Békés, 1869 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1869-10-09 / 2. szám
nek iránya az exigentiák jól értelmezett tudománya volt. — És a nemzet és ország, melyet ellenei legalább is tetszhalottnak hittek, életre ébredett ; a nagy szellem irányadó hatása alatt minden pezsgésnek indult, s a nemzet haladása csodával határos lendületet von. A lendületet, melyet korának ezen egyik legkiválóbb férfia a nemzet haladásának adott, egy másik lendület is kisérő, nevezetesen pedig a közjogi és a korányforma feletti viták hovatovább élénkülő mozgalma. És a nemzet, mely határozottan a haladás ösvényére lépett, mely orvoslatban maradt oly tömérdek sérelmeinek okát a hiányos kormányzati formában kereste, és pedig méltó joggal, — az eszméknek eddigelé nem látott harczát látta keletkezni, a reá nézve egészen uj napi sajtó terén. Ki volt a harczok és tusák hőse, ki volt az, ki velőket rázó szónoklatával magasabb ihletre kelté e nemzetet, s ki irányt adva a szétágazó erőknek, azokat egy közös, a kellő időben megindítandó rohamra tarta készen, ki az idők literére tapintva, s a kínálkozó világeseményekben rejlő kedvező alkalmat megragadva, megteremte a nemzet életében örök emlékű 1848-at, s annak törvényeit? Azon férfiú, kinek szavait választunk ez igénytelen czikk jeligéjéül : Kossuth. — És midőn ü az általános conflagratió közepette, mely a tásadalmi rendet fenyegető — megimitatá az egyedül helyes expedient, mely abban állt, nem elfojtani a mozgalmakat, hanem azoknak élére állva, nektek üdvös irányt adni, s a múltak sérelmeinek izzó parazsát nem takarni a csak ideiglen elfojtó hamu alá, — igy a helyzet exigentiáinak %>jól értelmezett tanát követé. — Hű maradt-e vele együtt a nemzet továbbra, s hívek maradtak-e ismét mások az exigentiák tanához? e kérdés szellőztetését a jövő számra tartjuk fenn. — A mi vármegyénk 11. ezen szereplésükben tanúsított következetességétől az elismerést megtagadnék. Ők nem esnek ki szerepükből soha sem s mindig megtudják őrizni azt a dicsfényt, mely őket a köznép előtt a szabadság és elnyomót igazság zászlóvivőiül szenteli fel. Jutalom ezért mindenekelőtt a népszerűség; e kedves csemege, melyért már annyi nagy és kis politikus száll versenytérre, a hol aztán közülök oly sok ficzamitotta ki lábát. No de itt nálunk s a mostani körülmények között keveset koczkáztatnak, mert szerencséjére ezen uraknak ott van a zsarnok országgyűlési többség, s ha az ellenzék honboldogító tanai nem jutnak érvényre, önigazolásul mindig módjukban áll annak önkényére hivatkozni, mély önkény — szerintük — egyedül oka annak, hogy Magyarország ez idő szerint ilyen siralmas állapotba jutott. Nem koczkáztatnak mondom semmit, legfeljebb azt, hogy midőn igéjüket hallatják, vagy a ministerium eljárásait veszik bírálat alá épen oly modorban, mintha valami kupak tanács önkéntes vagy értelmetlen tettéről volna a szó: a kevésbé értelmes néposztály őket a közügyekbeni jártasságban legalábbis a miniszerek felett állóknak képzeli. Mindezekből tehát könnyű átlátni, hogy valamint az egész országban, úgy nálunk a mi vármegyénkben is nagyon egyszerű és hálás feladat az opositió terén kísérteni meg a brillirozást. A siker kétségtelen s nem is lehet másként, miután tudva levő dolog, hogy a licitatión mindig az marad a helyzet ura ki legtöbbet igér. Már pedig a mi vármegyénk ellenzéki férfiairól azt feltenni, hogy egy ilyen egyszerű és biztos mód mellett meg ne kísértsék a vármegye termében és azonkívül is a hegemóniát