Békés, 1869 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1869-10-09 / 2. szám
Első Évfolyam. Gyula október 9-én 1869. Szerkesztőségi iroda: Főutcza 186. sz. Ide intézendő minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény. Hirdetések elfogadtatnak a kiadó hivatalban Nagy Ferencz könyvkereskedésében Gyulán. Hirdetések dija: Egy négy hasábos Garmondsor 5 kr. — Bélyegdij 30 kr. 2-ik szám. Megjelenik hetenként egyszer, minden szombaton. Előfizetési feltételek: Egész évre..............................4 frt. Fél évre .................2 frt. Negyed évre....................... 1 frt. Az előfizetések bérmentesített levelekben a lap kiadó hivatalához intézendők. Hirdetvények ugyancsak a kiadó hivatalban fogadtatnak el. A politika az exigentiák tudománya. (—) E néhány szóban oly mély igazságot rejtő mondat, ha emlékezetünk nem csal, hazánk legnagyobb fiának szavai. — Elhangzottak e szavak sokszor anélkül, hogy a bennök rejlő komoly igazság értékét kellőleg mérlegeltük volna mi, mérlegelték volna azok, kik sorsunkat intézni hivatva valónak, daczára annak, hogy százszorosán viszhangzottak azok a Kárpátok bérczeitől le Adriáig. Vessünk épen azért egy futó pillantást nemzetünk azon történelmi korszakára, melyet a nemzeti nagyszerű ébredés évei nyitnak meg, s melyet a folyó események zárnak be; — nézzük, de nézzük a történelem objectivitásával, — voltunk e mindenkor és mindenben hivek a mester szavaihoz ; szabatosak voltak-e fogalmaink exigentiáinkról, megfeleltek-e azok a nemzetek sorsára mindig döntő befolyást gyakorló helyzet és körülményeknek, és más oldalt, miután a természetben minden viszonos, váljon azok, kikkeli küzdelmeink véres fonálként húzódnak át történelmünkön, bírtak-e sokszor helyzetük exigeniiáinak csak megközelítő fogalmával. És midőn röviden átpillantók az eseményeket, nézzük, megfelel-e jelenben azon politika, melyet gúnyosan az opportunitás politikájának szokás nevezni, nemzetünk adott helyzete és körülményeinek, szóval váljon az exigentiák helyesen értelmezett tudománya-e? Midőn a méltó joggal legnagyobbnak nevezett magyar, külföldön szerzett ismeretei s tapasztalatai által magának általános világnézetét szerezve összehasonlitá a külfölddel hazáját, fájó érzés fogá el kebelét, s mint tudjuk nemzetünket úgy tekinté, mint a melyre egyéb jövő nem vár, mint szerepét végezve, lelépni a világesemények színpadáról. A középkori hűbérrendszer lidércz nyomása, a tulajdonról nem tisztázott fogalmak, az iparnak csaknem primitív állapota, az ujabbkori gyorsabb közlekedési eszközök teljes hiánya, csigalábakon haladó ódon törvénykezés, ennélfogva a hitel megvonása, az újabb kor exact tudományos irányát hidegen fitymáló s a tudományos neveltséget a bölcseleti ábrándokban s az ókor classicus irodalmának ismeretében kereső nevelési irány, s minden újításban az ős, magyar alkotmány gyermekies féltése, ennélfogva szent borzalom a haladástól, szóval pangás és tespedés mindenütt, s mindezek daczára, azon nagyszerű nemzeti boldog elfogultság, hogy Magyarországon kívül nincsen élet, egyenkint s összevéve elegendő indokai valának a különben is búskomorságra hajlandó férfiú sötét sejtelmeinek. — Hála a gondviselésnek, hogy a sejtelmek hontján áttört egy jobb jövő reménye, mely e szavakban nyert kifejezést: Magyarország nem volt, de lesz. E hitbe vetett rendületlen bizalomtól lelkesülve karolá fel a helyzetet, megmutatá e nemzetnek az utat, mélyen haladva ha lassan bár, de biztosan kibontakozhak szégyenletes helyzetéből, s méltó helyet foglalhat el az európai testvér nemzetek sorában. — És váljon midőn azt mondá, legyen tudományos akadémia, nehogy az irás szavai szerint, elveszen e nép, mert tudomány nélkül való, midőn a gúnymetsző szavaival állítva pelengérre a képzelt nemzeti nagyságról uralkodó fogalmakat, felmutatott bennünket önmagunknak egész kicsinyséségünkben, midőn az eddig szűz Dunának habjait a füstölgő gőzösök orrával hasittatá, midőn az eszmék csere-piaczául megteremte a nemzeti casinót, melynek példájára versenyezve alakulának hasonló gyülhelyek, midőn iparegyletet is alkotott, szóval midőn minden emberi erőtől kitelhetőt megtett, hogy e nemzetet elterelve a múltak dicsőségét a meddő merengéstől a gyakorlati élet mezejére úgy szellemileg, mint anyagilag erőssé, és naggyá tegye, kerülve egyszersmind óvatosan minden olyat, mely az irányunkban úgy is folytonosan éber féltékenységet fokozhatná, s azt ellenszegülésre hívhatná fel, nem bölcsen fogá-e fel a mulaszthatlan — s a nemzet sülyedésének veszélye nélkül tovább nem odázható teendők s így exigentiáink lánczolatát? szóval — s ezt nagyítás nélkül, mondhatjuk — politikai működése- TÁRCZA. A tornászat fontossága és tornászati teendőink Békésmegyében.