadó­termében. Másnap, október 8-én a dél­előtti órákban Gyula városba látogatnak, majd délután Geren­dás község könyvtárát, iskoláit és a Búzakalász, valamint a Pe­tőfi mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek tekintik meg. Este 7 órakor a község művelődési há­zában barátsági esten találkoz­nak a helyi lakosokkal, melyen felszólalnak a lengyel vendég­ek is. A két napot a Lengyelországot bemutató filmvetítés zárja. tMmiMsiiiiiiggiiiiiiigíliiiisiiiiiiiitiMiMiiiiiiiamsniiiiiiiiiiiMUMRtiiiiiiiiii Öt szakkör évnyitója az Ifjúsági és Úttörőházban Ma és holnap délután öt kü­lönböző — tizennégy éven fe­lüliek számára indított — szak­kör kezdi meg idei működését a békéscsabai Kulich Gyula Ifjúsá­gi és Úttörőházban. Ma délután a filmesztétikai és a batikoló szakkör tagjai ta­lálkoznak — előbbiek a filmtör­ténet és a filmesztétika alapjai­val ismerkednek meg elméleti előadások és klasszikus értékű filmalkotások megtekintése ré­vén, utóbbiak e mostanában új­ra nagyon divatos textilfestési mód titkaiba nyernek betekin­tést. Ugyancsak ma indul a fel­nőttek főzőtanfolyama, ahol a hideg és meleg ételek, sütemé­nyek, italok készítése lesz a na­gyon hasznos tananyag. Szerdán kezdődnek a rene­szánszát élő világnyelv, az esz­perantó barátainak szakköri foglalkozásai és a szabás-varrás tanfolyam évről- évre fokozódó érdeklődést kiváltó összejövete­lei. A Szabadság-híd születésnap­ja A múlt század kilencvenes éveinek elején Budapesten nagyszabású városrendezési terv készült, akkor jelölték ki a pesti Vámház és a budai Gellért tér között felépítendő dunai híd he­lyét. Addig csak három híd ível­te át a folyót: a 1849-ben fel­avatott Lánchíd (az angol Clark fivérek alkotása), az 1875-ben elkészült Margit-híd (a párizsi Gouin cég építette) és az egy évvel ezután befejezett déli ös­­­szekötő Vasúti-híd (Feketeházy János főmérnök tervezte, Carles társa párizsi cég építette). A Vámház­ téri híd — később Ferenc József hídnak nevezték el — építése 1894-ben kezdődött és jó két év múltán fejeződött be. A tervezésre kiírt pályáza­ton — mint húsz évvel korábban — ismét Feketeházy János el­képzelését fogadták el. A meg­­valósításban Czekélius Aurél és Nagy Virgil építészek működtek közre. Ez a híd volt az első, amely teljesen a hazai tudo­mány és munka együttműködé­sével jött létre. Az akkori tu­dományos írások különös jelen­tőséget tulajdonítottak annak, hogy míg korábban a látványos városi hidakon a hegesztett vas­szerkezetet a tervezők igyekez­tek elrejteni különböző fém- és kőburkolatok alá, az új híd büszkén viselte vas­híd jelleg­ét. A híd ívei és a kapuzatok for­máiban egységbe ötvöződött a konstrukció és az esztétikum. Az új híd 365 méter hosszú lett, 20 méter 10 centi széles és 6102 tonna vasat foglalt magába. A főtartók mindkét végén 600—600 tonna nyersvasat helyezn­ek el. Ez, mint a mérleg két serpe­nyője, egyensúlyban tartja az építményt. Akkoriban még a gyalogos át­kelők is vámot fizettek minden hídon. A megnyitás idején jelent meg egy képeslapban az aktuális vicc: — Egy krajcár a vám. — áll­ták útját az egyik sétálónak. — Micsoda, én fizessek vámot? Nem vagyok ökör! — tiltakozott. — Ha az új ökör volna — mond­ta tisztelettudóan a vámos — akkor többet fizetne. A hidat fél évszázad múltán, a második világháborúban, tü­zérségi lövedékek erősen meg­rongálták — 28 helyen érte ta­lálat — később 1945. január 17- a Pestről kiszorított náci sere­gek utóvédei a mintegy 140 mé­teres középső részt felrobbantot­ták. A főváros felszabadulása után a szovjet hadsereg műszaki ala­kulatai, magyar munkások segít­ségével, huszonöt nap alatt uszá­­lyokra és faoszlopokra épített átkelőhelyet ácsoltak a híd he­lyén. Tíz hónapig állt ez az ide­iglenes híd, majd a Kossuth-hi­­dat követően a Szabadság-híd újjáépítése volt a felszabadulás után a magyar hídépítők máso­dik legnagyobb vállalkozása. Bi­zonyos átalakításokat, korszerű­sítéseket hajtottak végre rajta, de az eredeti formáját megőriz­ték. Az a több tízezer ember, ald naponta átkel rajta, talán nem is gondol rá, hogy a hídnak is van születésnapja. Pedig van: a Szabadság-híd 75 éves. V. F.: A 75 éves budapesti Szabadság-híd Pedagógus-festőművészek kiállítása nyílt Orosházán A múzeumi hónap első esemé­nyeként nyitották meg vasárnap délelőtt 11 órakor Orosházán a Szántó-Kovács Múzeumban az orosházi járás pedagógus-festő­művészeinek kiállítását. Nyolc kiállító 41 művét láthatták az érdeklődők a múzeum két ter­mében ízlésesen berendezett ki­állításon. A megnyitó közönségét Híd­végi Aladárné, a Pedagógusok Szakszervezetének orosházi vá­rosi titkára üdvözölte, majd