Békés Megyei Népújság, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-05 / 234. szám
1980. október 5., vasárnap KÖRÖSTÁJ Katona Judit: Elégia Nyújtsd át kezed a takarón, fagytól félnek a kertek. Tükrét leejti, úgy oson, az ifjúság holnap elmegy. Köszönj el tőlem este. Kinn virágok arca sápad. Dér csipkéz egek bokrain s holdkés siklik az ágnak. Elmegy holnap az ifjúság, közelebb lép az este s gerincem széthullt gyöngyeit nem lesz ki összeszedje. Képeink az orosházi Szántó Kovács Múzeum gyűjteményéből valók. R. Molnár Lajos festőművész Orosházán született 1896-ban. Elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát, a harmincas években Orosházán élt és alkotott. 1978- ban gyűjteményes kiállítása volt szülővárosában. Balatonfüreden telepedett le, ott él és dolgozik. Boldizsár István szintén orosházi, itt született 1897-ben. A Képzőművészeti Főiskola, majd München tanulmányainak állomásai. Nyaranként Nagybányán festett, Budapesten és Mindszenten él A könyvészet „ékkövei” „Tudod, hogy szeretem a szép könyvet. S nemcsak én vagyok úgy, hogy egy picinyke melegséget érzek, ha a könyvek végén, az utolsó nyomtatott oldalon a Dürerfeliratot, vagy a Kner-szó mellett azt a jellegzetes kis figurát látom” — mondta Szombathelyen élő, de békési születésű barátom legutóbbi találkozásunkkor. A rövid idézet azonban nemcsak azokra jellemző, akik a hazai nyomdászat egyik „alapmegyéjében” élnek, vagy onnan elszármaztak. Biztos, hogy sok olyan ember él Magyarországon, aki ismeri a minőséget jelentő, garantáló vándornyomdászfigurát, a Kner Nyomda emblémáját. Sőt, tudomásunk van olyan gyűjtőkről is, akik hazánktól sok ezer kilométerre vadásznak erre a figurára ... Nem a július elsejével egyesített Békés megyei nyomdák valamelyik telepének árnyékba helyezéséről van szó, de a sok évtizeden át kiharcolt hírnév elsősorban nem a csomagolóanyagoknak, hanem a könyveknek köszönhető. (Természetesen a csomagolóanyag szintén fontos, sőt: színvonalas, esztétikailag is igényes gyártása nagyon is kívánatos.) A könyvek közül a „könyvészet ékkövei”, azaz a mini könyvek vívták és vívják ki a nemzetközi elismerést, nem halványítva el a „nagyobb testvér” által nyert világdíjak méltó dicsőségeit. A minikönyv-gyártás „fellegvára” Gyoma. Az egyesítésig Petőcz Károly volt a gyáregység vezetője, azóta a Békés megyei egyesített nyomdák (új név még nincs) könyvgyártási főosztályvezetője. És — szerénytelenség nélkül állíthatjuk — elismert könyvtervező, tipográfus. — Korábban, úgy fél évszázaddal ezelőtt a nyomdák egyben kiadók is voltak. Kicsik és közepesek — mint például a Kner és a Tevan —, valamint hatalmasabb vállalkozások, mint az Athenaeum. A nyomdászok akkor nemcsak kivitelezői, hanem tervezői is voltak a könyveknek, kiadványoknak. Ma a legtöbb esetben nincsen alkalom arra, hogy beavatkozzunk a folyamatba. Egy évszázada még a nyomdák technikai feltételei határozhatták meg azt, hogy mit adhatnak ki. Ezek a szempontok vezettek bennünket arra, hogy a nyomdai-kiadói szakosodás mellett — s nem ellenére! — valamiféle kiadással próbálkozzunk. Egyszer adva van a lehetőség, mint hagyomány: Aneréké, Tevané. Hasonló kiadványtípusok körében próbálkoztunk. A Szépirodalmi, a Magvető és az Európa — mint a hazai irodalom kiadóvállalatai — mellett a Gondolattal és a Medicinával álltunk szorosabb kapcsolatban. Ez adta a második feltételt, az anyagot. A harmadik: a gyomai telep feltételei. Technikailag, szakemberekben. Valahogy így kezdődött a mini könyv ... A céhek korában a felvétel előtt a legényeknek valamilyen brillíros mestermunkát kellett elkészíteniük. Talán ez a szellem az, amely a ma nyomdászait — zömében társadalmi munkában, a szakma szeretete okán — hajtja, vezérli az „ékkövek”, a mini könyvek elkészítésében. A másik oldalon pedig ott az igény, ami a divat képében ugyan, de a tömegtermelést ellensúlyozandó, a kézműves termékek iránti vágytól vezéreltetve jelentkezett. S persze, akit a gyűjtőszenvedély hajt, az nem ismer határokat Sem földrajzit, sem anyagit. Mert ez is van. Tehát kiadni olyan könyvet, amely a készítő nyomdászok érdeme! Ha a végeredményeket nézzük, akkor ez a „nagyravágyás” nemcsak megbocsátható, hanem inkább tiszteletet érdemlő. Két minikönyv-sorozat is indult. Az egyik drámatörténeti. Illusztrátorokat kértek föl, mint például Kass Jánost, Würtz Ádámot, Miklosovits Lászlót vagy a Dantetrilógiához Zörgő Jánost. A könyv küllemét, tipográfia-Az 1978-as „Tevan Amatőr”sorozat egyik kötete Petőfi: Az Apostol. Ez az 1920. évi kiadás címlapja (130x75 mm) ... De ugyanekkor kiadták a mini sorozatban is, hasonló kötésben (52x40 mm) Még egy címlap a „Tevan Amatőr”-sorozatból (kb. 120x 85 mm) ját