*) Mojsisovics Vilmostól. Valamely állam virágzása és fennállhatásának két leghatalmasabb tényezője a gazdagság és a hatalom. Gazdagság szellemi és anyagi terén együttvéve — azon két hatalmas eszköz, mely egy ország nagysága és dicsőségének alapját képezi, hatalom pedig a fentebbi tényezőkből eredő, azon egységes államerő, mely a nemzet által egybegyűjtött és megtakarított vagyont megóvni, az ország határait, alkotmányát és nemzeti önállását, ellenséges megtámadások ellenében, nemcsak megvédeni hanem a jövő nemzedékek számára fenn is tartani képes. S míg a gazdagság és jobblét utáni vágy a nemzetet, szellemi és anyagi erejének gyarapítására serkenti és helyes nemzetgazdászati politikát követel , addig a honért és szabadságért föllángoló hazaszeretet és közös védelem érzete, hatalmas alakot ölt a honvédelem rendszerében s ennek minél gyakorlatibb és czélszerűbb fejlesztését teszi szükségessé. Fennen hirdeti ezt a történelem, mert lapozzunk benne bárhol is, meggyőződhetünk, miszerint csaknem kivétel nélkül minden államkormánynak fő törekvése volt, helyes nemzetgazdászati intézkedések által, egyrészről a közvagyonosodást általános nemzeti jólétet fokozni, másrészről pedig a szerzett közvagyonnak s az ország önállásának sikeres megvédhetése érdekéből, a honvédelmet nemzeti alapokon és minél czélszerűbben szervezni. Mert nem szenved kétséget, miszerint minden vagyon, mely szerezhető, egyúttal el is rabolható s hogy a drága verejtékkel gyűjtött vagyon megvédése, életbevágó fontos ügy. Egy ország azonban, mely valamely nemzet birtokát képezi, a képzelhető legnagyobbszerűbb és legbecsesebb nemzeti közvagyon, melyet a nemzet közös erővel és vérrel szerzett, közös erővel tart fenn s melyhez hagyományai, történelmének fényes és szomorú emlékei s hazaszeretete által elválaszthatlanul kötve van, s mely tulajdonáért, mint nemzeti tétele és függetlenségének alapföltételéért, életét és vérét áldozni, mindenkoron kész volt. Elkerülhetlen szükséggé vált tehát minden időben és minden nemzetnél, a közvagyon és országos intézmények biztos őrzése és megvédése czéljából egy a kor igényeinek megfelelő s a kor hadmiveleti viszonyaival összehangzó honvédelemnek czélszerű szervezése és felállítása. A honvédelem szervezésének irányzata pedig leginkább két rendszerben nyert határozott alakot. Az egyik rendszer szerint, a szoros, értelemben vett védelmi műveletek oly jellegűeknek tűnvén fel, miszerint azok begyakorlására huzamosb idő kívántatik, szükségesnek tartatott, hogy az egyedek, a harczi miveletekre, hosszúra nyújtott katonai szolgálati időtartamban, folytonosan gyakoroltassanak s életük nagyobb részét a hadseregnél töltsék. Ezen rendszer hozta létre, a nemzetgazdászati helyes elvekkel olyannyira ellentétben álló s az állam virágzásának öszves tényezőire zsibbasztólag ható, állandó hadseregeket. A másik rendszernél azon nézet jutott érvényre, miszerint az állandó hadseregek tartása, míg egy részről nyomasztó terheket von maga után másrészről általa a legéletrevalóbb tehát szellemi és anyagi téren a legproductivebb ifjúság vonatik el családi tűzhelye és hivatása körétől s kiszámithatlanok azon károk, melyek ezen körülményből, a társadalom és nemzeti közvagyonra háramlanak, — beismeri ezen rendszer továbbá azt, miszerint a szorosan vett katonai gyakorlatoknál megkivántató ügyesség és jártasság elsajátitására, szóval az egyénnek harcz( ■ *>■AH7 *) A legszivesb készséggel adunk helyet lapunkban e becses értekezésnek, melyet tisztelt barátunk átengedni szives volt, s egyúttal felhívjuk reá a közönség figyelmét, mint oly műre, mely szakavatottan és érdekesen ismerteti a tornászat korszerű és kiszámithatlan jótékony hatással biró intézményét kifejezvén egyúttal abbeli óhajtásunkat: vajha nálunk is akadnának oly tényezők, melyek a tornászegyleteknek megyénk nagyobb városaiban mielőbbi életbeléptetésére működnének. Szerk.