Gaburek Károly festőművész be­szélt annak jelentőségéről, hogy az orosházi múzeum évről évre és rendszeresen otthont ad a járásban alkotó pedagógusok­nak. Topál Zoltán városi nép­művelési felügyelő ismertette ezután a zsűri véleményét és adta át az első díjat és a vele járó pénzjutalmat Pirer Gyulá­nak, az Orosháza 2-es számú ál­talános iskola rajztanárának, a második díjat Gulyás Jánosné­nak, a m­onori tanyai iskola ta­nárának. A többi kiállító: Győrffi Károlyné, Dombkötő Antalné, Pribék Endre, Gojtán Józsefné, Fodor István és Bé­lád­ Kálmán­né is jutalmat kap­tak. " Könyvtárat Kevervesen ■ közel egy esztendei késéssel, de elkészült a kevermesi művelő­­dési ház felújítása s a községi könyvtár új épülete, mely a „100 falu 100 könyvtári’ mozga­lom keretében, a szűknek bizo­nyult régi könyvtár helyett épült. E könyvtárhoz hasonlót — a maga típusában — megyénkben nem sokat említhetünk. Sarkad­­keresztúr, Újkígyós után Ke­­vermes építette fel megyénkben a harmadik könyvtárat, melyet könyvtári célra terveztek. Az Országos Népművelési Ta­nács hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmára hívta fel az ország lakosságának fi­gyelmét, hogy a közművelődés tettekkel emlékezzen meg az évfordulóról, hogy korszerű könyvtárakat építsenek. A be­rendezéssel együtt közel egy­millió forintba kerülő létesít­ményből 160 ezer forintot a já­rási tanács juttatott, 160 ezer forintot az Országos Népműve­lési Tanács adott berendezésre és könyvekre, a fennmaradó ös­­­szeget a községi tanács fedezte az évek óta tartalékolt község­fejlesztési alapból. A Lenin Ter­melőszövetkezet tagsága egyna­pi keresetével járult a költsé­gekhez, ami 50 ezer forinttal egyenlő, jelentős értékű társa­dalmi munkát végeztek a KISZ- fiatalok is.­­ A megnyitóra zsúfolásig meg­telt a nagyterem nézőtere s a lakosság nevében jelképesen át­vette Balogh Ferenc vb-titkár Lipták Pál igazgatótól a „100 falu — 100 könyvtár” mozgalom keretében felépített könyvtárat — felújított kultúrházat —, mely a „Felszabadulási emlékkönyv­­tár” címet viseli. A megnyitó hivatalos aktusa után a kervemesiek megcsodál­ták a könyvtár termeit, majd a Balassi Együttes műsorában gyönyörködtek s szűnni nem akaró tapssal köszönték meg a feledhetetlen látványt. Márton László Lipták Pál Kossuth-díjas megyei könyvtárigazgató nyitotta meg az új kevermesi művelődési otthont és a „100 falu — 100 könyvtár” mozgalom keretében felépült korszerű községi könyvtárat. Mellette Tomanicska Zoltán községi párttitkár. (Fotó: Balogh F.) Megjelent a Béke és szocializmus legújabb száma A folyóirat októberi száma a vezető helyen közli Komócsin Zoltánnak, az MSZMP Politikai­­ Bizottsága tagjának, a Központi­ Bizottság titkárának, „A mar­xista-leninista párt a hatalom kivívása előtt és után” című cikkét. A szerző a Magyar Kom­munista Párt tapasztalatairól szólva a többi közt hangsúlyoz­za: „A kommunista párt szá­mára a hatalom kivívása előtt és után egyaránt életbevágó je­lentősége van az internaciona­lista szolidaritásnak és elköte­lezettségnek. A közel öt és fél évtizedes magyar kommunista mozgalom egyik legnagyobb ér­tékének azt tartjuk — s erre ha­zánk egész dolgozó népe büsz­ke —, hogy pártunk mindig hű­séges volt a proletár internacio­nalizmus eszméjéhez... Ez a leg­szentebb örökség, amelyet min­den utánunk jövő nemzedéknek is meg kell őriznie.” Rosztyiszlav Uljanovszkij pro­fesszor „A fejlődő országok nem marxista szocializmusához való marxista viszonyáról” írt cikké­ben hangsúlyozza: a mai forra­dalmi demokrácia nem-mar­xista szocializmusához való marxista—leninista viszony lé­nyege az, hogy a kommunisták, megőrizve feltétlen hűségüket a tudományos szocializmushoz, a nemzeti felszabadító harc álta­lános demokratikus szakaszá­ban szövetségre lépnek a nem­zeti demokratikus pártokkal. Ez nem átmeneti jellegű, hanem hosszabb időre szóló, tartós szö­vetség. A folyóirat „A kommunisták és a tömegek” címmel interjút közöl több chilei kommunista pártmunkással, akik a chilei kommunisták jelenlegi tevé­kenységéről számolnak be. Figyelemre méltó Nicolas Chaoui „A közel-keleti válság és az arab népek felszabadító mozgalma” című cikke, amely az arab nemzeti felszabadító mozgalom jelenlegi helyzetét, belső nehézségeit, távlatait is­merteti, hangsúlyozva, hogy az arab országok haladó erői csakis a munkásmozgalom köré tömö­rülhetnek, mert ez a legérdekel­­tebb a felszabadító mozgalom fejlődésében. Jam Prazsky politikai kom­mentárjában „A szuperhatalom koncepciójának kérdéséről” ír, s rámutat arra, hogy ez csak arra szolgál, hogy elhomályosítsa a probléma osztályalapon való megközelítését

Next