Petőcz Károly készítette el a nyomdászok segítségével. Néhány száz példányban látott és lát napvilágot egy-egy ilyen mini kötet, amelyek kereskedelmi forgalomba ritkán kerülnek. — A hatvanas évek közepén dr. Papp Jánossal, a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium akkori tanárával találkoztam, az eredmény a Bibliotheca Bekesiensis bibliofil sorozata lett. Akkor egyikünk sem gondolta, hogy ilyen izgalmas és érdekes lesz ez az együttműködés. Bár dr. Papp Jánost munkája elszólította Békés megyéből, a sorozat tovább él. A közeljövőben két kötete, a tizenkilencedik és a huszadik lát napvilágot. Körösnagyharsány történetét dolgozza föl az egyik, a másik címe pedig a Szlovákok Békéscsabán. A közös munka eredménye a breviáriumsorozat a Tankönyvkiadó gondozásában, a csabai gimnázium Kner Imréről elnevezett érdeklődési körének tagjai írták. Külön is kiemelten kell szólnom az antológiasorozatként indult irodalmi-művészeti folyóiratunkról, az Új Auroráról, mely a békéscsabai Városi Tanács gondozásában jelenik meg, és nyomdai kivitelezésében benne van a „Knerféle hagyomány” is. Ez a veretesen szép folyóirat azonban csak a kezdet volt. A folytatás az Új Aurora szerkesztette, gondozta versesés elbeszéléskötetek, majd az Új Aurora-füzetek. Ez utóbbiból hamarosan újabb kettő jelenik meg, Szűcs Sándor Tudományos disputa című írása és Varga Zoltán versei. — Magyarország összes könyvkiadó-vállalata Budapesten van. Köztudott, hogy sokszor évekbe kerül egy-egy kötet megjelentetése. Ezzel szemben nálunk adva vannak a technikai feltételek, de nyomdászati hagyományaink ápolása is kötelessség. Az elmúlt korok eredményeit beépíteni a jelen törekvéseibe: nos, ez az, ami a nyomdászainkat vezérli. Mindez nem jelenti azt, hogy csak Gyomán lehet ilyet csinálni, sőt! A feltételek valamennyi gyáregységünkben adottak. S bízom abban, hogy élni is fogunk ezekkel. Az elkövetkezendő évekre szóló tervek a hírnév öregbítését szolgálják. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a Békés megyei kiadványok arányszáma országosan is igen magas, minőségileg szintén jelentős. S egy példa, amely szintén országos elismerést váltott ki, s ugyanakkor „leg” is: a Tevan Nyomda és Kiadó 65. évfordulójára ismét, az eredeti nyomdai elemek felhasználásával kiadott 12 kötetes „Amatőr-sorozat”. A felszabadulás óta a kiadás történetében ez az első példa arra, hogy egy nyomda — a Kner — és egy kiadó — a Magvető — a megjelentetés minden fázisában közösséget vállalt. Az egységes formátumban — ami egykoron kötetenként sok mindenben különböző volt — megjelent, dobozolt sorozatot néhány hét alatt elkapkodták... A drámákat tartalmazó mini sorozatban pedig rövidesen megjelenik a Keer Gynt. Két év múlva a Kner Nyomda ünnepelheti százéves fennállását. Ez alkalomból az üzem történetét összefoglaló könyvvel szeretne jelentkezni a nyomda közössége, miközben nem tévesztik szem elől az egyesítés következtében megnövekedett termelési kívánalmakat sem. Kner Izidor és Imre, Tevan Andor hagyatékának tisztelete, az „ékkövek” és a Békés megyei művészet támogatása érdekében tett erőfeszítések mégis azt sugallják, hogy ennek a nyomdai-kiadói tevékenységnek van jövője. Szükség van rá. Nemesi László KULTURÁLIS MELLÉKLET PETŐFI SÁNDOR AZ APOSTOL HELTAI GASIMK MOST IF.DI. MAI KEGYES OLVASÓNAK ÁTNYTJTJA KM.FII ARIJUK NYOMTATTA ÉS KIADTA FENNÁLLÁSÁNAK XL-IK ÉVFORDulÓJÁRA A . TI VAN NYOMDA BÉKÉSCSABÁN R. Molnár Lajos: Portré Takács Tibor" Szentendrei szonettek. Mikor apám feljött a hegyre, hirtelen megtántorodott, s azt hajtogatta egyre, egyre a beleszorult vad, konok hittel és dühvel, nem most kellett volna házat építeni, de ifyan, ahogy ő teremtett hajlékot, neki, csak neki van igaza, mondta és hitte és be sem lépett addig a házba, amíg ki nem vetette a mérgét a vélt igaza. Belekaroltam s ő belépett: megbékéltek a nemzedékek! 2. A ház az arcom s benne én, tányérokat tart rám a tálas, mind-mind köröndi költemény, szarvasaira nem vadászhatsz! És a karcsú, kecses bokályok csodás cserepek kései utódai, itt ők a lányok, Páll Anti remeklései. Faragott tölgyfa garnitúra s szőttesek, mind kovásznál, bennük lobbannak újra s újra kis székely lányok álmai, s ha végleg kimegyek e házból ők súgják utánam, hiányzol! 3. Láttam viharban drága kertem, a százhúszkilométeres orkán tépett, cibált dühödten és fuldokolt a házeresz, és kitörött a nagy vasajtó, de megmaradtak mind a fák, ha ezt átéli itt halandó, e nappalt és ez éjszakát... Süvöltött a vihar, a ház meg csak recsegett és ropogott, miféle pokoli világ ez, meddig álljuk az ostromot? Kiálltuk. De most újra baj van. S egyedül állok a viharban. Boldizsár István: Nagybányai malomalja