magukhoz ragadni és azt meg is tartani ez azon urak szellemdús voltának nagyon gyöngédtelen s nem érdemelt kétségbevonása lenne. Mert a főczél persze mindig az marad, hogy az uralkodást a megyében maguk számára biztosítsák. S ez az ő szempontjukból természetesen nagyon üdvös és kívánatos, nem csak azért, mert ily módon úgy a megye teremében mint azonkívül is döntő helyo Miután tehát a hadseregeknek nemcsak hadseregek, hanem fentebb elősorolt romboló elemek ellenében is küzdeniük kell, ennek folytán mindkét védelmi rendszernél — bár különböző úton és módon s az alkalmazott rendszer szerint, több-kevesebb sikerrel — kiváló gond fordít tiltott a test edzése és erősbitésére, mint azon egyedüli módra, mely által elérezhetett először az, hogy egyrészt a különféle testalkattal és szervezettel bíró egyedek, a táborozás sanyarait testszervezetek megerőltetése avagy veszélyeztetése nélkül kiállhassák a hadi műveletekben fokozott testi és lelki erővel részt vehessenek, másodszor pedig az, hogy családi tűzhelyüknél a békés polgárnak — terhes testi- és lelki küzdelmekben gyakran igen gazdag, de annyival szebb és magasztosabb — feladatát és teendőit, a család, társadalom és nemzet javára eredménydúsabban értékesíthessék. — Azon tudomány pedig — melynek helyes gyakorlata által, fenntebb körvonalazott nagy horderejű czélok a legsikeresebben érhetők el, mely a testi erők fejlesztése és a test edzése által a békés polgárnak házi tűzhelyénél, a hadfinak pedig a honvédelem komoly és vészteljes perczeiben, biztos alapot és segédkezet nyújt •— a tornászat. A nagyszerű és jótékony hatás, melyet a régieknél dívott testgyakorlatok és nyilvános torna-ünnepélyek, de leginkább az újabb időkben Jalin rendszere szerint, a tökély magas fokára fejlesztett, tornászat, a nemzettest erősbítése és harczképesítésében előidézett, szükségképen maga után vonta, miszerint a tornázás, mind azon népeknél, melyeknél a népnevelés és a honvélást gyakorolnak mindenre, hanem — mint ezt az illető urak a meggyőződést csalódásig híven utánzó arczkifejezéssel erősitik — mivel ekként a nép valódi és egyetlen óhajtása is teljesülést nyer. Hiszen nem is lehet az másként; a mi vármegyénk népe kevés kivétellel baloldali, — fényes bizonyságul szolgál erre, hogy a megye hat választókerülete mind telivér baloldali képviselőt küldött az országgyűlésre, sőt egy választókerület annyira kitett magáért, hogy még a centrumból eléje szabott korlátokon is túlcsapott, oly embert választván meg képviselőjéül, ki elég eszélyes volt arra, hogy a licitatión a legvémesebb reményeket is meghaladó ígéreteket tegyen. Hogy e választási eredmények kiküzdése aztán minő áron történt, az persze nagyon tudnivaló. Legelőször is bebizonyítani igyekeztek az illetők, mikép ez a közösügyes alkotmány a legbiztosabb ut arra, hogy a haza önállósága és ősi jussai végkép tönkre tétessenek, s hogy azok a mostoha idők, melyeket a mostani állapotok kiküzdésére át kelle élnünk — valóságos paradicsomi boldogságnak mondhatók mai helyzetünkhöz képest. Meg kellett értetni a néppel, hogy az az út, melyet az országgyűlési többség a haza ügyei újjáalkotására követ — egyenes feláldozása minden jogainknak, s az, hogy most már saját nemzeti kormányunk van; hogy adót csak mi vethetünk ki magunkra, hogy sajtónk szabad; hogy anyagi és szellemi fejlődésünk ügye saját kezeinkbe van letéve, hogy nemzeti alapokra fektetett honvédségünk van; hogy katonát csak országgyűlési megajánlás után kell adnunk, és több féle közösügyes vívmányok, mind gyermekes csekélységek ahoz a boldogsághoz képest, ami a balpártnak országyűlésem többségre jutása esetében reánk fog özönleni. S mi csodálni való van rajta, mi természetesebb, ha a jó köznép mind e nagyszabású állítás bűverejű hatalma előtt meghajolva, szavazatával a fényes ígéretek közel bevalósulását vélte elősegíthetni. Miért kárhoztatni a népet azért, mert a politikai lehetőséget a kivihetlenségtől szűkebbdelem rendszere, helyes alapokra fektettetett — mindinkább magára ölte a nemzeti intézmény jellegét, úgy tekintetvén, mint munkaképes, erőteljes polgárok és edzett harczfiak képzőintézete. És valóban a mi a népnevelés az életnek, az a tornázás a honvédelemnek. A Népnevelés által gyarapodik azon szellemi tőke és erkölcsi erő, mely egyedül képes valamely országot naggyá és virágzóvá tenni, s rendszeres és egyetemes néptornászat által képződik a testi erőknek azon tömege, mely a honvédelem keretébe vonva, képezi valamely nemzet döntő erejét s teszi lehetővé a magasbra fokozott harczképesség által a hadműveletek eredmény-dúsabb és kevesebb áldozatokba kerülő foganatosítását. Az elősorolt fontos okok következtében a tornászat, mindazon nemzeteknél, melyek fokozott anyagi jobblét, értékest nemzeti közvagyon és fejledtebb országos intézményekkel bírtak avagy bírnak, — a legrégibb kortól kezdve le egész korunkig — a történelem tanúskodása szerint kitűnő gondban részesült és országos ügynek tekintetett. — Mielőtt azonban a tornászatnak, a történelem főbb nemzeteinél előfordult alkalmazási módjairól s a tornászat fokozatos fejlődéséről értekeznék, szükségesnek tartom — miután a tornászat lényege, czélja és feladata sokak előtt ismeretlen — annak általános és részletes jelentőségét, különféle czéljait és leglényegesebb törvényeit fejtegetni. (?) Valóban nagy szűkkeblűségre mutatna, ha vármegyénk ellenzéki corpheusainak re mint azt a történelem is számos példával bizonyítja nincsen szükség hosszú időtartamra és állandó hadi szolgálatra, miután az évnek binyos idejében és alkalmas helyeken rendezett hadműveletek segedelmével, továbbá a kinek kinek tűzhelyén kínálkozó, ezen rendszerrel karöltve fejlesztett s annak valódi alapját képező, tornagyakorlatok által, az egyéni harca-képesség és testbeli edzettség megszerzésére, mindenkinek bőséges alkalom nyujtatik. Ezen különösen korunkban bámulatos gyorsasággal érvényre emelkedő és nagy fontoságu rendszer, honvédelem rendszere. Mind a két védrendszer alkalmazásánál azonban, egy fontos körülmény figyelmen kivül soha se hagyatott, de nem is hagyathatott. Felismertetett ugyanis miszerint a hadseregnek nem egyedül ellenséges hadseregekkel, hanem gyakorta amazoknál sokkal kártékonyabb és vadabb elemekkel is kell megküzdenie. Az éghajlat szélsőségei, mint fagy és forróság, a földirati kedvezőtlen viszonyok, a mocsárak, a folyók és hegységek által gördített gyakran vészteljes akadályok leküzdése, továbbá éhség, szomj, rendetlen életmód s általában a hadjárati sanyarok által okozott betegségek romboló hatása, gyakran óriásibb pusztításokat visznek végbe, a mindezek elviselésére elő nem készített, testben eléggé nem edzett — különben bátor vitéz, és önfeláldozó harczfiak sorai közt, mint a szuronyok és golyók milliói. S valóban, ha végig tekintjük a nagy hadjáratok általános lefolyásait, mindig kétségesnek fogjuk találni, mi volt pusztitóbb : embernek harcza az ember ellen, vagy embernek harcza az elem ellen ? (Folytatása következik.)